Nógrád vármegye (1911)

szerkesztette:
Dr. Borovszky Samu

Nógrád vármegye története
Középkori várak
Baglyas
Váráról első ízben 1310-ben van adatunk. 1324-ben Szécsényi Tamás nyerte adományul. 1341-ben ismét van említés róla. A XV. században már elpusztult. Maga a helység 1455-ben Somoskő várához tartozott. Ekkor a Szécsényi cslád birtokában találjuk.

Salgó
A Kacsics nemzetség ősi vára, melyet alkalmasint Salgai Simon (1291-1313), a királyné kancellárja építtetett. Váráról első ízben 1341-ben emlékeznek meg okleveleink (Fejér: VIII. 4., 501) Simon fia Miklós fia Miklós, valamint fiai János és István, másfelől Salgai Illés fiai Benedek, Dénes és Miklós között 1348-ban létrejött osztály alkalmával a Salgó vára melletti Tarján birtokot osztatlannak jelentették ki. (Anjouk. Okmt. V. 244.) 1411-ben Salgó vára Szécsényi Konya Miklós másodszülött fiának, Szécsényi Simon királyi főajtónállónak birtokába jutott. Ennek fia, Miklós 1418-1435. Salgai néven szerepel. Salgai Miklós 1437. január 18-án kelt végrendeletében unokaöcscsének, Szécsényi Lászlónak hagyományozta. (Wertner Mór: Magyar nemzetségek, II. 136.) 1454-56-ban már Lévai Cseh Péter özvegye és fia László perlekedtek rajta. Időközben a husziták birtokába került, a kiktől Mátyás király 1460-ban visszafoglalta. 1470-ben Lévai Cseh Lászlónak és apósának Guthi Országh Mihálynak a birtokában találjuk.

Somoskő
Eredetileg a Kacsics nemzetség ú.n. hollókői ágának birtokában volt. A XIV. száazad elején az ebből az ágból származó Mihály, Péter, Leusták, Mikus és Jákó Csák Máténak adták át. Károly király azonban a rozgonyi csata után elfoglalta s 1323-ban Szécsényi Tamás erdélyi vajdának adományozta. (Anjouk. Okmt. II. 65.) A Szécsényi család sarjai között 1411-ben kötött osztály alkalmával Somoskő közösnek maradt. 1455-ben Szécsényi László birtokában találjuk. Ekkor Várlja, Ujfalu, Lapújtő, Vendégi és Baglyasalja helységek tartoztak hozzá. Ebben az évben Szécsényi László a várat, a hozzátartozó uradalommal együtt, Guthi Országh Mihálynak és Losonczi Albertnek elzálogosította. Szécsényi László halála után az uradalom királyi adományozások útján az Országh és a Losonczi családokra szállott. 1481-ben az említett helységeken kívül még Tiszolcz, Rimabánya, Alsószkálnok, Felsőszkálnok, Kraskó, Kokána, Bolyk, Libercse és Szinóbánya is a somoskői uradalom tartozéka.

Zagyvafő vagy Zagyva
A tatárjárás utáni korszakban épülhetett, de 1435-ben már romokban hevert. Mikor a husziták befészkelték magukat a vármegye területére, a romokban heverő várat helyreállították, s ők voltak birtokában 1460-ig, a mikor Mátyás király tőlük visszafoglalta. 1469-ben még fennállott, de 1478-ban már ismét romokban hevert. 1478-ban a Serkei Lorántffyak birtokában találjuk, a kikkel 1483-ban a Tornaiak pereltek az immár ismét puszta vár birtokáért. 1435-ben Ácsfalva, Gancs, 1478-ban pedig Zagyvafő, Garáb, Korlátfalva és Szenterzsébet helységek tartoztak hozzá.

Járási beosztás 1553-ban
Pilinyi Ferencz szolgabíró járása: (zárójelben az összeírt porták száma)
Vissza Salgótarján kezdőlapjára!