Az Európai Unióhoz való csatlakozási szándék – az utóbbi évek és a közeljövő eseményeit, feladatait tekintve – az érintett országok, így hazánk számára is meghatározó jelentőségű. A rendkívül összetett és történelmi összehasonlításban is meglehetősen egyedülálló tevékenység-sorozat a földügyi igazgatás egészére kihat. Úgy is lehet fogalmazni, hogy a földüggyel szembeni új keletű kihívások zöme az EU-csatlakozáshoz kötodik. A szakterület, a nemzetközi trendeket figyelve, mindig igyekezett – évszázados hagyományaihoz híven – felzárkózni az európai, sőt a világszínvonalhoz.

Napjainkban rendkívül időszerű áttekinteni a földügy jelenlegi szervezetét, az ott dolgozó köztisztviselők feladatait, és megvizsgálni a kihívásoknak való megfelelés menedzselésének legfontosabb összetevőit.

A földmérési, a földügyi és a telekkönyvi feladatok, illetve az ahhoz rendelt szervezetek integrációjával kialakított, a rendszerváltás időszakában korszerűsített szervezeti struktúra megfelelően idomul a hatályos jogszabályokban meghatározott feladatokhoz. A szervezet

intézményhálózatának decentralizáltsági foka a szolgáltató állam típusú feladatellátás kritériumait kielégíti. A fejlesztések nyomán már bevezetett elektronikus ügyintézés és annak elterjedése a színvonal további emelésének garanciája. A számítógéppel támogatott ügyintézés ma már létkérdés. A megnövekedett feladatmennyiséget hagyományos módszerekkel csak lényegesen nagyobb létszámmal lehetne elvégezni. Az adatrendszerek összekapcsolhatóságának követelménye, a multiszektorális felhasználói kör viszont csak korszerű gondolkodást és modern technikai megoldásokat engedélyez számunkra. A több évtizedes, következetes felkészülés eredménye, hogy esetenként korszerűbb kínálattal jelenünk meg szolgáltatásainkban, mint amilyenre a környezetünk fogadókészséggel rendelkezik. Jó példával szolgálnak erre a távérzékelési módszer felhasználásával készített termékeink, melyeket igen nehéz elhelyezni a hazai piacon, illetve rendszeresíteni a különböző hivatali eljárásokban.

Az intézményfejlesztést sohasem tekinthetjük lezárt folyamatnak. A további modernizáció lehetséges irányainak feltárása, a hosszú távon is megfelelő szervezeti megoldások kiválasztása (pl. központi hivatali irányítási forma, valamint bizonyos – nem hatósági – feladatok esetében a vállalkozói szféra bevonása) nagy körültekintést igényel.

2. Az EU-harmonizáció mint az új kihívások forrása

Az ANP megjelölésű, EU-harmonizációs nemzeti program végrehajtása részfeladatokra, projektekre bontott formában a földügy és térképészet napi feladataként jelenik meg. Sürgető kényszert jelent az a tény, hogy szakterületünk infrastrukturális szolgáltatásokat nyújt más, szintén az EU-elvárások által determinált tevékenységekhez. Az infrastrukturális jelzőn nagy hangsúly van. Ez azt jelenti, hogy a földügyi részterületek az alapadatok birtokában vannak, kötelességük azokat gondozni, kezelni, a mindenkori igények szerint alakítani és szolgáltatni. Ez egyben azt is jelenti, hogy biztosítaniuk és garantálniuk kell a közhitelességet is. Ezek az állami adatok képezik a továbbiakban a rárakódó többlet-információk, további tematikák megbízható alapját. Elgondolkozhatunk azon, hogy vajon mennyire tudunk ma megfelelni ezen szigorú követelményeknek.

Az EU-csatlakozás feltételei között felénk irányuló elvárás, hogy a mainál lényegesen magasabb színvonalra kell emelni szolgáltatásainkat. Ennek csak az egyik – nem tagadom, a legköltségesebb – feltétele a technikai fejlesztés. A technikai fejlesztésen természetesen nem csak az elhelyezési feltételek javítását és a számítógépesítést értem, hanem a számítógéppel kezelhető alfa-numerikus és geometriai (térképi) adatok előállítását, továbbá azok adatbázisokba rendezését is.

A másik – kevésbé elhanyagolgató – feltétel a köztisztviselői kar tudásszintjének emelése, szemléletének formálása. És e tekintetben meghatározó a menedzsment színvonala is.

Látható tehát, hogy az ingatlan-nyilvántartási, földhasználati, valamint földmérési, térképi adatok, illetve értéknövelt termékek IT-alapú kezelése, továbbá a megfelelő tudásszintű humán erőforrás biztosítása – az EU felé haladva – meghatározó követelmény, mely számottevő financiális igényt támaszt. Az állandósult forráshiánnyal küszködő központi költségvetés számára ez utóbbi megállapítás jelenti talán a legnagyobb nehézséget, még akkor is, ha az unió különböző segélyprogramokkal támogatja e folyamatokat.

3. Menedzsment a közszférában

A hazai hagyományos megközelítésben a menedzsment inkább a vállalkozások vezetéséhez, az üzleti élet irányításához és nem a közszférához kötődő fogalom. A korszerű közigazgatás küszöbén ezt a szemléletmódot ideje felülvizsgálni. A közigazgatást nem lehet a gazdasági folyamatoktól függetlenített területnek tekinteni. Óhatatlan tehát, hogy a közigazgatás irányításánál alkalmazni kell a gazdasági életben bevált mechanizmusokat. Könnyű belátni, hogy a gazdaság és a közigazgatás működtetése során kölcsönhatások tömegével kell számolni mind belföldi, mind külföldi vonatkozásokban. Az EU létrejöttének valós motivációja valahol itt keresendő. Viszont az is belátható, hogy az európai integrációhoz való közeledési, illetve deklarált csatlakozásai szándékainkat csak akkor veszik tőlünk komolyan, ha a döntés-előkészítési és irányítási folyamatokban nálunk is tetten érhető a menedzsmenttel kapcsolatos elméleti alapok beható ismerete, valamint az erre alapozott végrehajtás.

A napi gyakorlati munka konfliktushelyzetek sorozata. Hasonlóan konfliktusként foghatjuk fel egy-egy program, projekt kigondolását, előkészítését, megszervezését, valamint végrehajtását is. A munkahelyi tevékenység jelentős részét tehát olyan konfliktuskezelési folyamatnak tekinthetjük, amellyel valamennyien találkozunk. Az elméleti irányultságú megközelítés érdekében lényeges röviden bemutatni a konfliktuskezelési ciklust, melynek ismerete alapvető fontosságú a közszférában tevékenykedő menedzsment számára is.

A konfliktuskezelési ciklus leírása

a) Kezdeti fázis

– A probléma felismerése, diagnózisa;

– Megoldási tanulmányok;

– Problémamegoldó bizottság/tanácsadó testület létrehozása;

– Ötletbörze;

– Megoldási variációk mérlegelése.

A célszerű intézkedések:

A változtatás szükségességének felismerése a probléma megoldásával vagy egy kedvező lehetőség kihasználásával. Mások véleményének felmérése a változtatás szükségességéről. Megfelelő diagnózismódszerek alkalmazása; nehéz, bonyolult kérdésként, és nem csődtömegként kezelve a problémát. A megfelelő célok kitűzése. A célok elérését gátló tényezők azonosítása. Annak eldöntése, milyen kritériumok teljesülése számít a cél elérésének.

b) A problémamegoldás feltételeinek kialakítása. Koncentrálás a megoldásra.

– Feladatmegoldó csoportok kialakítása;

– Megoldási képesség létrehozása (képzés/ továbbképzés),

– A szükséges beruházások elvégzése eszközök, technológiák terén (beszerzések);

– Támogatás-építés, kapcsolat-kialakítás a megoldás érdekében;

– Próbamegoldások.

A célszerű intézkedések:

A változtatásokat célzó ötleteknek világos intézkedési alternatívákká való átalakítása. A lehetőségek teljes számbavétele. A legbiztatóbb megoldási variációk részletezése. Minden egyes alternatíváról felmérni, hogy az mivel jár, kik a szereplők, és hogyan fog az működni. A kiválasztott megoldási változatok előzetes értékelése annak figyelembevételével, hogy a megvalósításuk a kitűzött célt milyen mértékben teszik elértté.

c) A probléma/feladat elvégzése

– Változtatás;

– A változások végrehajtóinak megjelölése;

– Új struktúrák, gyakorlati tudás a mindennapi munkában;

– Csapatépítés;

– A változtatás indoklása;

– Elismerés és jutalmazás;

– A siker közzététele.

A célszerű intézkedések:

A kiválasztott megoldási intézkedés(ek) megvalósítási ütemterve. Az érintettek bevonása. A felelősségek kiosztása. A munka tényleges megindítása. A haladás állandó ellenőrzése.

A rövid áttekintés alapján mindenki eldöntheti, hogy a napi tevékenysége vagy a munkahelyi programok tekintetében milyen mértékben jutottak és jutnak érvényre az elméletből fakadó követelmények.

A) Nemzetközi kitekintés

A közelmúltban a SDiLA (a földügyi igazgatásban tevékenykedő szakemberek továbbképzésének kérdéseivel foglalkozó PHARE-TEMPUS nemzetközi projekt) menedzserképzési kurzusán részt vett kollégák az angol és osztrák térképészeti főhatóságoknál gyűjthettek tapasztalatokat az ottani menedzsment működéséről. E tapasztalatok közül néhányat szeretnék megosztani önökkel a nemzetközi kitekintés keretében.

a) Az Ordnance Survey (OS), az angol térképészeti főhatóság

Az Ordnance Survey-nél a 90-es évek fő törekvése az volt, hogy kiadásaik minél nagyobb hányadát nyerjék vissza a termékek és szolgáltatások forgalmazásából. Mire 1998/99-ben csaknem teljesen elérték a maximális célkitűzést, rá kellett jönniük, hogy számos olyan tevékenységért felelősek, amelyek nem helyezhetők kereskedelmi alapokra. Arra a következtetésre is eljutottak, hogy a bevételek növelése helyett fontosabb az, ha a hazai térképek, térinformatikai anyagok közül az ügyfél, az Ordnance Survey termékét, mint az egyetlen közhiteles terméket választja. Az 1999. áprilisában bevezetett Nemzeti Térképszolgáltatási Megállapodás külön támogatást biztosít a költségvetésből ezekre a meghatározott, a nemzeti érdekek figyelembevételével készített termékekre. Az egyidejűleg adományozott speciális kereskedelmi státus (Trading Fund) elnyerésével nagyobb szabadságot kapnak a költségvetési egyensúly kialakításában.

Marketing-területen a fő cél az ügyfélorientált munka javítása.

b) A Szövetségi Mérték- és Földmérésügyi Hivatal (BEV)

Ausztriában a földmérési-térképészeti állami feladatokért felelős szervezet a BEV. Mindenütt a világon a finanszírozás folyamatosan visszatérő téma a közszféra intézményei vonatkozásában. Ez a trend nem kerülhette el a BEV-et sem. A konfliktuskezelési cikluson belül a probléma felismerést az EU elvárási rendszere gerjesztette. Ennek megfelelően az 1995-ben elkezdett változtatás célja, hogy a BEV az átalakítással

– költség-hatékony,

– teljesítmény-ösztönző és

– ügyfélközpontú

szervezetté váljon.

A reformot motiváló – a költségtakarékossági szempontokon túli – fő kérdések az alábbiak voltak:

– Mit vár az egyes polgár illetve a gazdaság a szervezettől?

– Hogyan tudja a BEV termékeit és szolgáltatásait a leginkább ügyfél- és takarékosságszemléletű módon, az elvárásoknak megfelelő minőségben kínálni?

A folyamatos létszámcsökkenés eredményeképpen a teljes bérköltség 1998-ban már kb. 6%-kal alacsonyabb volt a négy évvel korábbi csúcsnál (730 millió ATS). A megújult szervezet munkája javításának eszközei elsősorban:

– a marketingszemlélet erősítése,

– annak a hivatali munkában való következetes alkalmazása,

– a hivatali imázs, ismertség növelése (emelt színvonalú Public Relation).

Mindkét szervezetnél nagy súlyt fektetnek a minőség-irányítási rendszer kiépítésére. A nyugati szóhasználatban elterjedt kifejezés (QMS, quality management system) olyan komplex rendszert jelent, amely a szervezet-irányítás minden aspektusát figyelembe véve biztosítja a kitűzött szakmai célok (termékek, szolgáltatások) jó minőségben történő elérését. A rendszer fontos eleme az ún. kockázatkezelés, a szolgáltatási/termelési célokat kockáztató tényezőknek a munkafolyamat során történő közömbösítése, illetve minimalizálása.

Az OS-nél és a BEV-nél végrehajtott, az elozőekben hivatkozott szervezeti és finanszírozási korszerűsítés arra figyelmeztet, hogy az EU-tagállamokon belül még a tradicionális szervezetek sem tekinthetnek el az időszakos átvilágítástól és a következtetések levonásától. A konfliktuskezelés vázolt folyamatának ez egy-egy konkrét példája. E tekintetben nincsenek hosszú távú evidenciák, a lényeg a működés hatékonysága.

A nemzetközi kitekintést folytatva, a meghatározó európai szakmai szerveződésünk, a CERCO egyik figyelmet keltő ajánlására szeretnék utalni. A szervezet Minőségügyi munkacsoportjának jelentős eredménye volt a Malmőben megrendezett, idei közgyűlésen bemutatott, több évig készült

“A minőségirányítási rendszer bevezetése országos térképészeti szervezeteknél” című kézikönyv, amelyet valóban hasznos iránymutatásként, ajánlásként értékelhetünk.

A kiadvány szerint a minőség-irányítási (-menedzselési) rendszer fő céljai:

– Ügyfélorientált tevékenység (közvetlen ügyfélkapcsolat, információ a termékekről/szolgáltatásokról, egyfelől, illetve az igényekről másfelől);

– A termékek, szolgáltatások színvonalának állandó javítása – (jó vezetés, képzés-továbbképzés, szervezési kérdések, munkakörülmények);

– Törekvés a selejt csökkentésére (rossz termékek, haszontalan és szükségtelen munkafolyamatok).

A rendszer fő elemei:

– A felső vezetés aktív és pozitív elkötelezettsége;

– Jó, kétirányú kommunikáció a szervezetben, amely elősegíti a kezdeményező-készség, a javító szándékok kibontakozását;

– Egyszerű, hatékony ellenőrzési rendszerek, amelyek lehetővé teszik minden szinten a szűk keresztmetszetek, selejtképződés felismerését;

– Intézményi továbbképzés, lehetővé téve a megfelelő szakképzettséget minden munkaterülethez, illetve a személyes szakmai előrehaladást;

– A fentiek megfelelő dokumentálása.

B) Hazai helyzetkép

A bemutatott nemzetközi tapasztalatok esélyt adnak arra, hogy összehasonlításokat tegyünk a közszféra, azon belül is a földügyi igazgatás magyarországi menedzselése vonatkozásában.

Azt leszögezhetjük, hogy kiugróan nagy különbségeket nem találhatunk, legfeljebb a tradíciók történelmi gyökerei kevésbé mélyek, hiszen a demokratikus jogállami keretek nálunk csak most vannak kialakulóban. Ennek ellenére az itthoni szakmai felkészültség, gondolkodásmód lényegét tekintve nem marad el, sem az angol, sem az osztrák kollégákétól. Viszont az elérhető technikai eszközökben, a szervezeti egységek elhelyezési körülményeiben és sajnos a köztisztviselői jövedelmekben mutatkoznak nehezen pótolható hiányosságok.

A közszféra hazai menedzsmentje meglehetosen zárt, jogilag szabályozott – báziselvű – mozgástérrel rendelkezik.

A nemzetközi segély társfinanszírozást feltételez, azaz a magyar félnek is jelentős hányaddal részt kell vállalnia a kiadások támogatásában. Sajnálatos jelenség volt eddig, hogy a projektek paramétereinek meghatározásában a magyar félnek jelentősen kisebb szerepet hagytak annál, mint ami a kockázatviselésből ráháruló felelősség alapján megilletné.

4. A kihívásoknak való megfelelés feltételei a földügyi igazgatásban

A földügyi igazgatás kihívásainak menedzselése meglévő és formálandó feltételrendszeren keresztül valósítható meg. Ennek három eleme:

– a jogszabályi feltételek,

– a szervezeti és technikai feltételek,

– a humán erőforrással összefüggő feltételek, ide értve az oktatási, továbbképzési témaköröket is.

Tény, hogy a szakterület menedzselése nem új keletű igény. Az is nyilvánvaló, hogy a különböző időszakokban más-más menedzselési megoldások, technikák kerültek előtérbe, más-más minőségi színvonal érvényesült. A szakág működött és működik, mely azt bizonyítja, hogy volt és van menedzsment. Cél az, hogy a mindenkori menedzsment színvonalát optimalizáljuk, a hatékonyságát a lehető legnagyobb mértékben fokozzuk. Ezt a célt az említett három fő elem fejlesztésén keresztül valósíthatjuk meg.

a) Jogszabályi feltételek

A jogi szabályozás, mint komplex folyamat funkciója az időben felismert feladatok meghatározása, a jogkövetés feltételeinek biztosítása, valamint a változó körülmények monitorozása és a szükséges változtatások rugalmas és késedelem nélküli realizálása. Szakterületünket érintően több olyan alapvető fontosságú törvény látott napvilágot, illetve áll előkészítés alatt, amelyekről itt legalább címszavakban említést kell tenni.

– A földmérési és térképészeti tevékenységről szóló törvény;

– Az ingatlan-nyilvántartásról szóló törvény;

– A birtokrendezésről szóló törvénytervezet;

– A Nemzeti Földalapról szóló törvénytervezet

b) A szervezeti és technikai feltételek

A földügyi igazgatás újkori történelmének egyik legfontosabb feladatát képezte a szervezeti és a technikai feltételek megteremtése. E tekintetben igen nagy hátrányt kellett behozni, melynek okai alapvetően a korábbi kettős finanszírozás hátrányos hatásaira vezethetők vissza. Gondoljunk csak a helyenként még ma is áldatlan körülmények között működő körzeti földhivatalainkra.

A szervezeti struktúrát jelentősen meghatározza a szervezetre rótt feladat fajtája és mennyisége. A különböző földügyi állami feladatok, nyilvántartások összevonása egy olyan előremutató döntés volt a 70-es évek elején, amely hosszútávon kihat, és amely következtében a nemzetközi összehasonlításokban is példaként említik a magyar utat sok olyan ország számára, ahol az ingatlan-nyilvántartás felfektetésére csak most tudnak vállalkozni.

A technikai hátrány felszámolásában óriásit léptünk előre az elektronikus ügyintézés feltételeinek részbeni megteremtésével. Természetesen maradéktalan sikerekről még nem beszélhetünk, de aki ismerte a korábbi telekkönyvi állapotokat, az akkori munkavégzés és szolgáltatás színvonalát, le tudja mérni a fejlődés mértékét.

c) A humán erőforrással összefüggő feltételek

A technikai fejlődés, a feladatok bonyolultságának fokozódása, a tulajdoni jogbiztonság iránti jogos igény megköveteli a munkát irányító menedzsment és a munkavégző köztisztviselői kar tudásszintjének emelését és folyamatos karbantartását. Ez a felismerés (lásd: konfliktuskezelés kezdeti fázisa) vezetett oda, hogy a szakterület felsőszintű menedzsmentje oktatási-továbbképzési stratégia kidolgozására vállalkozott. A Stratégia jóváhagyása idén megtörtént, ezzel megfelelő keretet biztosítunk a professzionális színvonalú, átgondolt, koordinált szakmai képzéseknek. A Stratégia a feltételekről is szól, nevezetesen előirányozza

– a megyei földhivatalokban a továbbképzési kabinetek felfejlesztését,

– a főiskolai iskolai végzettséget nyújtó ingatlan-nyilvántartási szervezők képzése beindításának támogatását,

– a szakmai továbbképzések és menedzser- képzések központi támogatását, illetve esetenként szervezését,

– a korszerű tananyagfejlesztések szorgalmazását és támogatását,

– a továbbképzéseken résztvevő köztisztviselők anyagi ösztönzését (pl. a képzettségi pótlék feltételinek és egységesítésének megteremtésével).

A Stratégia léte már önmagában bizonyítja, hogy a szakági irányítás a konfliktuskezelés elméleti követelményeit magáénak vallja, a programjait igyekszik az ott lefektetett elvek figyelembevételével menedzselni.

5. Folyamatban lévő fejlesztések és az eddigi eredmények

A szakági IT fejlesztések helyzete, eredményeinek bemutatása közérdeklődésre tarthat számot, ezért e tevékenységet néhány jellemzojén keresztül szeretném röviden ismertetni.

– Országos GPS-hálózat – rekordidő alatt készült el, lehetővé téve a műholdas helymeghatározási technika széleskörű hazai alkalmazását.

– DAT-szabályzat és -szabvány – biztosítja a korszerű digitális térképi adatrendszerek szabványos formájának létrehozását.

– TAKAROS – a földhivatali számítógépes ügyintézést és szolgáltatást támogató komplex rendszer, a működtetés kezdeti nehézségein hamarosan túljutunk.

– TAKARNET – a földhivatalok adatrendszerei közötti adatátvitelt biztosító intranet hálózat, mely teljes üzembeállítása után forradalmasítja a földhivatali adatszolgáltatást.

– FŐNYIR – a földhasználati viszonyok nyilvántartására létrehozott számítógépes rendszer, mely a gazdák bejelentkezésén alapszik. Az adatbázis feltöltése a körzeti földhivataloknál folyamatban van.

– NÖVMON – távérzékelési technológiát alkalmazó növénymonitoring és termésbecslési eljárás, mely gyors, objektív adatnyerést és elemzést tesz lehetővé, kiváltva az eddigi terepi ellenőrzések jelentős részét.

– Az ország teljes területének légifényképezése – az elkészült termék a jelenlegi analóg formában, majd szkennelés után a digitális ortofotók alapjaként a legkorszerűbb sokcélú adatfelhasználás lehetőségeit nyitja meg. Ehhez szükséges az 1:10 000 méretarányú topográfiai térképmű domborzati adatainak 3 D-s digitális átalakítása, mely munka szintén folyamatban van.

– A Nemzeti Kataszteri Program – a települések DAT-alapú adatbázisainak előállítását végzi, melyek a korszerű földhivatali nyilvántartások, valamint a különböző térinformatikai rendszerek alapjául szolgálnak.

– Magyar Topográfiai Program – a polgári és a katonai térképészet előkészítés alatt álló, euro-atlanti elvárások által is determinált feladata, a különböző méretarányú állami topográfiai térképek digitális változatának eloállítására, korszerű digitális adatbázisból építkezve. A programot az előzetesen felsorolt fejlesztési eredmények támogatják.

– Az EU-harmonizációs ANP-feladatok szakági infrastrukturális alapjainak megteremtése, az EU által alkalmazott IIER-ellenőrzési rendszer térinformatikai háttérfeltételeinek létrehozása – folyamatban lévő, illetve az előbb felsoroltakra építkező fejlesztés.

Kiemelést érdemel a FÖMI-nek, mint szakági bázisintézménynek szerepe a fejlesztésekben. Ezek közös jellemvonása a multiszektorális jelleg, valamint számos kapcsolódás az agrárium más területeinek feladataihoz. Az intézet tevékenységének nemzetközi megítélése rendkívül pozitív, ezen keresztül mód nyílik objektív következtetések levonására az egész magyar földügy és térképészet szakmai pozíciója, elismertsége, fejlesztési elképzeléseinek helyessége tekintetében.

6. Jövőkép

Láthattuk, hogy a kihívások menedzselése rendkívül összetett feladat. Először is biztosnak kell lenni abban, hogy a kihívások valós igényt tükröznek-e. Tisztában kell lenni azzal is, hogy a menedzsment nem korlátozhatja magát csupán a szakmai összefüggések feltárására, megoldási elképzelések kimunkálására, valamint a végrehajtás irányítására, mivel ez utóbbira csak akkor kerülhet sor, ha az elképzelések elfogadást nyertek elsősorban a politika szintjén. Nem lehet közömbös a menedzsment számára a financiális háttér sem. Ez akkor is így van, ha az adott projekt megvalósítását több forrásból kívánják támogattatni. Egy esetleges pénzügyi blokk a teljes program leállását eredményezheti, és helyrehozhatatlan károkat keletkeztethet. Az idő tényező az EU-csatlakozásra való felkészülés időszakában rendkívül fontos, még akkor is, ha a belépés pontos dátumát egyelőre nem ismerhetjük. Ki vállalná fel annak ódiumát, hogy egy még megoldatlan földügyi feladat késése álljon a csatlakozás útjába!?

A jövőkép tehát, mint ahogy a kihívások is, az EU-hoz kapcsolódnak. Egy mondatban úgy fogalmazhatunk, hogy a kihívások által meghatározott feladatok eredményes teljesítésétől a földügyi igazgatás szerepének módosulása, kapcsolatrendszerének bővülése várható.