A rendszerváltozást követően felértékelődött az ingatlan-nyilvántartás szerepe, amely a földhivatalok feladatainak bővülésével járt. 1990-től kezdődően ugyanis – döntően a kárpótlás, a részaránykiadás, az önkormányzati tulajdonú lakások eladása miatt – az ingatlan-nyilvántartás tárgyát képező ingatlanok és földrészletek száma nagymértékben megnövekedett, amely az addig manuálisan vezetett ingatlan-nyilvántartás műszaki, tárgyi feltételeinek modernizációját igényelte.

Ennek érdekében kezdődött el 1993-tól a PHARE-segélyprogram keretében az ingatlan-nyilvántartás számítógépesítésére irányuló, több ütemből álló fejlesztési folyamat. Az ingatlan-nyilvántartás elektronikus, gépi adatfeldolgozásra való átállításának első változata országosan 1997-ben fejeződött be. Ezzel összhangban került megalkotásra az 1997. évi CXLI. törvény és a végrehajtási rendelete.

A földhivataloknál az elmúlt egy évtized alatt a megnövekedett ingatlanpiaci forgalom miatt jelentősen megnőtt az ügyiratok száma. Ez a helyzet legsúlyosabban a fővárost érintette, ahol már kritikus mennyiségű ügyirathátralék halmozódott fel.

Az 1998. év végén a vidéki földhivataloknál összesen 185 ezer, a fővárosban viszont már 670 ezer hátralékos ügy volt.

A földhivatalok ügyirathátralékának említett felszaporodása nagyban veszélyeztette a jogbiztonságot, ezért az 1999. év elején a vidéki földhivatalok bevonásával megkezdődött az ügyirathátralék felszámolása.

A felszámolásban résztvevő szervezetek együttműködéséről miniszteri és főosztályi utasítás került kiadásra. A vidéki földhivatalok ezt a feladatot teljes egészében túlmunkában végezték, ezenkívül külső, nyugdíjas dolgozókat is bevontak, mivel alapvető elvárás volt, hogy a fővárosi ügyek intézése nem mehetett a saját hatósági munkájuk rovására. A túlmunka ellentételezésére szolgáló ösztönzőket a minisztérium fedezte.

A 2000. év végére a fővárosban az ügyirathátralék 110 ezerre csökkent, úgy, hogy a legtöbb megyében nem nőtt az ügyirathátralék. A kampány eredményes volt, hiszen a korábbi hátralékból és az időközben érkezett új beadványokból 2000 végére összesen 372 ezer olyan eset maradt, amely megoldásra vár, s ebből 117 ezer terheli csak a fővárost.

A rendezetlen tulajdoni állású ingatlanok elsősorban a Fővárosi Kerületek Földhivatalánál jelentettek problémát. A felhalmozódott ügyirathátralék egy jelentős részét ezek a tulajdonjogilag rendezetlen ingatlanok képezték.

A szakemberek jól ismerik a kiváltó okokat, melyek között nem kis szerepe volt, hogy az ingatlan-nyilvántartási eljárás lefolytatására az 1972. évi 31. tvr. alapján nem volt mód. A földhivatal által kért iratok pótlására az idő múlása miatt viszont már sok esetben nem volt lehetőség, így az ilyen ügyek elutasításra kellett, hogy kerüljenek. Ezen elutasító határozatok egy részét ugyan az érintettek megfellebbezték, de a fellebbezést a másodfokú földhivatalnak – az ingatlan-nyilvántartás általános szabályai miatt – szintén el kellett utasítania. Az állampolgárok ilyen ügyeiben ezért sajnos nem születhetett pozitív döntés.

A 2000. január 1-jén hatályba lépett új ingatlan-nyilvántartási jogszabályok viszont már lehetőséget adtak a tulajdonjogilag vitás ingatlanok rendezésére. Ugyanis a rendezetlen tulajdoni állású ingatlanok esetében – az érdekeltek kérelmére – ezen új ingatlan-nyilvántartási törvényben és végrehajtási rendeletében szabályozott különleges eljárás alkalmazható. A tulajdonjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzése “egyszerűsített szabályok” szerint történhet, lehetővé téve számos ingatlan esetében, a tisztázatlan tulajdonjogból adódó problémák megoldását. A minisztérium vezetése is fontos feladatnak tekinti a rendezetlen tulajdoni állású ingatlanokra vonatkozó eljárás mielőbbi befejezését, ezért folyamatosan figyelemmel kíséri e munka eredményességét. Ennek elősegítése érdekében a földhivatalok részére módszertani útmutató készült. Az állampolgárok figyelmét pedig – a földhivatali ügyfélszolgálati irodában kihelyezett – tájékoztató hívja fel az új lehetőségekre.

Az ingatlanon alapított jelzálogjog eddig is elterjedt volt a bankok hitelezési gyakorlatában, különösen igaz ez a lakáshitelezéssel foglalkozó, szinte valamennyi hitelintézet esetében, amelyek megfelelő biztosítéknak tartják az ingatlanra alapított jelzálogjogot, illetve annak ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését.

Az otthonteremtés koncepciójának megvalósításához szükséges további lépésekről szóló 1041/2000. (V. 31.) számú Kormányhatározat ugyanakkor kiemelt jelentőséget szán a lakáscélú támogatások esetében is a jelzálog-hitelezésnek.

Az ingatlan-nyilvántartás közhitelessége, a változások átvezetésének gyorsasága, illetve lassúsága, valamint a földhivatalok által nyújtott adatszolgáltatás színvonala közvetlen hatással van a hitelintézetek ez irányú tevékenységére.

A koncepció megvalósulásának fontosságára tekintettel a Miniszter úr tájékoztató jelentésben számolt be a Kormánynak a jelzálogjog bejegyzés iránti kérelmek teljesítésének helyzetéről és az ehhez szükséges, soron kívüli intézkedések megtételének eredményeiről. Természetesen a földhivatalok munkájuk során ezeket az ügyeket továbbra is folyamatosan figyelemmel kísérik, illetve soronkívül bírálják el.

A kárpótlási árverések során elkelt ingatlanok helyszíni kitűzési és birtokbaadása, valamint az új tulajdonosok ingatlan-nyilvántartási bejegyzése többségében (716 ezer ingatlan vonatkozásában) megtörtént. A még befejezetlen ügyek abból adódnak, hogy egyes esetekben a földalap elkülönítésével kapcsolatos bírósági még nem vagy csak a közelmúltban fejeződtek be.

Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) az elmúlt év első felében vizsgálta a Magyar Állam tulajdonában lévő ingatlanok nyilvántartását és jogi rendezettségét.

Megállapításra került, hogy sok esetben az ingatlannak nincs kezelője, vagy kezelőként megszűnt szervezet szerepel az ingatlan-nyilvántartásban. Mindez az állami tulajdonban álló ingatlanok elbirtoklása révén jelentős vagyonvesztést eredményezhet. Ezenkívül problémaként jelentkezik, hogy az ingatlan-nyilvántartásban számos olyan ingatlan van állami tulajdonként nyilvántartva, amely a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) 107. § (2) bekezdés alapján, önkormányzati tulajdonba került, de kérelem hiányában a tulajdonjogi változás nem került átvezetésre. Az ÁSZ vizsgálatának megállapításaira tekintettel az állami ingatlanok teljes körű, haladéktalan felülvizsgálatára került sor a földhivataloknál.

Igaz ugyan, hogy az ország egészére vonatkozóan a tulajdonjog közhiteles nyilvántartása a földhivatalok által vezetett ingatlan-nyilvántartás, azonban ezen állami ingatlanok rendezése érdekében szükséges intézkedések megtételére csak a tulajdonosi jogokat gyakorló szervezetek (KVI, ÁPV Rt.) a jogosultak. Erre tekintettel a munkavégzés, az említett szervezetekkel való egyeztetés, és a KVI vagyonkezelői jogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzése gyorsított ütemben történik.

A tervezett miniszteri szintű szabályozás, többek között az egyes, a számítógépes adatbázisból történő lekérdezés útján szolgáltatható ingatlan-nyilvántartási adatok szolgáltatására, az adatszolgáltatás igazgatási szolgáltatási díjára és kezelésére, az ingatlan-nyilvántartási adatbázishoz adatátviteli vonalon való csatlakozásra és a számítógépes hálózaton történő adatszolgáltatásra, valamint ennek díjára és a díjak kezelésére terjed ki.

A földhivatali számítógépes adatbázisok létrehozásával lehetővé vált a földhivatalok országos számítógépes hálózatának kiépítése (TAKARNET), és a földhivatali adatok elektronikus úton történő szolgáltatása.

A TAKARNET hálózaton keresztül az ország bármely részéről, bármely ingatlan adatai elérhetők a földhivatalok, de más regisztrált felhasználók (pl. önkormányzatok, ügyvédek, közjegyzők, bankok stb.) számára is.

A hálózat kiépítése befejeződött, de külső felhasználók felé az üzemszerű adatforgalmazás még nem indult el, mivel most folyik a hálózat országos próbaüzeme és a hálózat használatát, szolgáltatási díjait szabályozó rendelet sem lépett még hatályba. A hálózathoz való csatlakozásra a próbaüzem lezárása és az említett rendelet hatályba lépése után, várhatóan ez év első felében nyílik lehetőség.