Digitális térképek a Paksi Atomerőműben
 Az MFTTT által 2001. július 5-7. között Szombathelyen megrendezett vándorgyűlésen elhangzott előadás szerk

nemeth_andras
Németh András,
a Paksi Atomerőmű Rt. Műszaki Igazgatóság, Műszaki Főosztály, Építészeti Műszaki Osztály geodézia csoportvezetője

Tisztelettel üdvözlöm a vándorgyűlés résztvevőit, a szekció ülésének levezető elnökét, az előadókat, akik értékes előadásaikkal szélesítik szakmai látósíkomat, és természetesen nem utolsó sorban azon kedves érdeklődőket, akikkel gondolataimat én is megoszthatom áttekintő előadásomon keresztül.

Az előadás gondolata egy kicsit megkésve – azért még a jelentkezési határidő előtt –, a Geodézia Kft. 15 éves megalakulásának tiszteletére és természetesen megemlékezésére szervezett találkozón fogalmazódott meg, ahol a főtitkárunkkal, Bartos Ferenc úrral röviden beszélgettünk a Paksi Atomerőműben folyó geodéziai tevékenységekről. A gyors felkérésnek nem lehetet ellenállni, hiszen a szakmai területen talán nincs elég közvetlen információ az erőműben folyamatban lévő geodéziai tevékenységekről, problémákról, sikerekről, megoldandó jövőbeni feladatokról. Nos én most igyekszem törleszteni az ezzel kapcsolatos korábbi kötelezettségeimet is, hiszen a PA Rt. működési folyamatában az egyes szervezeti egységek, osztályok műkö- déséhez szükséges geodéziai szolgáltatási tevékenységek biztosításáért szakmai koordinátorként is közvetlenül felelős vagyok.

Szakterületünk helye és súlya a részvénytársaságon belül

Az erőmű beruházásában már 1980-tól tevékenyen részt vettem, és immáron már 15 éve az igénylő oldalán szakterületi megrendelő és szakmai gazdaként tevékenykedem, nem kerülve a saját „erővel” végrehajtható geodéziai feladatokat sem. Az eltelt idő elég széleskörű tapasztalatot adott az atomerőmű beruházásával, üzemeltetésével és karbantartásával kapcsolatban felmerülő, a társszervezetek felől érkező, a geodéziai szakterületet érintő igények kielégítésével kapcsolatosan. E körbe tartozónak tekintem a geodéziai szakterület megismertetését és az optimális, hatékony feladat-végrehajtás megtalálását is a részvénytársaságon belül, amely öt igazgatóságával, közel háromezer fős létszámával és stratégiai termelési értékével mindenképpen Magyarország egyik meghatározó gazdasági társasága. A Paksi Atomerőmű Rt. a legolcsóbban állítja elő a villamos áramot, mert a közel 6 Ft/kWh-ás bekerülési költség pontosan a fele a költség tekintetében legközelebb álló gázturbinás erőmű 12 Ft/kWh-ának, és állami tulajdonú alaperőműként mindez a magyarországi villamos energiatermelés 40%-ára igaz. Ez a mennyiség a gazdasági életben inflációcsökkentő tényező. Erre és a további műszaki, gazdasági érvekre alapozva, kormányzati szinten is elfogadott terv az erőmű élettartamának hatósági engedélyezési szinten történő meghosszabbítása, valamint az ehhez szükséges feltételek megteremtése.

Az Atomerőmű egy olyan „gyár” amelynek „ajtaján” elektromos áramot szállítanak ki, úgy hogy ennek leghatékonyabb és legolcsóbb megoldását a szakmai szervezeteknek közösen kell biztosítaniuk a hatósági előírások, engedélyek, szabványok, belső folyamatutasítások, különféle eljárások által meghatározott környezetben. Ezek fontossági, prioritási sorrendet is eredményeznek a szervezetek között. Ezt a szemléletesség kedvéért a következő anekdotán keresztül tudom „megvilágítani”. Két mérnök beszélget:

„Az ember gépészmérnöknek születik, azonban ha még tanul hozzá, akkor villamosmérnök lesz belőle!”

Ez természetesen a „villanygyár” végeredményét adó szakterület véleménye. De ők is nagyon jól tudják, hogy ez egy olyan csapatmunka eredménye, amelyhez nem csak a szakmai, üzemeltetői és karbantartói, hanem a gazdasági és humánpolitikai területek szolgáltatásai is roppantul fontosak. Van egy, a kezdetektől meglévő, kis létszámot jelentő szakterületi tevékenység is az építészeti tevékenységi körön belül, amit a részvénytársaságon belül a geodézia címszó alapján már szinte mindenki ismer. A földmérés és térképészet még talán kevésbé ismerős fogalom, de a „genplan” mellett a térinformatika fogalma egyre ismertebbé válik. Ez, reményeim szerint, a műszaki és gazdasági folyamatokhoz sokkal szorosabban kapcsolódó szolgáltató tevékenységgé erősödik az erőmű teljes működési élettartalma alatt. Fel kell ismernünk azokat a valós és hosszú távú műszaki igényeket, amiket a részvénytársaság szervezetei részére belső szolgáltatásként saját tevékenység keretében biztosítani tudunk. Ezeket külön kell választanunk azoktól a tevékenységektől, amiket – a cég életében egyre szorosabbra fűződő gazdaságos üzemeltetés feltételei mellett – külső beszállítótól megvásárolunk.

Nem fogok eltérni az előadásom címétől és annak tartalmától, de a látásmódom megértéséhez mégis szükséges megvilágítanom azt, amit számomra a vándorgyűlés meghirdetett címe „Az ország leltára: a térkép” sugall. Szerintem a térkép változatlanul az a műszaki alkotás, amely támpont és kiindulási alap a környezetünkben lévő természetes és mesterséges tereptárgyak, valamint az ott elhelyezett egyéb objektumok leltár szerű számbavételéhez, mind a föld alatt, mind pedig a felett.

A vándorgyűlés résztvevői között is sokan vannak akik számára az Atomerőműben végzett geodéziai tevékenységek nem ismeretlenek, mert tevékeny részesei voltak, vagy most is részesei a beruházásoknak, egyedi tervezési, kivitelezési feladatoknak, digitális térképkészítési munkáknak, mint fejlesztők, tevékeny végrehajtók, illetve azok feladatait koordináló szervezők. Megragadva a lehetőséget megköszönöm minden eddigi résztvevő munkáját, egyben jelzem feléjük, hogy nem csak a jelenlegi, hanem a korábbi munkák eredményei is hasznosulnak egy geodéziai információs rendszer keretében történő rögzítéssel, amely a helyi rendszerű alappont hálózatok adataitól, az udvartéri térinformatikai adatbázison keresztül, a nukleáris épületek hermetikus átvezetés objektumain át, a reaktor tartályok nagyberendezéseinek helyzetmérési információit is tartalmazzák. Kimondható tehát, hogy a geodéziai tevékenységek nem meghatározó súlyúak az erőmű életében, de azok eredményadatai mégis végigkísérik az Atomerőmű teljes üzemi életét, amelyeket viszont a XXI. század igényeihez és lehetőségeihez igazított digitális adatbázisokban kell tárolni.

Digitális térképeink adattartalma, kialakulása, kapcsolódásai

Az Atomerőmű területén készített térképek a kezdetektől folyamatosan fejlődtek, végigjárva azokat az állomásokat, amelyeket az állami földmérés és a hasonló ipari és szolgáltató társaságok napjainkig szintén bejártak. Ez egy olyan fejlődési folyamat, amelyben a technológia változásait a környezeti, elsősorban az informatikai technológia fejlődése mozgatott. Ebben a folyamatban tanultuk meg a digitális térképek készítésének elveit, kiindulva a hagyományos térképezési szemléletből, amit ütköztetnünk kellett más szakterületeken megfogalmazódó sajátos igényekkel. Ennek természetesen hatással kell lennie a földmérés és térképészet technológiájára, végrehajtási műszaki szabályzataira, szabványaira, a megjelenítést reprezentáló térinformatikai alkalmazásokra. Folyamatosan haladunk abba az irányba, ahol a térben elhelyezkedő objektumokat olyan adatbázisban képezzük le, amely már nem csak a digitális térkép igényeit elégítik ki a földmérő, térképész szemüvegén keresztül nézve, hanem biztosítani tudja a műszaki területek szakmai alapinformációit, a műszaki és gazdasági tervezéshez szükséges kapcsolódó adatokat, az objektumoknak a helyszínen történő módosításából eredő műszaki adatait, hogy csak a legfontosabbakat emeljem ki. Mindezt olyan kapcsolódó környezetben kell megtennünk, ahol a társ szakterületek is használnak adatbázisokat, esetenként grafikus megjelenítéssel is, csak ezt ők nem térinformatikának, hanem műszaki tervfeldolgozásnak, tervezésnek vagy műszaki adatbázisnak hívják. Természetesen ugyan arról az objektumról beszélünk, csak a szakterületünkből adódóan a „szemüvegünk” más, de attól még nem válhat öncélúvá egyikünk szemlélési módja sem. Legfőképpen igaz ez azokra az adatbázisokra, amelyeknek halmazai környezetünket, a benne elhelyezett valós, fiktív vagy asszociatív objektumainkat írják le, és amelyek egy folyamatosan növekvő típushalmazt jelentenek. Csak néhány példát megemlítve a DAT objektum osztályokból: geodéziai alappontok, határok, épületek, közlekedési létesítmények, vízügyi létesítmények stb. Majd ezek mellett azok a műszaki objektumok, amik miatt szükséges az alaptérkép: a különböző közmű rendszerek objektumai, azaz a vezetékek, kábelek, szerelvények stb. Azok a valós – esetenként fiktív – objektumok, amiket a gazdasági társaság üzemeltet, karbantart, amikre amortizációt számol el, vagyis gazdasági szempontból is működtet. Ezek a legfontosabb objektumok egy ipari üzem szempontjából, hiszen a gazdasági folyamatai is ezekre épülnek.

Az Atomerőmű területén, a Részvénytársaság feladatainak ellátásában a térinformatikai alkalmazás kifejlődése és annak folyamatos bevezetése már az 1-4 blokki nagyberuházás befejezése előtt, 1982-ben elkezdődött. Ez a tevékenység először szinte kizárólagosan csak az üzemi terület térképi adatainak digitális formában történő tárolását jelentette azzal a céllal, hogy megbízható tervezési alaptérképet biztosítson a beruházás generáltervezői feladatainak ellátásához. A beruházás befejezése után ez az igény visszaszorult, és egyre inkább szükségessé vált megvalósítani a már működő udvartéri közműrendszerek és létesítmények hiteles, a változásokat folyamatosan követő, digitális nyilvántartását. A feladat végrehajtása az 1-4 blokki nagyberuházás befejezésétől folyamatosan az építészeti szakterület keretén belül folyik, a geodéziai feladatok egységes ellátását biztosító Geodéziai Csoport tevékenységei között.

A térinformatika gyakorlati bevezetésére rendszertervek készültek, amelyek egyre részletesebben kidolgozott tartalommal adtak támpontot az előrelépés technikai és gazdasági követelményeinek biztosításához.

Ezen rendszerterv elkészülte előtt az alábbi fejlesztési dokumentációk születtek meg:

Az alkalmazásra került programokat minden esetben a gazdasági és a külső környezet által nyújtott lehetőségek határozták meg. Ennek megfelelően a kezdeti időkben a Contraves cég GRADIS-2000 rendszerén indult meg az üzemi térképek első digitalizálása. Az ekkor elkészült 1-4 blokki üzemterületi digitális térképek felhasználhatósága csak a méretarányosan kirajzoltatott üzemi térképekre és koordináta listákra korlátozódott. A munkaállomások Budapesten az ERŐTERV és a BME Geodéziai Intézetében kerültek elhelyezésre, ezért ez „csak” OFF-LINE felhasználás volt az Atomerőmű Rt. részéről. A digitális térképi adatok helyszíni igénye kényszerítette ki a már elkészült digitális térképi adatállománynak az erőmű területére történő átvételét és annak a helyszínen való folyamatos karbantartását, illetve bővítését. Az akkor még érvényes COCOM szigorítások miatt 1988-tól a hazai fejlesztésű és PC-s környezetben futtatható ITR (Interaktív Térképszerkesztő Rendszer) program 1.0 és később 2.0 verziói segítségével történt a konverzió és az adatkarbantartás. Az ITR szoftverkörnyezet korlátai és szolgáltatási hiányosságai az erőmű közműrendszereinek nyilvántartásában már a kezdetektől fogva jelentkeztek. A program azonban mindenképpen alkalmas volt arra, hogy a digitális térképi állomány helyszíni kiegészítő mérésekkel folyamatosan javítható és bővíthető legyen. A továbblépésre a lehetőséget az 1990-ben beszerzett Intergraph MicroStation PC szoftver 3.3 és 1992-ben „up grade”-elt 4.0 és 5.0 Bentley MicroStation verziói jelentették, már a COCOM tilalom eltörlését követően. Az idők folyamán az alkalmazott operációs rendszer a DOS 3.2 verziótól a 6.22 verzión keresztül a Windows Workgroups 3.11 és NT 3.5, 4.0 verzióig fejlődött, négy grafikus munkahely hálózatban való alkalmazásával. A digitális térképi feldolgozás 1996-ra már elérte azt a szintet, hogy elkezdődhetett – a részletes szakági térképek elkészítése és a legfontosabb azonosító és műszaki adatok összegyűjtése után – a grafikus és alfanumerikus információk térinformatikai rendszerbe illesztése. A feladatra pályázatot írtunk ki. A pályázat értékelése után a megvalósításra a PA Rt. 1996 augusztusában kötött szerződést a Geoview Systems Kft.-vel, melynek megfelelően a rendszer első üteme az év utolsó negyedévében átadásra került. 1997-ben, 1998-ban és 1999-ben újabb alrendszerek fejlesztésével folytatódott a két cég közötti együttműködés. Jelenleg több mint tizennyolc alrendszert vettünk birtokba.

Milyen célokat kell kielégítenie a térinformatikai adatbázisnak?

1.    Atomerőmű üzemi és telephelyi területének hiteles térképi alapú nyilvántartásainak digitális formában történő biztosítása, úgy, hogy kapcsolódni tudjon az erőműben korábban is alkalmazott digitális térképkészítési technológiához.

2.    A rendszer kezelésében lévő adatbázis szabványos felületen keresztül alkalmas legyen a Részvénytársaság informatikai struktúrájába való integrálódásra, illetve egészüljön ki az adatbázisban található adatok széleskörű publikálásával.

3.    A térinformatikai rendszer többfelhasználós üzemmódban, az objektumorientált adatbázis-kezelés mellett biztosítsa a különböző jogosultságú felhasználók egyszerű, gyors és szelektív adatlekérdező és adatkarbantartó feladatainak végrehajtási lehetőségét:

4.    Az adatkarbantartás és adatszolgáltatás során a térinformatikai rendszer tegye lehetővé az alábbi tevékenységeket:

Az Atomerőmű telephelye a közel 600 hektáros területével, ezen lévő közműrendszereivel, azok szerelvény és egyéb objektumainak számosságával, a kapcsolódások és adatváltozások módjainak sokrétűségével, az alkalmazott különböző szakterületi adatbázisok és fejlesztési igények összefűzésével, egy olyan „terepet” jelentenek a térinformatikával foglakozóknak, ahol szinte csak élesben van lehetőség olyan problémák megoldási módjainak kidolgozására, amelyek talán máshol még így fel sem vetődtek.

Az elmúlt évben kezdődött el az SAP bevezetése a részvénytársaság életébe. A gazdasági folyamatok tervezését, irányítását biztosító szoftver-környezet adatbázisának alapját a műszaki helyek és az ott elhelyezett berendezések alkotják. Ezek a fogalmak megegyeznek a térinformatikai adatbázisban tárolt különböző típusú objektumainkkal, azokkal a „szerelvény” objektumokkal, amelyeknek a tulajdonság adatait (műszaki, jogi, tervezési, tervdokumentáció, gazdasági, bemérési, külső adatbázis /ODBC/ és csatolt külső file /OLE/ kapcsolatai stb.) már megterveztük a szakterületekkel történt több éves egyeztetések alapján.

Az SAP rendszerben a műszaki hely a tér egy adott nem változó helyét jelenti, ahol különböző berendezéseket lehet állandó, esetleg időnként változó módon elhelyezni. A térinformatikai rendszerrel, az „egy az egy”-es kapcsolatot a műszaki hely jelenti.

Az erőműben egy ún. alfanumerikus nyilvántartás már indulás óta létezik a fontos technológiai rendszerekre, ezért az SAP-val való kapcsolódás az alfanumerikus adatbázissal alapvető követelmény.

Az SAP rendszer a gazdasági folyamatok „szemüvegén” keresztül szemléli az objektumokat, de nem tárol hozzá olyan széles körű műszaki információkat, amiket az egyes szakterületek a feladat végrehajtásuk alapján igényelnek. Ezért várhatóan folytatódni fog az SAP-hoz is kapcsolódó egységes műszaki adatbázis kialakítása, amelynek az alapjait a KFKI Számítástechnikai Rt. 1998-ban lezárt rendszerterve jelentheti. A legoptimálisabb megoldást véleményem szerint is a KFKI rendszertervéhez kapcsoló-dóan egy műszaki törzsadatbázis és hozzá kapcsolódó, gazdasági (SAP) és műszaki adatbázisok jelenthetik. A térinformatikai adatbázis a műszaki adatbázishoz kötődik a műszaki törzsadatokon keresztül, de igény szerint kapcsolható a SAP rendszerhez is. Ennek megoldása igényli az objektumok attributum adatainak szabványosítását, legalább a műszaki törzsadatok szintjén.

Mik azok a problémák, amelyek megoldásában a Magyar Földmérési, Térképészeti és Távérzékelési Társaságnak szakmai szempontból összefogó szerepet kellene vállalnia?

1.    A Nemzeti Kataszteri Program (NKP) keretében a digitális földmérési alaptérkép (DAT) szabványa szerint elkészülő digitális térképek hasznosítása oly módon, hogy az állami alapadatokról vagy azok változásairól a felhasználók részére a sajátos célú térképek készítéséhez objektum szelekció alapján lehessen hitelesített adatokat szolgáltatni.

2.    A nem on-line adatbázis kapcsolatok esetében megfontolandó volna egy olyan hitelesítő „objektumnak” az adatállományban való rögzítése az adatszolgáltatás során, amely az adatforrást, a felhasználót és annak tárgyát hitelesíti. Ez azért lehet indokolt, mert az adatokért az NKP KHT adatdíjat kér, de annak hitelessége, módosításának körülményei, a felhasználás során történt változtatásai idővel nem ellenőrizhetőek. (Készülhetnek olyan alaptérképi felhasználások sajátos célú feladatokra, amik kötelezően felhasználandó állami alapadatokat nem is tartalmaznak. Ez a földmérési és térképészeti tevékenységről szóló törvény és a kamarai törvény által meghatározott feltételek összefésülését igényelné.)

3.    Eljött az ideje a sajátos célokat szolgáló földmérési munkák M.1 jelű Mérnökgeodéziai Szabályzatának még mai is helytálló és tökéletesen használható műszaki fejezetei közül legalább a megvalósult állapot térképezéséről szóló rész, a mai igényekhez igazodó, digitális – térinformatikai – adatbázisban való dokumentálás szempontjai szerint történő, áttekintésének és szükségszerű szabványosításának.

Irodalom:

1.    Németh András: Térinformatikai feladatok és a gyakorlat objektum-orientált környezetben, Geomatikai Közlemények I., 1998. HU ISSN 1419-6494

2.    Geoview Systems Kft.: Paksi Atomerőmű Rt.
    Udvartéri Térinformatikai Információs Rendszer Fejlesztési koncepció, 2000.

3.    PROCONT, KPMG, SYNERGON: Paksi Atomerőmű Rt. SAP R/3 bevezetés célkoncepció, (V.3), 2001.

4.    KFKI Számítástechnikai Rt.: Műszaki alaprendszer (MAR) Rendszerterv, (V.2.2), 1998.