A magyar felsőrendű hálózat helyzete és jövője

A magyar felsőrendű hálózat helyzete és jövője
A Magyar Tudományos Akadémia X. Földtudományok Osztálya Geodéziai Tudományos Bizottságának 2001. április 12-én az FVM-ben megtartott, kihelyezett ülésén elhangzott eloadás szerkesztett változata

Hodobay-Böröcz András mb. osztályvezető,
FVM Földügyi és Térképészeti Főosztály

Az FVM szakmai főosztálya az MTA Geodéziai Tudományos Bizottság ajánlásait is figyelembe véve határozza meg a földügyi szakág stratégiáját, a műszaki fejlesztések koncepcióját. Éppen ezért fontos a mai ülés témája, amely a magyarországi alappont-hálózatok jelenlegi helyzetével és a jövőbeni feladatokkal foglalkozik.

Előadásomban először a jelenlegi vízszintes és magassági alappont-hálózatok kialakulását kívánom röviden bemutatni, majd a szakmai főosztály alappont-hálózatokkal kapcsolatos feladatairól szólók.

Az 1853–1863 között végzett felsőrendű háromszögelést, majd az 1860-as közép-magyarországi hálózati rész megvalósítását követően, a Dunántúlra kiterjedő hálózat létrehozása (1901–1907 között) után, az akkori korszerű követelményeknek megfelelő felsőrendű hálózat kifejlesztését 1925-ben kezdték meg, amely 1940-ig tartott.

A mai felsőrendű vízszintes alappont-hálózat I. rendű hálózatát a III. rendű pontokból kiválasztott domináns pontok alkotják. A III. rendű hálózat korszerűsítését a 63150/1975. OFTH utasítás alapján végezték. A hálózat korszerűsítéséhez 106 db felsőrendű háromszögelési ponton vasbeton mérőtornyot építettek, ezzel is biztosítva a magasjelek fennmaradását, a későbbi mérésekhez való felhasználhatóságát. A vasbeton mérőtornyok elhelyezkedését az 1. ábra mutatja.

1975-ben az addig használt vetületi rendszerek helyett bevezették az egységes országos vetületi rendszert (EOV). Erre alapozva 1977-ben a MÉM Országos Földügyi és Térképészeti Hivatala (MÉM OFTH) elrendelte a vízszintes negyedrendű hálózat kifejlesztését, az egységes országos vízszintes alappont-hálózat (EOVA) létrehozását.

Az 1991. évi XXV. törvény szerinti termőföld privatizáció megkezdésekor az EOVA IV. rendű sűrítése még nem fejeződött be, ami a földalapokban lévő területek felmérését gátolta, ezért gyorsított ütemben és külön költségkeret biztosításával – korszerű eszközök alkalmazásával – 1992 végére a vízszintes IV. rendű hálózat elkészült.

A mérőeszközök fejlődése, a műholdas rendszer magyarországi alkalmazása szükségessé tette az országos GPS hálózat (OGPSH) kifejlesztését, amely részben az EOVA pontjaira épül fel.

A Földmérési és Távérzékelési Intézet Adat- és Térképtárának nyilvántartása szerint a vízszintes alappont-hálózatban összesen 60 676 db felső- és negyedrendű vízszintes alappont van. Ezeket részletezve az 1. táblázat mutatja be.

I. r.	III. r.	IV. r. fp.	IV. r.	GPS	Op	Összesen
237	2 162	5 172	43 758	744	8 603	60 676

A kampányszerű kárpótlási földmérési munkák miatt 1993–1998 között az alappontok helyszínelése elmaradt. Az ezt követő időben a megyei földhivatalok a szakmai szabályzat előírásai szerint végezték az alappontok helyszínelését. A helyszínelést a FÖMI, szakfelügyeleti hatósági jogkörében eljárva, minden évben ellenőrzi.

1999–2000. években megtörtént a gödöllői alapvonal interferométeres ellenőrzése. Az eredmények alapján a FÖMI az alapvonalat a közelmúltban sikerrel akkreditáltatta.

Magyarországon az első országos szintezést a bécsi katonai Földrajzi Intézet végezte 1873– 1913 között. Alapszintfelületnek az Adriai–tenger középszintjét választották, amelyet a trieszti Molo Sartorio mércéjén 1875-ben meghatározott, évi középértékhez tartozó ponthoz kötöttek. A szintezés során a következő helyeken határoztak meg főalappontokat: Maria Rast a Dráva völgyében, Franzenfeste Tirolban, Lisov Csehországban, Vöröstornyi szoros, Terebes a Felső Tiszánál, Ruttka a Vág völgyében és Nadap a Velencei hegységben. A nagyobb pontossági igények kielégítésére 1921–1944 között újabb méréseket végeztek.

A hét főalappont közül a mai Magyarország területére csak a nadapi esik, ezért mind az 1921-es, mind pedig az újabb, 1949-ben kezdődött hálózatmérésnél ebből kellett kiindulni. A Nadap főalappont tengerszint feletti magasságát a pontot jelölő obeliszk talpazatának üregé- ben lévő gránittáblából kiemelkedő csiszolt felület jelöli, melyet az 1888-ban végzett mérés alapján 173,8385 m-ben állapítottak meg. Az Adria középvízszintjének későbbi, ismételt megállapítása mintegy 9 cm-es eltérést mutatott az 1875. évi adathoz viszonyítva, ezért nem az Adria középtengerszintjét tekintjük alapfelületnek, hanem azt a szintfelületet, amely a Nadap főpont függőlegesének a Nadap pontjel alatt 173,8385 méterre lévő pontján megy keresztül, ezért nadapi alapszintről beszélünk.

Az 1949-ben kezdődött hálózatmérés során – 1951–1954 között – a Nadap főalapponttól kb. 100 m-re új főpontot helyeztek el, illetve az ország különböző helyein további hat új főalappontot határoztak meg (Diszel, Mórágy, Cák, Szarvaskő, Sátoraljaújhely, Máriaremete). A hálózat kialakítása és mérése – melyet Bendefy Lászlóról, aki a főalappontok és a hálózat tervezését végezte, Bendefy-hálózatnak is nevezünk – 1964-ig tartott. A Bendefy-hálózatban jelenleg 9 482 db magassági alappontot tartanak nyilván.

Időközben a nadapi alapszintről áttértünk a kelet-európai alapszintre, az ún. balti (konstadti) alapszintre, amely 0,6747 m-rel feljebb van, mint a nadapi alapszint (ez egyébként sok gondot okozott a vízügyi létesítmények építésénél). A Nadap főalappont magassága így B173,1638 m, a balti alapszinthez viszonyítva.

A mai egységes országos magassági alappont-hálózat (EOMA) az ún. 0. rendű kéregmozgási hálózatra épül, melynek vonalai többségükben megegyeznek a korábbi Bendefy-hálózat I., II. vagy III. rendű vonalaival. A hálózat 11 zárt és 21 félpoligont foglal magába. Építése 1966-ban kezdődött, a meghatározás 1974-1981 között történt (az emlékezetes békési földrengés miatt Békés megyében 3 vonalat újra kellett mérni, így a kiegyenlítés 1982-ben fejeződött be). Az I. rendű pontok száma 5807 db (lásd még a 2. táblázatot).

Típus	Pontok darabszáma
Bendefy	9 482
EOMA I.rendű	5 807
EOMA II. rendű	2 338
EOMA III. rendű	4 677
Összesen	22 304

Az I. rendű hálózat további II. és III. rendű sűrítése folyamatosan történt. A rendszerváltozás után – főleg a termőföld privatizációval összefüggő feladatok miatt – egy ideig szünetelt a további munka. A folytatást jelenleg is nagymértékben befolyásolja a rendelkezésre álló forrás. Eddig az 5–9. poligonok valamint a 12., 13., 32., 33. félpoligonok állami átvétele történt meg, míg az 1., 10., 11. poligonok és a 17., 19., 20., 31. félpoligonok átvétele folyamatban van.

Folyamatosan történik a magyar magassági hálózat összekapcsolása a szomszéd országok magassági hálózatával. 2000. évben Udvar környékén voltak ilyen mérések.

A nagyméretarányú térképkészítés mintájára a magassági alappont-sűrítéseknél is bevezettük a tanulmány készítését, amely a vonatkozó szabályzati megoldáshoz képest sokkal részletesebb információt szolgáltat a pályázaton induló vállalkozások számára.

Ebben az évben megkezdődött a 3. poligon II–III. rendű sűrítése. A III. rendű hálózat sűrítésénél – a FÖMI Kozmikus Geodéziai Obszervatóriuma (FÖMI KGO) eredményei alapján – lehetőség van a GPS technika alkalmazására. A 3. poligon tervezésekor a FÖMI nagy gondot fordított a ponthelyek kiválasztására, rövid idejű észlelésekkel ellenőrizték a GPS alkalmazhatóságát, méteres vízszintes koordinátákat határoztak meg, így lényegesen pontosabb adatok alapján lehetett a pályázatot kiírni.

A vízszintes alappont-hálózat kiépítése 1992-ben befejeződött, mint említettem, a GPS technika felhasználásával. Ezt az tette lehetővé, hogy a FÖMI KGO 1991-ben (majd 1997-ben) 7 db vízszintes alapponton és további 24 db alapponton végzett bekapcsoló mérést az ETRS’89 (EUREF) rendszerben. 1995-től folyamatosan – három ütemben – készült az országos GPS hálózat fejlesztése (OGPSH), melynek során 1153 db vízszintes alappont EUREF hálózati bekapcsolása valósult meg (2. ábra).

Az OGPSH megléte lehetőséget biztosít az aktív GPS hálózat megvalósítására. E hálózat kiépítését a FÖMI – részben állami alapmunka keretből – 2000-ben megkezdte. 2001-ben az állami alapmunka keretből e célra 10 M Ft-ot biztosítottunk, melyhez a FÖMI külső forrásokat is feltárt. A FÖMI KGO-ban folyamatosan üzemel a GPS permanens állomás, amely megfelelő adatokat szolgáltat a GPS mérésekhez.

Az aktív GPS hálózat létesítése felvetette azt a lehetőséget, hogy a IV. rendű alappontok – melyek pusztulása az utóbbi időben nagyobb méreteket öltött, talán éppen a betonlapos védelem elhagyása miatt – költséges helyszínelését el kellene hagyni, helyette az OGPSH pontjait kellene szaporítani. A szakmai főosztály álláspontja szerint – az aktív GPS hálózat további bővítése mellett – a meglévő EOVA pontok helyszínelését folytatni kell. A gazdaságosabb helyszínelés érdekében a vonatkozó szakmai szabályzat utasításait korszerűsíteni szükséges, pl. a IV. rendű alappontok tíz éves fordulójáról tömbös, meghatározott területre kiterjedő helyszínelésre kellene áttérni, melynek során a kiválasztott területen minden vízszintes és magassági alappont bejárása megtörténne. E módszerrel a IV. rendű vízszintes alappontokra – a becslések szerint – tíz év helyett ötévenként kerülne sor, amely valószínűleg csökkentené a pontpusztulást.

Mint ismeretes, az EOVA fejlesztése során több területen alkalmazták az ún. fajeles megoldásokat (fajeles rayonok), ezért az e területeken meghatározott IV. rendű alappontok nem minden esetben elégítik ki az előírt pontossági követelményeket, illetve a csatlakozó rayonoknál jelentős törések mutatkoznak. A szakmai főosztály – az állami alapmunka keret lehetőségeihez mérten – tervezi ezen rayonok újramérését, az alappontok újbóli meghatározását.

Az aktív GPS hálózat jelenlegi tervezte, melyet a FÖMI KGO készített, az országhatár menti területeket nem fedi le teljes egészében, ezért az aktív hálózat további bővítésére lesz szükség. Az OGPSH-val kapcsolatos további feladat a referencia felület változásából eredő eltérések kiküszöbölése, amely az országon belüli mérések során ugyan nem okoz pontosság-romlást, azonban a szomszéd országokkal való összekapcsoló mérések során kellemetlen meglepetéseket eredményezhet.

Az állami alapmunkában résztvevők számára (alappont meghatározás, nagyméretarányú térképkészítés) az akkreditált gödöllői alapvonalon a távmérő műszerek kalibrálásának kötelezővé tételét tervezzük, hiszen – jó közelítéssel – ez az alapvonal határozza meg vízszintes alappont-hálózatunk méretarányát. Terveinkben szerepel még a levezetett szigetmonostori alapvonal akkreditálása is, melyen a műszerek mérőképességéhez igazodva, hosszabb távolságon is végezhető a kalibrálás.

A magassági alappont-hálózattal kapcsolatos jövőbeni feladatok között első helyen az EOMA teljes befejezését kell említeni. Hátra van még a 2. és 4. poligon II. és III. rendű sűrítése. A III. rendű hálózat meghatározásába, mint ahogy az a 3. poligon esetében is fennáll, a GPS alkalmazása is jelentős szerepet kap.

Már a korábbi hálózattervezések során is látható volt, hogy az EOMA II–III. rendű vonalai – célszerűségi okokból – nem minden esetben követik a Bendefy-hálózatot, ezért több meglévő alappont EOMA meghatározása elmaradt. A későbbiekben is előfordulhatnak hasonló esetek. Az ilyen Bendefy alappontok EOMA magasságának megadására felmerült az izovonalas meghatározás gondolata, amikor is az így kapott EOMA magassági alappontot IV. rendűvé minősítenénk. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a két magassági hálózat különbsége nem lineáris, az eltérések mást mutatnak az Alföldön, mint a Dunántúlon. Úgy gondolom, hogy mielőbb megoldást kellene találni, hiszen meglévő pontokról van szó, azok törlése nem lenne célszerű.

Az 1. poligon II–III. sűrítése során – vélhetően a felszíni mozgások következtében – több I. rendű alappontot újból meg kellett határozni. Egyes vélemények szerint a 1. poligont a homogenitás megtartása érdekében teljes egészében újra kellett volna mérni, azonban úgy határoztunk, hogy a homogenitás nem sérül, ha csak a szükséges mértékben végzünk új meghatározást. Elképzelésünket az eredmények igazolták.

Figyelembe véve azt a körülményt, hogy a 0. rendű hálózat mérése 1974-ben kezdődött, a hálózat újbóli meghatározása elkerülhetetlen. A 0. rendű hálózat újramérése – tekintve hogy az építési munkák javarészt elmaradnak, korszerű műszerek, eszközök állnak rendelkezésre – rövidebb idő alatt hajtható végre, mint az első meghatározás. Számításaink szerint mintegy 5 év elegendő lenne. Természetesen alapkövetelmény, hogy a megfelelő források rendelkezésre álljanak. Mai árakon 200–250 E Ft/km értékkel lehet számolni, így a 0. rendű hálózat újraméréséhez kb. 6–7 Md Ft-ra lenne szükség. A 0. rendű hálózat ismételt meghatározása után a II–III. rendű hálózat újbóli, együttes kiegyenlítését is el kellene végezni, így illesztve be azt az új 0. rendű hálózatba.

Az FVM Földügyi és Térképészeti Főosztálya egyik legfontosabb feladatának tartja a magyarországi alappont-hálózatok fenntartását, a műszaki értékek megőrzését, azok további növelését. Sajnos ehhez nem elegendő a szándék. Jelenleg – a törvényi rendelkezés ellenére – nem biztosított a kellő költségvetési támogatás (külön célelőirányzat). A földmérési és térképészeti állami alapmunkák végrehajtásához szükséges fedezetet leginkább az adatszolgáltatási bevételek egy része képezi. Ha ez a jövőben sem változik, nem végezhetők el azok a feladatok, amelyek az egyébként jó hírű, megbízható magyarországi alappont-hálózatok nemzetközi élvonalban elfoglalt helyének megőrzését garantálják. Úgy látom, hogy a földügy az eddigi eredményei ellenére sem kapja meg azt a kormányzati (minisztériumi) támogatást, amelyet a nemzetgazdasági szerepe, jelentősége szerint megérdemelne.

A költségfedezet biztosítása mellett elsőrendű feladat a tudományos élet körébe tartozó kérdések, problémák megoldása is. Ilyenek többek között

Természetesen további feladatok is vannak, mint pl. a nemzetközi szerződésekben már megfogalmazott új határokmány-gyűjtemények készítése, melyhez a szomszédos országokkal közösen a teljes magyarországi államhatár újfelmérése szükséges; a Nemzeti Kataszteri Program folytatása; az EU agrártámogatások Integrált Igazgatási és Ellenőrzési Rendszere (IIER) ingatlan-nyilvántartási térképre támaszkodó, vektoros térképi alapjainak létrehozása; Magyarország légifényképezésének folyamatos biztosítása; az 1:10 000 méretarányú topográfiai térképek digitális adatbázisának elkészítése; a Magyar Topográfiai Program elindítása.

Mindez csak szakmai összefogással, a „kívülálló” érdekeltek, vagyis a felhasználók megnyerésével lehetséges. Úgy gondolom, hogy ebben a tudományos élet szereplői is nagy segítséget nyújthatnak, ezért kérem a Geodéziai Tudományos Bizottság hathatós támogatását.

1. Dr. Hazay I. – Szalontai L.: Országos felmérés és műszaki területrendezés Tankönyvkiadó, Budapest, 1978

The paper gives a brief summarising of the foundation and the nowdays condition of the Hungarian both horizontal, vertical and GPS networks including as important data as number of the points ( or poligons) financial outlay projection used nowdays, height reference level etc. In the second part of the paper the future outlooks have been shortly discribed.