A magyar felsőfokú földmérő-térképész képzésről

Joo_Istvan.jpg (4317 bytes)
Dr. Joó István egyetemi tanár, NYME FFFK

Könnyen belátható, hogy egy adott szakterület szakmai gyakorlata (és annak színvonala), s ezen belül a szakember-képzése között szoros összefüggésnek kell lennie. Ha változás, fejlesztés történik a szakterületen, akkor azt követnie kell az oktatásnak is!

Természetesen ez fordítva is áll; azaz a képzésbe bevont új ismeretanyag a végzős szakemberek révén (akár a szoftverek „vírusfertőzöttsége”) hat a gyakorlatra, annak színvonalára is. Mindez érvényes a magyar földmérés-térképészetre is.

Bár a hazai felsőfokú földmérő és térképész képzés magjai már néhány évtizede kialakultak, de ezekben az eltelt évtizedek során jelentős változások (átalakulások), fejlesztések mentek végbe, ezért a magunk részéről most arra vállalkozunk, hogy a folyóirat nyújtotta keretek között bemutassuk a három leglényegesebb intézmény keretében folyó szakemberképzést (BME, ELTE és NYME FFFK).

Természetesen indokolt lenne nem csupán e három intézmény szakirányú mérnök- és térképész képzésével foglalkozni, hanem át lehetne tekinteni azon egyetemek, főiskolák sorát is, ahol – bár földmérő és térképész képzés nem folyik – de figyelemre méltó a földmérési-térképészeti ismeretek oktatása más szakterületek leendő szakemberei számára. Ebben az esetben azonban a feldolgozandó anyag már nem férne bele egyetlen tanulmányba. Ezért – bár a második témakör anyaga már ugyancsak rendelkezésre áll – ez utóbbi áttekintésére külön összeállításban vállalkozunk.

A leírtakra tekintettel most csupán a BME-én folyó okl. földmérő-térinformatikai mérnökképzéssel, az ELTE keretében végzett térképész (kartográfus) képzéssel és a Székesfehérvárott folyó mérnök-képzéssel foglalkoznánk.

A tárgyalás során ismertetjük a képzés időtartamát, a képzés differenciáltságát, a tantervek legfontosabb jellemzőit, az elméleti oktatásra és a gyakorlati képzésre fordított óraszámok arányait, a hallgatói létszámokat, a tantervi (laboratóriumi) gyakorlatokon túli egyéb gyakorlati (gyakorlási) formákat (terepi mérőgyakorlatok, üzemi gyakorlatok stb.). Továbbá kiemeljük az egyes intézmények tanterveinek hangsúlyait, amelyek tájékoztatnak bennünket arról, hogy az adott egyetem (főiskola) hogyan képzeli el a jövő évtized (évtizedek) igényeit a földmérés-térképészet szakemberei vonatkozásában.

De az egyes karokon belüli szakok – sőt szakirányok – megszervezése maga is árulkodik arról, hogy miként fog változni, alakulni a földmérés és térképészet, mely részterületek súlya mérséklődik, és hol, mely területek fognak jelentősen erősödni vagy éppen magasabb rangot elérni.

Az anyag összeállításához elsősorban az érintett három egyetem (főiskolai kar) legújabb tanterveit használtuk fel; annak ellenére, hogy ma még a hallgatók nagyobb része a korábbi (de kifutó) tantervek szerint végzi tanulmányait.

Megemlítjük még azt is, hogy vizsgálatainkat elsősorban a nappali tagozatos képzés jellemzőire irányítottuk és csak esetenként foglalkozunk a levelező, illetőleg a kiegészítő képzés kérdéseivel.

1. A földmérő- és térinformatikai mérnöki szak a BME Építőmérnöki Kar keretében

A képzés a nappali tagozaton tíz féléves. Kiegészítő képzés általában levelező képzés keretében folyik (hat félév), de például térképész-hadmérnök szakirányban nappali képzés is folyik. Az oklevél megszerzésének feltételei: középfokú állami nyelvvizsga, eredményes záróvizsga és diplomaterv védés.

A nappali hallgatók induló száma 40 fő, amely 30-25 körülire fogy a végzésig. Levelező képzés jelenleg csak az I. és II. évfolyamon folyik 6-6 fővel.

A szakon belül három fő szakirány van:

Mellékszakirány még a „városi szakirány” is.

A BME-én már bevezették a kredit rendszert (kr). Az előírt összes kredit 300. Ennek felosztása a következő:

A leírtak a BME földmérő-térinformatika képzésében a következőket jelentik. Az előírt összes (300) kreditből 30 a diplomaterv készítése, így 270 kreditet a tárgyak elsajátítása révén lehet megszerezni. Ebből a 270 kreditből azonban 200-at a kötelező tárgyak kötnek le (kari 124, a szakirányoknál pedig 62 kredit); beleértve a mérőgyakorlatokat is. Emellett 14 kreditet érnek az infrastruktúra-földmérő kötelező tárgyak. Így a választható tárgyakra összesen 70 kredit jut. Ebből azonban kötelezően választható 40, és szabadon választható 30 kredit.

Ez azt jelenti, hogy a BME földmérő-térinformatikai szak tantervében

A BME tanterv néhány egyéb sajátossága (a kötelező tárgyak alapján) a következő.

a)    A matematika, ábrázoló geometria, fizika oktatása együttesen, összesen (19 + 11) óra/hét és 33 kredit.

b)    Informatikai alapismeret + alkalmazás + műszaki informatika (4+4) óra /hét és 7 kredit.

c)    Közgazdaságtan, jogi ismeretek, építési management, környezetvédelem (9+0) óra/hét és 9 kredit.

d)    Az ún. kultúrmérnöki tárgyak és ezek alapozó tárgyai együttesen összesen (47+30) óra/hét és 75 kredit.

e)    A tipikus geodéziai (földmérési-térképészeti) tárgyak, a kartográfiai ismeretek, értékbecslés és ingatlan-nyilvántartással együtt 14 tárgy (43+22) óra/hét és 64 kredit.

Látható, hogy a kötelező tárgyak közötti általános mérnöki tárgyak (és ezek alapozó tárgyai) összes kredit értéke mintegy 10%-kal nagyobb, mint a tipikus geodéziai tárgyaké. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy (pl. statika, szilárdságtan stb.) ismeretek a földmérők számára is fontosak. Megjegyezzük, hogy természetesen – a szakirányokban szereplő tárgyakat is figyelembe véve – az óraszám-, és kredit-arányok a földmérés számára kedvezően változnak.

A földmérő- és térinformatikai szakhoz tartozó szakirányú képzések jellemzői a következők:

Építőipari geodézia szakirány

Térinformatikai szakirány

Geodéziai alapmunkálatok szakirány

Mellék szakirány

Városi szakirány

A tanterv szerint sor kerül még

a következő mérőgyakorlatokra:

Összefoglalva, a BME-én folyó földmérő és térinformatikai szakember képzés 10 félévében, összesen 219 óra (heti óraszám) szerepel 32 vizsgával és két szigorlattal. A heti óraszámok átlaga 21,7 óra.

A BME vonatkozásában különösen a következők érdemelnek kiemelést.

A BME a hazai felsőfokú szakemberképzés hangsúlyos bázisa.

A képzés erősségei: erős természettudományi alapismeretek és az erre épülő korszerű földmérési-térinformatikai ismeretek oktatása.

A tíz féléves képzés utolsó három féléve jó feltételeket nyújt a színvonalas diplomaterv készítéshez.

A BME fontos szerepet tölt be a magyar földmérés és térinformatika tudós-, és oktató képzésében (Phd, habilitáció).

2. Térképész szak az ELTE Természettudományi Kar keretében

A képzés 10 féléves és kredit rendszert alkalmaznak.

Az összóraszám: 315 óra/10 félév. A félévenkénti heti óraszám 32-18-ig terjed.

Az elméleti és gyakorlati órák aránya 43/57.

A hallgatók érdeklődését, illetőleg a hallgatók létszámának alakulását a következő táblázat jól reprezentálja.

Év

Jelentkezett hallgatók

Beiratkozott
hallgatók

Oklevelet szerzettek száma

1995

46

16

 8

1996

60

29

11

1997

57

16

 9

1998

48

17

 9

A 2001. szeptembertől induló tanterv jellemzői a következők.

Alapozó tárgyak/1

(Matematika szigorlat a 3. félév után)

Alapozó tárgyak/2

Szaktárgyak

(Vetülettan-felméréstan szigorlat)

(Kartográfia szigorlat)

(Számítógépes kartográfia és térinformatika szigorlat)

Terepgyakorlatok a következők:

A vázolt tanterv fő sajátosságai a következők:

Alapozó tárgyak óraszáma: (31-18) óra/hét.

Szaktárgyak és speciális kollégiumok: (68+ 112) óra.

Négy szigorlat: matematika, vetülettan és felmérés, kartográfia, továbbá számítógépes kartográfia és térinformatika.

Terepgyakorlatok: 2×2 = 4 hét

Súlyponti tárgyak:

A tanterv részleteit, sajátosságait vizsgálva egyrészt a merész súlyozás késztet elismerésre (lásd a „súlyponti tárgyakat”), másrészt túl elaprózottnak tűnnek a többi (a maradék) szaktárgyak.

3. Szakemberképzés a NYME Földmérő és Földrendező Főiskolai Karán

A Székesfehérvárott, a 60-as évek elején létrejött intézményben, amely 1972-től a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem főiskolai karaként tevékenykedik, a nappali tagozaton hat-, a levelező tagozaton pedig nyolc féléves képzés folyik.

A képzés szakok, illetve szakirány szerinti tagozódását a táblázat mutatja.

Szak

Szakirány

Föld-
mérő

Föld-
rendező

Ingatlan- nyilvántartó szervező

Mérő

+

–

–

Térinform.

+

–

–

Rendező

–

+

–

Nyilvántartó

–

+

–

A táblázatból megállapítható, hogy a karon három szak működik, amelyekből a harmadik ez év őszén indul; egyelőre levelező tagozaton.

A másik két szak közül csupán a földmérő szakon folyik levelező tagozatos képzés is.

A nappali tagozaton a heti óraszám 26-29 óra között változik. Ugyanitt az első négy félévben a képzés tárgyai és óraszáma azonos.

Az 5. és 6. félévben a rendelkezésre álló óraszám 62%-a már szakirányokban realizálódik.

A három éves képzés alatt a heti óraszámok összege 163 óra/hét, amely 2120 összóraszámot jelent, az elméleti és gyakorlati órák aránya pedig 50-50%. De itt figyelembe kell venni, hogy a kar programjában még 3+4+2 = 9 hét kötelező terepgyakorlat és 3 hét üzemi gyakorlat is szerepel. Ezek összóraszáma további 480 óra gyakorlat. Ezt figyelembe véve a karon az elmélet/gyakorlat aránya mintegy 41/59%.

A hallgatók szigorlatoznak: matematikából és geodéziából

A kezdő évfolyamok létszáma nappali tagozaton 80 fő körüli, amelyből 45-55 fő végez (oklevél); ugyanez a levelező tagozaton 30-25 fő, amelyből mintegy 10-18 fő kap oklevelet.

A nappali tagozaton a tantárgyak néhány jellemzője a következő.

Az első négy félévben a matematika és ábrázoló geometria összes (heti) óraszáma (elmélet + gyakorlat) 19 óra, továbbá:

A szakirányú képzéseknél (5. és 6. félév) a hangsúlyosabb (nagyobb óraszámú) tárgyak a következők:

mérő szakiránynál:

térinformatikai szakiránynál:

rendező szakiránynál:

nyilvántartó szakiránynál:

Ismeretes, hogy a földügyi szakigazgatás területén folyamatban lévő jelentős fejlesztések (DAT, NKP, a földhivatalok számítógépesítése) kiemelkedő és hatékony szakmai továbbképzési igénnyel járnak. Ezek jelentős részét az FVM FTF a főiskolai karra támaszkodva oldja meg.

A főiskolai kar tantervének, tevékenységének rövid bemutatása alapján a következők fogalmazhatók meg.

A rendkívül rövid képzési idő (6 félév), és a heti óraszámok újabb mérséklése (<30 óra/hét) nehéz feladat elé állítja a kar vezetését és oktatóit. Mindezek ellenére a képzés továbbra is eredményes.

Az új négy szakirány és az ez év őszétől induló új szak még jobban érzékelteti, hogy a földügyi szakigazgatás igényeit a kar vezetése hangsúlyosan kezeli.

A képzésben bevezetett differenciálódás (3 szak és szakirányok) súlypont-eltolódást eredményez a földügyi stúdiumok irányába és ez csak a klasszikus értelemben vett geodéziai ismeretek anyagának tömörítése révén oldható meg.

A tantervben egyre nagyobb teret kapnak a szakma korszerű irányai; nevezetesen a térinformatika, a távérzékelés és a műholdas helymeghatározások gyakorlati vonatkozásai.

*

A hazai földmérési-térinformatikai-térképész képzésről összefoglalóan a következőket mondhatjuk.

A három képzési intézmény jól lefedi a felhasználói területeket. Mindhárom intézmény kiemelt óraszámban oktatja a térinformatikát és annak szakterületen belüli alkalmazásait. A több (illetve sok) évtizedes működés során határozott viszonylatok alakultak ki az egyes oktatási intézmények és a „felhasználói” területek között.

A három intézmény egyéb jellegzetességeit táblázatban tüntettük fel.

 

BME

ELTE

FFFK

Képzési idő

10 félév

10 félév

6 félév

Hallgatói létszám

40/30-25

17/9

80/45-55

Értékelési rendszer

kredit

kredit

hagyományos

Szaktanszékek száma

2

1

4

Szigorlatok száma

2

4

2

A képzés differenciáltsága

szak és ezen belül 3+1 szakirány

szak

kar és azon belül
3 szak és 4 szakirány

Terepgyakorlatok

2×2 = 4 hét

2×2 = 4 hét

3+4+2 = 9 hét

Irodalom

 1.    Ágfalvi, M.: Egy régi-új intézmény: a Nyugat-Magyarországi Egyetem (Geod. és Kart., 2001/5. 28-35. old.)

 2.    Biró P.: A földmérőmérnök-képzés 50 éve (Geod. és Kart., 1999/12. 5-10. old.)

 3.    Detrekői Á.: Az okleveles földmérőmérnök-képzés megalapításának 50. évfordulója (Geod. és Kart. 1999/12. 3-4. old.)

 4.    Joó I. – ifj. Joó I.: Interjú a BME rektorával (Geod. és Kart. 1999/2. 3-7. old.)

 5.    Joó I. – ifj. Joó I.: Látogatás az ELTE rektoránál (Geod. és Kart. 2000/12. 3-8. old.)

 6.    Kis Papp L.: A magyar felsőoktatási intézményhálózat átalakulása (Geod. és Kart. 1999/7. 28-34. old.)

 7.    Márkus B.: Kooperatív távoktatási fejlesztések (Geod. és Kart., 1999/9, 24-28. old.)

 8.    Szesztainé Szentiványi E. – Tikász E.: Ingatlanokkal kapcsolatos ismeretek oktatása a BME-én (Geod. és Kart. 1999/8., 30-34. old.)

 9.    A BME Építőmérnöki Kar Földmérő-térinformatikai Szak tanterve (1998. szeptember 1. után, beiratkozottak részére))

10.    Az ELTE Természettudományi Kar Térképész Szak tanterve (2001. szeptembertől)

11.    A NYME FFFK tanterve (1999. szeptemberétől)

About the Hungarian education on surveying and cartography

Joó, I.
Summary

It is a general expounding about the today’s Hungarian higher education on surveying and cartography. There have been outlined, the curriculum, the number of students, the lenght of education time and so on. Note. In this study only the educational activities of TUBudapest, of Eötvös L. University and of the College for Surveying and Land Management (Székesfehérvár) have been described.