- Mi volt előtte?
-Biztos voltam benne, hogy nem nyerek. Ismerem magam, tudtam, hogy ideges leszek és hibázok, de azért legbelül bíztam. Jó évem volt az idén. Nem csak itthon, hanem külföldön is, elsősorban a VB szempontjából lényeges versenyeken Csehszlovákiában mindent megnyertem. Avval biztattam magam, hogy a VB is csak egy a nagy versenyek közül – csak éppen ezt világbajnokságnak hívják. Sokat edzettem reggelente a BEAC-osokkal, délutánonként váltott partnerekkel, főleg klubtársammal, az ifi válogatott gyalogló Orbán Karcsival. ő végig kitartott mellettem, és a VB-re is kijött- tudtom nélkül. Mert mikor említette, hogy kijönne én megpróbáltam lebeszélni, mondván, hogy kár a kudarcomat olyan közelről látni. Nem is tudtam, hogy ott van, csak célba érkezésem után jött oda hozzám- gratulálni. Egyébként arról, hogy mi volt előtte nem sokat tudok mondani, mert Sanyi bácsi (Garay) utasítása szerint, igyekeztünk nem sokat beszélni a VB-ről, hogy ne idegesítsük egymást.

– Mi volt közben?
A rajt előtt nagyon nyugodt voltam – kívülről. De ez csak azért látszott így, mert valami olyan óriási idegesség és feszültség volt bennem, hogy kívülre már nem jutott. A pálya elején nagyon lassan mentem, a 6-os pontig sokat néztem térképet, minden útvonal választási lehetőséget alaposan megfontoltam. A 6-os után találkoztam egy fölfelében Stig Bergével - és lemaradt a srác. Na, mondtam magamban, megy ez nekem, eddig nem is hibáztam – és erősítettem a tempón. És ettől kezdve egyik rossz útvonalválasztás követte a másikat. Persze két pont között félúton már láttam, hogy nem a legjobb lehetőséget választottam, ez idegesített, még jobban akartam hajtani, aminek persze a következménye újabb hiba lett. Ezen a részén a pályának egyébként csaknem mindenki hibázott. Itt csak úgy lehetett volna jól menni, ha az ember a pontokon rászán legalább 20-30 másodpercet a térképnézésre és útvonalválasztásra, de erre a nagy verseny légkörében szinte senki sem volt képes. És erre nem is voltunk felkészülve. Nem csak a hazai, de az eddigi cseh versenyek pályái sem állították a versenyzőket ilyen komoly útvonal választási feladatok elé. Az, hogy a fiúk egy fokkal nyugodtabbak, mint a lányok, a VB eredményein is láthatók. A győztes Age Hadler saját bevallása szerint semmit nem hibázott, és csak azok tudtak a mezőny elején végezni, akik közel képességeik maximumát nyújtották. Nem így a lányoknál. Hosszú ideig nem akartam elhinni, hogy ennyi hibával nyerni lehet. És a nem- sokkal gyengébb időt futó Pirjo Seppa sem hitte, hogy ideje elég lehet egy második helyhez.

- Mi volt utána?
Eltelt egy-két nap, mire igazán fel tudtam fogni, hogy világbajnok vagyok. Jó érzés volt a dobogón állni, fogadni a rengeteg magyar és külföldi versenyző és néző gratulációját. Nagyon örültem az itthoni fogadtatásnak, a transzparenseknek, amivel a Keletiben vártak, a rengeteg virágnak, amit egyedül már nem is bírtam cipelni. Tulajdonképpen akkor kezdtem elhinni, hogy minden igaz, hogy végre sikerült. A külföldi ismerősöktől azóta is érkeznek a gratuláló levelek, küldik a náluk megjelent újságokat, cikkeket, képeket.
Nagyon sok ember segített nekem közvetve és közvetlenül. Szinte hihetetlen, hogy mennyien gratuláltak, mennyien örülnek velem. A VB óta az a legnagyobb gondom, hogy ezt a sok kedvességet hogyan tudnám meghálálni, viszonozni, hogyan tudnám mindenkinek megköszönni.

Hegedüs Ágnes