1991-ben helyi önkormányzati kezdeményezésre informatikai rendszer kialakítására kezdődtek tárgyalások. Az informatikai koncepciót a pécsi képviselőtestület elfogadta. Az elképzelés szerint digitális térképi alapra épülő térinformatikai rendszert kellene kifejleszteni az önkormányzat, a földhivatal és egyéb intézmények közremuködésével.

Kezdetben a Földhivatalnál sem aratott osztatlan sikert az ötlet. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a tényt sem, hogy az idő tájt mi sem rendelkeztünk elég ismerettel a térinformatikáról, és számítógépes felszereltségünk is nagyon kezdetleges volt. Mindezek ellenére a Földmérési és Távérzékelési Intézet 1992-ben megkötötte a szerződést a Pécsi Geodéziai és Térképészeti vállalattal.

A vállalkozó Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalat több technológiai eljárásra készített költségvetést, amire azért volt szükség, mert Pécs város földmérési alaptérképe különböző időben és technológiával készült

Az 1950-es években kezdődött és a 70-es évek közepéig tartott a központi belterület numerikus felmérése HDR vetületi rendszerben 1: 1000-es méretarányban.

A történelmi belváros szabatos felmérése EOV rendszerben az 1980-as évek elején készült. A belterület további egységei, zártkertek, valamint a külterület, az 1970-es évek elején készült fotogrammetriai eljárással, melynek végterméke HDR vetületű 1: 1000-es méretarányú grafikus térkép lett. Az eltérő technológiával készült térképek jelentős pontosságbeli különbségeket tartalmaztak.

1988-ban fejeződött be Pécs város földmérési alaptérképeinek EOTR átalakítása. Ilyen

térképkészítési előzményekkel 1992 októberében elkészült a digitális földmérési alaptérkép muszaki terve. A 40 millió Ft-os vállalkozási összegből az Önkormányzat kb. 13 millió forinttal járult hozzá és egy számítógépes munkahely telepítésével a Pécsi Körzeti Földhivatalnál.

A műszaki terv az alábbi technológiák alkalmazását irányozta elő:

– A szabatos és numerikus részeken földrészlethatárig koordináták bevitele, földrészlet határok szerkesztése, földrészleten belüli tartalom tömbrajzból és változási munkarészekből történő szerkesztése. Ez kb. a belterület 50%-a.

– A központi belterület további részei, amelyek sztereo-fotogrammetriai, a közvetlen csatlakozó zártkertek pedig földi automatizált új felméréssel készültek.

– A kevésbé frekventált belterületi és zártkerti egységek, valamint a külterület előállítása digitalizálással történt.

– A digitális térképkészítés csak a földmérési alaptérkép sík rajzára vonatkozott. Az új felméréssel készült részeken a részletmérést csak vízszintes értelemben készítették el, így magassági adatok utólagos bedolgozása nem volt elképzelhető.

A határidő 1994. december 31-e volt.

A műszaki terv F.7. szabályzat alapján, annak tartalmi és pontossági előírásainak figyelembevételével készült, mivel nem volt semmilyen szabályzat vagy útmutató a digitális térkép készítésére vonatkozóan.

A műszaki terv 24-es rétegkiosztást és egyedi kódolást írt elő.

A munka a központi belterület szerkesztésével indult, és már 1993 januárjában elkezdődött a törzskönyvi bejegyzések véleményeztetése, mellyel egy olyan áradat indult el, amiből nem látszott kiút. Ennek során a földmérésben és a hivatali munkában elkövethető szinte valamennyi korábbi hiba és hiányosság napvilágra került. Nem egy esetben 30-40 évre visszamenőleg kellett elfogadható válasz és megoldás után kutatnunk.

Célunk az volt, hogy ha már a város teljes területén új felmérésre, helyszínelésre nem futotta a keretből, akkor legalább a meglévő térképi tartalom és területi adatok korrekt módon kerüljenek a digitális állományba.

Időközben világossá vált, hogy az eredeti határidő sem a vállalkozó, sem a Földhivatal részéről nem tartható. A munka folyamán a Földhivatal és a vállalkozó szinte napi kapcsolatot tartott fenn. A kész anyagok folyamatosan kerültek be ellenőrzésre és állásfoglalások kiadására a hivatalhoz

A bejegyzések jelentős része abból is adódott, hogy sajnos a vállalkozó részéről olyan kollégák is dolgoztak szép számmal a terepen, akiknek nem volt kellő gyakorlatuk a földrészlet azonosításában, elhatárolásban. Önkényes, nem egyértelmű elhatárolás esetén pedig megkérdőjelezhető annak eredménye. A mai napig sokan jönnek hivatalunkhoz panasszal élve, hogy ki és miért jelölte a határt ide vagy oda.

Hivatalunknál közben tetőződtek a kárpótlási munkák. Az új felméréssel kapcsolatos földhivatali állásfoglalások, válaszok zömmel helyszíni bejárást, ellenőrzést igényeltek; e feladat megoldásához a Baranya Megyei Földhivatal nyújtott segítséget.

Mire az új felmérések és a külterület digitalizálása elkezdődött, addigra megjelent a di-
gitális földmérési alaptérképre vonatkozó 21/1995. (VI.29.) FM rendelet, amely szabályozta a rétegkiosztást és a kódolást. A központi belterület szerkesztése már befejezéshez közeledett, így az a már említett 24-es rétegkiosztásban maradt. Az újonnan felmért belterület, zártkert és külterület már 74-es rétegkiosztással készült, tehát a város digitális állománya nem lett egységes. A munkát lassították a menet közben felvetődött, az egyes technológiákkal kapcsolatos kérdések, viták, amelyek megoldására útmutató vagy szabályzat nem állt rendelkezésre, arra a műszaki terv sem tért ki, mivel
tapasztalat és gyakorlat híján fel sem merülhettek ilyen problémák.

Példának említem, hogy a műszaki terv szinte minden technológiát részletesen ismertetett, kivéve a digitalizálást, amire kb. 3 mondatot szenteltek csupán.

Az első próbarajzok és területi eltérések vizsgálatánál derült ki, hogy mindenki másként értelmezi a digitalizálási technológiát. Vitáink végére legtöbb esetben magasabb szinten tettek pontot. Ma már ezek nem okoznának gondot, mivel a DAT szabályzatban találnánk rá választ. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a földhivatali állásfoglalás, törzskönyvi bejegyzések vizsgálata megfelelt egy munkaközi belső vizsgálatnak, ellenőrzésnek.

Végül 1997. december 12-én a digitális földmérési alaptérkép állami átvétele megtörtént, s így a digitális térkép forgalomba került.

Felgyorsult az adatszolgáltatás; a földmérési vállalkozók igény szerint mágneslemezen is megkaphatják az adatokat. Az adatszolgáltatási idő lerövidült. A változási vázrajzok és a sajátos célú munkák vizsgálata ugyancsak felgyorsult, a beérkező munkákat nemcsak hagyományos módon papírtérképen, hanem mágneslemezen is leadják. A vizsgálat a leadott digitális adatállományban történik. Az adatok betöltése és átvétele gyors és sok hibalehetőséget is kizár.

Az előzetes és végleges térképezés viszont duplán történt, kb. 4-5 éven keresztül. Ez idő alatt a sajátos célú geodéziai munkákat numerikusan az F.2-es szabályzat alapján kellett elkészíteni, kettős állapot szerint.

Ezek után következett mint derült égből a villámcsapás Pécs város digitális földmérési alaptérképeinek DAT-szabályzat szerinti átalakítása, amit mi röviden “datosításnak” hívunk. A Nemzeti Kataszteri Program Kht. több egyeztető tárgyalás után 1997 novemberében elfogadta a datosítás műszaki tervét, melyet a Pécsi Geodéziai és Térképészeti Kft. mint vállalkozó készített.

A műszaki terv egy éves teljesítési határidőt irányzott elő. Mi egy újabb roham előtt álltunk, hogy az ettől számított egy-két hónapos határidők betartásával tudjunk adatot szolgáltatni a Pécsi Geodéziai és Térképészeti Kft-nek.

Döbbenten értesültünk a szerződéskötés után, hogy a datosítás csak államialapadat-szintig történik. A szerződéskötés értelmében semmilyen, a DAT-szabályzatban szereplő alapadat vagy háttéradat nem kerül datosításra. A részletpontok kódolása is csak államialapadat-szintig történik. Az épületek több rétegbe való leválogatása, azonosítása, minősítése, attribútumadatok gyűjtése csak térképi szemlélés alapján, azaz semmilyen segédanyag felhasználása (földkönyv, területjegyzék igénybevétele), és helyszínelés nélkül történt. A város területére egységes lett a rétegkiosztás, a kódolás viszont nem. A DAT-szabvány szerint felületek kialakítása szükséges, ezért módosultak a kötések, így a területi adatokban is változás jelentkezett a korábbi digitális állományhoz képest.

Úgy gondoltuk, hogy ha egy digitális térkép képezi a térinformatikai rendszer és a földügyi adatbázis alapját, akkor a meglévő adatok, információk mennyiségét nem csökkentve, hanem minél szélesebb, illetve nagyobb körben kellene feldolgozni.

Egy év alatt elkészült a datos változat, melynek állami átvétele is megtörtént 2000. március 13-án, ám sem az adatállomány kezelését és muködését, sem DAT-ból nyomtatott térképet eddig még nem láttunk.

Jelenleg is a datosításhoz készült, hibajavítás utáni ITR szerinti állományt használjuk nyilvántartási térkép gyanánt, ezt egészítjük ki az időközi változásokkal szintén az ITR segítségével. A datos állomány az óta is a páncélszekrényben lapul. Sem nézni, sem használni nem tudjuk, hardver- és szoftverháttér hiánya miatt.

A datos térkép ezzel a minimális tartalommal, csak állami alapadatok szerepeltetése és közvetlen változásvezetés híján egyáltalán nem biztos, hogy a nyilvántartási térkép rendeltetését betölti és megfelel a mai igényeknek és feltételeknek. Megkérdőjelezhető, hogy ilyen tartalommal egyáltalán forgalomképes lesz-e.

Újabb problémát vet fel, ha a TAKAROS KÉKES alrendszere kerül bevezetésre, a kódolás tekintetében nem egységes, de jelenleg naprakész digitális térkép kerül-e konvertálásra. Ha valami isteni csoda folytán mégis lesz hozzá technikánk, szoftverünk és a DAT-ot vezetik be, akkor újra ott tartunk, hogy egy elavult, nem vezetett állományunk lesz, amit vagy hónapokon át újra kiegészítünk, vagy a mostani ITR-es állományt datosítja valaki újra 50-60 millió forintért.

A DAT-tal kapcsolatban azon is el kellene gondolkodni, hogy szabad-e olyan szerződéseket kötni, ahol az új végtermék kevesebb információt (csak állami alapadatot) tartalmaz, mint a régi papírtérkép, vagy az ITR-es állomány. Gondolok itt a burkolatokra, teraszokra, támfalakra, épülettartozékokra, szintvonalakra, kótált pontokra, amik Pécs város domborzati és földrajzi viszonyaira tekintettel fontos információk.

A DAT szerinti területi adatok átalakításra kerültek az ingatlan-nyilvántartásban, de a külterület esetében a helyrajzi számokat nullássá kellett visszarendezni, mivel ezeket a KDIR-rendszer nem fogadta. A későbbiek során, ha a DAT-ot akarjuk üzemeltetni, akkor újabb gondot jelent a külterület helyrajzi számozása.

A digitális térkép használata, továbbvezetése során egyre több tapasztalatot szereztünk, megismertük különböző felhasználók, digitális alaptérképre vonatkozó tartalmi és műszaki igényeit. A szoftverfejlesztők figyelmét szeretném felhívni, hogy praktikus lenne az építményeknél, sok más objektumnál, a térkép megjelenítésénél, kirajzolásánál valami megkülönböztető jelzést használni, (sraffozás, tónusos kiemelés) vagy az udvar beírást újra alkalmazni. Sok esetben nem lehet eldönteni egy sűrű, zárt belső udvaros beépítésű belváros esetén, hogy melyik felület az épület és melyik az udvar, hiszen ugyanabban a rétegben fut körbe az épület is és udvar is. Sajnos az udvar megjelölés már az EOTR-nél megszűnt, így néha a régi mérési anyagokat kell újra előbányászni, hogy egy ilyen egyszerű kérdést el tudjunk dönteni.

Az előzmények alapján valószínűsíthető, hogy az NKP Kht. jelenlegi elképzelései szerint azoknak az adatoknak a bedolgozásáról, továbbvezetéséről, ami nem állami alapadat, az érdekelt felhasználóknak kell gondoskodniuk. Megkérdezhetjük: vajon egy közmű-üzemeltető hajlandó-e egy teljes belterületen a burkolatot vagy más alapadatot illetve háttéradatot bedolgoztatni a DAT-ba, csak azért, mert pár utca, vagy városrész korszerűsítéséhez a természetbeni állapotot tartalmazó digitális alaptérképre van szüksége?

A DAT címén a felhasználó a földhivataltól drága pénzért olyan térképet kap, amit nem tud használni, illetve aminek tartalma nem kielégítő. Ha pedig ezen adatokat igény szerint, apró részletekben dolgozzák be a térképekre, akkor sosem lesz egységes térképállományunk.

Így azt érjük el, hogy a felhasználók saját elavult térképeiket digitalizálják, és azokat veszik alapul tervezéseikhez. Tehát: amilyen céllal eredetileg indult a digitális térkép elképzelése, ti. hogy egységes alapot biztosítson, oly módon szinte biztos, hogy nem valósul meg.

A tartalmi csökkentés helyett sokkal inkább a digitális térkép továbbfejlesztésén lenne érdemes gondolkodni, hogy minél inkább összhangba kerüljön a nyilvántartás adataival, pl. a nyilvántartásba bejegyezhető, változási vázrajzhoz kötött egyéb jogok, mint szolgalmi jog, önálló ingatlan stb. tekintetében. A digitális térképnél a technikai kivitelezés megoldható, a tartalmi információ-többlet nem zavarná a nyilvántartási térkép áttekinthetőségét és használhatóságát. Ilyen irányú fejlesztéssel végre lerakhatnánk egy jól kezelhető elektronikus irattár alapjait.

2000. júniusban vezették be a Pécsi Körzeti Földhivatalban a TAKAROS-t. A pécsi digitális térkép ingatlan-nyilvántartási átalakítása még KDIR-ben történt, mert az akkori ismereteink és a rendelkezésünkre álló szoftverek szerint ezt nem lehetett volna megoldani a TAKAROS-ban.

Az ingatlan-nyilvántartási átalakítást megelozően az egyezőség megteremtése érdekében az épületek leválogatását, azonosítását, valamint a kötéseket korrigálni kellett, felhasználva a földkönyv és területjegyzék adatait. A helytelen minősítés, illetve ezek korrigálása oly nagy mértékű volt, hogy négy munkatársunknak 3-4 hónapos munkát jelentett. Az érvénybe léptetést kerületenként 1-1 hónap közszemle után végeztük el: ez is nagyon sok munkával járt. Az összes helyrajzi számot (44000 földrészlet) 50-100-as csoportonként széljegyeztek be, és azon belül minden terület- és művelésiág-változást manuálisan vittek be. Egy-egy kerületre így sem volt mindig elég az egy hónap. Az éppen átalakítás alatt álló kerületnél a tulajdonlap kiadása és az ingatlan-nyilvántartási ügyek átvezetése ideiglenesen szünetelt. Több körzeti földhivatal is segített nekünk, hogy 2000. június 14-re egy átalakított, ellenőrzött és a digitális térképpel egyező állományt adhassunk a TAKAROS-rendszerhez.

Örömmel hallottam az agárdi Ingatlankataszteri Fórumon, hogy most már készülőben van az a szoftver, ami az átalakítást elvégzi a TAKAROS-ban.

A közszemlét és az érvénybe léptetést követően a papír alapú térképet felváltotta a számítógépen kezelt digitális térkép. Az adatszolgáltatást a térképtárba telepített munkaállomással oldottuk meg. Sajnos az nincs abba a földmérői hálózatba bekötve, amit korábban alakítottunk ki, az állomány nagysága és a gépek kapacitása, valamint a hozzáférhetőség miatt. Ezért az adatszolgáltatást hetente frissített állományból oldjuk meg.

Arról sem hallgathatok, hogy az adatvédelem, a hozzáférés szabályozása és az anyag archiválása sincs megoldva.

A fentiekből logikusan következik, hogy a biztonságos kezeléshez sürgősen fejleszteni, ill. korszerűsíteni kell a hardver és szoftverállományt.

A nagymértékű változások, valamint a külterületi helyrajzi számok visszaállítása miatt egy új területjegyzéket szerettünk volna készíteni, ami szintén nem volt lehetséges a TAKAROS-ban. Több hónapos próbálkozás után az utolsó KDIR-es állományból sikerült elkészíteni az új területjegyzéket, ami természetszerűleg csak három hónappal korábbi állapotot tükrözött. Mikor elkezdődött volna a nyomtatás, akkor kaptunk egy új alrendszert, ami már tud a TAKAROS-ban is területjegyzéket készíteni. Nem tökéletes, keveri az alrészleteket, az AK értékeket, de végre történt valami. A mi pécsi digitális térképünknél ez volt a harmadik eset, amikor a “kocsi megelőzte a lovakat”. De ennek ellenére a sok küszködés, idegeskedés és rengeteg munka után mégis nagyon örülünk, hogy hét év után komoly, közös munkával sikerült egy olyan értéket előállítanunk, ami több odafigyelést, megbecsülést és fejlesztést érdemelne.

Remarks from the land office point of view on the digital map of city Pécs

T. Sarbak
Summary

Nowadays the most important development program on the field of Hungarian land office is the digital mapping and the up-to-date data service