Dr. Hazay István a XX. század kiemelkedő magyar geodétája

Kötelességünknek tartjuk, hogy az utókor számára megőrizzük, és az őket megillető tiszteletben tartsuk azoknak az elődeinknek emlékét, akik életük munkásságával kiemelkedő módon hozzájárultak szakterületünk, a földmérés és térképészet eddigi fejlődéséhez. Az ő tevékenységük és eredményeik benne vannak abban a nemzetközi elismertségben, amit a magyar geodézia és kartográfia elért, így méltón lehetünk büszkék rájuk. E mellett, azonban fontosnak tartjuk azt is, hogy mind magunk, mind az utánunk jövő nemzedékek elé követendő példaképeket állítsunk. A XX. század derekán évtizedeken keresztül, több egészen kiváló egyéniség, közel egyidőben, egymás mellett működve alkotott a maga területén maradandót szakterületünkön. Ők az előző századforduló táján, vagy az 1900-as évek elején születtek, így lapunk ezidőtájt – örvendetesen – különösen gyakran kerül abba a helyzetbe, hogy “nagy elődeink” születésének kerek évfordulójáról megemlékezzék.

Hazay István, aki mintegy 70 éves szakmai életútja során gyakorló mérnök, az Állami Földmérés vezetője, a magyarországi önálló egyetemi földmérőmérnök-képzés kiváló tanáregyénisége, geodéta tudósként és nem utolsó sorban emberként kiemelkedő és egyik meghatározó személyisége a XX. század geodéziájának, 100 éve, 1901. április 15-én született. Mérnöki oklevelet 1922-ben szerzett a Műegyetemen. Ifjú mérnökként 1923-ban az Állami Földmérés szolgálatába állt, ahol nagy gyakorlatot szerzett, különösen a felső- és az alsórendű háromszögelés, a szabatos szintezés (magasságmérés), a csillagászati geodéziai munkálatok és a városmérések területén.

Kiváló mérnöki és irányító képessége, amihez végtelen türelem és emberszeretet párosult, nagyon hamar vezetővé emelte. Először Budapest Főváros háromszögelésében és részletes felmérésében, majd 1938-tól a Pénzügyminisztériumban, az Állami Földmérés központi felügyeleti tevékenységében kapott vezetői feladatot, 1942-től pedig az egész Állami Földmérés vezetésével bízták meg.

Gyakorlati szakmai tevékenysége mellett már fiatalon megkezdte tudományos és oktatói működését is. A Műegyetem 1934-ben avatta műszaki doktorrá. 1938-ban jelent meg “Kiegyenlítő számítás a geodéziai gyakorlatban” című első könyve, melyet az akkori Magyar Mérnök és Építészegylet a nagy aranyérmével tüntetett ki. 1941-ben a Műegyetem magántanárrá habilitálta. Ettől kezdve gyakorlati működése mellett rendszeresen tartott egyetemi előadásokat Sopronban, a Bánya- és Erdőmérnöki Karon.

A második világháborút követő társadalmi átalakulás során az Állami Földmérést is teljesen átszervezték, amelynek a vezetésére Őt politikai okokból nem találták alkalmasnak. Ettől kezdve egész alkotóerejét a Magyarországon akkor bevezetett önálló földmérőmérnök-képzés és a geodézia tudomány szolgálatába állította.

A soproni Földmérőmérnöki Kar “Alkalmazott geodézia tanszékén” kimagasló érdemeket szerzett a földmérőmérnök-képzés megszervezésében és tartalmi irányításában. Emellett meghívott előadóként oktatott a hadmérnökképzés térképész szakán is.

A földmérőmérnök-képzésnek 1959-ben Budapestre történt áthelyezése után a “II. Geodézia”, később “Felsőgeodézia Tanszék” és több éven keresztül e mellett a “Topográfia és fotogrammetria tanszék” vezetésével bízták meg.

Kiváló oktatói és szervezői képességeit itt tudta megfelelően kibontakoztatni. Intenzíven bekapcsolódott a Kar, majd az Egyetem vezetésébe: 1960-tól 1964-ig a Mérnöki (ma Építőmérnöki) Kar dékánjaként, majd ezt követően 1967-ig, a két egyetem egyesítéséig, az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem rektoraként.

Közben rendkívüli szorgalommal folytatta tankönyvek, jegyzetek és szakcikkek írását. Tíz könyve jelent meg (köztük négy egyetemi tankönyv több kiadásban), “Kiegyenlítő számítások” című könyvét angol nyelven is kiadták. Emellett magyarul és különböző idegen nyelveken mintegy száz tanulmányt publikált. Legjelentősebb tudományos eredményei: a mechanikai kiegyenlítés új elmélete, a statikai koordinátakiegyenlítés, a dominánspontok módszere, mint a magyar országos felsőrendű háromszögelési hálózat kiegyenlítéséhez alkalmazott eljárás; a Gauss-Krüger vetület magyarországi viszonyokhoz való alkalmazása és a számításokhoz szükséges képletek kialakítása, táblázatok elkészítése; nagyobb területek ábrázolása egységes vetületi koordináta-rendszerben; számos egyéb vetületi probléma megoldása; a sokszögelési csomópontrendszerek kialakítása és számítási metódusa; a súlytranszformáció és ennek alkalmazása geodéziai alaphálózatok kiegyenlítésében, kéregmozgási szintezési hálózatok kiegyenlítési módszere sebességváltozások figyelembevételével, a különböző vonatkozási ellipszoidok egymáshoz viszonyított helyzetének meghatározására szolgáló elméleti vizsgálatok stb.

Tudományos eredményeinek elismeréseképpen 1952-ben külön eljárás nélkül elnyerte a “műszaki tudomány doktora” fokozatot; 1967-ben az MTA levelező, majd 1976-ban rendes tagjai közé választotta. Hosszú időn keresztül az MTA Geodéziai Tudományos Bizottságának elnökeként vett részt a magyar geodéziai tudományos élet irányításában.

Kiemelkedő szaktudása, szorgalma, munkabírása, iskolateremtő egyénisége példaként szolgált és ösztönzően hatott egész környezetére. Irányítása mellett tanítványai, ill. munkatársai közül hárman lettek akadémikusok, többen professzorok, a tudomány doktorai, kandidátusai, felelős műszaki vezetők. A ma aktív földmérőmérnökök között aligha akad olyan, aki ilyen, vagy olyan módon ne lett volna tanítványa, vagy munkatársa. És erre mindannyian büszkék is vagyunk.

Hazay István életművét a Kossuth-Díj, miniszteri és kormánykitüntetések, a geodéták Lázár-Deák emlékérme és Fasching Antal érme, a Budapesti Műszaki Egyetem emlékérme és tiszteletbeli doktori címe fémjelzi. [Hazay István szakmai életútjának részleteit, olvasóink megtalálják lapunk korábbi számaiban (pl.1991/4.szám 243-244.old.; 1996/2.szám 3-8.old.), szakirodalmi működésének teljes jegyzéke pedig az Acta Geodaetica, Geophysica et Montanistica Acad. Sci. Hung. 16/1 3-5. old. (1981)-ben olvasható].

Az említett állami, szakmai, tudományos és társadalmi elismerések mellett, Hazay István legnagyobb elismerése – úgy érezzük – az a társadalmi közmegbecsülés, amiben volt tanítványai, munkatársai, a földmérők és térképészek széles tábora Őt részesíti. Ez pedig – mérnöki szaktudása, tudományos eredményei, mérhetetlen szakmaszeretete és vonzó tanáregyénisége mellett – legfőképpen emberiességének tulajdonítható. Közvetlen, segítőkész, baráti, jóakaró magatartása, mások megbecsülése jellemezte mindenkor hallgatóival, munkatársaival kialakított kapcsolatát. Legjobb képességeivel igyekezett tudását, tapasztalatait, életbölcsességét átadni az Őt követő fiatalabb korosztályoknak. Atyai gondoskodással egyengette munkatársai, utódai pályafutását és velük együtt örült elért sikereiknek. Féltő szeretettel és odaadással gondoskodott családjáról, gyermekeiről, idősebb korában ápolásra szoruló feleségéről, ezzel is az emberiesség ragyogó példáját állítva elénk.

Volt tanítványai, munkatársai, tisztelői, földmérők és térképészek közadakozásból létrehozott szobrával állítanak az utókor számára méltó emléket Hazay Istvánnak, születésének 100. évfordulóján. Kívánjuk, hogy példája minél több követőre találjon.