Ipar, kereskedelem, hitelügy, forgalom
A gazdag salgótarjáni kőszénbányák révén keletkeznek Salgótarjánban és Losonczon az ország leghíresebb és legnagyobb gyártelepei, melyek nemcsak a hazai, de a világpiacz részére is termelnek. Salgótarján 1857-ben még jelentéktelen falu, 940 lakossal, ma 13.552 lakosa van, sok rakodó-, akna- és tárnatelepekkel. Boldogulását a kőszénnek köszönheti, melynek nyomaira már a múlt századokban bukkantak, de kellőképen felhasználni nem tudtak. Brellich János és társa wieni czég alapította eredetileg a hatvanas években a Szent István kőszénbánya-részvénytársaságot, s ez nyert engedélyt egy Salgótarjántól Budapestig terjedő lóvasút építésére, melyet azonban később rendes, szabályszerű gőzmozdony használatára tettek alkalmassá; de ez nem boldogult és csak akkor lendűlt fel, mikor azt a magyar kormány átvette és egész Ruttkáig kiépíttette. A salgótarjáni vasút legelőször 1867 május havában nyílt meg, azután 7,200.000 forintért a magyar állam tulajdonába ment át. Az eddigi tulajdonos ettől kezdve a Salgótarjáni Kőszénbánya r. t. czímet vette fel s székhelyét Budapestre tette át.
Hazánk egyik legismertebb és legnevezetesebb vasgyára Nógrád vármegyében a Rimamurány-Salgótarjáni Vasfinomító Társaság salgótarjáni gyára, mely 1869-ben alakult s működését gőzerőre berendezve, 1871-ben kezdte meg. Több nevezetes hengerművel,vizszivattyúval, metszőgéppel, kör- és olvasztó-kemenczével rendelkezik, évente 6-700 munkást állandóan foglalkoztat s mintegy 180.000 métermázsa vasat dolgoztat fel, mihez a nyers anyagot a gömöri telepek, a kőszenet a helybeli bányák szolgáltatják. E jelentékeny iparvállalat fellendülését a kőszénnek köszönheti s évről-évre örvendetesen emelkedik. Gyártmányai rúdvas, vasgerenda, idomvas, sodrony, sodronyszeg, kocsitengely, melyek nemcsak hazánkban, de Ausztriában és a Balkán-államokban is nagy keresletnek örvendenek. Évi forgalma ez idő szerint 40 millió korona.
Hirsch és Frank budapest-salgótarjáni gépgyár és vasöntő r.t.
A salgótarjáni telepet 1894-ben alapította Keszler, Böhm és Bauer. Ezektől 1899-ben megvette Hirsch és Frank, kik részvénytársasággá alakították át. Gyárt különféle gépeket és vasöntvényeket. A gyár területe kb. 7500 négyszögöl s 8 épületből áll. A hajtóerőt 140 HP gőzgép szolgáltatja. Munkások száma 460 s ezek közül 30 nő. Az évi termelési képesség 380 vaggon árú. Hazai piacza az egész ország s kivitele van Ausztriába és a balkáni államokba.
Rimamurány-salgótarjáni vasmű r.t. salgótarjáni aczélgyára
A salgótarjáni vasfinomítógyár mint részvénytársaság 1868-ban alakult 1,200.000 frt tőkével s a gyár építését 1869-ben kezdték meg, midőn különböző kereskedelmi, szerkezeti és építészeti vasfajták gyártása czéljából kavaró-kemenczéket, luppahámorokat, forrasztó-kemeczéket, nyerssín-, durva, közép- és finom hengersorokat építettek és rendeztek be. A gyár üzemét 1870-ben kezdte meg, s az első időben nagy nehézségekkel küzdött, mert a salgói barnaszénnel a közvetlen tüzelésre berendezett kavaró- és forrasztó kemenczékben a vasgyártáshoz szükségelt magas hőfokot nem lehetett előállítani. 1872-ben a vasfinomítógyár helyzete kedvezőbbre változott, mert a gázfűtésre átalakított kavaró- és forrasztó kemenczék segélyével, nem különben egyéb czélszerű berendezésekkel kitünő minőségű hengergyártmányokat állítottak elő, melyek a gyár országos hírnevét megállapították. Azonban míg egyfelől a salgótarjáni vasfinomítógyár a vasércznek teljes hiányában volt s így fennálllása és boldogulása mindenkor a nyersanyagoknak piaczi árához volt kötve, addig a Rimammurányvölgyi vasmű egyesület birtokában volt ugyan a vasgyártáshoz szükséges nyersanyagoknak, de ezeknek okszerű feldolgozására és értékesítésére a korszerű berendezések és eszközök hiányoztak. Így tehát szükségessé vált a két társulat megosztott birtokában volt hatalmas gazdasági tényezőknek egyesítése és a Rimamurányi vasmű-egyesületnek a Salgótarjáni vasfinomító társulattal való egyesülése 1881-ben megtörtént, midőn az új társulat a "Rimamurány-Salgótarjáni vasmű részv.-társaság" nevet vette föl.
A salgótarjáni vasgyár az új társulat birtokában mind szélesebb körű fejlődésnek indult. A vastartókon és kereskedelmi rúdvason kívül, főleg a drót és drótszög, úgy szintén a kocsitengely gyártást fejlesztette s e tekintetben ma is hazánk iparában első helyen áll.
1888-89-ben a vasgyártásnak régi módszerét, a kavarást elhagyták s az üzemet új berendezésekkel a bázikus folytvas és folytacél-gyártásra tért át. A fokozottabb mértékben előállított hengergyártmányok, mint vastartók (500 mm magasságig), szerkezeti anyagok, kereskedelmi rúdvasak, hordóabroncs és drótárúk általánosan igen keresettek voltak. Ez időszakban a salgótarjáni vasgyár az "Acélgyár" elnevezést vette fel. Az új alakulatban az aczélgyár üzeme 1903-ig maradt, a midőn a társulat a salgótarjáni gyárban a féltermények gyártását beszüntette s azt a vastartók, szerkezeti vasak és durva lemezek gyártásával Ózdra helyezte át. A salgótarjáni gyárnál a további fejlesztést más iránybe terelték. A finomabb hengerárúknak, az abroncsvas és finomabb fajta szerkezeti vasak, továbbá a drót- és szögárúk, kocsitengelyek gyártását szélesebb alapokra fektették és a gyár üzemkörét újabb gyártmányok bevezetésével tágították. Ilyen újabb gyártmányok a különböző gazdasági eszközök, eketestek és eketestalkotórészek, villák, sajtolt lapátok, föld és favágó szerszámok stb. Továbbá berendeztek egy korszerű vasöntőt, melyben főleg nagy súlyú vashengereket és a lemezgyártáshoz szükségelt kéregöntésű hengereket állítanak elő. Mindezeket kiegészítette egy aczélöntő, melyben a géptechnika sok ágazában szükségelt kitünő minőségű aczélöntvényeket állítják elő.
A salgótarjáni aczélgyár fejlődését a következő számadatok tüntetik fel:
1874-ben a salgói bányában 615.000 q szenet és a vasfinomítógyárban 72.300 q hengerárút termeltek, míg 1909-ben a salgói széntermelés 1,200 000 q és az aczélgyári kászárú termelés 430.000 q volt. A munkások száma a salgói bányamunkásokkal együtt 1874-ben 800, 1909-ben 2000. A Rimamurány-salgótarjáni vasmű r.-t. mostani székhelye Budapest, hol annak képviseletében a műszaki és kereskedelmi vezérigazgatóság működik. A salgótarjáni aczélgyárnál ez idő szerint 5 műszaki és 7 adminisztratív tisztviselő, 2 orvos, 6 tanító, 36 mester és 1730 munkás van alkalmazva. A salgói bányánál pedig egy műszaki tisztviselő, 9 bánya-altiszt, 2 tanító és 300 munkás. Az összes lélekszám, mely a tisztviselők, altisztek és munkások, valamint azok családtagjainak egybevetéséből ered: 6000.
A salgótarjáni gyártelepen a munkásgyermekek oktatására az első elemi népiskolát 1870. október havában nyitották meg egy tanteremmel, egy tanítóval és 25 növendékkel, kiknek száma az iskolaév végéig 39-re emelkedett. Az 1876-77-es tanévben életbe lépett az ismétlő iskolai oktatás, az 1877-78-as tanévben szervezték a második, 1881-82-ben a harmadik, 1884-85-ben a negyedik, 1889-90-ben az ötödik, végül az 1893-94-es iskolai évben a hatodik tanítói állást ugyanannyi tanteremmel. A salgóbányatelepi elemi népiskola 1874 február havában egy tanító vezetése alatt nyílt meg, a mely tanévben 51 tanuló látogatta s midőn a tanulók száma 143-ra szaporodott, az 1885-86. tanév elején szervezték a második tanítói állást és felállították a második tantermet. Az iparosinasok oktatása, a salgótarjáni aczélgyárnál az 1889-90-es, Salgóbánya-telepen pedig az 1891-92-es tanévben vette kezdetét. Az 1908-1909-es tanévben a tanulók létszáma volt: az aczélgyárnál volt 424 mindennapi, 79 ism. és 82 ipariskolás, együtt 585; Salgóbányatelepen 86 mindennapi, 12 ism. és 13 ipariskolás, együtt 111; összesen 510 mindennapi, 91 ism. és 95 ipariskolás, együtt 696 tanuló, kiket 8 rendes tanító, 3 hitoktató és 3 kézimunka tanítónő részesít a nevelés és oktatás áldásaiban.
A Salgótarjáni Aczélgyári Felügyelő s Munkás Olvasó-Egylet 1878-ban alakult. Helyisége az aczélgyár telepén külön épületben van, tánczteremmel, állandó színpaddal, étteremmel, olvasó-, játék- és könyvtárteremmel. Van nyári mulatóhelysége, fedett tánczkörrel, kettős aszfalt tekepályával és sétányokkal, valamint szökőkúttal...
Az aczélgyár vonós és fúvós zenekara 36 tagból áll s évenként legalább 30 nagy hangversenyt rendez. Az önkéntes tűzoltó-testület 52 tagból áll s modern szertárral rendelkezik. A salgótarjáni sport egyesület 30 működő és 50 pártoló tagból áll. A tenisz-klub tagjainak száma 16.
Salgótarjáni kőszénbánya r.-t.
Az 1840-es években Morsbrugger Hyeronimus bécsi vállalkozó Weber Alajos mérnökkel kezdte itt a szén rendszeres mívelését. 1848-ban a termelt szén 78.500 q volt. 1859-ben Brelich János és Windsteig Gergely vette át, majd Brelich 1861-ben báró Prónay Alberttel megalakította a Szent István kőszénbánya r.-társaságot. Azonban a nagyobb kiterjedésű bányamívelést hátráltatta a vasúti forgalom hiánya, tehát a r.-t. a Salgótarján és Budapest közötti vasutvonal kiépítését is czáljául tűzte és fölvette a cs. kir. szab. Pest-Losoncz, Beszterczebányai és Szent István r.-t. nevet. Az építést megkezdték, de tőkehiány miatt abba kellett hagyni és a r.-t. átalakult cs. kir. magyar éjszaki vasuttársasággá, végre az építést is befejezték. A kiegyezés után a kormány a vasuttársaságot segíteni igyekezett, hogy a salgótarjáni kőszénbányák rendszeres mívelését lehetővé tegye. 1868-ban az állam átvette a Budapesttől űűsalgótarjánig kiépített vasútvonalat és a vasuttáraság újjáalakult Salgótarjáni kőszénbánya r.-t. czímmel és 3,000.000 frt alaptőkével. A társulat a kezdet nehézségei után izmosodni kezdett és kőszénbirtokait kiegészítette; majd az alakulás után 10 évvel, Salgótarján közelében nagyobb földbirtokot vásárolt, melyen rendszeres erdőgazdaságot űz. A bányákat egymással és a Máv. főűllomásával lóvasúttal kötötte össze, iskolákat és kórházakat épített és különféle munkásjóléti intézményeket (társláda, élelmezési raktár, nyugdíjalap) állított. 1894-ben megvette Erdélyben a petrozsényi bányákat és kibérelte a kincstártól a zsilvölgyi kőszénbányákat. 1896-ban megvásárolta a kisterenyei uradalom kőszénjogait örökáron. A társulat alaptőkéje jelenleg 22,000.000 K. A nógrádmegyei szénbirtok területe 41.878 k. hold és Salgótarján, Baglyasalja, Karancsalja, Zagyvaróna, Kazár, Pálfalva, Etes, Andrásfalva, Vizslás, Kisterenye, Mátranovák, Bárna, Vecseklő, Maczonka, Bátony, Mátramindszent, Szuha, Dorogháza és Sóshartyán községek határára terjed ki. Ebből kiművelt vagy mívelés alatt álló terület 3455, még érintetlen 38.423 k. hold. A tarjáni területhez tartoznak: Jakab-, Auguszta-, Antónia- és József-táró, Emma-, Új-, József-, Forgách- és Károly-akna; az inaszói kerülethez: Ó-László-, Rezső-, Mária- és László-táró, Zichy-akna, Király-táró, Ferencz-akna I. és II., Lajos- és Gusztáv-tárók; a pálfalvai kerülethez: Frigyes- és Amália-akna és alsó-pálfalvai tárók; a mátranováki kerülethez: Károly-, Kutató- és Ferencz-táró és Auguszta-akna...
Rakodói a következők: Salgótarjánban a József-, zagyvai és kisegítő rakodó, továbbá a pálfalvai, alsópálfalvai és mátranováki rakodó. A pálfalvai rakodón a berakás mechanikailag történik. A bányák távbeszélővel vannak összekötve, 4 központtal: Salgótarjánban, Inaszón, Pálfalván és Mátranovákon. Az összes bányákban 3965 munkás és 304 gyermek dolgozik. Az évi termelés 10,690.424 q szén és 1867-1909-ig 257,949.250 q.
A munkások gyermekei részére iskolát tart fönt a társulat Salgótarjánban 5, Inaszón 2, Pálfalván 3, Rónán 1, Székvölgyön 1, Etesen 2 és Mátranovákon 2 tanteremmel. Központi kórház van Salgótarjánban, kisebb kórházak Inaszón és Mátranovákon, betegszobák minden bányatelepen.
Salgótarjáni palaczkgyár r.-t.
(igazgatóság: Bpest, Pannonia-utcza 2c.) 1893-ban alapította az Egyesült magyarhoni üveggyárak r.-t. Gyárt üvegpalaczkokat. Területe 30.000 négyszögöl, melyen egy nagy gyárépület, 3 műhelyépület, egy igazgatósági épület és 12 munkásház áll...
A munkások száma 500, ezek közül 100 nő. Az évi termelési képesség 12 millió palaczk. Hazai piacza az egész ország s kivitele van a Balkán-államokba.
Zagyvapálfalva, Pock Jenő üveggyára
kB. 20 évvel ezelőtt alapította a Hazai üveggyár r.-t. 1906-ban ment át Pock tulajdonába. Gyárt solinüveget és különlegesség gyanánt 6 mm vastagságban, a rajnai módszer szerint. A gyár területe 31.744 négyszögöl s 18 épületből áll. A munkások száma 120, ezek közül 3 nő. Az évi termelési képesség 175,000 négyszögméter üveg, a budapesti központ (Schwarcz A. és Fia) számára. A gyár állami kedvezményben részesül.
A "Salgó-Tarjáni Takarékpénztár" 1869-ben alakult meg.
Pénzintézetek:
Vissza Salgótarján kezdőlapjára!