20 éves a FÖMI Távérzékelési
Központ
Winkler
Péter tudományos főigazgató-helyettes,
a Távérzékelési Központ vezetője
Előzmények
Az 1960-as évek elejétől a világ akkori két vezető nagyhatalma (USA, Szovjetunió) egymással versenyezve folyamatosan fejlesztette azokat az űrtechnikai eszközöket, amelyek segítségével egymás területeinek megfigyelését végezhették. Ezek az eszközök és a segítségükkel készített felvételek azonban szigorúan titkosak voltak, következésképpen a felvételek polgári célú hasznosítása nem volt lehetséges. Ezzel szemben a nemzetközi tudományos szervezetekben tevékenykedő kutatók – a műszaki haladás és a békés célú felhasználás reményében – egyre jobban igényelték, hogy az űrkutatási eredményeket ne csak a bolygók (pl. Mars) megfigyelésében, hanem a fokozott védelmet igénylő Föld megfigyelésében is hasznosítsák.
A NASA az első Landsat mesterséges holdat a Nemzetközi Fotogrammetriai Társaság (ISP) (melynek 1913 óta – jogelőd szervezete révén – az MFTTT is tagja) 1972-ben, Ottawában rendezett XII. Kongresszusa alatt bocsátotta fel, utat nyitva a távérzékelés világméretű alkalmazásának. A Landsat Földre irányuló alkalmazása egyike volt az USA-ban elért azon első analitikus és digitális fejlesztési eredményeknek, amelyek segítségével a NASA-rendszerek addig a Hold és a Naprendszer bolygóinak megfigyelését hajtották végre. Az ISP ekkor hozta létre az űrfelvételek feldolgozási, kiértékelési technológiáinak kifejlesztésével foglalkozó első munkacsoportját.
1967-ben megalakult az INTERKOZMOSZ (IK) (a volt Szovjetunió és az ún. „szocialista” országok tudományos akadémiái keretei között működő, politikai irányítással vezérelt űrkutatási) szervezet. Az IK „Földmegfigyelési Munkacsoportja” 1975-ben alakult meg. 1978-ban az IK tagországok nemzetközi egyezményt fogadtak el, és nyújtottak be az ENSZ-hez bejegyzés céljából, mint a Föld kozmikus „távszondázá-sáról” szóló nemzetközi megállapodást. Az egyes IK tagországok tudományos akadémiái keretében megalakultak az Interkozmosz Tanácsok, melyek központilag irányították a nemzeti űrkutatási programokat. Megkezdődött az akkori szocialista országok űrhajósainak kiképzése, majd ezt követően nemzetközi legénységgel rövidebb-hosszabb időtartamú űrutazások végrehajtása. Jellemző módon szinte valamennyi IK tagországbeli űrhajós programjában szerepelt a Föld megfigyelésével kapcsolatos kutatási feladat.
Nyugat-Európában 1978-ban megalakult az „Európai Távérzékelési Laboratóriumok Szövetsége” (EARSeL), melybe kezdetben csak az Európai Közösség tagországaihoz vagy az Európa Parlament tagországaihoz tartozó távérzékelési laboratóriumok, intézmények kérhették felvételüket.
Magyarországon a Központi Asztronautikai Szakosztály (a jelenlegi Magyar Asztronautikai Társaság jogelődje) a Nemzetközi Asztronautikai Társaság (IAF) tagja, valamint az ISP (a jelenlegi ISPRS jogelődje) hazai tagszervezete, a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület (a mai MFTTT jogelődje) vállalt jelentős szerepet a Föld-megfigyelési kutatások magyarországi megismertetésében, elterjesztésében. Néhány, abban az időben nehezen elérhető külföldi tanulmányút (pl. Remetey F. Gábor – Hollandia, Szentesi András – USA) eredményessége is hozzájárult ezen új tudományterület művelésének hazai ösztönzéséhez. Többek között ezen tudományos, szakmai tevékenységeknek köszönhető, hogy a 70-es évek elején néhány hazai kutatóhelyen (ELTE, BME, SzKI, OMSz, FÖMI stb.) megkezdődtek a távérzékeléssel kapcsolatos kutatások.
A FÖMI penci Kozmikus Geodéziai Obszervatóriumában (KGO) 1978-ban – a MÉM Országos Földügyi és Térképészeti Hivatala (MÉM OFTH) kezdeményezésére – megalakult a távérzékelési csoport (tagjai: Büttner György, Csató Éva, Gesztesi Albert, Mike Zsuzsa). A csoport tagjai tevékenyen részt vettek az első magyar űrhajós jelöltek, Farkas Bertalan és Magyari Béla Föld megfigyelési programjának kidolgozásában és szakmai felkészítésében.
Az 1980-as évek
A 3514/1979. sz. Minisztertanácsi határozat alapján – a MÉM OFTH szakmai vezetése küzdelmének eredményeként – az 5/1980. MÉM sz. utasítás (MÉM Értesítő. 10 sz.) megújította a Földmérési Intézet feladatáról és hatósági jogköréről szóló rendelkezést. Ennek az utasításnak 3.) c. pontja az Intézet hatáskörébe rendelte többek között a távérzékelés útján nyert adatok feldolgozását és népgazdasági hasznosítását. Jelentős és – mai szemmel visszatekintve – igen előremutató döntés volt ez, köszönhetően a MÉM OFTH akkori szakmai irányítóinak (Joó István, Szentesi András).
A 13/1980. (VI. 13.) MÉM-HM számú együttes rendelet tovább pontosítja az elvégzendő feladatokat, s a Földmérési Intézet hatáskörébe utalja az erőforráskutatási célú adatok és felvételek iránti igények összegyűjtését, beszerzését, elkészíttetését, a beszerzett adatok nyilvántartását, tárolását, forgalmazását és nemzetgazdasági hasznosítását. Ennek értelmében a 80 m-nél jobb felbontású felvételek (ezen belül az 50 m-nél jobb felbontású űrfelvételek titkos minősítésű) kezelése, feldolgozása, nemzetgazdasági hasznosítása az azokkal kapcsolatos K+F feladatok végzése a FÖMI feladata. Ugyanezen rendelet a meteorológiai célú felvételek vonatkozásában az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSz) Központi Előrejelző Intézetét, illetve Légkörfizikai Intézetét jogosítja fel az adatok beszerzésére és hasznosítására.
A 36 909/1980. OFTH intézkedés alapján alakult meg a FÖMI-nél a Távérzékelési Főosztály (TFO) 1980 augusztusában. (Ez volt a mai Távérzékelési Központ jogelődje.) A TFO első vezetője Almár Iván, a KGO akkori vezetője lett. A TFO két osztályból: Analóg Feldolgozási Osztály (vezetője Winkler Péter) és Digitális Feldolgozási Osztály (vezetője: Remetey F. Gábor) állt. A TFO induló létszámát részben a KGO távérzékelési munkacsoportjának tagjai, részben az ELTE (Tarcsai György), az SzKI (Csornai Gábor), a Víziterv (Remetey F. Gábor), részben az Intézet fotogrammetriai csoportjának (Tóth Kálmán, Schreiber Péterné, Pálinkás László) vagy más részlegeinek (Hajós Tamás, Vámosi Judit, Olasz György és mások) munkatársai alkották.
Lényegében 1980 augusztusa és decembere közötti időszak állt rendelkezésre a TFO felállítására, munkaprogramjának elkészítésére, feladatainak meghatározására és az Intézeten belüli elhelyezésének megoldására. Ezzel egy időben az addig más feladatokat ellátó intézeti munkatársaknak a folyó feladataikat részben át kellett adniuk másoknak, vagy biztosítaniuk kellett azok párhuzamos vitelét (néhány esetben 1-2 évig) a feladatok befejezéséig, mindezt az újonnan belépett távérzékelési programok egyidejű megvalósítása mellett. Ez a gyorsított tempójú, öthónapnyi felkészülési időszak állt rendelkezésre a TFO tényleges munkájának 1981. január 1-ével történő beindítására. Ezért ünnepeljük 2001-ben 20 éves évfordulónkat. Visszatekintve erre az elmúlt húsz évre, megállapíthatjuk, hogy a jogutód Távérzékelés Központ munkájára a mai napig érvényes és eredményre vivő az indítás időszakában felvett lendület.
Az alapok megteremtése
A FÖMI TFO tevékenységét a jogszabályi háttér és tematikai tartalom alapján három, egymással összefüggő, de jól elhatárolható területre osztottuk fel:
1. távérzékelési célú űr- és légifelvételek beszerzése, archiválása;
2. űr- és légifelvételek előfeldolgozása, szolgáltatása az ország minden felhasználója számára, tájékoztatás a legújabb eredményekről, távérzékelési mesterséges holdak adatairól (körlevelek kiadása), képzés (különböző szinteken, beleértve az önképzést is), szakértői támogatás a felhasználók projektjeiben;
3. a hasznosításhoz szükséges feldolgozási módszerek, technológiák kidolgozása, elsősorban
a) a mezőgazdaság,
b) a környezetvédelem és vízgazdálkodás,
c) a regionális fejlesztés,
d) a térképészet területén.
Ezeket a feladatokat a FÖMI TFO – a MÉM; OMFB; MTA-IKT támogatásával, egyetemekkel, más kutatóhelyekkel együttműködve – oldotta meg.
Az útkeresés időszakát jól jellemzi az a MÉM OFTH megbízásban megfogalmazott feladat csokor, mely 1981–1985 közötti öt éves időszakra, „Kutatási-fejlesztési szerződésben” (714/2/ 1981. FÖMI sz.) határozta meg a TFO alábbi feladatait:
I. Adatgyűjtés és felvételezés megszervezése;
II. Az előzetes feldolgozás analóg módszereinek adaptálása és továbbfejlesztése;
III. Távérzékelési adatok mezőgazdasági célú hasznosítása;
IV. Távérzékelés útján nyert adatok és felvételek felhasználása a térképészetben;
V. A távérzékelési eljárások egyéb alkalmazási területeinek vizsgálata;
VI. A távérzékelés útján nyert adatok digitális feldolgozó rendszerének tervezése;
VII. A távérzékelés útján nyert adatok digitális feldolgozó rendszerének kifejlesztése;
VIII. A távérzékelés útján nyert adatok digitális feldolgozása a szolgáltatás és ágazati alkalmazások céljára.
Ezt a szerződést a FÖMI TFO részéről Tarcsai György írta alá, aki 1981–82-ben a TFO főosztályvezetőjeként jelentős mértékben járult hozzá kutatási tevékenységünk fő irányvonalainak meghatározásához. A részleteiben is kimunkált, összesen 36 alfeladatot tartalmazó K+F szerződés a mai napig érvényes módon, nemzetközi megmérettetésben is előremutatóan, magas színvonalon foglalja össze egy hatékonyan működő távérzékelési központ szerteágazó tevékenységét. A feladatok sokrétűsége jól tükrözi vissza az útkeresést és egyben a kiút keresését is az akkori politikai viszonyokból adódó hátrányos helyzetünkből. Ezt a helyzetet az embargó, a titkosság, a nehézkes adat-hozzáférés, a távérzékelés területén bárhol megszerzett ismeretek átadásának és megszerzésének „fekete dobozba” zárása jellemezte. Visszatekintve megállapíthatjuk, hogy az 1981-ben kitűzött feladatokat – 1986–90 közötti időszakban történő folytatással, többszöri átütemezéssel, időarányosan és lehetőség-arányosan teljesítettük. A kitűzött célok tényleges megvalósításához hozzájárult a közelmúlt gyorsütemű technikai fejlődése, a térinformatika elterjedése, a számítógépek alkalmazásának mindennapivá válása, az igen nagyfelbontású űrfelvételek adatainak elérhetősége. Mindezek alapját azonban az elmúlt 20 év során a témák kidolgozásába fektetett több száz kutatóév eredményes munkája teremtette meg.
1982–90 között Zsámboki Sándor vezette a főosztályt, jellemzően a gyakorlati alkalmazások mielőbbi elérését, illetve az alkalmazás orientált kutatási vonal kijelölését erősítve. Ezen időszakban az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság mellett működő Tárcaközi Program Iroda (TPI) fogta össze, koordinálta és irányította a hazai, távérzékeléssel foglalkozó kutatóhelyek tevékenységét. A TPI volt hivatott a kutatási eredmények ellenőrzésére is. A MÉM a programirodába Remetey-Fülöpp Gábort delegálta.
A távérzékelés feladatainak megoldásához szükséges adatok beszerzésének, előfeldolgozásának, szolgáltatási, kutatási, módszertani, műszer-beruházási és fejlesztési eredményeinek van egy csoportja, mely alapot képez a különféle K+F céltémák kimunkálásához. Ezt a műszeres és módszertani alapot jelentős ráfordítással (mintegy 100 emberév) alakítottuk ki 1980–86 között. Ennek során megteremtettük a különböző digitális és analóg műholdas adatok beszerzésének, műszaki fogadásának, előfeldolgozásának, archiválásának és az ország összes felhasználója részére történő szétosztásának rendszerét. Ezen feladat megoldásához a GOSzCENTR PRIRODA-val, az EURIMAGE-zsal, a SPOTIMAGE-zsal, az ESA-val, majd az újabb távérzékelési mesterséges holdak adatelosztó központjaival (EUROMAP – indiai IRS, RADARSAT – kanadai radar felvételek, Szojuzkarta – 2 m felbontású KOZMOSz, SPACEIMAGING – 1 m felbontású IKONOSZ stb.) a mesterséges holdak felbocsátásával szinte egy időben kereskedelmi szerződéseket kötöttünk a hazai elosztói feladatok végzésére. Intézetünk 1982-től tagja volt az amerikai Landsat űrfelvételeket elosztó szervezetek szövetségének (NPOC). A szerződések megkötésével egyidejűleg biztosítottuk az új típusú adatok hozzáférését, az adatok megismerését és hazai feldolgozási lehetőségük megteremtését. Az eredményekről, az újabb típusú távérzékelési mesterséges holdak adatairól folyamatosan, körlevelekben tájékoztattuk felhasználóinkat, egészen 1998-ig. Az OFTH támogatásával Intézetünk nemzeti kapcsolattartó (NPOC) szerepkört kapott az Európai Űrügynökség (EARTHNET) szervezetben, amely 1982–90 között a műholdas távérzékelés termékei nemzeti szintű előfeldolgozásának, terjesztésének és értékesítés-szervezési tapasztalatcseréjére jött létre, és az ESRIN intézménye működtetett. Az Intézet összekötője Remetey-Fülöpp Gábor volt. Egyedülálló, az egész ország területét többszörösen lefedő, különböző típusú, felbontású űrfelvételi archívumot hoztunk létre (Csató Éva, Anninger László). Űrfelvételi archívumunk a hazai K+F és operatív tevékenységek igényeinek kielégítése mellett lehetőséget teremt – szükség esetén az eredeti elosztó központok archívumaiban tárolt adatok kiegészítő felhasználásával – az elmúlt évtizedek változásainak nyomon követésére is.
Tevékenyen részt vettünk az IK Bioszfera M programjában. Ennek kereteiben mi koordináltuk a hét nyelvű távérzékelési értelmező szótár összeállítását, kiadását. Több közös kutatási programban, expedicióban (pl. Kurszk) működtünk közre. Tevékenyen járultunk hozzá Farkas Bertalan űrrepüléséről kiadott „Földünk a Szaljut 6 fedélzetéről”, illetve „Szaljut 6 izucsaet bioszferu” könyvek megjelentetésében.
A kezdeti időszakban párhuzamosan végeztük a digitális és analóg eljárásokkal kapcsolatos fejlesztési feladatokat. Kidolgoztuk a légifelvételezés feladatoktól függő, különböző megoldási módszereit és technológiáit. Beszereztük, és üzembe állítottuk a kézikamerás légifényképezés eszközeit, majd egy korszerű, képvándorlás-kompenzálóval ellátott mérőkamerát. Nemzetközi együttműködésben légifelvételezési kampányokat szerveztünk a hazánkban még nem működtetett távérzékelési célú felvételezési eszközök (MKF-6, NAC multispektrális kamerák, AGA-THP termoscanner, FLI digitális képalkotó spektrométer) alkalmazási lehetőségeinek megismerése érdekében. Indiai közreműködéssel a BME Mikrohullámú Híradástechnikai Tanszékével kifejlesztettünk egy repülőgépes passzív radiométert (talajnedvesség mérés), valamint egy 8 m felbontású, „oldalra-tekintő” radart (SLAR). Tanulmányt készítettünk a korszerű légi-navigációs eszközök távérzékelési feladatoknál nélkülözhetetlen alkalmazásának hazai bevezetésére. Beszereztük, és üzembe állítottuk az űr- és légifelvételek színes és fekete-fehér fotográfiai feldolgozására és kiértékelésére szolgáló berendezéseket (Tóth Kálmán, Genahl János, Rehorovics Gyula, Pálinkás László). Külső intézmények – EFE FFFK, MTA TAKI, BME és mások – bevonásával számos olyan kutatási feladatot végeztünk (digitális domborzatmodell előállítása, mezőgazdasági, talajtani célú interpretációk eredményének térképészeti rendszerbe illesztése, topográfiai térképek űrfelvételek alapján történő felújítása stb.), melyek a mai térinformatikai rendszerek adatnyerési, alkalmazási feladatainak sorába illeszkednek, és alapul szolgálnak több, napjainkban végrehajtásra kerülő országos program kiteljesítéséhez. Hasznosításra alkalmas, részben be is vezetett technológiákat dolgoztunk ki az 1:10 000 méretarányú légifénykép-interpretációval támogatott talajtérképezésre (Jassó Ferenc, Szilágyi Andrea, Zelei Gyula), a légifelvételek alkalmazására a meliorációs tervezésben és utóellenőrzésben (Zsámboki Sándor), infraszínes légifelvételek alkalmazására a mezőgazdasági üzemek növénytermesztésének megfigyelésében [a művelési hibák és a növényállapot felmérése segítségével] (Vámosi Judit, Winkler Péter). Ezen tematikákról ma is érvényes módszertani útmutatókat adtunk ki felhasználóink számára.
Komoly erőfeszítéseket kellett tennünk a számítógépes digitális kép- és adatfeldolgozás alapvető eszközeinek beszerzésére, eljárásainak megteremtésére. A szükséges berendezések – elsősorban embargó miatt – a számunkra elérhetőek (pl. Pericolor) és nem a legkorszerűbbek közül kerültek hozzánk. (Pl. az I2S cég képfeldolgozó rendszeréről másfél évi hiábavaló várakozás után kellett lemondanunk.) Ezért több lépésben és fokozatosan fejlődő háttérrel (Honeywell-Bull, TPA, MicroVax) alakítottuk ki az űrfelvételek kiértékeléséhez és fotográfiai megjelenítéséhez szükséges digitális képfeldolgozás általános és átfogó rendszerét. Még a KGO távérzékelési csoportja szerezte be, állította üzembe Intézetünk első, távérzékelési célokra szolgáló berendezését, az Optronics Colormation-C4500 típusú folmíró/digitalizáló berendezést, melyet 1998-ig használtunk. Önálló képfeldolgozói szoftvercsomagot (Büttner György, Csillag Ferenc, Hajós Tamás, Korándi Márta) fejlesztettünk ki a Pericolor munkaállomásra, jelentősen megnövelve annak teljesítményét. Kifejlesztettünk egy komplex képfeldolgozó, földrajzi információs és modellező rendszert a távérzékelési adatok és a kapcsolódó földi hitelesítő adatok, valamint a földfelszínen eloszló tematikus adatok elemzésére (Dankó Sándor, Dalia Olivér, Farkasfalvy Judit, Gothár Ágnes, Nádor Gizella, Vámosi Judit).
A számítógépes feldolgozó-kiértékelő alaprendszer összesen mintegy 50 emberévnyi fejlesztői és 30 emberévnyi alkalmazott kutatási ráfordítást testesített meg a FÖMI TFO-ban. Szükség volt azonban erre az alaprendszerre, mert a távérzékelési eljárások nagytérséget (régió, ország) felölő vizsgálataihoz és kutatási feladataihoz így tudtunk csak elfogadható hátteret biztosítani.
A TFO máig is egyik alapvető, meghatározó és nemzetközileg is elismert programja az országos haszonnövény-monitoring és termésbecslő rendszer, melynek irányítója a program indításától kezdve Csornai Gábor. Az 1982-ben indított program célkitűzése egy operatív eljárás létrehozása volt, mivel a pontos, megbízható információ nélkülözhetetlen a hazai és nemzetközi haszonnövény-termesztés és élelmiszerellátás piacainak stabilitása céljából. Az országos haszonnövény-termesztés folyamatos monitoringja az aszály, a növénybetegségek kimutatása, a belvíz, a folyók áradása okozta károsodások mértékének meghatározása, a terméskiesés helyeinek, mennyiségének objektív felmérése, valamint az objektív terméselőrejelzés és becslés távérzékeléses megoldása nemzetgazdasági jelentőséggel bír. Ez különösen fontossá vált az utóbbi évek átalakuló mezőgazdaságában. A termésbecsléshez szükséges növényterület felmérés és hozambecslés TFO-n kivívott egyes eredményei az 1980-as évek második felére elérték (egyes esetekben meghaladták) az európai szintet.
Előremutatók voltak a távérzékelési eljárások környezetvédelmi alkalmazása terén végzett kutatási feladataink is. A SPOT-1 felbocsátása előtt meghirdetett nemzetközi kutatási program – PEPS – egyetlen keletközép-európai résztvevőjeként alkalmunk nyílt az új típusú űrfelvételek demonstrációs célú adatainak vizsgálatára a kiskörei víztározó környezetének elemzésével (Büttner György). Ezt a programot – VITUKI közreműködéssel – a későbbiekben is folytattuk. Több alkalommal készítettünk különböző típusú (infraszínes, FLI digitális multispektrális) légifelvételeket a Bős-Nagymarosi vízlépcső teljes Duna-szakaszának vizsgálatára. Kedvező fogadtatása volt a Balaton nádas állománya légifelvételek alapján történő felmérésének (Busics Imre, Gacsó László). Ezek és kapcsolódó más kutatások teremtették meg az alapját a TFO környezetvédelmi tevékenységének.
Az 1990-es évek
A hazánkban lezajlott kedvező politikai változások időpontjának kezdete véletlenszerűen egybeesett az 1990-ben zárult OMFB-MÉM- IKT program végével, ami a TFO vonatkozásában kemény túlélési időszak kezdetét is jelentette. Megszűnt az Interkozmosz Tanács, az átalakult OMFB új pályáztatási alapokra helyezte a K+F tevékenység finanszírozását. A MÉM-et felváltó Földművelésügyi Minisztérium Földügyi és Térképészeti Főosztályának a földprivatizációs változásokkal kapcsolatos tevékenység koordinálása, az előző rendszerben elhanyagolt földnyilvántartás talpra-állítása volt az elsődleges feladata. Az előző politikai rendszer távérzékelési eljárásoknak kedvező nagytáblás mezőgazdasági művelésének megváltozott szerkezete tartalmilag is komoly kihívást jelentett addigi eredményeink megtartásában, továbbfejlesztésében. A nagyüzemi termesztésen alapuló technológiáink egy része túlhaladottá vált. Leállították az 1:10 000 talajtérképezési programot, melyben már operatív eredményeink voltak. Komoly gondot jelentett számunkra az előző évtized alatt végzett K+F tevékenység során magas szakmai szintet elért kutatói gárda megtartása is. Félő volt, hogy az abban az időben közvetlen hasznot még nem hozó távérzékelési tevékenységet leállítják, s ezzel elveszítjük azt a nemzetközileg is elismert, felhalmozott „know-how” értéket, melyet a TFO képviselt. Annál is inkább fennállt ennek a veszélye, mivel egy, az EU kezdeményezésére létrejött, külföldi szakértőkből álló szakmai bizottság, mely a térség országaiban mérte fel a távérzékelés helyzetét, prekoncepcióval átitatva olyan véleményt adott tevékenységünkről (hasonlóan a varsói IGiK OPOLIS tevékenységéről), mely annulálta volna addigi eredményeinket. Szerencsére a bizottság által készített beszámolójelentés brüsszeli szakmai vitáján számunkra pozitívan sikerült megváltoztatnunk a jelentés prekoncepcionális tartalmát.
Ez is bizonyítja, hogy a TFO vezető munkatársai eredményes lobbizásba kezdtek az elért eredmények megtartása, a kutatási programok folytatása érdekében. Tevékenységünket sokban segítette az Intézet akkori vezetésének ügy melletti kiállása, továbbá az újonnan alakult Magyar Űrkutatási Iroda, mely a magyar űrkutatási program szakterületeinek felosztásakor a teljes űrkutatási szegmensből 40%-ot a Föld-megfigyelés tudományának, a távérzékelésnek szentelt. Jelentős támogatást kaptunk az újjá alakult OMFB-től, valamint az FM azon munkatársaitól, akik ismerték addigi tevékenységünket. Nem szabad megfeledkeznünk az Európai Űrügynökség csatlakozást messze megelőző, előremutató támogatásáról sem.
Egyik első eredményünk volt, hogy az akkor induló PHARE programba kezdeményezésünkre vették fel az általunk már szakmai tartalmát tekintve ismert (és 1992-ben a felkészülést támogató OMFB program alapján végrehajtási szintig kidolgozott) európai 1:100 000 CORINE Land Cover (felszínborítás) program öt országban (Lengyelország, Csehszlovákia, Bulgária, Románia és Magyarország), EU PHARE keretből történő finanszírozását. Külön szakmai elismerés számunkra, hogy a felsorolt öt országból egyedül mi kaptuk meg azt a jogot, hogy az űrfelvételek digitális feldolgozását és fotográfiai megjelenítését is elvégezzük. A Büttner György szakmai irányítása alatt (Bíró Mária, Csató Éva, Maucha Gergely, Petrik Ottó és külső munkatársak) végrehajtott program eredményesen zárult, nem egészen három év alatt az ország teljes területére elkészült a CORINE felszínborítási adatbázis. Az Intézet szolgáltatásai közé felvett adatbázist jól hasznosítják a Környezetvédelmi Minisztérium intézményei, a VÁTI, a megyei önkormányzatok és más szervezetek. A prog-ramot továbbfejlesztettük, kidolgoztuk az 1:50 000 méretaránynak megfelelő, hazai vonatkozásban lényegesen több hasznosítható információt tartalmazó CORINE programot, melyet a 2339/1996. (XII. 6.) számú Kormányhatározat rendel el. Az új program beindítására 1998-ben került sor, jelenleg az ország területének több mint 60%-ra elkészült az új adatbázis.
A már ismertetett Mezőgazdasági Távérzékelési Program újraindítására egészen 1993. májusáig kellett várnunk. Ekkor írhattuk alá azt az OMFB–FM–FÖMI háromoldalú szerződést, mely biztosította az anyagi feltételeket az 1982-ben indult program folytatásához, célul tűzve az operatív alkalmazási szint elérését. A szinte a 24. órában újra indított program nyújtotta anyagi támogatásra nagy szükségünk volt, mert a 90-es évek elejére az addig jelentős fejlesztési ráfordítással létrehozott digitális képfeldolgozási rendszer – a hardver eszközök lassúsága, integrálatlansága miatt – nem tudta kielégíteni a nagytömegű adatfeldolgozás elemző igényeit. Szükségessé vált korszerűbb, s abban az időben már számunkra is elérhető berendezések (munkaállomások) és fejlett képfeldolgozó rendszerek beszerzése, hogy az addigi kutatási eredményeink megtartásával, azok integrálásával biztosítsuk az operatív országos rendszerek feldolgozási technológiájának kialakítását. A témavezető Csornai Gábornak azonban nem csak a szükséges hardver és szoftver eszközök beszerzéséről, hanem az időközben eltávozott, képzett munkatársak pótlásáról is gondoskodni kellett. Az új munkatársak (Kocsis Attila, Lelkes Miklós, Martinovich László, Nádor Gizella, Suba Zsuzsa, Tarcsay Györgyné, Tikász László, Wirnhardt Csaba, Zelei Gyula és mások) belépése, kiképzése eredményes volt. A program sikeres végrehajtását jellemzi, hogy 1997 óta operatívan, FVM által előírt időpontokban, kilenc megye területére közvetlen, s országos viszonylatban extrapoláltan végzünk nyolc fő haszonnövényre terméselőrejelzést. Az eltelt öt év során az előrejelzett- és a tényadatok jó egyezősége bizonyítja az eljárás helyességét, melyet reményeink szerint a jövő évtől közvetlen országos fedésben hajthatunk végre.
A program eredményességét alátámasztja, hogy annak tudás- és eszközbázisán operatív belvíz és árvíz felmérést végeztünk az elmúlt két évben. Jelentős eredményként könyvelhetjük el a 2001. évi szőlő és gyümölcs területek statisztikai összeírásához a KSH számára – űrfelvételek alapján – végzett és időben rendelkezésre bocsátott szőlő/gyümölcs területi felmérési program végrehajtását is.
Tevékenyen kivesszük részünket az FVM Európai Harmonizációs programjának végrehajtásából is. Ennek keretében – a FÖMI más részlegeivel szoros együttműködésben – komoly lépéseket tettünk az EU mezőgazdasági földalapú támogatási programjának hazai végrehajtása távérzékelési, földnyilvántartási szegmensének előkészítésére, rendszerépítési és operatív ellenőrzési feladatok elvégzésére, a szőlő és gyümölcs kataszter földhivatali nyilvántartási adatai távérzékeléssel történő pontosításának kidolgozására.
Koordináltuk és irányítottuk a „Magyarország légifényképezése 2000” program végrehajtását. A viszonylag rövid idő alatt (kb. 3 hónap) elkészült, egységes méretarányú légifelvételekből előállítandó, a felhasználó számára könnyen értelmezhető és kezelhető digitális ortofotók az ország térinformatikai rendszerei egységes geometriai alapját képezhetik. A program sikeres végrehajtásának előkészületi munkafázisai már megjelentek a 80-as években végzett kutatási programjainkban.
A nagyfelbontású űrfelvételek megjelenése és gyakorlati alkalmazásba vétele új lendületet adott a távérzékelési eljárások térképészeti alkalmazásának. Az egész országot lefedő, 100 m × 100 m cella méretű, digitális domborzatmodell alapján EOV rendszerbe transzformált SPOT-4 űrfelvételeket alkalmazzák a FÖMI más részlegének munkatársai az 1:10 000 méretarányú topográfiai térképek felújításának ütemezéséhez, a feladatok volumenének meghatározásához. Segítségükkel meggyorsítható és gazdaságosabbá tehető az 1:50 000, 1:100 000 topográfiai térképek felújítása. Az 1m és 4 m felbontású űrfelvételek tovább bővítik információ szerzési forrásainkat.
Az elmúlt tíz évben sikerrel vettünk részt számos nemzetközi K+F pályázaton. Az EU, EU PHARE, EU MARS, MERA, ESA programok (pl. PRODEX) végrehajtásával megerősítettük helyünket az Európai Unió távérzékelési intézményei sorában, ugyanakkor az elért eredményeket hazai vonatkozásban is jól hasznosíthatjuk.
Nemzetközi kapcsolataink, tevékenységünk teljes körű ismertetése önálló cikket igényel. Két jelentősebb eseményről azonban itt is meg kell emlékeznünk. Az EARSeL teljes jogú tagjává 1990-ben fogadta el Intézetünket, elsőként a közép-kelet európai országok intézményei közül. 1992-ben – ugyancsak első, és eddig egyetlen alkalomként Európa ezen térségéből – Magyarországon, Egerben rendezhettük az EARSeL 12. tudományos szimpóziumát. E sorok íróját 1993-ban az EARSeL Intéző Bizottságába kooptálták, a kelet-nyugati kapcsolatok erősítésének felelőseként, majd 1997–2001 között kincstárnokként vehetett részt a több mint 300 nyugat-európai távérzékelési intézményt tömörítő tudományos szervezet irányításában. A cikk elején említett ISP(R)S VII. Távérzékelési Bizottságának irányítását az MFTTT végezhette 1996– 2000 között (elnök: Remetey F. Gábor). Ilyen magas funkciót ebben a tudományos szervezetben utoljára 60 évvel ezelőtt tölthetett be hazánk képviseletében Oltay professzor. Ennek kapcsán 1998 szeptemberében az MTA székházában mi rendezhettük a távérzékelési szakemberek világméretű találkozóját. Ehhez az eseményhez kapcsolódóan az 1998 márciusában felbocsátott SPOT-4 mesterséges hold Magyarországról, Baja térségéről készítette első felvételét (ld. címlap fotó), mely bejárta a szakmai világsajtót.
Összességében úgy véljük, hogy a térinformatikai eljárások, rendszerek hazai széleskörű elterjedésének időszakában igazolva láthatjuk annak a döntésnek a helyességét, amely 1980-ban – az országos mértékű földmérési adatbázissal rendelkező, ennek megfelelően a különböző, így a távérzékelési eljárásokkal is nyert adatok egységes rendszerbe kapcsolását biztosítani képes – akkori Földmérési Intézet hatáskörébe utalta a távérzékelési feladatok végrehajtását.
Irodalom
Büttner Gy.: Multispektrális műholdfelvételek digitális feldolgozása; módszerek és lehetőségek. Földfelszíni és meteorológiai megfigyelések a világűrből, MTESZ KASZ, 1980
Büttner Gy. – Csató É.: Távérzékelési kutatások a Földmérési Intézetnél. A magyar űrkutatás 10 éve, MTA, 1981.
Büttner, G. – Csillag, F. – Hajós, T. – Juhász, I. – Korándi, M. – Remetey-Fülöpp, G. – Szilágyi, A. – Winkler, P. – Zilahy, P..: Comparative study of crop and soil mapping using multitemporal and multispectral SPOT and Landsat data, in: SPOT 1 Image Utilization, Assessment, Results, Cepadues, pp.99–106, 1988.
Büttner Gy.: Digitális légifelvételezési kampány a Szigetközben, Földfelszíni és meteorológiai megfigyelések a világűrből, pp.105–112, MANT, 1990.
Büttner Gy.: A műholdas távérzékelés környezetvédelmi és környezetgazdálkodási alkalmazásai a Földmérési és Távérzékelési Intézetben, VII. Földfelszini és meteorológiai megfigyelések a világűrből, MANT, pp.83– 90, 1997.
Büttner, G. – Maucha, G.: Image processing for CORINE Land Cover - Hungary, EARSeL Symposium, Göteborg, July, 1994. In: Sensors and Environmental Applications, pp. 31-36, Balkema Publishers, 1995.
Büttner Gy. – Tarcsai Gy.: Geotér kutatások. 50 éves a magyar űrkutatás, 93–100.o.; Szerkesztette: Both E. és Horváth A. 1996.
Büttner, G. – Bíró, M. – Maucha, G. – Petrik, O.: Land Cover mapping at scale 1:50.000 in Hungary: Lessons learnt from the European CORINE programme, 20th EARSeL Symposium, 14–16 June 2000, In: A decade of Trans-European Remote Sensing Cooperation, pp. 25–31.
Csató É. – Remetey-Fülöpp, G.: SPOT adatok terjesztése, alkalmazása és szolgáltatása a FÖMI Távérzékelési Központ szervezésében, A SPOT-1 műhold hasznosítása, MTESZ GKE, pp.108–120, 1987.
Csornai, G. – Dalia, O. – Gothár, Á. – Vámosi, J. : Classification Method and Automated Result Testing Techniques for Differentiating Crop Types Proc. Machine Processing of Remotely Sensed Data, West Lafayette, USA/1983/:
Csornai, G. – Farkasfalvy, J. – Kocsis, A. – Suba, Zs. – Tarcsai, B. – Tikász, L. – Wirnhardt, Cs. – Zelei, Gy.: Monitoring the major parameters of land reprivatization in Hungary, (July, 1994, EOSAT Project report.)
Csornai G. – Kocsis A. – Nádor G. – Somogyi P. – Suba Zs. – Tikász L. – Tarcsai B. – Wirnhardt Cs.: Szántóföldi növények országos felmérése távérzékeléssel, Geodézia és Kartográfia, XLIX. évfolyam, VII. sz., pp. 15–21., Budapest, 1997.
Csornai, G. – Wirnhardt, Cs. – Suba, Zs. – Somogyi P. – Nádor G. – Martinovich, L. – Tikász, L. – Kocsis, A. – Zelei, Gy. – Lelkes, M.: Operational Crop Monitoring and Production Forecast by Remote Sensing in Hungary 1999. ISPRS Archives.
Csornai, G. – László, I. – Lelkes, M. – Martinovich, L. – Nádor, G. – Tikász, L. – Szabó, L. – Wirnhardt, Cs. – Zelei Gy.: Results of the Hungarian Remote Sensing Controls for national subsidies in 1999–2000, using EU harmonised methods 6th Conference on Control with Remote Sensing, 16–17 November 2000, Dublin
Konechny G.: Paradigmaváltás az NFTTT-ben az első és tizennyolcadik bécsi kongresszus között (Geodézia és Kartográfai, 1997.)
Megier, J. – Winkler, P.: The Use of Satellite Remote Sensing for Land Cover Mapping in Europe, ISPRS XVIII. Congress, Vienna, July, 1996.
Winkler, P.: Training in Remote Sensing - A European Proposal? Detailed Case Study for Hungary. (Int. J. Remote Sensing, 1994. vol. 15, no. 15. Taylor & Francis)
Winkler, P.: Program overview and future directions of the Hungarian Remote Sensing Programs. ISPRS Workshop on Application of Remote Sensing and GIS for Sustainable Development. India, Hyderabad, 24–25 November, 1997.
Winkler, P.: A távérzékelés térképészeti alkalmazásai a XXI. század küszöbén (Geodézia és Kartográfia, XLIX. évfolyam, IV. sz., pp. 13–21., Budapest, 1997.)
Winkler, P. – Bíró, M. – Petrik, O. – Faluvégi, A.: Delimitation of urban agglomeration cluster of Budapest on the base of GIS/RS data; (ISPRS Commission VII Symposium, Budapest, September 1-4, 1998. Proceedings, pp. 78–85.)
Winkler, P.: Magyarország légifényképezése 2000 (Geodézia és Kartográfia, 2001/7)
Húsz éves az Interkozmosz program, MTA IKT, 1987. Budapest, Kossuth.
Magyar Űrkutatás (Magyar Űrkutatási Iroda évkönyvei 1991–2000.)
Emlékkönyv a FÖMI harminc évéről (dr. Lukács T. összeállítása, 1998)
20 years of FÖMI Remote Sensing Centre
P.
Winkler
Summary
The Institute of Geodesy, Cartography and Remote Sensing and its Remote Sensing Centre (FÖMI RSC) was the key institution of the Hungarian Remote Sensing Program that started in 1980/81. This article gives a review of the main activities carried out in FÖMI RSC in the past 20 years. FÖMI RSC is declared as national centre to acquire, archive, distribute as well as to promote general, nation-wide utilization of satellite images, but its most important task is the application development and utilization of remote sensing technologies mainly in the field of agriculture and environmental protection. The thematic experimental application results of the invested, huge (300 man years) R+D activities of FÖMI RSC appeared in the beginning of 80s (1982/83), from which operational programmes evolved with an increasing number of international co-operations. Internationally acknowledged programmes, such as Operational Remote Sensing Based Crop Monitoring and Production Forecast Program (CROPMON 1997–), thematic applications implemented on CROPMON basis (flood/waterlog and drought monitoring, assessment of vineyard areas, area based subsidy control with remote sensing, aerialphotography of Hungary), the development of CORINE Land Cover Database for Hungary at scale 1:100 000 and developed by FÖMI RSC for Hungary CLC database at scale 1:50 000 and its applications represent the international rank of FÖMI RSC.