Emlékbeszéd Homoródi Lajos születésének 90. évfordulóján

Dr. Detrekői Ákos, az MTA rendes tagja

Szimbolikus jelentőségűnek tekinthetjük, hogy a Műegyetem falai között emlékezünk meg az elmúlt évszázad egyik legjelentősebb magyar geodétájának, Homoródi Lajos egyetemi tanárnak, az MTA rendes tagjának 90. születésnapjáról. Szimbolikus jelentőségű azért, mivel Homoródi Lajos életútja félévszázadon keresztül – változó formában, de mindig szorosan – kapcsolódott a Műegyetemhez, s szimbolikus azért is, mivel a mai ülés résztvevői jelentős részben Professzor úr egykori műegyetemi hallgatói.

Homoródi Lajos az európai műveltségű, nagy magyar mérnökök sorába tartozott. A mérnöki hivatás gyakorlása során felmerülő problémák megoldása iránti igénye vezette el a tudomány műveléséhez. Szakmai tapasztalatai és tudományos eredményei tették lehetővé és szükségszerűvé bekapcsolódását az oktatásba. S végül, mindhárom területen nyújtott kimagasló teljesítménye nyitotta meg számára a különböző hivatali és társadalmi vezető tisztségek betöltésének lehetőségét. Munkájával kiérdemelte a hazai és a nemzetközi szakmai közvélemény megbecsülését és elismerését.

Homoródi (Haberger) Lajos 1911. május 2-án született Aradon. 1934-ben szerzett mérnöki oklevelet a Műegyetemen. Az egyetem elvégzése után geodétaként bekapcsolódott Budapest székesfőváros városmérésébe. Korán felfigyeltek tehetségére, s 1939-ben átkerült az Állami Földméréshez, ahol különböző beosztásokban, egészen 1959-ig dolgozott. 1954-57. között az újonnan alakult Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat igazgatói teendőit látta el. 1959-ben került vissza az egyetemre. 1961-ben megbízták a Fotogrammetria Tanszék vezetésével, 1972-ben pedig az akkor alakult Geodéziai Intézet igazgatói feladataival. Mindkét funkciót 1978-ig töltötte be. Kiváló képességei következtében egyetemi vezetői feladatokra is felkérték. 1962–64. között az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem rektorhelyettese, 1964–67. között pedig a Mérnöki kar (mai nevén Építőmérnöki kar) dékánja volt. 1982. január 22-én bekövetkezet haláláig a Fotogrammetria Tanszék aktív professzora volt.

Homoródi Lajos tudományos tevékenysége három forrásból táplálkozott. Jól kimutatható, hogy a megoldandó problémákat gyakorlati tevékenysége során ismerte fel, találta meg. A problémák megoldásában kiválóan hasznosította kiemelkedő matematikai tudását. A lehetséges megoldások kiválasztásában pedig felhasználta rendkívüli rendszerességgel gyűjtött nemzetközi szakirodalmi anyagait is.

Tudományos munkája jól elkülöníthetően több – egymást részben átfedő – szakaszra bontható. Kezdő mérnökként a városmérés, a részletes felmérés kérdései foglalkoztatták. Tevékenységének ez az időszaka – mai szóhasználattal élve – az analóg geodéziai műszerek korszakára esett. A korszak tipikus műszerei a teodolitok, valamint a különböző távolságmérő eszközök és műszerek voltak. A legfontosabb problémát a távolságok pontos megmérése jelentette. Homoródi Lajos jól érzékelte ezt a problémát. Sokat foglalkozott az akkor legkorszerűbbnek tekintett prizmás távmérők pontosságával. 1944-ben megvédett doktori értekezése pedig a lécekkel végzett szabatos hosszmérés hibaforrásait taglalta. Ugyanakkor a szögmérések pontosságával összefüggő vizsgálatokat is végzett.

Tudományos tevékenységének második – egyértelműen országos jelentőségű – szakasza az Állami Földmérésnél végzett munkájához kapcsolódóan, az országos vízszintes (háromszögelési) alappont-hálózat létesítésével függ össze. A hálózat létesítésének egészét – a különböző mérési eljárásoktól a kiegyenlítésig – ismerő és kialakító mérnök és tudós volt. Homoródi Lajos a teodolitok körosztása vizsgálatától kezdve, az alapfelülettel kapcsolatos redukciókon keresztül, a hálózat tájékozásig és elhelyezésig számos kérdéssel foglalkozott, tudományos igényességgel. Ez irányú vizsgálatai képezték a magját az 1963-ban megvédett, „Új háromszögelési hálózatunk használatbavétele érdekében szükséges koordináta-transzformációk megoldása” című, a műszaki tudomány doktora fokozatért benyújtott értekezésének. Eredményei közül kiemelem a hálózati alappontok pontosságával kapcsolatos vizsgálatait, s ezen belül a közepes ponthiba definiálását. Korán felismerte a számítástechnika jelentőségét a hálózatok létrehozásában, s már 1954-ben publikált a kérdésről, hasonlóképpen igen hamar felismerte a mesterséges holdak hasznosítási lehetőségeit is, ezt tanúsítja 1962-ben megjelent munkája.

Homoródi Lajos hálózatokkal kapcsolatos vizsgálatai ténylegesen nagy gyakorlati jelentőségűek voltak az ország szempontjából. Tudományos jelentőségük azonban ennél nagyobb is lehetett volna. A téma „titkos” volta következtében publikálásukra nem nyílott lehetőség. Mai szemmel teljesen érthetetlen, hogy a doktori értekezésében közölt számpéldák bizonyos jegyeit le kellett festenie.

Homoródi Lajos tudományos tevékenységének harmadik szakasza egyetemi tanári tevékenységének időszakára esik. Ezt az időszakot a hálózatok – de egyre inkább a helyi hálózatok – kérdése iránti érdeklődés, a fotogrammetria alkalmazási lehetőségeinek vizsgálata és a földmérőmérnök-képzés elméleti igényességű tanulmányozása jellemzi. „Földi és légi háromszögelés” címmel, mai szemmel korszerű témát választott 1973-ban levelező tagi székfoglalója témájául. Kutatásainak másik súlypontja „A geodézia és a földmérőképzés kétszáz éve” adta a témáját az 1980-ban tartott következő székfoglalójának. Hálózattal kapcsolatos vizsgálatainak nemzetközi elismertségét korlátozta a „titkosság”, ez a tényező – kombinálva az embargó következtében szűkös számítási kapacitással – indokolja fotogrammetriai vizsgálatainak korlátozását a földi fotogrammetriára.

Homoródi Lajos tudományos eredményeit rendszeresen publikálta. Publikációi közül elsőként az 1966-ban megjelent, ma is alapműnek számító „Felsőgeodézia” könyvét említem. A könyv jelentőségét jól bizonyítja, hogy a mű 456. oldalán a mesterséges holdakkal foglalkozó részben már akkor a következő volt olvasható: „Ennek megfelelően a kontinenseket átfogó egységes hálózat vagy szokásos elnevezéssel az egységes geodéziai világrendszer (world geodetic system) létrejötte ma már nem a távoli jövő kérdése”. Az idézett mondat alapján is megállapíthatjuk, hogy Homoródi Lajos a szatellita geodézia egyik magyarországi megalapítója volt. Önálló eredményeiről 59 dolgozatban számolt be. Kötelességének érezte a szakma tájékoztatását a szakterület újabb eredményeiről, jelentősebb eseményeiről. Ezt a célt szolgálta 141 hosszabb-rövidebb szemlecikke.

Homoródi Lajos mérnöki, tudósi munkája mellett tanár is volt. Még gyakorló mérnökként bekapcsolódott az Állami Földmérés tisztképző tanfolyamain, majd 1954-től a Budapesti Műszaki Egyetem Hadmérnöki Karán az oktatásba. 1959-től pedig főállású egyetemi oktatóként tevékenykedett. 1962-ben nevezték ki egyetemi tanárnak. Oktató munkáját alapossága, sokirányú érdeklődése, nagy tudása jellemezte. A tantárgyak egész sorát tanította, s előadásai anyagát szinte mindig tankönyv vagy jegyzet formájában is közzétette. Előadta a geodéziát, a felsőgeodéziát, a geofizikát, a fotogrammetriát, a geodéziai alaphálózatokat.

Szerencsém volt Professzor úr felsőgeodézia és geofizika előadásait hallgatni. Ezeket az előadásokat a rendkívüli precízség jellemezte. Érzékelhető volt magas szintű matematikai, fizikai tudása. Előadásait színesítették gyakorló mérnökként szerzett élményei. Példaként említem tanácsát arra az esetre, ha a háromszögeléskor a gúlán szöget mérő mérnök hirtelen a látási viszonyok gyors javulását, azaz a levegő rohamos tisztulását észleli. Nos ebben az esetben – szólt a tanács – gyorsan abba kell hagyni a mérést, mert hamar kitör a zivatar. Előadásaiban időnként érzékeltük száraz humorát is. Szeretett tanítani. Szimbolikus jelentőségű az a tény, hogy halála előtt a katedráról került kórházba.

Szigorú, de következetes tanár volt. Ugyanakkor emberi kapcsolatot teremtett hallgatóival. Az természetes volt, hogy az évente megrendezett földmérő szakestélyeket Ő nyitotta meg, szakmai tartalmú, szellemes beszéddel.

Mint minden tanáregyéniség, Homoródi professzor úr is segítette tanítványai szakmai, tudományos próbálkozásait. Ez a segítség nagyon nagy nevelőerőt jelentett. Kifogásait, tanácsait a magas szintű igényesség jellemezte. Személyes élményem volt a következő. Még hallgatóként Homoródi professzor urat kértem meg első, tervezett publikációm átnézésére. Az átnézett kéziratban hemzsegtek a megalapozott megjegyzések. Attól kezdve minden publikációm átnézésére megkértem. Az biztos volt, hogy az általa átnézett és utána kijavított cikkben senki más nem talált hibát. Sok jelenlegi vezető oktató tudományos, szakmai pályájához Homoródi professzor úr adta az első biztatást.

Tanári tevékenységének szerves része volt az iskolateremtés. Az általa irányított Fotogrammetria tanszék az Ő irányításával, s az Ő felismerése alapján lépett át az analóg korszakból az analitikus korszakba. Az áttérésnek nemcsak elméleti hátterét, de személyi feltételeit is Professzor úr biztosította. Vezetőként is közvetlen ember maradt, aki egyenrangú félként kezelte a különböző korú és beosztású munkatársait.

Homoródi Lajos jelentős irányító egyénisége volt tudomány területünknek. Kezdettől részt vett a Magyar Tudományos Akadémia Geodéziai Tudományos Bizottságának munkájában, 1975-től haláláig pedig vezette a bizottságot. Mint akadémikus rendszeresen tevékenykedett a Magyar Tudományos Akadémia X. Föld- és Bányászati Tudományok Osztályában. Volt elnöke a Tudományos Minősítő Bizottság földtudományi albizottságának és a BME Építőmérnöki Kar doktori bizottságának. Tagja volt több folyóirat szerkesztőbizottságának is.

Szakmai vezetői tevékenységét a rendszeretet és a következetesség jellemezte. Ezen kívül kimondatlanul is tanított a szakmai összefogás fontosságára. Hazay professzor úrral kialakított kapcsolata a későbbi generációknak is hasznos például szolgált.

Homoródi Lajos közéleti érdeklődése viszonylag korán elvezette a különböző szakmai, tudományos szervezetekbe. Élvezettel emlékezett vissza a Magyar Mérnök és Építész Egylet jegyzőjeként az 1940-es években szerzett tapasztalataira. Ezekben a visszaemlékezésekben hallottam először – a ma ismét divatba jött – egy órán belül ismételten összehívott közgyűlésről.

Az 1956-ban létrehozott Geodéziai és Kartográfiai Egyesületnek alapító tagja, s Tárczy-Hornoch Antalt követően 1962–1980 között az elnöke volt. Szerette és nagy hozzáértéssel végezte az egyesületi munkát. Személyében az elismert szakember és az ismeretek terjesztésére törekvő tudós látta el az elnöki teendőket. Elnöki minőségében tartott megnyitói, beszámolói igen gyakran nagyon mély szakmai tartalmat, esetenként érthető szakmai kritikát is hordoztak.

Egyesületi elnöki minőségében képviselte a szakterületet két jelentős nemzetközi szervezetben: a Földmérők Nemzetközi Szövetségében (FIG) és a Nemzetközi Fotogrammetriai Szövetségben (ISP). Ezen kívül rendszeresen tevékenykedett a Nemzetközi Geodéziai és Geofizikai Unióban (UGGI) is. Kiváló képviselője volt külföldön is a magyar geodéziának és fotogrammetriának. Szakmai tudása, nyelvismerete, stílusa a sok szempontból nehéz időszakban jelentős mértékben hozzájárult szakterületünk nemzetközi elismertségéhez. Homoródi Lajos nemzetközi súlyát jelzi az a tény is, hogy a FIG 2., oktatással foglalkozó bizottságának 1972–1974 között az alelnökévé, 1975–1977 között pedig az elnökévé választották. Az elnöki feladatot nagy hozzáértéssel látta el, ezzel is növelve a saját és az Egyesület nemzetközi elismertségét.

Áttekintve Homoródi Lajos életútját, mérnöki, tudósi, tanári és vezetői tevékenységét, csak csodálhatjuk tehetségét, munkabírását. Mérnöki munkájának eredményei megtalálhatók Budapest térképein, s megtalálhatók a magyarországi és magassági alappont-hálózatokban.

Mint tudós több téren is maradandót alkotott. Nemzetközi mércével mérve is kiválóak a geodéziai hálózatokkal kapcsolatos kutatási eredményei. Felsőgeodézia könyve alapvető jelentőségű munka. Tevékenységével hozzájárult a szatellita geodézia magyarországi elterjesztéséhez. Jelentősen elősegítette a fotogrammetria korszerű módszereinek hazai meghonosodását.

Oktatóként, pedagógusként mérnökgenerációkat nevelt. Kutatásaival, oktatásával maradandó módon befolyásolta a magyar geodéták szemléletét. Szemléletformáló hatása a mérnöki gondolkodásmódot, az igényességet s a nemzetközi eredmények figyelembevételét sugallta. Meghatározó szerepet játszott a jelenlegi magyar geodéta kutatógeneráció nevelésében.

Vezetői tevékenysége hozzájárult a magyar mérnökképzés színvonalának megőrzéséhez, valamint a geodézia hazai megbecsülésének és a magyar geodéták nemzetközi elismertségének erősítéséhez.

Mi, akik tanítványai és munkatársai voltunk, tudjuk, hogy kiemelkedő eredményei elérése mellett is mindig mélyen érző, segítőkész ember maradt, akire bármikor bizton számíthattunk. Emlékét, amíg élünk, megőrizzük.