A földhivatalok informatikai fejlesztésének tervezése és megvalósítása a kilencvenes évek elején indult el. Az EU PHARE “Földhivatalok számítógépesítése” elnevezésű segélyprogram megindulása jelentős lökést adott a földhivatalok informatikai támogatásának elindításához. Ezzel párhuzamosan megindult a digitális térkép szabványosítási igényeinek megfogalmazása is.

A kilencvenes évek térképkészítéssel és kezeléssel kapcsolatos szakmai döntéseire vonatkozóan, három olyan dátum van, amely alapvetően meghatározta a szakterület fejlődését és magában hordozza a jelenleg is feszülő problémákat.

Talán nem hangzik túlzásnak, de véleményem szerint szakmai szempontból ehhez hasonló súlyú döntések a kataszteri felmérés múlt századi megindulása idején születtek.

A szabványosítási munkák eredményeként 1996 decemberében kiadásra kerültek a DAT-szabályzatok. A DAT-szabvány 1997-ben jelent meg. A DAT-állományok belső konzisztenciavizsgáló programja is elkészült. Ebben az időszakban a TAKAROS-rendszer fejlesztési munkái befejezéshez közeledtek. Mivel 1995. év végén még nem volt végleges, elfogadott DAT, fogalmi modell, a KÉKES-alrendszer fejlesztése során sem lehetett azt figyelembe venni.

1997-ben elkezdődött az első DAT-adatcsere formátumban készülő térképek előállítása. A munkák befejezésének határideje viszonylag rövid volt. A földhivatalokban nem állt rendelkezésre olyan szoftver – és erre a KÉKES a mai napig sincs felkészítve –, amely a DAT-adatbázisokat, az állományokat kezelni tudta volna.

Ha a TAKAROS-rendszer fogadókészségét vizsgáljuk, előbb el kell dönteni, hogy milyen adatformátumban akarjuk tárolni és kezelni a térképi adatokat? Sok választási lehetőség nincs, mivel egyetlen szabványos adatformátum van: a DAT. Ebből következik, hogy a TAKAROS-rendszert alkalmassá kell tenni a DAT-adatbázisok fogadására, kezelésére, valamint a változásvezetés biztosítására, összhangban a tulajdoni lapok adataival.

A TAKAROS-rendszer térképkezelő moduljaival kapcsolatban a földhivatalok fogadókészségének megvalósításának több összetevője van.

A TAKAROS-projektnek már a szerződés szintjén megfogalmazott célú és felépítésű menedzsmentje volt. A szerződésben rögzített alapszempontok figyelembevételével a projekt elindulása után, azonnal meghatározásra kerültek az egyes szerepkörök és azok hatáskörei. A működési rend is kialakításra került. A rendszer átvétele után csaknem azonos felállással megalakult a TAKAROS Központi Felügyelő Testület (Kft.). Ez a szervezeti és működési rendszer 2000. március 27-ével megszűnt.

A Földhasználati Nyilvántartási Rendszer (FÖNYIR) bevezetésével ez a szervezeti struktúra még fontosabb lenne. A fejlesztések, a hibajavítások, az üzemeltetés koordinálása, döntések meghozatala, nagyon hiányzik a napi munkából. Egységes szemlélet nélkül a több informatikai rendszer egységes elvek szerinti üzemeltetése nehezen oldható meg. Ez igaz a fővárosi BIIR-re és az ágazat folyamatban lévő vagy tervezett informatikai projektjeire is.

A fentiek alapján egyértelmű, hogy mielőbb ki kell alakítani egy többszintű menedzsmentet. A szükséges szintek:

Az egyes szintek és projektek szervezeti és működési szabályzatait ki kell dolgozni.

Ki kell alakítani a termékfelelősi rendszert. Az egyes szakterületek munkatársaiból szakértői munkacsoportokat kell rendelni a menedzsment mellé. Biztosítani kell az egyes csoportok döntéselőkészítő és -javaslattevő munkájának messzemenő támogatását, beleértve a pénzügyi finanszírozást is.

Ezzel egyidőben a szakterület intézményeiben az informatikai szakterületet meg kell erősíteni.

A korábbi évek tapasztalatai alapján, nem tartható sokáig az a helyzet, hogy az informatikával kapcsolatos pénzeszközök nem tervezhetők.

Az informatikai rendszerekkel kapcsolatos költségek az alábbi megoszlásban jelentkeznek:

– üzemeltetési költségek,

– fejlesztési, karbantartási költségek,

– amortizációs költségek,

– verzióváltás, licenc-költségek,

– oktatási, képzési költségek.

Évente tervezhető költségvetési keretre van szükség.

A rendszer biztonságos üzemeltetéséhez biztosítani kell a megfelelő kapacitású szervereket. Nemcsak a TAKAROS igényeit, hanem a FÖNYIR és a TAKARNET igényeihez is méretezni kell a szervereket. Az egyértelmű, hogy a KÉKES igényeit – a jelenlegi adatszerkezet mellett is – az 1999 szeptemberében végrehajtott hatvan munkaállomásos teszt alapján megállapított szerverbővítés kielégíti. Az előzetes számítások szerint ebbe a bővítésbe belefért a KÉKES–DAT konfigurációs igénye is. A TAKAROS-szerverek más szoftverekkel történő terhelése (pl. FÖNYIR) ennél jóval erősebb szerverkonfigurációt igényel. Erre a FÖMI kidolgozott egy többmegoldásos javaslatot.

A TAKAROS-rendszerhez 1996-ban 312 db Microstation licenc került leszállításra. Az 1999-ben történt licenc beszerzéskor a grafikus munkaállomásokhoz csak verzióváltás történt, licencszám bővítés nem (Bentley Microstation SE). Ez azt jelenti, hogy elvileg körzetenként 2–3 grafikus munkaállomás üzemelhetne. Jelenleg a körzeti földhivatalok nem rendelkeznek a szükséges hardver-feltétellel. A térképi fogadókészség minimumfeltétele a megfelelő munkaállomások beszerzése.

A térképkezelés indításával egyidőben meg kell oldani a grafikus perifériák beszerzését is. A PHARE-keretekből szállított plotterek (és printerek) amortizálódtak, technikai színvonaluk már a szállításkor sem a csúcstechnológiát képviselték. A rajzgépek üzemeltetése rendkívül gazdaságtalan, használatuk bizonytalan.

Az eszközök beszerzésénél vizsgálni kell az adott körzet igényét. Nem biztos, hogy minden körzetben plottert kell telepíteni. Az adatszolgáltatás zömét megfelelő minőségű printerekkel is ki lehet elégíteni. A TAKARNET alkalmazásával a nagyobb rajzi megrendeléseket akár a megyei földhivatalnál is lehet teljesíteni.

A körzeti földhivatalok helyi hálózatát (LAN) 1992–1993. években építették ki. Ezek a hálózatok BNC típusúak voltak, kevés kivételt képeznek azok a földhivatalok, ahol rögtön UTP-s hálózat került kiépítésre. A hálózatok állapota jelenleg körzetenként változik. Sok helyen bővítésekre is sor került, ami esetleg a hálózat minőségét rontotta. A földmérési és a mezőgazdászi szakterület bekapcsolásával a hálózatok struktúrája jelentősen megváltozhat. Indokolt a struktúra újragondolása, aktív elemek beépítése. Becslések szerint a körzeti földhivatalok hatvan–hetven százalékában el kéne végezni a hálózat vizsgálatát, majd ennek alapján – indokolt esetben – a hálózatok rekonstrukcióját.

Példaként az 1. táblázat a rendelkezésre álló Bentley Microstation SE licencek használatához szükséges minimum-feltételek költségigényét mutatja.

A számítógépek költségének meghatározásánál egy gép bekerülési költsége mintegy 400 eFt. A költésbecslést egy plotter/körzet alapon végeztem (800 eFt). A hálózati rekonstrukciónál becsült értéket vettem figyelembe (400 eFt/földhivatal). A pénzkeret felhasználására minden esetben csak megfelelő és elfogadott műszaki dokumentáció és költségvetés esetében nyílna lehetőség.

A beszerzendő licencek az alábbiakból tevődnek össze:

– Windows NT 4.0 hozzáférési,

– Windows Workstation,

– Oracle hálózati licencek,

– Oracle support,

– víruselleni védelem.

A fenti adatok csak a minimumfeltétel biztosítására elegendők.

A szünetmentes áramforrások (UPS) állapota a készülékek amortizációja folytán jelentősen romlott. A grafikus munkaállomások és perifériák beállításával – az üzembiztonság érdekében – mindenféleképpen meg kell erősíteni ezeket. A jelenlegi szünetmentes áramforrások többsége nem felel meg a mai technikai követelményeknek, nem biztosítják a rendszer teljes biztonságát. Sok körzetben ki kellene építeni a független táphálózatot.

Mint a bevezetőben is külön hangsúlyoztam, a digitális térképi szabvány és az egységes ingatlan-nyilvántartást megvalósító informatikai rendszer elkészítésére hozott döntések stratégiai jelentőségűek voltak. A két döntés koordinációja azonban nem valósult meg. Ebből adódnak azok a problémák, amelyek a szakmát azóta is megosztják; adva van egy szabvány, amely alkalmas a digitális (földmérési alap)térkép egységes adatszerkezetben (adatfilozófiában) történő kezelésére, és van egy informatikai rendszer, amely nem képes ezeket az adatokat az előállítás formátumában kezelni (egyéb formátumban igen). Ezt az ellentmondást fel kell oldani.

A Nemzeti Kataszteri Program Kht. komoly pénzügyi ráfordításokkal sorra készíti el a digitális térképeket. Ez az információhalmaz hatalmas értéket képvisel. Az állományok kezeléséről, karbantartásáról, adatszolgáltatásáról – az értékvesztés elkerülése érdekében – mielőbb gondoskodni kell, mégpedig úgy, hogy az az ingatlan-nyilvántartással teljes mértékben összhangban legyen.

A DAT-szabályzat módosítása a TAKAROS-rendszerrel összhangban kell, hogy történjen. Fordítva is ugyanezt a megállapítást lehet tenni. Valamelyik rész elhagyása a problémák fennmaradását eredményezi.

Ehhez a kérdéskörhöz tartozik az adatállományok változásvezetése. A változásvezetés megoldása során, azonnal kiderül, hogy a DAT-formátum bizonyos szempontból nehézkessé teszi a változásvezetést. Ennek érdekében a DAT-szabályzatokban változtatásokat kell kezdeményezni (ez nem jelenti a DAT alapvető megváltoztatását).

A földhivatalok napi munkája során várható, hogy különböző raszterállományokat is kezelni fognak (képek, ortofotó, térképek stb.). A DAT, a raszterkezelés tekintetében nem törekszik a teljességre. Ezt a kérdéskört is finomítani kell.

A TAKAROS-rendszer – a PHARE-szerződésben foglaltak szerint – nincs felkészítve a nagytömegű, közigazgatási egységenkénti állományok fogadására, hiszen az állami átvételi eljárás a megyei földhivatal hatásköréhez tartozik. A TAKAROS–DAT kifejlesztésekor mindenképp meg kell valósítani a térképi állományok betöltését a rendszerbe. TAKAROS szempontjából nemcsak az NKP keretében elkészült digitális állományokat kell betölteni, hanem valamennyi rendelkezésre álló digitális térképi adatot is.

Az informatikai kihívásnak megfelelően szabályozni kell a rendszerbe tölthető adatokkal szemben elvárható minőségi elvárásokat. Az EU-csatlakozással kapcsolatban az Integrált Igazgatási és Ellenőrzési Rendszer (IIER) megvalósulása után a földhivataloknak jelentős adatszolgáltatási kötelezettségük lesz. Nemcsak nyilvántartási, hanem térképi adatokat is kell szolgáltatni. A gyors, konzisztens adatszolgáltatás megvalósítása érdekében nem kerülhető el bizonyos területeken a raszteres állományok kezelése. Meggyőződésem, hogy a hiteles adatok biztosítása érdekében – ha átmeneti időszakra is – szükség lehet a nyilvántartási térképek raszteres kezelésére.

A raszteres állományok egységes elvek szerinti előállítását és kezelését szabályozni kell. Szabályozni kell továbbá a változásvezetés munkarészeinek és eljárási rendjének kérdéseit is.

Gondoskodni kell a dolgozók folyamatos továbbképzéséről. A képzés módja lehet egyéni vagy csoportos, központi vagy helyi szervezésű. A képzéseket szakterületenként kell megszervezni:

A megyei és a körzeti hivatalvezetők, valamint a megyei és a körzeti szakmai vezetők rendszeres képzése biztosítékul szolgál a földhivatalokkal szembeni elvárások magas szintű teljesítéséhez. A szakterület stratégiájának, aktuális kérdéseinek ismerete nélkül nem képzelhető el a szervezet egységes szemléletű irányítása.

A megyei és a körzeti földhivatalok informatikai munkatársainak képzését az alkalmazott informatikai rendszer üzemeltetésével, karbantartásával kapcsolatos ismeretekre kell oktatni. Az alkalmazott hardver, a standard és a felhasználói szoftverek alapos ismerete nélkül a rendszer biztonságos üzemeltetése nem valósítható meg. Ismerniük kell a statisztikai adatgyűjtést, valamint a hálózat használatát.

A földhivatali ügyintézőknek alaposan ismerniük kell alkalmazói szinten az informatikai rendszert, továbbá a szövegszerkesztő és táblázatkezelő, valamint a hálózatkezelő szoftvereket.

Az oktatás, akkor lehet eredményes, ha a dolgozók érdekeltté vannak téve annak sikeres elvégzésében. Ki kell dolgozni, azt a feltétel- és érdekeltségi rendszert, ami lehetővé teszi ennek elérését (pl. előmeneteli, anyagi lehetőségek).

A földhivatali munkatársak túlnyomó többségének ma már nélkülözhetetlen munkaeszköze a számítógép. A munkaeszköz használatának ismerete nélkül nem lehet megfelelő minőségű munkát végezni. Elvárható, hogy minden dolgozó ismerje munkaeszközét, ezért a vezetőknek mindent meg kell tenni a képzési feltételek biztosítása érdekében.

A TAKAROS-rendszer térképkezelő moduljainak használatában törekedni kell arra, hogy a valamennyi rendelkezésre álló digitális térképi adatot betöltsük a rendszerbe és a betöltés után az adatszolgáltatás és a változásvezetés már a rendszerből történjen.

Az 1. ábrán nyomon lehet követni azokat a térképi (képi) lehetőségeket, amelyek adatként szolgálnak a TAKAROS-rendszerhez. Az ábra már azt a szakaszt tételezi fel, amikor a TAKAROS képes fogadni és kezelni adatvesztés nélkül a DAT-állományokat.

Az 1. számú ábra értelmezése:

E körbe tartoznak az NKP Kht. által megrendelt és az állami átvételi eljárás keretében átvett digitális térképi állományok. Ezek átvételének szoftveres támogatása és változásvezetése egyelőre a TAKAROS-tól függetlenül, de azzal összhangban megoldott. Erre szolgál az NKP Kht. megrendelésére készült Dat View 2.0 szoftver.

Azokon a településeken – elsősorban külterületeken –, ahol digitális földmérési alaptérkép nincs, az IIER adatigényeinek kielégítésére szükség lehet a számítógéppel kezelhető nyilvántartási térképekre. A megfelelően szabályozott módon előállított raszteres állományok betöltésére és kezelésére a PHARE Landconsolidation Project (LCP) keretében elkészült a technológia és a szoftver. Ezt bővítette ki a DatView 2.0 az ortofotók kezelésével. A földrészletek összekapcsolása az ingatlan-nyilvántartás adataival meg van oldva. (Pl.: A térképre rákattintva el lehet érni a tulajdoni lap adatait.) Nem megoldott viszont a képi adatok és a nyilvántartás adatai közti összhang meglétének vizsgálata, valamint a szoftvernek a TAKAROS-ba való integrálása.

A PHARE LCP-projekt célja a termőföld-privatizáció során keletkezett digitális térképi adatok betöltése a TAKAROS rendszerbe. Az előző fejezetben említett raszterkezelés a projekt egyik eredménye: a másik eredménye, hogy zömében ITR-formátumban, de különböző rétegkiosztásban rendelkezésre álló foltszerű adatok a rendszerbe betölthetők. A betöltés nyilvántartási oldalról történő támogatását, valamint szoftvernek a rendszerbe való integrálását meg kell oldani.

A TAKAROS-rendszerbe már betöltött és vezetett állományok DAT-formátumba való átalakításáról gondoskodni kell. Ezért meg kell oldani az üzemelő-állományok konvertálását.

Az előző három adatforrásból származó adatok (illetve a meglévő adatok) betöltését csak akkor lehet megoldani, ha biztosítani tudjuk a DAT-formátumban történő kezelést. Jellemzőjük, hogy nem DAT-formátumban készültek, tehát átalakításukról gondoskodni kell. Ennek érdekében egy konvertáló szoftver segítségével létre kell hozni az állományok DAT-formátumú verzióját. Ez történhet automatikusan (adathiányos táblák), kézzel (teljes DAT-tartalom) vagy kombinált (teljes DAT-tartalom) eljárással.

A DAT-állományok előállításában és az állami átvételi eljárás és a változásvezetés szoftveres támogatásának megoldásában hatalmas tapasztalat halmozódott fel. Ennek figyelembevételével szükséges a DAT-szabályzatok módosítása és az “élethez” történő igazítása. Ennek érdekében a Földügyi és Térképészeti Főosztály kezdeményezte egy munkabizottság felállítását. Remélhető, hogy a bizottság rövidesen megkezdheti munkáját.

A fogadóképesség biztosítása nem történhet meg anélkül, hogy a betöltendő térképi adatok nincsenek összhangban a tulajdoni lapok adataival. Ennek érdekében az szoftveresen támogatott formában a nyilvántartás átalakítását el kell végezni. Be kell vezetni a TAKAROS rendszerbe a megengedett eltérés fogalmát és gyakorlati megvalósítását.

Ha a fentiek biztosítva vannak, akkor kijelenthetjük, hogy a földhivatalok valóban felkészültek a térképi adatok fogadására.

Since July 2000 a new IT system called “TAKAROS” has been introduced at the district land offices. It has been developed within the frame of the EU PHARE assistance project called “Computerization of Land Offices”. The system is able to handle both textual and cartographic data of land registration in an integrated database. The article deals with the problem which is the most urgent at present: the loading of digital cartographic data. It reveals the sources of available cartographic data and the conditions of their loading into the TAKAROS system.

Apart from the problem of loading the article also deals with the questions of management and human resources.