A MOM csődbe jutásával kapcsolatban elkerülhetetlen műszaki-gazdasági elemzések felszínre juttatták a gyáron belül legnagyobb tradícióval rendelkező geodéziai műszergyártás helyzetfelmérésének és jövőbeni kilátásainak elorejelzésének igényét. Ezt érdemben csak egy finommechanikai-, optikai-, gyártásszervezési-, közgazdász-, külkereskedő-, iparpolitikus és geodéták csoportjából szervezett kollektíva tudná elvégezni, amikoris a hangsúlyt itt a jólszervezettségre kell helyezni. E téren ugyanis 1951 óta a soproni MTA Geodéziai és Geofizikai Kutató Intézetben (illetve ennek jogelődeiben) Dr. Tárczy-Hornoch Antal professzor irányítása alatt a MOM külső szakértőjeként 25 éven át szerzett tapasztalataim alapján nem számítok könnyen kialakítható egységes állásfoglalásra és most is csak indításként – esetleg tárgyalási alapként – írom ezt a “kéretlen” gyorselemzést.

Elöljáróban minden részletezés nélkül kijelenthetem, hogy az ország műszaki tradíciói ellen elkövetett bűn lenne a MOM-beli geodéziai műszergyártás teljes felszámolása, és akár OMFB-programként is segíteni kellene a tradíciók fenntartásának gazdaságos megoldását. Az előbb említett bűnt sajnos a 80-as évek elején el is követték, amikor a MOM külkereskedőinek a gyárvezetés nyomására be kellett jelenteni a geodéziai műszergyártás szüneteltetését. A csődöt akár innen is számíthatjuk, és bizony enyhén szólva furcsa, hogy most pedig a gyár jelenlegi vezetői éppen a geodéziai műszerek gyártását javasolják.

Bár nem célom a kialakult csődhelyzet politikai hátterének elemzése, mégsem tudom elhallgatni, hogy a múlt rendszer XII. kerületi pártbizottságának döntő szerepe volt a MOM-vezetés kontraszelekciós kialakításában, aminek gazdasági “eredményei” még most is nehezen világíthatók át. A MOM-ban kialakult érdekcsoportok belső viszályait nem tudták kezelni, és ennek nem kis része van a jelenlegi csőd-helyzet kialakulásában.

A MOM az 50-es évek második felében az MF mérőasztal-felszereléssel vált korszerű geodéziai műszergyárrá. Ez az akkor éppen “jó barát” Kínai Népköztársaság igényeinek kielégítésére készített műszer, tangens-osztású üvegkörével, kettős leképzésű távcsövével és korszerű finommechanikai megoldásaival Bors Károly (később Kossuth-díjas) főkonstruktőr nehéz körülmények (ÁVO-ellenőrzés) között végzett céltudatos munkájának eredményeként a II. világháború előtti “ezüstkörös” korszakból szinte egy csapásra világszínvonalú gyárrá emelte a MOM-ot. Mindezt azért idézem fel röviden, mert ebben a szerencsés esetben a “kényelmes kereslet” adva volt, és a létező nyugati konkurenciát az akkori politikai megosztottság hatékonyan kikapcsolta. Ez utóbbi azonban nem jelentette azt, hogy a kemény műszaki követelményeket ne kellett volna világszínvonalon kielégíteni. Ennek ellenére az akkori METRIMPEX – ismerve a nehéz világpiaci értékesítési helyzetet – csak felsőbb nyomásra kezdett hozzá a kezdeti siker nyomán beindult korszerű geodéziai műszergyártás további termékeinek nyugati piacokon való értékesítéséhez. 1961-től rendszeresen részt vehettem a MOM külföldi piacbetörési rendezvényein, ahol muszertani szakelőadásaimmal igyekeztem megalapozni új műszereink kedvező fogadtatását. E tapasztalataim alapján állíthatom, hogy a 60-as évek üzleti sikerei ellenére sok gondot okozott az, hogy a MOM akkori műszaki vezetésének erélytelensége miatt nem alakult ki egységes műszercsalád, ami később komoly gyártásszervezési problémákhoz vezetett. Ezek a problémák mindmáig élnek, sőt súlyosbodtak, s ha maradtak is sikeresnek mondható műszerfejlesztések – például a giroteodolitok esetében –, ezeket is sújtják (például teodolitrészeik révén) az említett gyártásszervezési nehézségek.

A MOM geodéziai műszergyártásában a helytelen piackutatás és értékelés miatt sok volt az “elvetélt” fejlesztés. Hogy csak a nagyobbakra emlékeztessek (a felsorolás nem időrendi): graviméter, kód-teodolit, fotogrammetriai kiértékelő műszerek, elektrooptikai- és mikrohullámú távmérők, inenciális navigációs műszer. Különösen a távmérők hiánya jelentett nagy lemaradást a hazai és a világpiacon, ahol a svájci Wild gyár már 32 évvel ezelőtt mértékadó volt. Talán tanulságos még ma is emlékeztetni arra, hogy ez a “műszaki nagyhatalom”-nak számító gyár (amely ma szintén recessziós problémákkal küzd és nevét is “Leica”-ra cserélte) saját fejlesztés helyett a francia SERCEL cég elektronikájával valósította meg távmérőit. A MOM-vezetés e tekintetben sem tudott dönteni mindmáig. A távmérők hiányát azért emelem itt ki, mert ez a szakterület (geodézia) fontos igényének súlyos alábecsülését jelentette, és ezt a vezetési hibát az esetleges újraindulásnál nem szabad még egyszer elkövetni.

A geodéziai műszergyártás önmagában sohasem volt és véleményem szerint nem is lesz “nagy üzlet”. Könnyű belátni, hogy egy finommechanikai/optikai gépparkot (nem is beszélve a ma már valamilyen mértékig elengedhetetlenül társuló elektronikáról) könnyelműség lenne csupán geodéziai műszerek gyártására korlátozni, amikor ez utóbbiak meglehetősen fluktuáló felvevő szakterülete jelenleg a számítástechnika, automatizálás és elektronika bűvöletében szédelegve keresi a helyét az új “információs társadalomban”. A MOM korábban is több lábon állt a finommechanikai-optikai gyártás területén, és éppen ennek az ésszerű iparpolitikának ma tapasztalható csődje az, ami nagyon elgondolkodtató. E témának elemzése nem lehet feladatom, de ismét csak a gyárvezetés gyengeségére gondolhatok (beleértve a rosszul megválasztott tanácsadókat is). Amit személyesen is tapasztaltam ezzel kapcsolatban, az arra mutat, hogy alig volt alkatrész-kapcsolat a különböző MOM-gyártmányok között, ami éppen a közös szerszámgép-park gazdaságos kihasználásának felelőtlen korlátozása.

A MOM geodéziai műszergyártásának esetleges újraindítása szükségessé teszi a felvevő piacok gondos elemzését is. Sajnos ez sem lesz könnyű feladat, és megfelelő nemzetközi horizonttal rendelkező szakértőket itthon nehezen találhatunk. Azt viszont teljesen rossz megoldásnak tartom, ha a geodéziáról nemgeodéták nyilatkoznának. Ilyen helyzetben leginkább más gyárak és viszonteladók statisztikáira támaszkodhatunk, és ilyen jellegű adatgyűjtés beindítását sürgősnek tartom. Ezzel kapcsolatban vitára ad okot, hogy mi tekinthető geodéziai műszernek (pl. a fotogrammetriai műszerek is ennek tekinthetők-e?), de a javasolt adatgyűjtés szempontjából annál jobb, minél szélesebb körű lesz ez. A további elemzéseknél úgyis a reális gyártási lehetőségek szabják meg a gyártandó műszerek körét. Ezzel kapcsolatban szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az úgynevezett Cocom-listával kapcsolatos könnyítések és általában a nyugati műszer-elemek könnyebb hozzáférhetosége a “reális gyártási lehetőségek” terén is új helyzetet teremtett. Nem látom akadályát például a régóta hiányzó geodéziai távmérő műszerek kifejlesztésének.

Összefoglalásul a gyors-elemzés főbb következtetései a következők: