Pest lejtszintméretezése és háromszögelése

A mai Budapest eredetileg három város volt, mégpedig Buda szabad királyi főváros, Pest szabad királyi főváros és Óbuda magyar királyi koronai mezőváros. A három várost az 1872. december, 23-án kihirdetett XXXVI. tc. egyesítette Budapest székesfőváros név alatt. Ez adja a magyarázatát annak, hogy külön kell Buda, Pest és Óbuda felméréséről beszélnünk.

Fővárosunkat sajnos nagyon gyakran veszélyeztette az árvíz. A XIX. század legnagyobb árvizét 1838. március 13. és 15. között jegyezték be a történelembe. Ekkor a Duna 929 centiméterrel tetőzött. Bár Vásárhelyi Pál már korábban figyelmeztette a várost, hogy valami baj lesz, mert az olvadás előbb indult meg, mint a jégzajlás. Szavait azonban senki nem hallgatta meg, hisz a pesti lakosság hozzászokott a Duna magas szintállásához.

Az árvíz nemcsak Pest városát, hanem Óbudától Budafokig elsodort mindent.

Az 1838-as nagy árvíz után Pest városa nemcsak hogy szinte teljesen újjáépült, hanem rohamos fejlődésnek indult. Az építkezések azonban sajnálatos módon szabályozás nélkül, összevisszaságban történtek. A szabályozáshoz városrendezési terveket kellett volna készíteni, de ehhez nem volt meg a megfelelő térképi ellátottsága a városnak.

Az árvíz következtében a terep teljesen megváltozott, hiszen az árvíz elvonulásával nemcsak az összedőlt házak maradtak hátra, hanem a Duna által széthordott hulladék és iszap nagyon megváltoztatta a város arculatát.

A szörnyű és állandóan fenyegető katasztrófától megrémült városatyák az árvíz utáni első ülésükön határozatot hoztak arról, hogy a főváros talajszintjét olyan magasságig kell feltölteni, hogy azt az árvíz soha ne tudja elönteni. Az utcák szintjét átlagosan 6 lábbal (1,90 m) kellett megemelni. Ezt a munkálatot szigorú mérnöki utasítások szerint kellett elvégezni. Ehhez azonban megbízható magassági térképre lett volna szükség, de ilyen nem volt. Ebből kifolyólag vált szükségessé Pest városának újabb lejtszintméretezése (magassági felmérése).

A Lejtmérési Bizottmány 1861-ben alakult meg. Tagjai: Alkér Antal tanácsnok, Adreánszki Zsiga tolnok, Sebastiáni Frigyes, Preissner József, Zsigmondi Vilmos, jó nevű magánmérnök, a margitszigeti és a városligeti világhírű ártézi kutak létesítője, valamint Clark Ádám, a Lánchíd építésének vezetője, az alagút tervezője és vezető főmérnöke.

A bizottmány 1862. december 23-án hagyta jóvá a tervet és az összes mérési munkáért 8500 forintot szavazott meg.

A munkát pályázat kiírásával kezdték meg. A nagy feladatra 14 jelentkező nyújtotta be a pályázatát, de közülük csak négyen feleltek meg a követelményeknek. A négy pályázó; Kruspér István, a későbbi műegyetemi tanár, valamint a geodézia professzora, Halácsi Miklós és fia Halácsi Sándor, aki később a nagy Budapest egyesülésekor a városnak a főmérnöke lesz, valamint Doletsko Ferenc. A szerződést Doletsko Ferenccel kötötték meg. A felmérés összegéről 7000 forintban állapodtak meg.

A kiindulópont a Duna nullpontjára vonatkozott, mely akkor már a Lánchíd lábába vésett vízmércén állt (6. kép) és az Adriai tenger felett 50 929 bécsi öl, azaz 96 586 méter magasságot jelölt. Az általa végigmért vonalak hossza mintegy 568 km-t tett ki. Doletsko száz főalappontot határozott meg, melyeket vastáblával állandósított.

A pontokat római számmal jelölték meg I-től C-ig. Kitelepítésük a következő felosztásban történt:

– 14 db. a Belvárosban,

– 18 db. a Ferencvárosban,

– 26 db. a Józsefvárosban,

– 24 db. a Terézvárosban,

– 18 db. a Lipótvárosban.

A mérést nehezítette az a körülmény, hogy az építkezések gyorsabb ütemben zajlottak, mint a felmérés, és a már beépített területet újból szintezni kellett. Sajnos nem voltak egyértelműen körülírva a munkálatok a szerződésben. A rengeteg pótmunka miatt Doletskonak állandó anyagi gondjai voltak és ezért hitelezőkre volt szüksége. A túlmunkák költségét természetesen a várostól később elkérte.

Doletsko Ferenc, befejezte Pest városának magassági felmérését, amit a szerződésben vállalt, azonban a városnak még szüksége lett volna arra, hogy a kültelkek felmérését is elvégezze. Ezt azonban már nem vállalta. A város ezért Thier Edét bízta meg ezzel a munkával. Ő már nem egy önálló szintezést végzett, hanem csatlakozott a Doletsko-féle szintezési pontokhoz. Thier Ede összesen tizenegy pontot határozott meg.

Doletsko szintezéséről a Lejtmérési Bizottmány mindig a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott. A szabatosság tekintetében példamutató munka volt. Munkáját az akkori bel- és külföldi szakkritikák is elismerték.

1862. december 29-én Pest város tanácsa a polgárság kívánságát teljesítve a Helytartótanácshoz azzal a felterjesztéssel fordult, hogy a zavaros tulajdoni viszonyok tisztázására pontos és új térkép elkészítésére van igénye.

1864. április 12-én pályázatot írtak ki. A pályázati feltételekben leírták, hogy a vállalkozók minden épületet, udvart, kertet, üres telket külön, részletesen köteles bemérni, és azt ábrázolni, valamint pontos területszámítást végezni. A térképen fel kell tüntetni az utcai és a tereken lévő csatornafedlapokat és vasrácsokat. A kültelkeken szerepeltetni kell a termesztés nemét. A térképeket a beltelken 1:720-as, a kültelken pedig 1:1440-es méretarányban kell elkészíteni.

A pontos felmérést az addigi gyakorlat alapján, háromszögeléssel képzelték el, ezért is ragaszkodtak ehhez az eljáráshoz (7. ábra). A részletes feltételek alapján, a város határán húsz állópontot, a kültelkeken minden kétezer négyszögöl területen legalább egy állópontot, a városon belül pedig minden tornyot, magaslatot, kúpot, valamint az utca-kereszteződésekben még ötven pontot határoztak meg háromszögelési pontként. A pontok koordinátájának kiszámítását a Gellért-hegyi volt csillagda keleti tornyán keresztül haladó budai délkörre vontkoztatták. A térképeket üveglemezre rögzített rajzpapíron kívánták elkészíteni. E munkálatokra négy évet szántak.

Az elsőrendű háromszögelést 1867 tavaszán kezdték meg és egy év múlva be is fejezték.

A vizsgáló bizottság jegyzőkönyvei alapján a megengedett hibahatárhoz képest három-négyszeres pontossággal végezték el a mérést.

További háromszögelési pontok meghatározására is szükség lett volna, de a munkálatok menetét megállította a szükséges üvegszelvények hiánya. A felmérést a szabályozási, valamint a csatornázási és vízvezetéki munkák miatt nem lehetett tovább halasztani, hiszen a terveket csak pontos térképek alapján készíthették el.

Az Fővárosi Közmunkák Tanácsa (a későbbiekben röviden: FKT), hogy a munka menetét felgyorsítsa és a sikeres befejezését elősegítse, 1870. július 6-án a műszaki osztálynak engedélyezte a szükséges felszerelések megvételét.

Pest város még ebben a hónapban azzal a kéréssel fordult az FKT-hez, hogy a további háromszögelési munkálatok elvégzéséhez a közmunkatanács fizessen ki 24 ezer forint segélyt. Az város érvei a következők voltak:

1. Az FKT érdeke a háromszögelés és a lejtmérés nem pedig a városé.

2. A törvény értelmében azoknak a vállalatoknak és társaságoknak a pótdíja, melyek igazgatósága külföldön van, nem a városi pénzalapba, hanem a fővárosiéba folyik be.

Az FKT a város ezen érveit visszautasította, hisz a részletes felmérés elsősorban a város érdekeit szolgálják. Az FKT mindezek ellenére a 24 ezer forintot felvállalta bizonyos feltételek mellett.

A feltételek a következők voltak:

Pest város háromszögesített és részletesen felmért 264 eredeti szelvényének színezett másolatának elkészítésére az FKT 1871. február 23-án kötött szerződést Halácsy Sándorral. Halácsy a másolatok elkészítését július 1-jei határidővel vállalta el. Ezt a határidőt azonban nem tudta betartani, így július 13-án arra kérte az FKT-t, hogy a már elkészült Pest város 217 darab szelvénye után fizessen 5500 forintot. Ezzel együtt megígérte, hogy a még hiányzó 47 darab szelvény kis késedelemmel, de elkészíti.

A munkálatok befejezésével a Pest városi felmérés vizsgálatával Kruspér István műegyetemi tanárt. Kruspér István 1871-ben A Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye című lapban közzétette Halácsy Sándor munkájával kapcsolatos észrevételeit. A szakértői észrevételek a következők:

Az FKT a fent említett térképek mellett az 1872. május 23-án hozott határozata értelmében, Pest város 1”=100 öl méretarányú átnézeti térképét is megrendelte Halácsytól. A térképet sokszorosításra és terjesztésre szánták (8. kép).

1873. decemberében végezte el a vállalt munkálatokat Halácsy. A jobb áttekinthetőség érdekében nem vitte fel a térképre a pontok koordinátáit, hanem csak a jegyzőkönyvben tüntette fel azokat.

Halácsy Sándor okl. mérnök magánvállalkozás útján végzett munkája 156 elsőrendű háromszögelési alappont meghatározásán alapul. A háromszögelést a Duna völgyének a császári és királyi katonai Földrajzi Intézet által 1919–1826 években végzett háromszögelés alkalmával meghatározott “Délbázis” és “Jánoshegy” alapvonalból fejlesztették ki.

Az alapvonal hossza 7112,802 öl volt. A 156 elsőrendű alappontból 74 álláspont és 82 magaspont volt. A 626 darab másodrendű háromszögelési pont mindegyike a fölfelszínén feküdt. A pontokat úgy határozták meg, hogy a két vagy három mérés után keletkezett háromszögek adatait közepelték. A részletes felmérést 1867–1874-ig, vagyis 7 év alatt végezték el tizenhat mérnökkel mintegy 1millió forint költségráfordítással.

A belsőség szintezését 1874-ben a városi mérnöki hivatal végezte Incze György főmérnök vezetése alatt, ideiglenes alkalmazottakkal, mintegy 8174 forint költséggel.

Buda háromszögelése és magassági felmérése

Buda háromszögelésére 1869. január 12-én szintén beadott egy ajánlatott Halácsy Sándor a fővárosnak. Ezen ajánlat szerint a belsőségen 280, míg a külsőségen 80 háromszögelési pontot tervezett, és az árajánlatában pontonként 30 osztrák forintot kért, ami 10 800 forintos összköltséget jelent. Mindezek mellett ajánlotta, hogy a hálózatba be nem illesztett Varásdy Lipót-féle felvételeket utólag a háromszögelési hálózat elkészülte után érdemes beilleszteni. Ezáltal jelentős költségmegtakarítás érhető el.

Buda főváros építő és szépítő bizottmánya az 1869. december 27-én megtartott ülésén úgy határozott, hogy a fővárosi tanácsnál szorgalmazza a városmérést. A tanács azonban mind ezt, mind Halácsy másik tervét nehéz pénzügyi viszonyokra hivatkozva elvetette.

Ezen körülmények kényszerítő hatására lépett közbe a Fővárosi Közmunkák Tanácsa.

Az FKT 1870. július 26-án tartott ülésén határozatba vette, hogy szab. kir. Buda fővárost felméreti. Erről a fővárost is értesítette, azzal a kiegészítéssel, hogy minden nemű költséget magára vállal.

A határozat következményeként pályázatot hirdettek ki, amely a Budapesti Közlöny című folzóiratban jelent meg dr. Országh Sándor, az akkori FKT elnökének aláírásával. A pályázat szerint “szab. kir. Buda főváros összes határa háromszögíttetni és részletesen felméretni szándékoltatik azon célból, hogy a pontos fekrajzi térképek alapján az építkezési és szabályozási vonalak véglegesen megállapíthatók lehessenek.” A pályázatokat 1870. szeptember 15-én d.e. 10 órára kellett benyújtani az FKT-hez. Szintén ebben a lapban Buda szintezésére is hirdettek pályázatot.

A pályázat tájékoztatást nyújt nagyvonalakban az elkészítendő munka menetéről, valamint arról, hogy a részletes feltételek és előírások a közmunkatanácsnál áttanulmányozhatók délelőtt kilenc és tizenkettő óra közötti időben.

Ebben az időben Buda felmérése a kataszternek is égetően fontos még hátralévő munkája volt. A kataszter ügyeinek intézése a pénzügyminisztérium VII. ügyosztályához tartozott.

A pénzügyminiszter Kerkápoly Károly, az ügyosztály akkori vezetője Trzinsky Gyula osztálytanácsos, a főosztályvezető pedig Márffy Ágoston osztálytanácsos volt.

A pályázati hirdetmény megjelenése után a pénzügyminisztérium VII. ügyosztálya a lehető leggyorsabban felvette a kapcsolatot a közmunkatanáccsal. A Pénzügyminisztérium a városmérésre irányuló igényeit átiratban közölte a Közmunkatanáccsal, ezért felszólította a Közmunkatanácsot, hogy állítsanak fel egy vegyes bizottságot. E bizottság hivatott szavatolni, hogy az ellentétes érdekek ezentúl közös mederben follyanak.

A Pénzügyminisztérium egyúttal egy költségelőirányzatot is adott, mely 86 896 forintban állapította meg az elvégzendő munka összes kiadását. Mindezek mellett az átirat kifogásolta többek között a részletes feltételekben előírt hibahatárokat.

A Pénzügyminisztérium ajánlatát gróf Tisza Lajos a közmunkatanács alelnöke nagy örömmel elfogadta és azonnal intézkedett a vegyes bizottság felállításáról. A Közmunkatanácsot öt tag, míg a Pénzügyminisztériumot négy megbízott bizottsági tag képviselte az 1870. október 1-én megtartott egyeztető tárgyaláson. A tárgyalás szép eredményekre vezetett, és a jegyzőkönyvi megállapodás lényege a következőket tartalmazta: Buda háromszögelését, felmérését és szintezését a kataszter vállalta a részletes feltételek általa kívánt és írásba foglalt módosítások alapján. A Pénzügyminisztérium által kiszámolt és a vegyesbizottság által is elfogadott 86 896 összes költségből a közmunkatanács 27 000 forintot vállal magára mindazon külön munkák ellenében, melyek a kataszter céljait nem szolgálják, úgymint a szintezés, a nagy méretarányú szelvények, valamint a különböző méretarányban elkészített térképmásolatok.

A szolgálmányok költségét azaz a napszámosok bérét, a szállást, a kosztot, valamint a felhasználandó anyag költségeit a főváros viseli. Mindezek előállítása a városban eléggé körülményes lett volna, ezen kívül a munka zavartalan menetét is veszélyeztette volna. Tekintve a fent említett körülményeket a bizottság a szolgálmányok megváltását pénzben javasolta, és ennek összegét 27 010 forintban állapította meg. A fennmaradó 32 886 forintot a kataszter vállalja magára, hisz a földadó kivetéséhez szükséges munkarészek birtokába juthat mindezek fejében.

A fentiekben említett javaslatot 1870. október 17-én a Közmunkatanács, és a Pénzügyminisztérium egyaránt elfogatta. A gyors megállapodás azonban kicsivel később majdnem meghiúsult, ugyanis senki sem számolt azzal a ténnyel, hogy a Közmunkatanács a kezdeti tárgyalásokat azzal indította útjára, hogy a felmérés összes költségét magára vállalja.

A fennálló rendelkezések azonban, mint a szolgálmányok finanszírozása címén 27 010 forint vállalását írja elő a városnak. A főváros azonban a fentiekre hivatkozva megtagadta a bizottság által jogosan kirótt költség megtérítését. Hosszas iratváltás következtében a Közmunkatanács átvállalta a szolgálmányok megváltása címén kirótt 27 010 forintot a fővárostól. Ezzel minden kérdés megoldódott, és a munkákat a részletes feltételekben előírt módon, valamint a kataszter javaslatainak figyelembevételével megkezdhették.