A földügyi
nyilvántartások mai helyzete Burgenlandban
Az MFTTT által 2001.
július 5–7. között Szombathelyen megrendezett vándorgyűlésen elhangzott előadás
szerkesztett változata
Adorján
István okl. mérnök, az Oberwarti Kataszteri Hivatal
nyugalmazott vezetője (Ausztria)
Elöljáróban köszönetet mondok Bartos Ferenc műszaki igazgatóhelyettes úrnak, Csire Imre úrnak, a Szombathelyi Körzeti Földhivatal vezetőjének, valamint Kolics Rezső kollégának, magánföldmérőnek a szíves meghívásért és a felkérésért, hogy az idei szombathelyi rendezvényükön az osztrák geodéziáról beszámolót tartsak. (Szeretném megemlíteni, hogy a Szombathelyi Földhivatallal már évek óta vannak kapcsolataink.)
Néhány szót magamról. Burgenlandban, Bernsteinben (magyarul Borostyánkőn) lakom, kb. 45 km távolságra Szombathelytől, és 42 éven keresztül dolgoztam a földmérés területén. Ebből négy évet (1958 és 1961 között) újfelméréseken – nyaranta a külső földmérési munkálatokkal Dél-Burgenlandban, telente pedig Bécsben, az eredmények feldolgozásával – töltöttem el. 1962-ben állandó szerződéssel felvettek az Osztrák Szövetségi Földmérési Szolgálatba (BEV). A szolgálati helyem Oberwart (Felsőőr) lett, ahol az összes földméréssel kapcsolatos belső-, valamint külső technikai feladat a tevékenységi körömhöz tartozott. Az utolsó tíz évben feladatom volt a műszaki kataszter irányítása és vezetése, míg – hosszú szolgálati évek után – egy évvel ezelőtt nyugdíjba nem vonultam.
Elnézést kérek, hogy beszámolómat nem magam tartom meg. Ennek oka, hogy én az iskolában nem tanultam magyarul írni, olvasni, szüleimtől pedig csak a felsőőri nyelvjárást sajátíthattam el, és ezért rendkívül nehéz számomra szakszöveget magyarul előadni.
Helyettem Vörös Gizella kisasszony, e szöveg fordítója fogja beszámolómat felolvasni.
*
A
földmérés helyzete Ausztriában
(szervezet és feladatok)
A földmérési tevékenység irányítása, az Osztrák Szövetségi Kormány 1923. szeptember 21-i rendelete alapján, a Szövetségi Kereskedelmi és Közlekedési Minisztérium hatáskörébe került. A vonatkozó szervezet hat osztályból tevődött össze:
V/1: Technikai osztály – igazgatási földmérő szolgálat
V/2: Tudományos földmérő szolgálat
V/3: Háromszögelés
V/4: Újfelmérés és magasság-meghatározások
V/5: Térképezés és határleírás
V/6: Fotogrammetria
A földmérő szolgálatot a kilenc osztrák tartományban a járási földhivatalok látták el, az ellenőrzést a földmérő inspektorok végezték Bécs, Graz, Linz és Innsbruck székhellyel.
Burgenlandban 1927-ben kezdték meg az újfelméréseket. 1932-ben a Szövetségi Kereskedelmi és Közlekedési miniszter a Szövetségi Igazságügyi miniszterrel egyetértésben rendeletet bocsátott ki, az úgynevezett „telekfelosztási rendeletet”. Ebben kötelezően előírták a telkek megosztásánál a numerikus munkavégzést. Ez a rendszer érvényben maradt Ausztria önálló államiságának megszűnéséig, tehát 1938-ig.
A német birodalmi törvény alapján 1938. március 18-án az eddigi szövetségi hivatal új nevet kapott: „Hauptvermessungsabteilung XIV”-ről Földmérési Főosztály XIV-re változott a megnevezése. A „Második Köztársaság” létrejöttével, 1945. április 27-én, nehéz feltételek közepette – mivel Ausztriát négy megszállási övezetre osztották, amelyeket négy demarkációs vonal választott el egymástól – életre hívták a Szövetségi Földhivatalt.
A felmérési csoport egy főosztály lett: VK (Vermessung Kataster); a felmérés és kataszter öt csoportra VL (Vermessung Land); az országos felmérés négy csoportra tagozódott.
1956-tól az osztrák földmérési szolgálat számára új korszak kezdődött. Egy nagy számítógép segítségével, amelyet a Bécsi Műszaki Főiskolával közösen üzemeltettek, legelőször is a kataszterek összes írásbeli adatait lyukkártyákra vitték fel, és számítógépes programmal vezették. Szintúgy minden számítástechnikai feladatot elvégeztek, és a felmért pontok koordinátáit számítógépek számára olvasható módon rögzítették. Ezzel lehetőség nyílt a ma is üzemben lévő adatbankok és tájékoztatási rendszerek kialakítására.
A második nagy projekt a háromszögelési-hálózat továbbfejlesztése volt, amelyet annyira kellett sűríteni, hogy minden helyi felmérést különösebb nehézség nélkül az országos rendszerhez lehessen kapcsolni. 1960-tól megkezdték a kataszteri térképek átalakítását is. A pontszámozási vázlatokat asztralon lapokra vitték át, mivel az eddig szokásos adatok mellett minden egyes pont száma és koordinátája, valamint a vonatkozó mérési adatok rendelkezésre álltak.
A hirtelen felgyorsult technikai fejlődés következtében a szövetségi hivatalt 1960-ban és 1961-ben átszervezték. Létrehoztak tíz osztályt és 68 földhivatalt, valamint négy kataszteri szolgálati központot a mezőgazdasági műveletek számára, Bécsben, Linzben, Grazban és Innsbruckban.
1969. január 1-jén életbe lépett az új talajminősítésről és határkataszterről alkotott törvény, amely ezzel hatályon kívül helyezte az 1883-ban kiadott nyilvántartási törvényt. Ezzel a földmérési törvénnyel és az erre építő rendelkezésekkel, továbbá az országhatárról szóló törvénnyel, valamint a földkönyvezést átalakító törvénnyel egy új földadókataszter, valamint határkataszter kialakításának átfogó reformjához teremtették meg a törvényes alapokat.
Már 1970-től különböző események a kataszteri, valamint a telekkönyvi adatok eddigi vezetési mechanizmusának átgondolására késztették a felelősöket. Elkezdődött ennek a koncepciónak a következetes kivitelezése. A minisztertanács, a telekkönyvi adattár lépcsőzetes kiépítését 1978 júniusában jóváhagyással tudomásul vette.
Ezzel 1979 és 1985 között megtörtént a földhivatalok átállítása, a tulajdoni lapok központi adatfeldolgozása (tulajdon, tulajdoni hányad, cím, építési jogok): a telekkönyvi adatoknak – a telekkönyvek átalakításáról szóló 1981. évi törvényeknek megfelelő – feldolgozása.
Ebben az időben kezdődött meg a koordináta adatbank bevezetése, amely három területet foglal magába: a háromszögelési pontokat (TP), a felmérési alappontokat (EP) és a határpontokat (GP). Egyidejűleg megtörtént – a különböző mérési eredmények alapján – a pontok koordinátáinak központi kiszámítása, mely jelentős mértékben segítette a földmérési hivatalokat, illetve a különböző szakterületeket munkájukban. Mivel az összes statisztika az ingatlan adatbankok igen magas és növekvő mértékű igénybevételére utal, úgy tűnik, hogy a koordináta adatbank bevezetésével a közigazgatás és a gazdaság növekvő igényeinek is eleget tettek. A BTX igénybevevőinek száma (Ausztria közhivatalai, jegyzők, ügyvédek, magán-földmérők, hitelintézetek és egyebek) már 1993 júliusában meghaladta a nyolcezret.
A következő állomás a hagyományos kataszteri térképek digitális rögzítése volt, amely „DKM” fogalom alatt vált ismertté. Ez a vállalkozás elsősorban a hardver és szoftver jelentős fejlődésével kezdődhetett meg. Ezzel egy olyan munkamegosztó eljárást lehetett a számítóközpont és a külső munkahelyek, illetve a földhivatalok és a különböző szakosztályok között kifejleszteni, amely mind a műszaki feladatoknak, mind a gazdasági adottságoknak megfelel. Ez a projekt, amelyet Ausztria némely területein – megállapodások alapján – a tartományi kormányok, a szövetségi hivatal és a felmérési hivatalok támogatásával valósítottak meg, már egész Ausztria területén lezárult. A DKM nem csak a helyi hivatalokban, hanem az országos számítóközpontban is elérhető. Ezáltal lehetőség nyílt arra, hogy a DKM-et külső igénybevevők számára is az adathálózaton keresztül különböző mértékben és természetesen térítés ellenében, közvetlen (az Interneten keresztül) betekintésre felkínáljuk. Ennyit az adattárak mai helyzetéről.
Végezetül néhány gondolat a Szövetségi Hivatal (BEV) strukturális reformjáról és a földhivatalok szolgáltatásairól.
1995 tavaszán többször is felmerült a Szövetségi Hivatal esetleges privatizációjának a terve. Egyidejűleg megbíztak egy erre a célra létrehozott privatizációs bizottságot az ide vonatkozó tervek kidolgozásával. A bizottság megbeszélései folytán egyre inkább megmutatkozott, hogy a Szövetségi Hivatal privatizációja sem pénzügyi, sem pedig műszaki szempontból nem lenne célravezető, amely mindenekelőtt a munkatársak és a vezetők körében a gyenge motiváltság jeleiben mutatkozott.
Ugyanakkor a politikai felelősök részéről elrendelt lineáris személyzetcsökkentés a szolgáltatások folyamatos biztosításában is komoly problémákat okozott. Ebben a helyzetben a Szövetségi Hivatal vezetői a szervezet minden területét érintő, alapvető reformot határoztak el. Olyan tervezetet dolgoztak ki, amely egyértelmű strukturális reformokat tartalmazott, és így 1997. március 17-én életbe lépett a Szövetségi Hivatal új szervezeti felépítése. A gazdasági ügyek minisztere a területi földhivatalokat érintő, 1998. január 1-jén érvénybe lépett rendeletének alapján újraszervezték a körzeti földhivatalokat. Az addig meglévő 68 földhivatalt 52 állomáshellyel, 41-re csökkentették. Az állomáshelyeket országszerte, a lakosság igényeit jobban kielégítő, önállóan gazdálkodó és szolgáltató intézményként határozták meg, különös tekintettel a gazdasági és földrajzi szempontokra. Nyolc korábbi földhivatalt közigazgatási hivatali funkcióval nem rendelkező, kataszteri szolgáltató, információs- és kommunikációs központtá (rövidítve: ITZ) alakították át, ahol főképp kataszteri és telekkönyvi adatokat érintő információkat lehet beszerezni.
A földhivataloknak az üzletfelekkel szembeni elsődleges feladata a kataszteri és a talajt érintő kérdésekkel kapcsolatos tanácsadás és tájékoztatás, valamint a megfelelő adatok beszerzése és az adatok feldolgozása. A törvény értelmében a földhivatal tartja nyilván, a határkataszterek időnkénti újfelmérésével és a változások vezetésével, a telekhatárokat. Az adatok – bejegyzésre és vezetésre – az ingatlan/telek-adatbankba kerülnek a következők szerint:
A Szövetségi Hivatal és a földhivatalok – a kataszteri hatáskörükből adódóan – jogosultak a digitális adatok szolgáltatására. Ezek köre a következő:
Következzék néhány érdekesebb statisztikai adat (2001. január 1-jéig).
Ausztria területén – mint már említettem – 41 földhivatal létezik. A járásbíróságok és telekkönyvek száma 189 (2 962 279 bejegyzéssel; 7 846 település 10 539 952 telekkel; ebből 10% a határkataszter). Az ország összterülete 8 389 405 ha vagyis 83 894 km2. A koordinátabankban 58 438 háromszögelési pontot (I-V. rendű), 244 539 felmérési alappontot (ebből 212 468 db-ot földi eljárással, 32 071 db-ot fotogrammetriai módszerrel határoztak meg), valamint 26,842 435 határpontot (ebből 6 600 000 db-nak „G” megjelölése van) tartanak nyilván.
A szomszédos Burgenlandban három földhivatal van és hét járásbíróság (277 000 bejegyzéssel; 328 település 970 000 telekkel, ebből 111 000 határkataszter). A földterület 397 570 ha, vagyis 3 976 km2. Az adatbankban 4 000 háromszögelési pontot, 19 700 felmérési alappontot és 2 641 000 határpontot (ebből körülbelül 9 000 országhatárpont) kezelnek. Ausztria és Magyarország között az országhatár hossza 356,4 km.
Az Oberwarti (Felsőőri) Földhivatalhoz kapcsolódó adatsorok:
Dél-Burgenlandban három járásbíróság működik (107 000 bejegyzéssel; 183 település 455 000 telekel, ebből 54 000 határkataszter). Az összterület 147 988 ha. A koordináta-nyilvántartás 1 783 háromszögelési pontot, 9050 felmérési alappontot és 1 925 000 határpontot tartalmaz.
Befejező gondolatok:
A kataszter államunk hagyományos intézménye, amelynek gyökerei a XIX. századba nyúlnak vissza. Szintúgy Magyarországon, ahol az állandó kataszterek felmérését 1850-ben kezdték meg. Az „állandó” megjelölés itt az adóalap megállapítására utal. A II. József által elrendelt katasztert akkor ideiglenes megoldásnak szánták. A mai Burgenland területén, amely akkor Magyarország területéhez tartozott, a részletes felméréseket 1856 és 1858 között végezték el.
A telekkönyv és kataszter jelentősége különösen azokban az államokban mutatkozott meg, amelyekben az elmúlt világháború után politikai okokból a földkönyvek rendszeres vezetését elhanyagolhatónak tartották. A telkek és a földek birtokviszonyainak hiányos dokumentációja ezekben az országokban sok esetben megnehezíti, illetve gátolja a gazdasági és közigazgatási intézkedések végrehajtását. De a dokumentáció egymagában még nem elégséges, a gazdaságosság szempontjából rendkívül fontos az adatváltozások vezetésének módja és az ezekhez való hozzáférhetőség. Ausztriában az informatika bevezetése a talaj és telekkönyvi nyilvántartásban a kor követelményeinek megfelelő megoldáshoz vezetett.
Ezzel zárom beszámolómat, és remélem, hogy sikerült az ausztriai földmérésről rövid tájékoztatást nyújtanom. A vándorgyűlés résztvevőinek további sikereket kívánva, megköszönöm figyelmüket.