Én negyedik helyen indultam neki a távnak. Váltónkban 3. Futó voltam. ElÕttem már kifutott a svéd, svájci és finn váltó 3. Embere, én tÕlük leszakadva kb. 15 perc hátránnyal vágtam neki a távnak negyedikként. Mögöttem néhány méterrel a dán és angol csapat 3. Futói. A térképrajt felé útközben már hallottam a hangszóróból a csehszlovák és norvég váltó 2. Futóinak érkezését. Ekkor tudtam, kb. 2 perc az elÕnyöm velük szemben. Mivel a csehszlovákok részérÕl Zdenek Lenhart, a norvégoktól Age Hadler indult utánam, biztos voltam benne, hogy elÕbb-utóbb befognak majd. Ez a 2. És 3. Pont között meg is történt. EttÕl kezdve, mint ahogy elÕzÕ nap tervezgettük, megpróbáltam elmenni a két nap elÕtti világbajnok Hadlerrel. Ez olyan fényesen sikerült, hogy a nagy vetélytárs Lenhartot le is szakítottuk. (a dán és angol váltó, már az elsÕ pont után leszakadt) Természetesen Hadler vezetett, én szinte végig mögötte maradtam, csak a pontoknál volt idÕnként, hogy "besegítettem". Az iram elég jó volt, de nem túl gyors, viszont egy lépést sem kevertünk. Egészen a 11. Pontig. (Összesen: 13 pont volt) Az utolsó 3-4 pont már olyan közel volt a célhoz, hogy szinte abban a négyzetkilométerben voltak, s egymástól is csupán néhány száz méterre. Ezen kívül idegen pontok is nehezítették a tájékozódást. A 11-esre menet utolértük a finnt, s éppen egy úton, melyrÕl akkor fordult le ráfutva a pontra. Pontmegnevezés: bozót DK, kód: DA; odafutunk lyukasztunk. Nézem a kódot: "CC". MeglepÕdtem, hogy ezek a nagymenÕk is hibáznak. A finn futó eltûnt, én Hadlerrel tartottam tovább. MeggyÕzÕdésem volt, hogy miután fogtunk egy idegen pontot, most megyünk a jó, a valódi 11. Pontunkra. E helyett elindultunk a következÕ, 12. Pont felé! Mivel az csupán 150-200 méterre lehetett, már majdnem ott jártunk, mikor megtorpantam. Azt hiszem ekkor döbbentem meg igazán, ekkor ismertem fel a nagy lehetÕséget, melyet az adott helyzet tartalmazott. Mivel a rossz ponton már láttam, hogy bizonytalankodunk, a továbbiakban óvatosabban haladtam, így mikor megtorpantam és láttam, hogy Hadler a következÕ pontra ment, akkor már kb. 80-100 méter lehetett az elÕnye. ElÕször arra gondoltam, biztosan rosszul írtam fel a kód jelét. Ez annyira elkeserített, majdnem elsírtam magam. Az eszembe sem jutott, hogy egy világbajnok ekkorát hibázzon. A 12. Pontig tehát nem mentem el, visszafordultam, s minthogy ekkor már pontosan tudtam, hogy hol vagyok, biztosan rámentem és érintettem a jó 11-es pontot. Mint kiderült a két pont közti távolság mindössze 100-150 méter lehetett. Ezek után a 12-es pontot már memóriából, a befutó 13-ast pedig minden nehézség nélkül sikerült fogni és befutottam a célba. Úgy érezve, hogy ezzel Hegedûst lelkesítem, közöltem vele, hogy Hadler rossz pontot fogott. (A finnrÕl nem tudtam akkor még semmit, nem voltam benne biztos, hogy míg mi Hadlerrel a 12-esre mentünk, nem ment-e el a jó pontra is. Mint késÕbb kiderült, nem. A verseny utána Düdü közölte velem, hogy a váltás pillanatában meg volt gyÕzÕdve arról, hogyha együtt mentem a norvég világbajnokkal, s egy helyen mindkettÕnk más pontot fogott, akkor biztosan én tévesztettem pontot, s nem Hadler.)

Ötödik helyen jöttem be a célba, s bár akkor már a levegÕben lógott egy esetleges negyedik hely, a harmadikra még akkor sem gondoltunk. Erre még kb. 20 percig kellett várni, mikor közölték, hogy nem csupán a norvég, hanem a finn váltót is diszkvalifikálták. Ekkor már megbolydult a nem is olyan kis magyar tábor s minden idegszálával a még pályán lévÕ magyar futó minél sikeresebb futásáért szurkolt. Szerencsére Hegedûs András is biztosan, hibátlan futással teljesítette a távot, s bár a célba ötödiknek érkezett, a két északi váltó törlésével ez a harmadik helyet jelentette nekünk…

Vajda Géza