A rendszerváltás embert próbáló 10 évének és egyben az emberiség számára rendkívül nagy megpróbáltatásokkal járó második évezrednek a végére értünk. Az egybeesés önmagában is figyelmet keltő, de különösen az, ha belegondolunk abba, hogy a Földön vajon hány generációnak adatott meg egy-egy ezredforduló megtapasztalása. Mondhatjuk erre, hogy ez csak egy évszám, egy kerek érték az idő referencia-rendszerében. Ez így is van, de valahogy az ember számára ezek a kerek évszámok mindig is különös jelentőséggel bírnak. Így vagyunk a már említett tíz esztendővel is, amelynek az a sajátossága, hogy bár kerek számmal jellemezhető, de korántsem lezárt folyamatot takar. Ez a folyamat egy ország polgárai által felvállalt út, mely demokratikus berendezkedést, piacgazdasági környezetet, euro-atlanti integrációt, felemelkedést, összességében a korábbinál emberibb, boldogabb jövőt ígér.

Mikor a tisztelt Olvasó e lapot a kezében tartja, már a harmadik évezred percei, napjai sodródnak az idő rokkáján. Minden új esztendő hajnalán elgondolkodunk azon, hogy vajon mit hoz ez az év. Az ezredváltás sem kivétel, csak tán most kicsit messzebb tekintünk, a távolabbi jövőt is fürkészi fantáziánk. Ez így természetes minden ember esetében, aki felelősséget érez a családjáért, a hazájáért, az emberiség sorsának alakulásáért, a földi környezetért. Ezt a kérdéskört manapság a tudományos zsargon a fenntartható fejlődés fogalommal jelöli. A vonatkozó meghatározás szerint a fenntartható fejlődés olyan fejlődési folyamat, mely kielégíti a jelen generáció szükségleteit anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generációk esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket. Ebből az elvből egyenesen következik, hogy az emberiség a jövőben csak akkor részesülhet a földi javakban, ha a természeti erőforrások hasznosításában – sok generáción át – nagyfokú takarékosság valósul meg, a környezet minőségének megőrzése mellett.

A természeti erőforrások közül az egyik legfontosabb a termőföld, amelyet a földügyi igazgatás kiemelkedő jelentőségű tárgyaként említhetünk. A termőföld védelme, értékelése mellett a földügyi igazgatási tevékenység kiterjed több, az infrastruktúrához tartozó objektumra, illetve e tevékenység eredménye több olyan infrastrukturális jellegű termék, amelyek együttesen indokolják, hogy ezt a szakterületet a fenntartható fejlődés bázisaként, meghatározó elemeként kezeljük. Az ENSZ, a kérdéssel foglalkozva, ezzel azonos módon foglalt állást. Ez a minősítés rangot, egyben felelősséget is jelent, hiszen köztudott, hogy korszerű infrastruktúra nélkül nincs esély a társadalmi jólétre. A felelősség azért hangsúlyos, mert a földügyi szakterület esetleges lemaradása, az együttgondolkodás hiánya együtt jár az erre az infrastruktúrára épülő fejlődés hátráltatásával, ellehetetlenítésével.

A földügyi igazgatás gyűjtőnevet használtuk az előzőekben, de természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a földügyi, ingatlan-nyilvántartási, földmérési, térképészeti, távérzékelési és szakoktatási tevékenység egészének
ez csak az egyik, az úgynevezett közigazgatási szelete. A Magyar Földmérési, Térképészeti és Távérzékelési Társaság viszont a szakmai társadalom egészét képviseli, beleértve a katonai térképészetet is. Kicsit másképpen, de a földügyi szakigazgatás irányító szerve, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium – a vonatkozó törvényi szabályozásból eredően és ágazati felügyeleti hatáskörében eljárva – szintén az említett szakterület egészére kiható tevékenységet folytat. Az a tény, hogy jelen köszöntővel mindkét említett szervezet nevében szólítjuk meg a szakmai közönséget, nagyon időszerű üzenet hordozója. Azt kívánjuk ezzel érzékeltetni, hogy az együttműködésnek, a közös munkának rendkívül fontos szerepe van napjaink történéseiben. Az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó Magyarország, történelmének nehéz, de rendkívül kedvező kilátásokkal kecsegtető időszakát éli. Ebben az időszakban nagy szükség van a jól képzett, az új irányában nyitott, tevékeny, alkotó emberre, és nem utolsó sorban az emberek közötti összefogásra.

Utaltunk rá, de nem lehet elégszer ismételni, hogy a szakterület infrastrukturális alapokat szolgáltat a nemzetgazdaságnak. Az ezzel kapcsolatos munka csak jól átgondolt, megfelelő célokat szolgáló, koordinált programok mentén haladhat. Ilyen átfogó program szerepet szánunk a Széchenyi Tervnek, valamint a megszületőben lévő, “Híd a harmadik évezredbe” címet viselő agrárprogramnak. E programok, valamint az ország jóváhagyott két éves költségvetése is számos olyan elemet tartalmaznak, melyek az előremutató fejlődés garanciáit hordozzák, és amelyek indokoltan építenek szakterületünk hatékony közreműködésére. A közreműködés iránti hangsúlyos igény mind a közszférában, mind pedig a vállalkozói területeken tevékenykedő szakemberek irányában megfogalmazódik. Bízunk abban, hogy a hagyományosnak tekinthető, jól működő szakmai kapcsolatok eredményeként, a közös feladatok stratégiájának kidolgozásában és végrehajtásában számíthatunk a szakmai társadalom támogatására. A harmadik évezred eredményeinek formálása a ma szakembereinek kezében van, de esélyeinkkel jól kell sáfárkodnunk!

Tisztelt Olvasó, Kedves Kolléganők, Kollégák!

A 2001. év első napjaiban kívánunk minden munkatársunknak, családtagjaiknak nagyon boldog új esztendőt, a családi életben, és a munkahelyen sikereket, gyarapodást mind szellemi, mind anyagi téren, és nem utolsó sorban jó egészséget.