Dr. Joó István egyetemi tanár, NYME Geoinformatikai
Főiskolai Kar

A Magyarországon jelentkező vertikális mozgások vizsgálatában több szakasz különböztethető meg. Az első időszakban az egyes körzetekben már rendelkezésre álló ismételt szintezések adatai alapján történtek kísérletek arra, hogy a jelentkező magasság-eltéréseket felszín-(kéreg-)- mozgásként értelmezzék (Gárdonyi, Regőczi, Bendefy; később Miskolczy L. és mások).

A második szakaszban nagyobb térségre vonatkozó programok valósultak meg (Kelet-Európa, Kárpát-Balkán Régió stb.) Ez utóbbiaknál, egyes országoknál az újabb szélső pontosságú méréseket már kifejezetten ebből a célból kifejlesztett különleges vizsgálati hálózatban végezték. Az értelmezéshez aztán felhasználták a megelőző felsőrendű mérések adatait is. Ez utóbbi történt Magyarország esetében is, amelynél a II. világháború utáni ún. Bendefy-féle szintezési-, és a 0-ad rendű vizsgálati hálózat (ma ez az EOMA I.r. hálózata) mérési eredményei alapján született meg Magyarország első (az egész országra kiterjedő) mozgástérképe; amely aztán az egykori szocialista országok európai területére kiterjedő jelenkori mozgástérképen lett bemutatva (IUGG Plenáris ülés, 1971, Moszkva).

Később megkezdődött a Kárpát-Balkán Régió külön vizsgálata is, amelyet hosszú időn keresztül Magyarország (azon belül jelen sorok írója) koordinált. Végül e vizsgálatok hazai realizálásaként született meg Magyarország 1:500 000 ma.-ú nemzeti vertikális felszínmozgási térképe (Joó I.,1996).

Az eddig vázolt vizsgálatok fontos jellemzője, hogy vagy mind a két mérés vagy legalább az első mérés (és az ahhoz tartozó hálózat) nem kéregmozgás-vizsgálati célból készült. Így sem a korábbi mérések megbízhatósága, sem pedig a hálózat kialakítása (az állandósítással együtt) nem felelt meg teljesen a szélső pontosságú igényeknek. Hiszen az ismételt mérésekből nagypontosságú sebességek levezetésére akkor van lehetőség, ha:

–    mindkét mérés szélső pontossággal készült, továbbá ha

–    mind az alappontok állandósítása, mind pedig a vonal vezetése

biztosítja egyrészt a zavaró hatások minél teljesebb kizárását, másrészt a mozgási tendenciák optimális kimutatását.

Ilyen követelmények teljesítése csak külön vizsgálati vonalak kiépítése és rendszeres szélső pontosságú mérések révén lehetséges. Ez azonban tetemes költségigénnyel jár. Ebből viszont következik, hogy csak néhány ilyen különleges vizsgálati vonal kiépítése (és rendszeres mérése) lehetséges.

Ez utóbbi követelménynek megfelelően – OTKA-források felhasználásával – épült (a Móri-horpadást harántoló vizsgálati vonal /Bodajk-Csókakő végpontokkal/, és folyik annak közel rendszeres mérése, a NYME Geoinformatikai Főiskolai Kar Geodéziai tanszéke részéről (Csepregi Sz.). Ugyanakkor hasonló vizsgálati vonalat épített ki, és működtet a BME Felsőgeodéziai (ma Általános és Felsőgeodé-ziai) tanszéke is (Tétényi-fennsík).

Természetesen hasonló vizsgálati vonalak kiépítése (és mérése) számos más helyen is indokolt lenne, de ezek megvalósítása a tetemes állandósítási- és a magas mérési költségek miatt nem valósulhatott meg. Végül egyrészt a szerző által vezetett OTKA-téma, másrészt az FVM FTF támogatása révén lehetett Fejér megyében két újabb vizsgálati vonalat kiépíteni. Ezek közül az egyik a Sárrétet szeli át (Csór és Sárszentmihály között), a másik pedig a Zámolyi-medence ÉK-i részét harántolja a Csákvárt és Lovasberényt összekötő közlekedési út mentén. Ezek közül a Sárrét geodéziai vizsgálatára még nem került sor, a Zámolyi-medence süllyedésére vonatkozó első információkat pedig a Bendefy-féle hálózat és a 0-ad rendű mérések összevetése szolgáltatta. Mindkét vonal kiépítése az év őszére elkészült, és reméljük, hogy a mérések a következő évben megkezdődhetnek.

A továbbiakban bemutatjuk a két új vizsgálati vonal környezetének földtani jellemzőit, a vonalakat.

A Csór-Sárszentmihály közötti vizsgálati vonal

A dunántúli Mezőföld a Dunától a Balatonig, illetve a Dunántúli-középhegységig terjed. Az általunk vizsgált Sárrét a Mezőföld déli részének tipikus eleme. A Mezőföld déli részét észak-nyugaton a Balatoni-árok folytatásában található fiatal peremsüllyedékek: a Sárrét, a Zámolyi-medence és a Velencei-tó zárják le.

A Mezőföld földtani alapját a Pannon-időszak rétegei adják, amelyekre később jégkorszaki lösz települt.

Az eredeti pannon-tábla a pliocén-pleisztocénban feldarabolódott (ÉNY-DK-i főirányokkal), aztán az így kialakult sakktáblaszerű darabok részben megemelkedtek, részben pedig lesüllyedtek. A Mezőföld mai rögös szerkezete az ókori alaphegység töréses szerkezetének eredménye. Másképpen fogalmazva a felszíni törésrendszer a mélyben lévő alaphegység törés-szerkezetének felszíni vetülete. Emellett nem szabad megfeledkezni az erózió hatásáról sem, amely magát a rögös felszínt és az arra települt (esetenként több tíz méter vastag) löszt a maga szabályai szerint alakítja.

A Fejér megyei Sárrét eredetileg mocsárrét volt, amely a Nádor- és Malom-csatorna eredményeként tűnt el, és ahol a 2-3 m vastagságú tőzegréteget ma 1-1,5 m vastag meszes iszapréteg takarja.

Az 1. ábrán bemutatott mintegy hét km hosszú vizsgálati vonal délkeleti végén – az ugyancsak most létesített – új K-ponttal (közbenső alappont) indulhat, amely a vasútvonal északi oldalán, a vasútállomástól néhány száz méterre létesült.

De kezdőpontként használhatók még:

–    Sárszentmihály vasútáll. lakóépületében található csap,

–    Pálmajor (korábban Á.G.) központi épületében lévő csap,

–    illetőleg a sárszentmihályi ref. templom falában lévő csap is.

A vizsgálati vonal DK-i végpontjából kiindulva azon előbb ÉK-re, majd tartósan ÉNY-i irányban haladva létesültek az F1, F2, F3, F4, F5 és F6 jelű mélyalapozású (max. 10 m mélységű és 0,15 m átmérőjű) vasbeton pontok. A pontok közül az F3-jelű a Nádor-csatorna déli oldalán, az F4 pont pedig annak északi oldalán létesült.

A Nádor-csatorna és a Csór község közötti szakasz közepén épített 8,2 m mélységű F5-alappont mellett külön talajvízszintmérő kút kiépítése is megtörtént. (Ennek rendszeres megfigyelése révén mód nyílik a talajvízszint-változás és a pontok magassági helyzetében bekövetkező változások feltételezett kapcsolatának vizsgálatára is.)

A vizsgálati vonal utolsó, F6-jelű, 8 m mélyen alapozott pontja Csór község DK-i szélén létesült. Így a későbbi mérések vagy itt fejeződhetnek be, vagy pedig a csóri rk. templom falában lévő (1951-ben létesített, és legutóbb 2000-ben helyszínelt) csapnál.

A Lovasberény-Csákvár közötti vizsgálati vonal

A Zámolyi-medence ÉK-i részét átszelő, mintegy 8 km hosszúságú vizsgálati vonal a Velencei-hegység és a Vértes közötti térséget szeli át.* (A Dunántúli-középhegységnek a Móri-ároktól a Tata-Váli árokig terjedő szakaszát hívják Vértesnek amely főként dolomitból és mészkőből áll, és amely a miocén végén alakult ki. Az itt végbement későbbi mozgások a tönkfelszínt (miocén vége, szarmata) feldarabolták, és féloldalasan megdöntötték. A pleisztocén eredetű Zámolyi-medence alatt a Vértes kibillent rögei a Velencei-hegység gránitjára dőlnek.
A Velencei-hegység az ókori kristályos alaphegy (Tisia) felszínre került darabja. )

A 2. ábrán bemutatott vizsgálati vonalon az F1, F2, F3, F4, F5, F6 és F7 mélyalapozású pontok létesültek. Ezeknél a csömöszölt (és vasalt) betonalapozás mélysége általában 10 méter, de az F4 és F5 pontoknál 5,5 méter az F6 és F7-nél pedig 6,5 méter.

Figyelmet érdemel, hogy a Zámolyi-medencét átszelő vizsgálati vonal megegyezik az EOMA (eredetileg 0-ad rendű) Nadap-Kisbér közötti I.r. vonalával, amelyen több K-pont, továbbá szintezési kő található. Mivel azonban az eredeti alappontok állandósítási módja és mélysége igen eltérő volt, ezért volt szükség az újabb állandósításokra.

Mindenesetre a vizsgálati mérésekbe be kell vonni az EOMA I.r. pontjait is. Így egyrészt mód nyílik a korábbi vizsgálati adatok és az újabbak összevetésére is, másrészt a méréseket megelőző előkészítés így könnyebbé válik.

A vizsgálati vonal DK-i végpontja lehet a Lovasberényben található K0202 jelű pont, illetőleg a község északkeleti széléhez közel létesített F1-jelű új alappont. A vonal észak-nyugati végpontja lehet a falu szélén telepített F7 jelű pont, illetőleg a Csákvár belterületén lévő K0205 alappont.

Összefoglalva a következőket lehet megállapítani. A jelenkori függőleges felszínmozgások vizsgálatára kiépített két új vonal (annak vonalvezetésére és állandósítására tekintettel) lehetőséget nyújt a két fiatalkori süllyedék (Sárrét, Zámolyi-medence) mozgásjellemzőinek megismerése és ezek összevetésére saját korábbi adatainkkal; illetőleg a földtani ismeretekkel.

Reméljük, hogy az ismételt mérések elvégzéséhez szükséges pénzügyi források biztosításában mind az MTA (OTKA), mind pedig – a szakmai oldalról érdekelt földügy (azon belül az állami fölmérés) kellő készséget mutat. Mi magunk pedig további információkat szolgáltatunk a szintezési alappontok mozgásairól, emellett hozzájárulunk a jelenkori földtani ismeretek finomításához is.

Végül tájékoztatjuk az olvasókat, hogy az általunk végzett vizsgálatok pénzügyi feltételeit egyrészt az OTKA (T30453), másrészt az FVM FTF biztosította.

Irodalom

1.    Frisnyák Sándor: Magyarország földrajza (Bp. 1978, Tankönyvkiadó; 445 old.)

2.    Jakucs László: Általános természeti földrajz I. (JATE Természetudományi Kar, 1996, 359 old.)

3.    Joó I.: Map of Horizontal Gradients of Velocities of RVM in the CBR is based on measured data (scale 1:1 million, Bp, 1989); főszerkesztő

4.    Joó I. : The National Map of Vertical Movements of Hungary (scale: 1:500 000, Székesfehérvár, 1990); szerkesztő.

5.    Joó I.: A földfelszín magassági irányú mozgása Magyarországon (GK 1996/4)

New lines for RVCM investigation

I. Joó
Summary

In Hungary the total lenght of the national RVCM investigation lines has about 3800 km. The earlier repeated measurements on these lines resulted the National Map of Vertical Movements of Hungary (Joó, I., 1996). But if we need more detaided picture about the nature of the recent vertical movements (RVM) of a given geologo-morphological unit, that case one has to establish a special investigation line. On behalf of the College for Geoinformatics (Székesfehérvár)this year have been established two special investigation lines, from wich the first cross the Sárrét subsiding area (SW to the Székesfehérvár), while the second line intersects the Zámoly-basin (NW to Székesfehérvár). The paper also gives information from the geologo-geodetical point of view.