A föld, mint tulajdon, mint tőke különleges helyet foglal el a gazdaságban és a politikában. A föld, mint tőke, elmozdíthatatlan, összességében nem nagyobbítható, korlátozottan áll rendelkezésre, térben meghatározott, szüntelenül megújuló természeti erőforrás, nemzeti kincs. A föld az ország teste, lakóhelyünk alapja. Politikailag meghatározza az állam területét, ezért a földtulajdont az egész nemzet érdeke és jövője szempontjából kell szabályozni.

Hazánkban az 1980-as évek végétől alapvető társadalmi, gazdasági és politikai változások következtek be. Ennek eredményeként a kárpótlási- és a részarány-földkiadási eljárások során mintegy két és fél millióan jutottak földtulajdonhoz. A 6.186.000 hektár mezőgazdasági területből az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet számításai szerint mintegy 5.420.000 hektár terület (az összterület 88%-a) került magántulajdonba (l. sz. és 2 sz. ábra). Mindez azzal járt, hogy az új tulajdonosok 80%-a egy hektár vagy annál kisebb méretű – esetenként több tagból álló, szétszórtan elhelyezkedő – földterülettel rendelkezik.

1. ábra.

2. ábra

A földprivatizációs eljárás révén nagyszámú olyan személy is termőföldtulajdonhoz jutott, aki kora, képzettségének hiánya, távoli lakhelye stb. miatt nem kívánja vagy nem képes saját maga művelni földjét. A földtulajdon és a földhasználat ennek következtében jelentősen elszakadt egymástól. Jelenleg a termőterület több, mint 40%-a haszonbérletben van (3. sz. ábra).

3. ábra.

Az így kialakult helyzet mind a spekulációs célú földügyleteknek, mind a külföldiek illegális földvásárlásainak kedvez, és gátolja a mezőgazdaságból élethivatásszerűen élni kívánó magántulajdonosi réteg kialakulását és megerősödését.

A Nemzeti Földalap intézmény létrehozásának alapvető célja a gazdaságosan művelhető birtoknagyságok kialakulásának elősegítése, és a földspekuláció, valamint az illegális földvásárlás és földhasználat visszaszorítása, illetve megszüntetése. Az ebből adódó érdekellentétek is hozzájárultak ahhoz, hogy a Nemzeti Földalap intézmény létrehozása több, mint egy éve húzódik, és a sajtóban – feltételezhetően hozzá nem értésből származó – rosszindulatú cikkek jelentek meg céljáról és kialakulásának módjáról.

Úgy gondoljuk, hogy a földpiaci mozgásokba az államnak kötelessége beavatkozni, mint ahogy ezt teszi az államok többsége. Az EU döntéshozói kezdettől fogva felismerték, hogy a föld – sokcélú rendeltetése mellett – alapvető szerepét, az élelmiszer-termelést csak akkor teljesítheti, ha az állam a földtulajdon megszerzését és hasznosítását a közcélnak rendeli alá. Az EU-ban ennek megfelelően az erőforráspiacok közül a földpiac a legszabályozottabb.

Az állami földkészlet-gazdálkodást a nemzeti földpolitikát átfogó intézményrendszeren keresztül irányítják, amelynek fontosabb elemei: a földtulajdonszerzés korlátozása, a földforgalmazások hatósági szigorítása (engedélyezési eljárás, bejelentési kötelezettség stb.), a megszerezhető föld nagyságának meghatározása.

Talán kevésbé ismert, hogy az EU-tagállamok többsége csak a belföldi lakosokkal azonos feltételekkel engedélyezi a külföldiek földvásárlását, így például megkívánják az állandó letelepedést, a földnek személyes művelését, az agrárszakképzettséget.

Dániában felsőfokú agrárvégzettséghez, vagyis olyan bizonyítvány kiadásához kötik a földvásárlás engedélyezését, amelyet agrár-felsőoktatási intézmények jogosultak kiadni a földet vásárolni szándékozók részére. Szükség van ezenkívül a gazdálkodás élethivatás-szerű művelésére és a helybenlakásra is. Nincs olyan ország a fejlett államok között – beleértve Nyugat-Európát is – ahol ne védenék sokkal hatékonyabban a termőföldet, mint Magyarországon. Más kérdés viszont, hogy ez a védelem törvényekkel vagy önkormányzati intézkedésekkel történik-e. Mindenképpen megfontolandó technikai részkérdés ez a Magyar Köztársaság számára is.

Talán meglepő, hogy az e téren legliberálisabbnak tartott USA és Kanada is számos kizárással és korlátozással él. Így Iowa, Minnesota és Missouri államokban kizárják a külföldieket a föld tulajdonlásából. A kanadai tartományok közül Alberta és Manitoba a külföldiek földvásárlását 20 acre-ben (mintegy 8 hektárban) maximálja.

Mind többször merül fel az FVM magas szintű tárgyalásain az a kérdés is, hogy vajon az Európa Unió és általában Nyugat-Európa megfelelő védettséggel rendelkezik-e az óceán túlsó feléről érkező multinacionális pénzintézeti földéhséggel szemben. Ma már akként merül fel ez a kérdés, hogy érdekében áll-e Európának az, hogy a tengeren túli pénzintézetek akár az országok egész sorának földterületeit spekulációs célból felvásárolják. A földtulajdon és a kereskedelem liberalizálása ugyanis semmiképpen sem jelentheti a kiszolgáltatottsághoz való hozzájárulást. Az Unió tagjai ugyanis nemcsak feladják szuverenitásuk egy részét, hogy az Unión belüli együttműködéssel egy hatékony integráció részeseivé váljanak, hanem többletjogokat is szereznek az uniós tagsággal, és ezek között az uniós tagország függetlenségének a többi ország által történő szavatolása meghatározó fontosságú.

A témával kapcsolatos rövid külföldi kitekintés alapján megállapítható, hogy a liberális propagandával ellentétben, minden ország igyekszik egyrészt állami beavatkozással a mezőgazdaságilag művelhető területet a lakosság tulajdonában tartani, másrészt elősegíteni a gazdaságosan művelhető üzemméretek kialakítását, illetve meggátolni a meglévő gazdaságok területének csökkenését, gyakran öröklési előírásokkal is.

Egyértelműen megfogalmazható tehát, hogy szinte valamennyi ország véleményünkkel megegyezően vallja:

AKIÉ A FÖLD, AZÉ AZ ORSZÁG.

Hazánkban ez ideig nem alakult ki az egész országot átfogó szabályozás és annak intézményi háttere, amely megállítaná a ma már több százezer hektárra becsült, illegális zsebszerződéseken alapuló földforgalmat, amely segítené és felgyorsítaná a családi gazdaságok földtulajdonszerzését. Magyarországon sokkal inkább szükség van ilyen szervezetre, mert amíg a nyugati országokban az átlagos üzemi méretek növekedése a fejlődés természetes velejárója volt, addig nálunk ez az egészséges folyamat az 1959–1960-as években végrehajtott téeszesítéssel megszakadt.

A Nemzeti Földalap mielőbbi létrehozása további késedelmet nem szenvedhet. A mezőgazdaság szerkezet-átalakítása, és ennek kapcsán hozzávetőlegesen 1 millió hektár termőföldnek a jelenlegi művelési ágból történő kivonása és más művelési ágba sorolása tovább nem halasztható, márpedig ilyen nagyságú földterület mozgatása a Nemzeti Földalap nélkül elképzelhetetlen. Külön is kiemelnénk az ártéri területek hasznosítását és a visszatérően jelentkező mezőgazdasági károk ilyen intézkedésekkel való megszüntetését, hiszen az ártéri területeken ártéri gazdálkodást, nem pedig hagyományos mezőgazdasági művelést kell folytatni. De ugyanez áll a visszatérően belvizes területekre is.

A nagyarányú fásítási program részben az Európai Unió környezetvédő erdőinek programjába, részben az energiaerdők kialakításának tervszerű szerkezetébe illeszthető. Ez egy valóban harmadik évezredi gondolkodást igazolhat, az ember számára lényegesen kedvezőbb és gazdaságilag eredményesebb környezet kialakításával. Ezek a tervek azonban csak a Nemzeti Földalap létrehozásával valósíthatók meg.

A Nemzeti Földalap felügyelete meghatározó fontosságú kérdés. Véleményünk szerint a Nemzeti Földalap felügyelete a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium intézményi rendszeréből nem emelhető ki, döntően amiatt, mert alkotmányosan a földbirtok-politika érvényesítéséért, az állami földkészlet gazdálkodás végrehajtásáért az FVM, mint szakminisztérium felel. Gyakorlatilag pedig a földhivatalok, a földmuvelésügyi hivatalok, a Földmérési és Távérzékelési Intézet (FÖMI), a falugazdász-hálózat és az agrár-környezetvédelem kérdései elválaszthatatlanok a minisztérium szakmai felépítésétől és a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter statútumától. Ha tehát a Nemzeti Földalapot más szerv irányítása alá rendelnék, úgy ezt a teljes intézményi rendszert újólag párhuzamosan ki kellene építeni és üzemeltetni, ami 100 milliárdos költségtöbbletet jelentene.

A tervezett magyar állami földalaphoz hasonló intézmény a fejlett agrártérségekben, Japántól Nyugat-Európáig számos országban működik. Ezek közös vonása, hogy az életképes családi gazdaságok létrejöttét, az ésszerű üzemi- és földkoncentrációt segítik elő. A Francia Földrendezési és Mezőgazdasági Beruházó Társaság, a SAFER elővételi jogot gyakorol a mezőgazdasági üzemek elidegenítése során, így a földcserékkel és tagosításokkal új, életképes gazdaságokat alakít ki, vagy a meglévők üzemméretét bővíti. Az általa megvásárolt földet öt éven belül korszerű üzemformában köteles értékesíteni, mezőgazdasági szakismeretekkel rendelkezők számára.

Úgy gondoljuk, hogy a Nemzeti Földalap intézményének törvényes megteremtésével megnyílik az útja a családi gazdaságok és az új típusú vállalkozások kibontakozásának. Ezen keresztül tud valóban megszabadulni a mezőgazdaság a negyven éve rákényszerített béklyóitól.

A Nemzeti Földalapba bevonható területekkel lehetővé válik:

– a földforgalom és földhasználat összhangjának megteremtése,

– a földpiac élénkülése,

– a hatékony gazdálkodást megalapozó földkoncentráció végrehajtása,

– a jövedelmező gazdálkodás feltételeinek javítása.

A magyar föld ügye és jövője nemcsak szakmai kérdés, hanem politikai is, amely a nemzet identitását és lelkületét is érinti. A föld és a haza fogalma egymástól elválaszthatatlan.

Ezt legszebben a Szózat szavaival tudjuk kifejezni: