A trianoni határvonal konkrét, részleges megjelölését, kitűzését, térképezését, a határokmányok elkészítését a Szövetséges és Társult Hatalmak által létrehozott nemzetközi határmegállapító bizottságok (HMB) végezték, 1921–1925 között. A bizottságok munkája két szakaszra osztható. Az egyik a békeszerződésben leírt politikai határvonal megállapítása és kijelölése a terepen. A másik pedig a határkitűzés, amely tisztán technikai művelet, amikor a térképen bejelölt pontokat a terepen igazi pontokkal kellett megjelölni s jelen esetben különböző határjelekkel állandósítani. Ezt kö-

vetően valósult meg a határvonal felmérése, ami tulajdonképpen a határvonal és környéke térképezését jelenti a meghatározott sávban.

A trianoni békeszerződés 31. cikkelye értelmében az érintett országoknak a HMB rendelkezésre kellett bocsátani a szükséges szakszemélyzetet, a földmérő mérnököket, térképészeket. A magyar fél az Állami Felmérés (kataszteri felmérés) földmérő mérnökeit jelölte ki. A kiválasztott földmérő mérnökök a különböző földmérési felügyelőségektől vonult be a HMB műszaki osztályához. A háromszögelő mérnököket a Háromszögelő Hivatal bocsátotta rendelkezésre.

A magyar-csehszlovák határszakasz

A Pénzügyminisztérium mint felügyeleti szerv koordinálta a mérnökök beosztását a különböző határmegállapító bizottságokhoz. A vezényléseket minden évben újra szabályozták, volt olyan mérnök, aki több határszakaszon is dolgozott. A határvonal műszaki munkálatait tekintve a bizottság az egész 805 km hosszú határvonalat térképen 19 “munkaszakaszra” osztotta fel. A műszaki munkálatok ellenőrzésére 2 ellenőrző szakaszt hoztak létre.

Minden szakaszon egy magyar és egy cseh mérnök volt (ún. szakaszmérnök) akik közösen végezték munkájukat. Első feladatuk a már megszavazott határvonalrészek fakarókkal való megjelölése volt, ez volt a piqutázás. A kijelölésnek szigorúan a kiadott utasításoknak megfeleloen kellett történnie. A legfontosabb általános elvek a következők voltak: a kőtől-kőig való összelátást feltétlenül biztosítani kell, egyenes vonalú határokat kivéve, a kőtől-kőig való távolság a 100 métert lehetőleg nem haladhat túl, közös határrészletek (szakaszok) kezdetét és végét a határrészlet két oldalán elhelyezett páros kövekkel kell megjelölni, a határrészletek két oldalán a határkövek váltogatva kell elhelyezni. Kisebb vízfolyásoknál egy oldalon, szélesebb vízfolyásoknál mindkét oldalon sokszögpontokat kell elhelyezni, határköveket csak hidaknál, gázlóknál, községi határoknál lehet alkalmazni.

A szakaszmérnökök a határvonal kijelölésének megtörténését jelentették az illetékes delegációjuknak, mire a bizottság egy magyar és egy cseh megbízottat küldött ki, akik közösen megvizsgálták a kijelölést, hogy a valóban megfelel ezen a megállapított határvonalnak, továbbá, hogy a kijelölés a kiadott műszaki utasításnak megfelel-e. A megbízottak a vizsgálat lefolytatásáról és a vizsgálat alkalmával felmerült észrevételekről, esetleges javításokról vagy gyes felmerült kérdésekről jegyzőkönyvet vettek fel, és azt a bizottsághoz beterjesztették.

A határvonal kijelölése a legtöbb szakaszban csak lassan és csak részletekben történhetett meg, amint azt a bizottság megszavazta. 1922. év végére mindemellett a határvonal – egyes kisebb részek kivételével – megszavaztatott, és a kijelölés (kikarózás) is megtörténhetett.

A kijelölés felülvizsgálata után megkezdődhetett a határvonalnak – különböző típusú – határkövekkel való állandósítása, a kikövezés. 1922-ben a 740 km hosszú határvonal munkába vett 9 szakaszán szeptember végéig 118 km lett állandósítva. 1923 nyarára a határvonal 92%-án történt meg a kikövezés.

A háromszögelési munkálatok szempontjából a határvonalat három szakaszra osztották fel. Átlagban 5-5 háromszögelési mérnök dolgozott a határvonal menti háromszögelési hálózat fejlesztésén. A háromszögelést a magyar és a cseh geodéták közösen végezték. A magyar geodéták építettek 31 db egyszerű piramist, 3 db állványos gúlát és 15 db fix pontot a meglévő 39 pont mellé. Így összesen 88 db felsőrendű háromszögelési pontból mértek 180 km hosszúságban. Ipolytól Csapig összesen 440 km-t háromszögeltek. A háromszögelést csak Szobtól a magyar-csehszlovák-román hármashatárig kellett végrehajtani. A Duna mentén az 1902–1903. évi úgynevezett Duna háromszögelés-adatait vette át a Bizottság. A Duna-szakasz kivételével az új északi határ mentén 220 felsőrendű pontot és 530 negyedrendű pontot határoztak meg és számítottak ki. Az V. rendű hálózatot a határvonal mentén 1923-ban, ahol szükség volt rá, kiépítették. A határt képező vízfolyások mentén a kisebb vízfolyásoknál az egyik oldalon, nagyobb vízfolyá-
soknál mindkét parton háromszögelési pontokat helyeztek el a parton. Ezután a számítások elvégzése következett, amit a m. kir. Állami Háromszögelő Hivatal számított ki Budapesten, amiért természetesen fizetni kellett. A számítási munkálatokat szintén közösen kellett volna elvégezni. Azonban a helyszíni és a számítási munkálatok 70%-át magyar geodéták végezték el.

Az állandósított határjeleket be kell mérni, jobb esetben a határjel egyben sokszögpont, ha nem, akkor a pontot állandósítani kell. A sokszögpont végleges megjelölésére földalatti jelként keresztvéséssel megjelölt keramitlapot (téglát) használnak.

A határvonal felmérése az állandósított határjelek bemérése sokszögéléssel történt. A szakaszmérnökök a kikarózás alkalmával a sokszögpontok helyét is kijelölték, és a határjelekkel együtt a sokszögpontok állandósítása is megtörtént. A kikövezés és a háromszögelés után került sor sokszögek, és sokszögvonalak mérésére a munkaszakaszokban.

Sokszögpontul általában a határkövek szolgáltak. A szögmérést elosztva végezte a két szakaszmérnök, a hosszmérést azonban mind a ketten külön-külön – ellenkező irányban – végezték, és a két mérés középértékét vették végleges hossznak. A vízszintes szögméréssel kapcsolatban magassági szögeket is mértek, hogy a sokszögpontok magasságát is megállapíthassák. Összesen 7495 sokszögpontot határoztak meg. Mindegyik szakaszmérnök azt a sokszögmenetet számította ki, amelynek a szögeit mérte, a másik szakaszmérnök pedig a számításokat ellenőrizte. A számítások legnagyobb részét még a helyszínen végezték el.

A határvonal részletes bemérését közösen, az 50 méteres sáv bemérését külön-külön mérték be. A bemérések eredményét külön-külön felvételi előrajzba vezették be, és ezeket, illetve a közös mérési adatokat gondosan összehasonlították. A felvételi előrajzok méretaránya szükség szerint 1:2880 és 1: 1000 volt. A részletes bemérés a később kijelölt salgótarjáni és a nagypaládi szakaszok kivételével 1923 őszén befejeződött.

A HMB határozata szerint csak a m. kir. Vízépítészeti Igazgatóság vízrajzi osztályának 1:5000 méretarányú térképszelvényein helyszíni megújítást (reambulálást) végeztek mind a két parton. A bemért változásokat ezeken átvezették, és ezek a megújított térképszelvények képezték az új határ-megállapításnak a Dunára vonatkozó dokumentumait. A határvonal helyzete a Dunában a keresztszelvények által lettek meghatározva, amelyek a két parton elhelyezett szelvénykövekkel vannak megjelölve. A határvonalnak a szelvénykövektől mért távolsága – amelyeket meghatározott időnként érvényesítenek és helyesítenek – olajfestékkel volt a szelvénykövekre festve.

Amig a Tisza nemzetközivé nyilvánított részében (XX. szakasz) ezen a szakaszon a meder állandóságát műépítményekkel nem biztosítják, a határvonal ideiglenesen, mint a többi határvízfolyásnál, a főág kisvízszinti középvonalának esetleges változásait követi, vagyis mozgó határt képez.

Az összes többi vízfolyásban vagy mozgó, vagy állandó a határvonal. A mozgó határvonallal a vízfolyás esetleges változásait követi. Az állandó határvonal megállapításánál a következő szempontok alapján jártak el: az előzetesen megállapított partszélek vagy a növényzeti határok közötti távolságok közvetlen mérés által nyert felezőpontjainak összekötő vonala által, az elozetesen megállapított partszélek vagy a növényzeti határok közötti távolságok rajzilag nyert felezőpontjainak összekötő vonala által, a közvetlen mérés által nyert legmélyebb pontokat összekötő vonala.

A határvonal 1:25 000 méretarányú határtérképe

A Nagykövetek Tanácsának 1920. jún. 22-i utasításának (a határmegállapító munka lefolyására) III. fejezetének C. pontja értelmében egy nagy méretarányú átnézeti térképet kell készíteni, amelynek finom és pontos vonallal meghúzott határvonalon kívül tartalmaznia kell a határkövek helyét, jelző betűikkel és számaikkal együtt. A magyar szakemberek az 1:25 000 ma. térképekkel kapcsolatban, mert csak ez jöhetett számításba, komoly kifogásokkal éltek.

A M-CS HMB antant tagjai és a csehszlovák delegáció ragaszkodott az 1:25 000 ma. topográfiai térképek revíziójához (helyszíni helyesbítéséhez). A magyar kormány a költségekre való tekintettel nem volt hajlandó elvégeznie a térképek helyszíni helyesbítést. Hivatkozva arra, hogy az egész határ mentén egy “teljesen szabatos” 1:2880 méretarányú felmérés történik. Ezt a felmérést a szükségletekre való tekintettel amúgy is sokszorosítani kell. Az egyik példányt a Nagykövetek Tanácsához is elküldik. Ezekhez a térképekhez, mint “átnézeti térképet” mellékelni fognak egy 1: 2500 méretarányú térképet, amelyet jobb minőségű papíron három példányba szereznek be, és amelybe kézrajz útján berajzolják a határvonalat a szakasz- és főhatárköveket.

A magyar-csehszlovák tárgyalásokon megegyeztek, hogy magyar részről egy topográfus az előre berajzolt határövet – gyors tempóban követett térképolvasás alapján – futólagos berajzolással kiegészítette, és ha egy felmérési szelvény magyar területével elkészült, a felmérési szelvényt átadta a csehszlovák térképésznek. Ezt nyomdai úton sokszorosították.

Ez a térképmű, mint méretarányából is kitunik, a határvonal általános menetét mutatja be. A határ mentén mindkét oldalon 100-100 méteres sávban a terepviszonyokkal együtt. A térképmű 68 szelvényből áll. Szelvényezése a határvonal futását követi. A takarékosság igen fontos szempont volt elkészítésénél. A térképmű háromszínű: a csehszlovák oldalon a határvonal pirossal, magyar oldalon zölddel van kihúzva. A tereprajz, névrajz, vízrajz fekete színű. A térképtükör 37,3×28 cm kiterjedésű. Címlapja, jelmagyarázata francia nyelvű. A határvonal futása két részletben van ábrázolva. A gyors tájékozódást a térképszelvények között megkönnyíti egy táblázat, amelyen a határszakaszokként fel van tüntetve a térképszelvények száma. Minden térképszelvényen megtalálható a jelmagyarázat, amely 9 darab egyezményes jelből áll. Amelyekből 5 a határjelek típusát, és háromszögelési pontot jelöl. A többi az államhatár futásának jobb megértését, általános tájékozódást segíti elő. Minden térképen rajta van a jelmagyarázat és térképmű szelvényezése. Három eredeti sorozat készült, amelyet a M-CS HMB. tagjai aláírtak és pecsétükkel igazolták eredetiségét. Valamint szerepel a két érdekelt állam delegációjából azon mérnökök aláírása, akik a helyszíni helyesbítést végrehajtották.

Az 1:2880 és az 1:5000 méretarányú Duna térképek

A vízi határ – a Duna szakasz – térképe kétféle méretarányba készült el. A magyar fél mindig hangsúlyozta, hogy az 1: 5000 ma. térkép a Duna határszakaszon felmerülő kér-

dések elintézésére teljesen megfelelő. Hajlandó volt elfogadni az 1:2880 ma. térképeket, ha a költségeket a csehszlovák delegáció viseli. Annál is inkább, mert a HMB ragaszkodott ahhoz, hogy a Dunának, mint határvonalnak “szükség szerinti pontjai” koordinátákkal is meg legyenek adva.

A magyar álláspont az volt, hogy a csehszlovák delegáció egészítse ki reambulálással az 1:2880 ma térképeket, rajzolja be a határvonalakat. A magyar delegáció szintén elvégzi a helyszíni helyesbítést. Az így kiegészített és az 1:5000 ma. térképekkel összehasonlított térképeket a csehszlovák delegáció saját költségére sokszorosítassa, és ebből 15 példányt engedjen át a magyar félnek. Ennek ellenben a magyar delegáció vállalja az 1: 5000 ma. térképek fotolitográfiai úton való sokszorosítását, és 50 példány díjtalan átengedését a csehszlovák delegációnak. A magyar javaslat hangsúlyozta, hogy a térképek sokszorosítása a szelvénykereten belül a Duna főágának partján csak a “szükségszerinti sávra” terjed ki. A hivatalos álláspont szerint az 1:5000 ma. térképek képezik hivatalosan a határdokumentumok egyik részét. Az 1:5000 ma. Dunát ábrázoló szelvények sokszorosítását a m. kir. államnyomda végezte. Minden térképről 100 másolat készült. A másolatokból három finom papírra nyomott példányt a határmegállapító bizottság összes tagja aláírta, és ezek képezték az előírt eredeti okmányokat. A térképek egyszínű feketék, méretük 75,5×60,5 cm.

Az 1: 2 880 méretarányú határtérképmű

A térképezés a csehszlovák határon 1:2880 méretarányban az állami földmérés szelvénybeosztásának megfelelő szelvényeken történt. A Dunát – a II. szakaszt kivéve – mint az egész határvonalat 278 szelvényen térképezték fel. A térképszelvényeket a két delegáció egymás között egyelően osztotta fel, minden delegáció 139 szelvényt dolgozott ki, csupán a határvonal felrakásának az ellenőrzését és a saját oldal felrakását végezte el a másik delegáció. A térképszelvényeket határszakaszonként, külön-külön számozták meg, mint ahogy határszakaszonként külön is térképeztek. A térképek egyszínű feketék, méretük 75,5×60,5 cm, tehát elég nagy, ami megnehezíti a kezelését. A térképmű egyezményes jelekben igen gazdag. A határvonalat minőség (állami, községi, bemért, felmért, birtok, mozgó) szerint 7, a határjelek fajtáit 10 jellel ábrázolja. A topográfiai viszonyoknál elsősorban a terepalakulatok (csatorna, bevágás, töltés, közlekedési útvonalak és művelési ágak) a legfontosabbak. A térképszelvények sokszorosítást a prágai Pénzügyminisztérium Térképészeti Intézete végezte.

A részletes határleírás

Külön figyelmet érdemel a Duna-szakasz határleírása, ahol nemcsak a határkövek vannak leírva, hanem az egyéb: a vízrajzi osztály szelvényköve, pótszelvénykő, kilométeroszlop, háromszögelési kövek, Duna-szabályozási betontokok és a régi kilométerkövek is. A határvonal a hajózható főmeder kisvízszinti középvonalának távolsága a magyar és a csehszlovák oldalon elhelyezett kövektől mért távolságban van megadva. Mind a magyar, mind a csehszlovák oldalon elhelyezett kövek koordinátáit megadták. Ezenkívül egyéb háromszögelési pontok, templomtornyok, gyárkémények, szintezési fix pontok számát, koordinátáit is megadták.

A határleírás szintén 100 példányban: 28 francia, 30 magyar és 40 cseh szöveggel készült el.