A munka menetét a várható háborús veszély irányai határozták meg. Elsőnek a porosz hadszínteret mérték fel (1763), illetve ezzel párhuzamosan elkezdődött Cseh- és Morvaország, majd Magyarország keleti határának felmérése Máramaros határvidékén a krími tatárok várható betörése miatt. Az utóbbi két felmérést 1768-ra fejezték be. Ezt követte 1766-73 között Erdély és a Temesi bánság. A végére maradtak Magyarország és Erdély belső részei.
Összesen 60 tiszt végezte a térképezési munkákat, évi átlagban 3 felvételi szelvényt (kb. 10 négyzetmérföld) kellett elkészíteni.
A felvételeket Andreas von Neu vezette, aki már a sziléziai próbafelvételben is résztvett, akkor még századosként mint a főszállásmester-törzs térképezési
ellátó tisztje. ő vezette a felvételt Felső-Ausztriában (1769-72),
Alsó-Ausztriában (1773-81) és Magyarországon is (1782-85), itt már ezredesként.
Később ő irányította a történelmi
Magyarország területén a II. József-féle telekfelmérési
munkálatokat (1786-88), majd katonai pályafutását altábornagyként fejezte be.
A felvétel alapméretaránya 1:28800 (1 bécsi hüvelyk a térképen a valóságban 400 öl). kB. 5400 ilyen szelvény készült el.
Egy ilyen szelvény mérete 2 x 1 1/3 láb, azaz 64x42 cm (a terepen 18480 m x 12148 m).
Az 1:28800-as méretarányú szelvények önálló szelvényezési rendszert alkottak a korabeli Magyarország területén (a felvétel szerint 3071 négyzetmérföld, azaz 178180 km2) 9 felvételi térképművet alkotva.
Az eredeti szelvényt a térképező tiszt egy példányban készítette el (Original Aufnahme) és erről csak egy további másolat (Reinzeichnung, Kopie) készült. A két példány közül az eredeti felvételi lapok a pontosabbak, hiszen még a háromszögelési hálózat vonalait is tartalmazzák. A másolatok mutatósabbak, de kevésbé pontosak. Ezek az 1:28800-as méretarányú szelvények csak háborús helyzetben kerültek volna sokszorosításra.