A húszas évek első felében elkezdték a vízórák és a mozdonyokon alkalmazott olajszivattyúk gyártását is. A 20-as évek második felében még rádiót is gyártottak olyan sikerrel, hogy akkoriban az ország 84 ezer készülékéből 55 ezer Süss-féle volt.

A vállalat dolgozói az ideiglenesen rendbe hozott gépeken végzett munkájukkal 1945-ben, a jármű- és a geodéziai program elindításával “fontos szerepet töltöttek be az ország újjáépítési és jóvátételi feladataiban”. “Arccal a vasút felé” jelszóval elindult a mozdonyarmatúrák gyártása. 1946-ban megkezdődött az ébresztoórák és a szemüveglencsék gyártása.

A hagyományos geodéziai műszercsalád mellett a finommechanikai gyártmánystruktúra kiszélesítése érdekében különféle laboratóriumi műszerek gyártásának meghonosítása szerepelt elképzeléseik között. Emellett a széles gyártási profil fokozatos csökkentését is tervezték. A sokféle hagyományos gyártmány egy része az idők folyamán már gátolta a magasabb finommechanikai színvonal kifejlesztését, ezért ezeket fokozatosan megszüntették. A geodéziai és optikai műszergyártás továbbfejlesztését célozta a vállalati kutató bázis megteremtése.

A világviszonylatban mutatkozó rohamos technikai fejlődés a felhasználásra kerülő anyagok összetételének ismeretét szükségessé tette. Az alkotórészek arányának pontos és gyors meghatározása csak megfelelő műszerek segítségével végezhető el. A műszaki részleg a különféle laboratóriumi mérőműszerek meghonosításával foglalkozott. 1960-tól kezdődött meg a vállalatnál az új gyártmánycsoport, a laboratóriumi muszerek üzemszerű gyártása.

A fejlődést segítette elő az a Gazdasági Bizottság (GB) határozata, mely az optikai gyártást teljes egészében vállalatukra bízta, továbbá az a körülmény, hogy a Kalibergyárat 1963-ban a MOM-hoz csatolták. Finommechanikai és gépipari mérőeszközöket, járművekhez légfékszelepeket, elektronikus erőmérő cellákat, digitális kijelzőket, mikrohullámú technikához szerelvényeket készítettek. Ezek részben külön egységként, részben különféle műszerekbe beépítve kerültek értékesítésre. A Kalibergyárban készítették például a számítástechnikai programhoz a digitális kijelző készülékeket. Lyukszalag-perifériák mellett francia licenc alapján megvalósították a mágnestárcsás tároló gyártását is. A számítástechnikai eszközök meghonosítása új, fejlettebb technika megismerését tette lehetővé, amelyeket egyéb műszerek továbbfejlesztésénél is széles körben alkalmazhattak.

Műszakilag jelentősnek mondható a geodéziai műszercsalád rekonstrukciója. NDK-licenc alapján továbbfejlesztették a szemüveglencse gyártását is. Az optikai gyártás területén széles körben alkalmazásra került az ún. gyémánt technika. Jelentős eredményt értek el a száloptika gyártásának kifejlesztésével is, amelyért kutatóik 1975-ben állami díjban részesültek.

A budapesti törzsgyárban a számítástechnikai műszerek szereléséhez, a nagypontosságú alkatrészek megmunkálásához új, termelékenyebb, magasabb műszaki igényeket kielégítő gépeket, gépi berendezéseket állítottak üzembe. Pormentes, állandóan azonos páratartalmú, légkondicionált szerelőműhelyt hoztak létre, a mágnestárcsás memóriaegységek szerelésére. Ezenkívül készítettek még hajlékonylemezes tárolót (egyoldalas és kétoldalas változatban), lyukszalagkészítőt.

Vidéken új gyáregységeket létesítettek. Mátészalkán a szemüveglencse-gyártás, a műanyaglencse-termelés, a finomoptika és a vízóragyártás működött. Komlóra az olajfék-gyártást telepítették. Dunaújvároson óragyár, Zalaegerszegen elsősorban a számítástechnikai elektronika gyártása kezdte meg működését. Veszprémi kutatólaboratóriumuk a laboratóriumi műszereik folyamatos korszerűsítéséről és fejlesztéséről gondoskodott.

A MOM fejlődése mérhető volt a számok tükrében, a műszaki és technológiai színvonal fokozatos emelkedésében, a gyártmányok paramétereiben, korszerű kivitelezésében. De mérhető volt a műhelyek korszerű gépi berendezésében, készülékekkel és szerszámokkal való felszereltségében is. Az egykori földszintes műhelyek és irodák 5-6 emeletes magasságba emelkedtek. A gyár az Eötvös-inga egyedi, kísérleti példányától a korszerű geodéziai és más műszerek szériagyártásáig jutott el.

5. Geodézia a MOM-ban

Miután 1884-ben felköltöztek Budapestre a Mozsár utcába, az intézet gyorsan fejlődött. 1889-ben a kereskedelmi miniszter a precíziós fizikai és más tudományos eszközök mellett geodéziai műszerek készítésével is megbízta a tanműhelyt. Süss Nándor ezt szívesen vállalta, s az üzleti tevékenységen kívül mindennel ő foglalkozott: tervezés, gyártás, oktatás és az intézet irányítása.

A geodéziai műszerek gyártásához a Mozsár utcai épület már alkalmatlan volt, ezért Süss átköltöztette a műhelyt 1891-ben az Alkotás utcába. Süss közzétette, hogy 1903-ig távcsöves muszerekből ezren felül (teodolitok, szintező műszerek), a nem távcsöves műszerekből pedig több mint kétezret gyártott.

Az Alkotás utcában épülő villamosvasút felső vezetéke zavarta a geodéziai műszerek szabályozását is, ezért 1905-ben a gyár a Csörsz utcába költözött. Ezúttal a végleges helyére.

A növekvő világpiaci igények csak új, korszerű műszerek és műszercsaládok kifejlesztésével, meglevő termékeik gyorsütemű továbbfejlesztésével, termelékenyebb technológiák alkalmazásával voltak kielégíthetőek. Persze a műszerek fejlesztésén kívül az őket előállító berendezések, eszközök, munkahelyek is átmentek egy átalakulási fázison. Ezért a műszerek továbbfejlesztése és újak feltalálása kellemesebb körülmények között, korszerűbb műszerekkel gyorsabban ment. Ez a változás egy folyamatos átmenetet jelentett abban az értelemben is, hogy a dolgozók egy műszer egy előállítási fázisát tanulták meg, s így egy dologra összpontosítottak, ezért kevesebb volt a hibalehetőség.

1958 körül közép- és hosszú távú fejlesztési terveikben hagyományos gyártmányaik közül elsősorban a magas műszaki színvonalat képviselő gyártmánycsoportnak, a geodéziai műszerek továbbfejlesztésére összpontosították anyagi és szellemi erőforrásaikat. A hagyományos geodéziai műszercsalád mellett a finommechanikai gyártmánystruktúra kiszélesítése érdekében különféle laboratóriumi műszerek gyártásának meghonosítása szerepelt elképzeléseik között. Új gyártmánycsaládok bevezetése mellett a széles gyártási profil fokozatos csökkentését is tervezték.

A geodéziai és optikai műszergyártás továbbfejlesztését célozta a vállalati kutatóbázis megteremtése. A teodolitok és szintezőműszerek gyártásánál az üvegkör használata fordulópontot jelentett. Ennek eredményeként 1960-ban megvalósították a másodpercteodolit üzemszerű gyártását. Ugyanerre az időszakra esik e műszercsalád csúcspontját képező pörgettyűs (giro) teodolitok kifejlesztése.

A geodéziai műszerek gyártását, optikai és korszerű üvegkörosztási technológiák bevezetését, alkalmazását a felszabadulás utáni időszak legjelentősebb beruházásai tették lehetővé, amelynek keretében osztóműhelyt létesítettek.

Az 1960-as évek elejétől a geodéziai műszerek, 1963-tól pedig a giroteodolit, a nyugati piacokon is versenyképes volt.

6. Állandó rendelések

Állandó megrendelő volt Eötvös Lóránt, a torziós inga feltalálója, aki a kísérleteihez szükséges műszereket Süssnél rendelte meg, már 1889 óta. Világhírűvé vált ingáját is Süss készítette, amellyel Eötvös azokat a gravitációs méréseit végezte, amelyek hozzásegítették Einsteint az általános relativitás-elméletének kidolgozásához. Jelentősen hozzájárult az egyik legfontosabb fizikai törvény felfedezéséhez, és elsősorban az ő érdeme, hogy nálunk a precíziós mechanikát meghonosította és hazánkat a művelt nyugati államok sorába emelte. Ezeket a műszereket külföldre, sőt a tengerentúlra is szállították.

Az intézmény megszületése óta az állami hivatalok és intézetek szállítója volt. 1896 óta az állami hivatalok és intézetek a szükséges műszereket és egyéb a felmérés céljára szolgáló tárgyakat kizárólag Süssnél szerezték be. Hozzájuk csatlakozott nemcsak a legtöbb magyar magánmérnök, hanem külföldről is érkeztek megrendelések. A következő hivatalokkal és intézetekkel Süss már 1909-ben megszakítás nélkül kapcsolatban volt: Magyar Királyi Államvasutak, Háromszögelő Hivatal, Felmérési Felügyelőségek, Országos Vízépítési Igazgatóság, erdőhatóságok, építészeti hivatalok, Hídépítési szakosztály, budapesti Tudomány-Egyetem, Magyar Királyi Bányahivatalok, stb.

A gazdasági reform a vállalatot is közelebb hozta a piachoz. 1968-ban megkapták főbb termékcsoportjainkra, a geodézia és laborműszerekre az önálló exportforgalmazás jogát, így közvetlenül informálódhattak a világpiaci árakról és a felhasználók igényeiről. A piac közvetlen megismerése értékes információt jelentett a távlati tervek kialakításánál.

7. Érdekességek

Érdekes ellentmondás: Amikor a tanulók kérték igazgatójukat, hogy engedje el őket a május elsejei felvonulásra, Süss kijelentette, hogy ők tanulók és nem munkások, így nem engedte el őket. Néhány héttel később erre hivatkozva a tanulók nyári vakációt kértek, de ezt a kérésüket azzal utasította el, hogy ők munkások és nem tanulók.

Nem lehetett könnyű a jövendő finommechanikusoknak az élete 14-18 éve között, tanszünet nélkül. Minden hétköznap tíz órát dolgoztak és tanultak, vasárnap pedig rajzoltak. Akkoriban az inasoknak máshol 12-14 órás munkaidejük volt.