25 éves a penci Kozmikus Geodéziai Obszervatórium

Dr. Fejes István, FÖMI, Kozmikus Geodéziai Obszervatórium

1. Bevezetés.

1976. november 26-án avatták fel a penci Kozmikus Geodéziai Obszervatóriumot, közismert rövidítéssel a KGO-t. Hogyan alakult, és milyen eredményeket hozott ez a magyar geodézia fejlődésében jelentős szerepet játszó intézmény?

11cikk1.1A KGO története az avatást megelőzően mintegy 10 évvel korábbi időszakra nyúlik vissza. A 60-as évek közepén kezdtek foglalkozni létrehozásának gondolatával. A döntés és a tényleges megvalósítás Joó István nevéhez fűződik, aki, mint a geodéziai ágazatért felelős minisztériumi főosztályvezető, magas szintű szakmai előrelátással és megfelelő eszközökkel rendelkezett. A működés formailag 1972-től indult a Földmérési Intézet (FÖMI) kebelében Budapesten, miközben folyt az obszervatórium épületkomplexumának a megvalósítása Penc község határában. Ennek a korai szakasznak köszönhető, hogy 1976-ra már egy kialakult, a feladatokra jól felkészített kutatógárda vette birtokába az obszervatóriumot. (Erről az időszakról részletesebb leírás az irodalomjegyzékben feltüntetett cikkekben található.)

Az obszervatórium deklarált feladata így fogalmazódott meg: „... el kell látnia a Magyar Geodéziai Szolgálatra háruló operatív műhold-megfigyelési és feldolgozási feladatokat. Emellett elvégez olyan vizsgálatokat, programokat, melyek a szatellitageodézia, még általánosabban, a geodézia tudományának fejlődését szolgálják.” (Joó I. 1976). Azóta, bár a feladatkör sok részlettel bővült, finomodott, a megfogalmazás, lényegét tekintve ma is érvényes.

A 25 év története három, jól elkülöníthető, nagyobb korszakra osztható. Az első 1976– 80-ig terjed. Ebben az időszakban a KGO döntő mértékben a nemzetközi kötelezettségek Magyarországra háruló feladatait teljesítette. Műhold megfigyeléseket végzett, és az adatokat továbbította a nagy nemzetközi projekt központokba, elsősorban az Interkozmosz együttműködés keretében.

A második szakasz 1980–89-ig terjed, amelynek során a KGO önálló kutatásokat kezdeményezett, regionális szerepvállalásával nemzetközi elismertségre tett szert, és feladatul kapta a magyar geodéziai hálózat karbantartását, fejlesztését. Ekkor került sor először űrgeodéziai technika alkalmazására a magyar geodéziai hálózat ellenőrzésében.

A harmadik szakasz 1990-től a mai napig is tart, melynek során a KGO tevékenysége tovább szélesedett a FÖMI keretében. Kialakult egy projekt orientált belső struktúra, és megjelent a szolgáltatási feladatkör. Űrtechnikát alkalmazott a napi geodéziai hálózati feladatok megoldásától a globális programokig, és integrálta Magyarországot az európai geodéziai hálózatokba, űrgeodéziai programokba. Kapcsolatokat épített ki egyetemekkel, szerepet vállalt az egyetemi oktatásban, képzésben, és rész vett doktoranduszok képzésében.

2. A KGO vezetése

A KGO első vezetője Almár Iván volt. Ő „állította a KGO-t pályára”, alakította ki a KGO kutatógárdáját, szervezeti felépítését és a főbb kutatási irányvonalait. Megteremtett egy magas színvonalú, nemzetközi mércéhez igazodó kutatói stílust, amely ma is példaként szolgál. A kutatógárda összetételénél kezdettől fogva interdiszciplinaritásra törekedett, vagyis geodétákon kívül csillagászok, fizikusok, geofizikusok is helyet kaptak a KGO-ban. Ez a sokszínűség a mai napig megmaradt, és jelentős tényezője a KGO eredményeinek.

Almár Iván 1982-ig volt a KGO vezetője, akit Alpár Gyula követett 1988-ig. Mihály Szabolcs 1988–89-ben vezette az Obszervatóriumot. Én magam 1990-től töltöm be ezt a tisztséget.

3. A KGO környezeti adottságai

A KGO tiszta, zavarmentes természeti környezete rendkívüli értéket képvisel a mai, zavaró hatásokkal és szennyezettséggel küszködő világunkban. Az obszervatórium Penc község határában egy zárt, minden ipari tevékenységtől távol eső völgyben helyezkedik el, ami mentes az elektromágneses zavaroktól, beleértve a fényszennyezést és a rádiófrekvenciás zavarokat is. Itt a mobil telefonok sem működnek. Kevés ilyen területet találni országunkban. Ez az adottság az obszervatóriumot különösen alkalmassá teszi érzékeny technológiákat használó megfigyelések, kutatások céljára. A kitűnő környezeti adottságokat kihasználva, együttműködés keretében, több külső intézmény is működtet saját költségén műszereket, végez megfigyeléseket a KGO területén. Ilyen például az OMSZ klíma állomása, az ELTE űrkutató csoportjának hosszúhullámú mérési programja, vagy az MTA Szeizmológiai Obszervatóriuma földrengés-megfigyelő műszerének elhelyezése.

4. A technikai háttér

Induláskor az Obszervatórium korszerűen felszerelt intézménynek volt tekinthető, a technikai fejlődés azonban olyan gyors volt, hogy anyagi okokból nem lehetett minden területen lépést tartani.

Az Obszervatórium megnyitásakor a fotografikus műhold-megfigyelési technikát alkalmaztuk, amelynek fő műszere kezdetben egy szovjet gyártmányú AFU fotografikus kamera volt, majd egy nagyteljesítményű SBG kamera, melyet a jénai Zeiss cégtől vásároltunk. Természetesen rendelkeztünk a fényképfelvételek kimérésére és a mérések feldolgozására alkalmas eszközökkel. Az Obszervatóriumban a lézeres távolságmérések – az SBG-re szerelt rubin-lézer segítségével – 1977-ben kezdődtek, és 1984-ig rendszeresen folytak. A pontosság növelését célzó költséges fejlesztéseket azonban nem tudtuk vállalni, ezért méréseink egyre kevésbé voltak használhatóak, majd 1984-ben befejeződtek.

A korszerű műholdas rádiós méréstechnikát 1978-tól egy amerikai doppler-vevő beszerzése jelentette, amellyel több mint 10 éven keresztül folytattunk folyamatos méréseket a KGO-ban. A doppler technikára nemzetközileg is elismert, jelentős kutatási programok épültek, melynek során 1982-től újabb két darab JMR típusú vevőberendezés került az Obszervatóriumba. A doppler referenciaponton végzett folyamatos méréseket Ádám József vezette, az eredményeket feldolgozta, és publikálta. Doppleres méréseink a 80-as évek végéig folytak.

Megemlítem, hogy a távérzékelés magyarországi kezdetei is a KGO-hoz kötődnek. 1978-ban a FÖMI távérzékelési csoportja a KGO-ban alakult meg, és 1980-ig itt folytak az első szárny-próbálgatások.

A 70-es évek végétől a 80-as évek derekáig fontos szerepet töltött be egy finn technológiára épülő megfigyelési technika, a stelláris háromszögelés. Ebben a technikában ballonokra szerelt fényforrások fényképezése történt csillagos háttérben, amelynek az asztrometriai és földrajzi helymeghatározási feldolgozásával a magyar hálózat tájékozására kaptunk értékes adatokat a nemzetközileg egységesen elfogadott térbeli koordinátarendszerben. Stelláris megfigyelési kampányokat szerveztünk 1978-ban, 1981–82-ben, 1984-ben, majd 1986-ban. A technika próbára tette a KGO komplex képességeit, mert nemcsak a ballon felbocsátásokat, megfigyeléseket és azok feldolgozását kellett végrehajtani, hanem a ballon-szondák is a KGO-ban készültek. Ebben a témában Czobor Árpád, Németh Zsuzsanna, Vass Tamás és Nagy Sándor kiemelkedően sikeres munkát végeztek. A szondák konstrukcióját, gyártását Baji Dénes tartotta kézben.

Törekedtünk különböző mérési rendszerek együttes elhelyezésére, alkalmazására. 1979–83-ig az ELGI ASKANIA GS-11, majd 1988–90 között az ELTE Geofizika Tanszék ASKANIA GS-15 gravimétere működött a KGO alagsorában erre a célra kialakított, hőmérséklet stabilizált helységben.

Az optikai asztrogeodéziai megfigyelések egy sajátos műszerét, egy félautomatikus asztrolábiumot 1986-tól 1990-ig Lévai Pál fejlesztette ki az Obszervatóriumban, amellyel azután számos megfigyelést (pontmeghatározást) végzett el.

A GPS technika 1987-ben jelent meg a KGO-ban, ami a mai napig is meghatározó szerepet játszik tevékenységünkben. Ekkor a nyolcadik nemzetközi Interkozmosz konferencián nyugati résztvevők először hoztak GPS vevőket Magyarországra, amelyekből az egyik Pencen is felállításra került. Bár a KGO-ban már korábban tudatosan készültünk GPS technika bevezetésére, még három évbe telt, amíg alkalmazásra került Magyarországon. A 80-as évek végén az Intézet akkori vezetésének és Mihály Szabolcsnak sikerült meggyőzni felettes szerveinket a GPS technika potenciális előnyeiről. Így történt, hogy 1990-ben a KGO-ban működni kezdett két sajátbeszerzésű GPS vevő, majd a későbbiekben, alapvetően pályázatokra támaszkodva, további GPS berendezések kerültek az Obszervatóriumba.

A számítástechnika színvonala természetesen kezdettől meghatározta a KGO-ban folyó tevékenység teljesítőképességét. Az első asztali gépünk, egy HP9830-as még ma is működőképes, bár beszerzése 1976-ban történt. 1984-től a KGO-ban megkezdődött a PC-k korszaka, amelyek ma is fontos elemét képezik számítógépes hálózatunknak. 1993-tól megjelentek a UNIX alapú munkaállomások és X terminálok, természetesen a lokális számítógép hálózat és Internet kapcsolatok kiépítésével együtt. 1995 tavaszától a KGO-nak önálló Világháló honlapja van: http://www.sgo.fomi.hu

5. Űrgeodéziai projektek

A KGO-ban folyó űrgeodéziai kutatások hamarosan regionális, egyes vonatkozásokban globális jelentőségre tettek szert.

A FOTODOPPLER program keretében 1979-től a kelet-európai térség egyetlen Doppler-vevőjére alapozva (a KGO JMR1 vevője) a doppleres holdak fotografikus megfigyelésével a nyugati világ technológiájától elszigetelt Interkozmosz országok is közelebb kerülhettek a Doppler-technikához. A módszer ötlete és a program vezetése Borza Tibor nevéhez fűződik, aki később ezzel a témával szerezte meg kandidátusi fokozatát.

A SADOSA programfejlesztést Mihály Szabolcs kezdeményezte 1979-ben azzal a céllal, hogy egy – nagy pontosságú, doppleres mérések ún. rövidpályaívű kiegyenlítésére és geodéziai feldolgozására alkalmas – szoftver csomagot hozzon létre. Bár néhányan szkeptikusan fogadták a kezdeményezést, a SADOSA igen nagy sikert aratott, és nemzetközi elismerést vívott ki. Alapját képezte a JMR céggel folytatott együttműködésünknek, melynek során nagy értékű műszereket kaptunk az USA-ból. Ez a munka is kandidátusi fokozat megszerzéséhez vezetett.

A PENCDIP program fejlesztésének alapját Fejes István és Mihály Szabolcs publikálta 1980-ban. Ennek lényege doppler adatok interferometrikus típusú feldolgozása, mai szóhasználattal a „single difference” módszer bevezetésével. A módszer alkalmazásával sikerült a doppleres mérések pontosságát tovább javítani, ami nemzetközi érdeklődést is kiváltott. Ez volt a másik témája a JMR céggel folytatott együttműködésnek. A program 1984-ben egy DBLI nevű kampány lebonyolításával és a mérések feldolgozásával végződött, melynek során nemzetközileg sikeresen demonstráltuk a módszer alkalmasságát.

A HDOC kampányok a doppler technika alkalmazását szolgálták a magyar felsőrendű hálózat pontjain. Három ilyen kampányra is sor került 1980-, 1982- és 1985-ben. Különösen az 1982-es és 1985-ös kampányokat tekinthetjük sikeresnek, mert ekkor az országban már több vevő állt rendelkezésre. Amellett, hogy bekötöttük a magyar hálózatot a WGS72 geocentrikus koordináta rendszerbe, sikerült kimutatni a magyar alaphálózat bizonyos torzulásait is.

A KGO regionális szerepvállalása a „kelet-nyugat” doppler megfigyelési kampány szervezésében nyilvánult meg ebben az időben. A grazi obszervatóriummal közösen szervezett WEDOC kampányok jelentették az első geodéziai hidat a megosztott Európa nyugati és keleti része között. Két ilyen megfigyelési kampányra került sor 1981-ben és 1983-ban. A WEDOC-on kívül később közreműködtünk finn hálózati doppleres mérésekben: a FHDOC-ban 1984-ben és az Interkozmosz doppler kampányában, az ICDOC-ban 1989-ben.

1990-től a GPS vevők beérkezése egy tartós technológiai fejlesztési program megindítását tette szükségessé, amely Borza Tibor vezetésével jelenleg is tart. Ennek keretében egy sor gyors pontmeghatározási módszert adaptáltunk a hazai viszonyokra, világszínvonalon elsajátítottuk a szélső pontosságú mérések végzését és feldolgozását, továbbá bevezettük a GPS valósidejű alkalmazásainak a méteres és centiméteres pontosságú módszereit.

Hosszú távú projektjeink közé tartozik a magyarországi GPS mozgásvizsgálat. 1989-ben az MTA Kozmikus Geodéziai Albizottság keretében kezdeményeztük a GPS technika alkalmazását egy magyarországi geodinamikai célú alaphálózat létrehozására. A széleskörű szakmai megvitatást követően 1990-ben létrehoztuk a 12 pontból álló, nagy precizitású magyar geodinamikai GPS referencia hálózatot (HGRN). A HGRN egyrészt a magyarországi lokális mozgásvizsgálatoknak ad keretet, másrészt regionális és globális GPS hálózatokba beágyazva a Pannon-medence tektonikai folyamatainak vizsgálatára ad lehetőséget. A Fejes István által vezetett projekt során 1991-től kétévente végzünk monitorozó GPS méréseket Magyarországon. A mérések első, átfogó geofizikai interpretációját Grenerczy Gyula végezte el 2001-ben megvédett Ph.D. disszertációjában.

A magyar GPS mozgásvizsgálati program mintájára kezdeményeztünk egy közép-európai geodinamikai programot, amelyben jelenleg 14 ország vesz részt, és a regionális GPS együttműködés példájává vált. A CERGOP elnevezésű program, melyet az Európai Unió is támogatott, 1993-ban indult egy geodinamikai célú alappont hálózat létrehozásával. Ennek neve CEGRN, és pontjainak száma jelenleg 63. 1994 óta rendszeresen történnek monitorozó GPS mérések a CEGRN pontjain.

A geodézia fundamentális kérdéseit érinti az a kutatási terület, amelyet röviden „űr-VLBI” néven jelölünk. A KGO munkacsoportja a földkörüli pályára bocsátott rádió teleszkópok geodéziai hasznosítására dolgozott ki koncepciót, mellyel nemzetközi érdeklődést váltott ki. Ádám József ebben a témában szerzett D. Sc. fokozatot 1992-ben. A VLBI tevékenység részévé vált több nemzetközi együttműködésnek, sőt 6 éven keresztül egy IAG speciális munkacsoport vezetésére is kiterjedt. Ezzel a projekttel a KGO globális jellegű kutatási feladatot vállalt. A team vezetője 1985-től Fejes István. Frey Sándor és Paragi Zsolt nagy szakmai érdeklődést kiváltó VLBI eredményeiket Ph.D. disszertációikban foglalták össze 2000-ben.

A kutatási projektek finanszírozása az utóbbi 10 évben kizárólag hazai és nemzetközi pályázatokból történik. Az elmúlt 6 évben erre a célra mintegy 130 M Ft támogatást nyertünk el.

6. Alaphálózati tevékenység

A magyar geodéziai alaphálózat karbantartása, fejlesztési koncepciójának kidolgozása és végrehajtása a KGO talán legfontosabb feladata. Az alaphálózati program 1981-től a FÖMI Asztrogeodéziai Osztályának KGO-ba történő beolvasztásával kezdődött, és a mai napig tart. A programot kezdetben Czobor Árpád vezette, majd halálát követően a feladatot 1993-tól Borza Tibor vette át. 1991-ben fontos lépés volt a magyar alaphálózat integrálása az európai geodéziai referencia hálózatba, az EUREF-be, valamint az UELN-be (Egységesített Európai Szintezési Hálózat), amelyet Czobor Árpád, majd Ádám József és Németh Zsuzsanna koordinált. Ma Kenyeres Ambrus tartja kézben a témát. Az alaphálózattal kapcsolatos tevékenység több más területet is átfogott, mint pl. az EOMA, a geoid, a metrológia vagy az OGPSH. Az EUREF csatlakozásunk kapcsán készülhetett el az EOV-ből a WGS84-be és vissza történő transzformálás számítási modellje, amely a manapság elterjedt térinformatikai alkalmazások miatt bír gyakorlati jelentőséggel Magyarországon és Európában

A magyarországi geoid modellek fejlesztése, finomítása 1981-től a KGO-ban folyik. A munka Gazsó Miklós vezetésével indult, majd 1983–86 között Bölcsvölgyiné Bán Margit, 1987–92 között Ádám József, 1994-től Kenyeres Ambrus vezetésével folytatódott. A KGO-ban készült el 1995-ben Magyarország első digitálisan rendelkezésre álló gravimetriai geoidmegoldása. Napjainkban az állami földmérés keretében elérhető legmegbízhatóbb geoidmegoldások a HGEO2000 gravimetriai és a HGGG2000 kombinált GPS gravimetriai geoid. A geoid témában végzett többéves kutató-fejlesztő munkáját Kenyeres Ambrus a 2001-ben benyújtott Ph.D. disszertációjában foglalta össze.

A magyar geodéziai alaphálózat történetének mérföldköve a mintegy 1200 pontból álló Országos GPS Hálózat (OGPSH) létrehozása. Borza Tibor kezdeményezésére 1995-ben kezdődött, és 1997-ben fejeződött be. A GPS hálózat pontossága országos szinten és vízszintes értelemben mintegy két nagyságrenddel meghaladja az EOV hálózatunk pontosságát. Az új háromdimenziós hálózat ugyanakkor megteremti a kapcsolatot a nemzetközi földi referencia rendszerrel (ITRF).

A KGO területén már a 70-es évek végén országos jelentőségű alappontok elhelyezésére került sor. 1978-ban létesült a Doppler alappont, melyen 10 éven keresztül folytak folyamatos mérések. Ezzel sikerült először hálózatunkat a Föld középpontjához közvetlenül bekötni. 1979-ben Pencre helyezték az ország Hosszúsági Főalappontját. A GPS mérések pillére az obszervatórium tetején 1989 óta alappontja a GPS hálózatainknak Magyarországon, 1996 óta permanens GPS állomás. Stabilitását hagyományos és GPS mérésekkel ellenőrizzük. 1997-ben abszolút gravimetriai mérések céljára alkalmas pont létesült, melyen az első abszolút mérésekre 1998-ban került sor. Ezzel Penc bekapcsolódott az európai abszolút gravimetriai hálózatba.

Az Egységes Országos Magassági Alaphálózat (EOMA) elhúzódó méréseinek a KGO-ban, Kenyeres Ambrus vezetésével kidolgozott technológia adott lendületet, amely a világon az elsők között termelési szintre emelte a GPS magasság meghatározást. Dunántúlon, a harmadrendű szintezési vonalak helyett 2000-től már ezzel a módszerrel történik a harmadrendű magassági alappontok meghatározása.

7. Szolgáltatások

A metrológiai téma keretében 1986-ban valósult meg a „Gödöllői Országos Geodéziai Alapvonal”, melynek hosszát a Finn Geodéziai Intézet Vaisala fényinterferométerével határozták meg, finn-magyar együttműködés keretében. A méréseket 1999 őszén megismételték. A Nemzeti Akkreditáló Testület (NAT) az alapvonalat távmérők kalibrálására alkalmasnak találta, és 2000 őszén akkreditálta. A K-GEO Akkreditált Kalibráló Laboratórium 2001-ben kezdte meg operatív működését, Németh Zsuzsanna vezetésével és Virág Gábor közreműködésével.

Az első magyar GPS Permanens állomás 1996-ban került felállításra Pencen. Az állomás több területen is nagy jelentőséggel bír. Bekapcsolja Magyarországot a kontinentális EUREF permanens állomáshálózatba, valamint a globális IGS-be (Nemzetközi GPS Szolgálat). Penc mérési adatait több európai feldolgozóközpontban is felhasználják, ugyanakkor adatszolgáltatást nyújt a hazai GPS alkalmazók számára is. Idén végre napirendre került a GPS adatszolgáltatás bővítése további magyar permanens állomások létrehozásával. A GPS berendezések kalibrálására módszertani-, technológiai- és eszközfejlesztések történtek. A GPS kalibrálási eljárás akkreditáltatása folyamatban van.

A KGO kezdeményezte a GPS méréseket zavaró források felkutatását, nyilvántartását és a zavarok természetének vizsgálatát Magyarország területén. Az elektromágneses zavarok egyes térségekben olyan súlyosak, hogy lehetetlenné teszik GPS mérések végzését. A rendelkezésünkre álló információkat a magyarországi GPS felhasználók rendelkezésére bocsátjuk, ezáltal segítve munkájukat.

8. Oktatás, képzés és konferenciaszervezés

A tudományos tevékenységgel összefüggésben a KGO komoly szerepet vállalt minősített kutatók kinevelésében. A 25 év alatt egyetemi doktori címek mellett öt kandidátusi és 3 tudomány doktora cím megszerzésére került sor. Eben az évben 4 fiatal munkatársunk nyeri el Ph.D. fokozatát.

A minősített kutatók szerepet vállalnak az egyetemi oktatásban és képzésben, együttműködve az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetemmel és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemmel. 1994-től az ELTE, 1999-től a BME űr-geodéziai laboratóriumokat működtetnek a KGO-ban. Diplomamunkák irányítása mellett doktoranduszok képzése is folyik. A KGO helyszíne volt számos tanfolyamnak és bemutatónak, melyek során GPS technikai és alkalmazási ismeretek átadására került sor.

A KGO aktív szerepet vállalt hazai és nemzetközi szakmai konferenciák szervezésében. Az önállóan rendezett nemzetközi konferenciái között megemlítendő a Radioastron munkacsoport tanácskozás Pencen, 1989-ben, majd a COSPAR égisze alatt rendezett Űr-VLBI szoftver konferencia Budapesten, 1990-ben, amelyre 4 kontinensről érkeztek résztvevők. Immár hagyománnyá vált az általunk 1991-ben kezdeményezett „GPS in Central Europe” nemzetközi szeminárium sorozat, amit kétévenként rendezünk meg. A szeminárium, a közép-európai GPS tevékenység rangos fórumává nőtte ki magát.

9. Kilátások

Küszöbön áll a hazai aktív GPS hálózat létrehozása, Penc központi állomással. Az aktív GPS hálózat egy új korszakot jelent a geodéziában, hiszen fokozatosan felváltja a korábbi, hagyományos eszközökkel állandósított geodéziai hálózatokat.

A szakterület nemzetközi és főleg európai integrációs törekvéseiben a KGO továbbra is aktív szerepet vállalhat. A tervezés stádiumában van a penci EUREF permanens állomás továbbfejlesztése egy európai regionális feldolgozó központtá, kiemelt figyelmet fordítva a geodinamikára. Az idén, 13 közép-európai intézet részvételével, megalakult CEGRN Konzorciumban vezető szerepünk lehet.

11cikk1.2

Az új technikai fejlesztések vonatkozásában fontos szerepet kap a jövőben egy polgári integrált globális navigációs műhold rendszer a GNSS és azon belül az európai GALILEO program, ami hosszú távon felválthatja a GPS-t. További érdekes új geodéziai alkalmazásokat rejthet az űr VLBI holdak következő generációja vagy a szintetikus apertura radar technika is.

Röviden: a Magyarországon megvalósuló űrtechnikai alkalmazások területén a KGO továbbra is a Magyar Űrkutatási Szervezet egyik bázisintézménye maradhat.

Perspektivikus lehet a jelenlegi oktatási szerepet megnövelve, VLBI és GPS témában, egy európai regionális analízis és továbbképző központ felállítása. Ezzel párhuzamosan a penci adottság kihasználásával, létezik egy terv az Obszervatórium továbbképző központtá fejlesztésére, az állami földmérés kereteiben is.

Az „érzékeny” technikákat a jövőben is érdemes Pencen elhelyezni a környezeti előnyök miatt. Mindez része lehet egy többcélú, komplex geodinamikai állomás kialakításának, ahol földi és űrtechnikák egyaránt szerepet kapnak.

Az elmúlt 25 év tapasztalata alapján megállapítható, hogy az Obszervatórium – magasan képzett szakembergárdájával, adottságaival – hosszú távon járulhat hozzá a szakterület előtt álló kihívások kezeléséhez, megoldásához.

Irodalom

1.    Joó, I.: A penci Kozmikus Geodéziai Obszervatórium és jelentősége a magyar geodéziában. Geod. és  Kart. 28. 3. szám, p. 159-165 (1976).

2.    Fodor, L.I.: A penci Kozmikus Geodéziai Obszervatórium. Élet és Tudomány, XXXI. évf. 41, 42. sz. (1976. okt.8, okt. 15.)

3.    Joó, I.: Scientific Contributions to the Satellite Geodesy and such Activities Planned by Hungary. Int. Symp. on Satellite Geodesy, 28. June. - 1. July, 1977. Budapest.

4.    Almár, I.: Ungarisches Observatorium für Satellitengeodäsie. Österreichische Zeitschrift für Vermessungswesen und Photogrammetrie, 66. p.153(1978).

25 years of the Satellite Geodetic
Observatory in Penc

Fejes, I.
Summary

The Satellite Geodetic Observatory was inaugurated on 26 November 1976 near the village Penc. Its main role was to introduce, develop and promote space geodetic techniques in Hungary and take part in international space geodetic activities. The natural environment of the Observatory is free from electromagnetic interference and therefore particularly suited for highly sensitive measurement techniques. The personnel for the Observatory have been selected according to different disciplines, geodesy, astronomy and geophysics. In the last 25 years many projects were carried out which contributed not only to global or regional space geodesy, but enhanced the quality of the Hungarian geodetic control networks. Presently GPS, VLBI and space VLBI applications are being developed.  The highly qualified personnel take part in university education programs and counseling Ph.D. students. Calibration facilities are provided for EDM and GPS instruments. The Observatory is taking a leading role in the development of the Hungarian Permanent GPS Network and in mapping GPS interference. In the future we intend to deal with new challenges like GNSS, GALILEO and space VLBI applications.