Cserépfalu és Cserépváralja földrajzi fekvése

A Bükk hegység D-i részén döntően ÉNy-DK-i irányú fővölgyekben levő patakok mentén alakultak ki a Bükkalja települései. Cserépfalu a Hór-patak kétoldalán jött létre. A falutól É-ra nyíló Hór-völgy fontos, várakkal is ellenőrzött útvonal volt Diósgyőr felé. Cserépváralja a Váraljai-patak felső részén levő völ-
gyületben fekszik, de csak D-felől van bejárata. Mindkét falu a vulkáni eredetű riolittufa szóródás sávjában van, melynek könnyű faraghatósága egy sajátságos sziklakultúra kialakulását eredményezte.

Az írott források előtti előzményeket a régészeti kutatások világítják meg. A középső paleolitikum (Kr.e. 100000 – 60000) idejéből való leletek kerültek elő a Subalyuk-barlangból és a Nagy-Farkaskő sziklaüregéből. Ezek a franciaországi moustiéri kultúra bükki változatát képezik, s a neandervölgyi ember jelenlétére utalnak (2). A késő bronzkorban és a kora vaskorban már falunak nevezhető települést hozott létre a kyjaticei, majd a hallstatti kultúra népessége (Cserépfalu–Mész-tető, Cserépváralja–Pulykó-tető és Furgál-völgy). A kb. 2800 – 3200 évvel ezelőtt élt lakosság már ismerte a földművelést és állattenyésztést, s erdőirtással nyertek nagyobb területet [ 3] . A népvándorláskorig sem lehetett lakatlan ez a vidék, de leletek híján csak a tágabb környék ismert lelőhelyeinek hatáskörével számolhatunk.

Még ma sem megoldott az ún. kaptárkövek fülkéinek kora és rendeltetése. (A méhészeti rendeltetés korábban elfogadott hipotézise mára megingott, és újra a kultikus használat lehetősége került előtérbe.) Cserépváralja centruma ezeknek a kőemlékeknek (21 kaptárkő 132 db fülkével), Cserépfalun pedig a Mész-tetőn áll az úgynevezett Ördögtorony 3 db fülkével (Lásd 3. ábra.). A cserépváraljai fülkék előterében végzett ásatások során néhány XI-XII. századra tehető kerámiatöredék került elő, míg a közeli Szomolyán XIV. századi darabokat találtak [ 4,5,6] .

Kaptárkövekről szóló írásos forrás még nem került elő, csak a néphagyományok néhány változata ismert. Az újabb kutatás több fülkekészítési periódussal számol a IV-XIV. század között, de a korai szakasz régészetileg még nincs igazolva [ 7, 8] . Annyi bizonyos, hogy Cserépváralján a XI-XII. században volt élet a fülkék használata által.

Cserépfalu első okleveles említése 1214-ből való. Cserépvár 1408-ban, míg a falu csak 1723-ban Cserépallya, majd 1773-ban Cserépváralja néven szerepel először a forrásokban. Korábban tévesen azonosították a Sály község feletti Váralja faluval, melyet 1292-ben említenek először (c. Laur de Waralya). Templomának papja 1333-35 között pápai tizedet fizetett. A falu helyét és templomát régészeti kutatással megtalálták (Sály–Lator-Út: várrom, körtemplom, temető). Cserépváralja mai lakosai joggal kérdezik: “Van ugyan középkori várromunk, de a falunk miért nem az”?

Cserépfalu első okleveles említése 1214-ből való, amikor II. Katapán egri püspök megszerezte a falut és tartozékait Crispin fia Egyedtől, s ezt II. András király is jóváhagyta. Ezt a birtokot azonban az Ákos nembeli Ernye (Ireneus) bán el akarta foglalni a püspöktől, ezért IV. Béla király 1248. február 24-i oklevelében megerősítette a püspököt a birtoklásban (minden tartozékával és haszonélvezetével együtt), és Ernyének kárpótlásul a Sajó melletti Ecseg falut adta. Az oklevélben Cserépfalu határainak leírásán kívül egy várépítési engedély is szerepel, amelyet a püspök kapott a királytól. Ennek megoldási nehézségeire még kitérünk. Az alábbiakban a latin nyelven íródott oklevél fordítását közöljük (a “terra meta” kifejezés itt inkább határföldet jelent, mint földből emelt határjelet). A földrajzi neveknél az eredeti írásmód után zárójelben közlöm a mai változatot [ 9, 10] .

“Sorjában haladva a következő birtokhatá-
rok különböztethetők meg: Az első határjel észak és kelet között kezdődik, egy helyen, amelyet Bozyasheg-nek (Nagy,- és Kis-Bodzás) neveznek, és ez elválasztja a mi borsodi várunkhoz tartozó Naggeur (Nagy-Győr, később Diósgyőr) nevű földjétől. Ezután – mintegy a Nap járását követve – tovább megy egy hegyig, amelyet Miglosluga-nak (Miklós-lyuk) neveznek, ahol a Werusur (Örsúr) nembéli nemesek és a monasterii de Kach (kácsi monostor) földjei kezdődnek. Majd a Forkosku (Kis- és Nagy-Farkaskő) nevű helyig megy, és ezután leereszkedik a Zuduska-feje (Szaduszka) nevű völgybe. Aztán visszafordul mintegy a naplemente felé, és eljut a Balavelge-nek (Bála-völgy) nevezett völgybe, ahol az a föld képezi a határt, melynek közepén fa áll. Innen ugyanazon völgy mentén egyenesen megy a Hegus (Hegyes) nevű kerek hegyig (ad rotundum montem). Majd innen mintegy napnyugatnak fordulva továbbmegy egy helyig, és itt határföldek (határjelek?) vannak, amelyek láthatóan elválasztják és megkülönböztetik villa Cherep (Cserépfalu) földjét Tanukbala (Tárnokbála), Panithcoradia (Panyit-Tard) és a bogácsi nemesek földjétől (et Nobilibus de Bogaczet). Innen megfordul a határvonal és egy bizonyos Zilag (Szilasra járó vagy Szí-torok?) elnevezésű helyig megy, melynek végén egy határföld (határjel?) van. Ezt követően összekapcsolódik Nozwey (Noszvaj) püspöki falu határával, és innen felfelé haladva eléri az ugyancsak az egri egyház tulajdonában levő Serch-nek (Zsérc– Bükkzsérc) nevezett birtok határait. Innen tovább megy a Fiuzerku (Füzérkő) nevű helyhez, majd innen tovább halad a Thebeknek (Tebe-puszta) nevezett helyig, mindvégig az egri egyház birtokainak határa mentén, és onnan ér a Bozyasheg-nek nevezett, elsőnek említett helyre (kiindulópont). Ez Cherep (Cserépfalu) határföldjeinek határ-megállapítása.” (Lásd 1., 2. ábra)

Az 1248. évi határleírás szerint Cserépfalu akkori határa nagyobb volt, mint ma, és Cserépváralja területét is magába foglalta. A Terepbejárásaim során azt sikerült tisztáznom, hogy a határ a Szuduszkától nyugatra fordulva ma a Kő-völgybe ér, amit régen teljes hosszában Bálavölgynek neveztek (ma a Bála-völgy helynév, a Kő-völgy alsó, Tard felőli bejárata előtti területet jelöli, s véleményem szerint itt kell keresni az oklevélben említett Tárnokbála helyét. Cserépváralját Tarddal összekötő műút csak a XX. században épült, előtte a Kő-völgy (Bála-völgy) szekérútján közlekedtek. A határ a völgyben ér el a Hegyes (Hegus) nevű kerek hegyig, amely jelző csak a mai Vár-hegyre illik. Innen fordul nyugat felé, s eléri azt a pontot, ahol Tárnokbála, Panyit-Tard (Tard) és Bogács határa érintkezik. Ez a pont kérdéses, de véleményem szerint a mai Csordás- és Furgál-völgy vonalában keresendő, mert az erdőségek miatt a határbejárók csak itt juthattak el a Hegyes mögött nyugat felé 1248-ban. (Nem tartom valószínűnek, hogy az 1847. évi cserépváraljai tagosítási iratban levő Hegyeshalom helynév középkori eredetű lenne. Ez ugyanis a Vár-hegytől északnyugatra, a Cserépfalu felé eső dombtető hegyes kiemelkedése, ahol várra utaló nyomot nem találtunk. Ellentétbe kerülne a határjárás leírásával is, mert helyzete a Bála-völgyhöz nem viszonyítható. Másrészt értelmetlen lenne az 1690-1701 közötti püspöki tiltakozás Cserépvár elidegenítése miatt).

A Hegyes (Hegus) név tehát a mai Vár-hegyre vonatkozik, de 1248-ban még nincs rajta vár. Az oklevél szerint a várépítési engedély helyét Füzérkövön, vagy Kerekkövön jelölték meg. Az “ad rotundum montem” kifejezés a Hegyes kerek hegy voltát is kifejezi, ami miatt azonosíthatnánk a Kerekkő helynévvel is. Füzérkövön ugyanis nem találtak várra utaló nyomot, Kerekkövet pedig az Odor-várral, vagy jobb híján Szarvaskő várával azonosítja néhány kutató [ 11] . Még ma sem tisztázott, hogy mikor és ki építette Cserépvárat, de elnevezését (valószínűleg személynév eredetű) Cserépfalu nyomán (villa Cherep) kapta, vagyis az egri püspök – mint birtokos – lehetett a névadó. Sugár István szerint a vár 1327 előtt épülhetett, mert Cserépfalu a jelzett évtől kiesett a püspöki kezelésből, melynek okait nem ismerjük. Szerinte a püspök volt a várépítő [ 12] . Ezt látszik megerősíteni Fenesy és Telekesy püspökök 1690-1701 közötti tiltakozásai, mivel a Szepesi Kamara 1687-ben elidegenítette Cserépvárat [ 13] . A jogalapot az 1248. évi oklevél képezte. Mizser Lajos és más kutatók a Diósgyőr környékén birtokló Ákos nembeli Ernyét, vagy utódait tartják Cserépvár építtetőjének, talán az 1248 előtti erőszakos területszerzése miatt. Mizser még azt is feltételezi, hogy 1272 után Ernye bán fia, István a birtokosa Cserépfalunak. Annyi bizonyos, hogy az Ákos nembeli Ernyék 1317 körül elvesztették borsodi birtokaikat, mert szembeszálltak Károly Róberttel [ 14] . Más vélemény szerint a Miskolc nembeli Panyitok is szóba jöhetnek, hiszen tardi birtokosok (Panyit-Tard). A Szilvásvárad melletti Éleskő várának is birtokosai voltak 1322-ig, s e vár szerepének befejeztével építtették Cserépvárat. A kérdés tehát továbbra is nyitott, de a püspöki építés lehetőségét vélem a legvalószínűbbnek.

Cserépvár először 1408-ban szerepel Bogács és Szomolya határleírásánál, amelyet Zsigmond király rendelt el. A tanuk között szerepelt Kozárdi Bertalan várnagy és Mihály alvárnagy, valamint két korábbi várnagy, Bo-
gácsi Ferenc fia, István és Recski Tamás. A korábbi várnagyok nyomán a vár már 1408 előtt állt. 1408-1431 között királyi vár a diósgyőri uradalomban, majd 1453-ig a királynék birtokolják. Részletes történetére itt nem térek ki, mert az írott forrásanyag elég bőséges [ 14] .

A középkori várak alatti település gyakran kapta a Váralja nevet. A Cserépvár alatti település első említése Cserépallya néven csak 1729-ből való, amikor a vár már romhalmaz az 1687. évi ostrom következtében. A Cserépváralja elnevezés pedig 1773-ban jelenik meg először. A kaptárkőásatások leleteiből aligha lehet még egy vár előtti településre utalni, bár a lehetőség nem kizárt. Az 1261. évi oklevél szerint Cserépfaluhoz még kettő, vagy négy faluhely tartozott (Fejér: Serés–Cherep – cum quator sessionibus villarum. IV/3. 36., és Reg Árp. 2123. két faluhely Györffy Gy. szerint.) Mivel Cserépvárról még nincs említés, tartozékfalvak nem lehettek. Cserépfalui uradalomról sem beszélhetünk, hiszen akkor ezek neveit felsorolták volna. Annyi bizonyos, hogy Cserépfalu akkori határában kettő vagy négy kisebb faluhely létezett, amelyeket régészeti terepbejárásokkal lehetne megkeresni, de nevük kiderítésére már nincs remény. Mivel Cserépváralja területe akkor ide tartozott, lehetséges, hogy volt faluhely itt is, ami igazolhatná a kaptárköveknél folytatott tevékenységet.

Cserépvár tartozékfalvait 1459-60-ban említik először. Ezek: Cserépfalu, Tard, (Mező) Nyárád, Olaszi, Marcelfölde és Ároktő. A vár alatti településről nem esik szó. Mizser Lajos tette közzé azt az 1568. július 29-én keltezett várleltárt, melyet Báncsi János, Cserépvár várnagya készített [ 15] . Ebben kétszer is említve van “Cserepi major”, ahonnan élelemmel látták el a várat. Véleményem szerint ez volt a vár alatti falu, amelynek helyét a Váraljai-patak mellett a Furgál-völgy közelében találtam meg a felszínen gyűjtött XIV–XVI. századi kerámiatöredékek nyomán. Cserépfalu ettől függetlenül lehetett a vár kiszolgálója, mert 1576-ban 42 személyt tartanak nyilván tizedfizető polgárként, ami ugyanennyi családot is jelenthet.

Bár nem törvényszerű a középkorban, hogy egy kis településhez templom is tartozzon, mégis elgondolkoztató, hogy Cserépváralja területén miért nem tudunk korai templom vagy várkápolna létezéséről. A falubeliek erre vonatkozó hagyományt nem ismernek. Nem megnyugtató azon érvelés, hogy a terület kikerült az egri püspökség hatásköréből és királyi birtok, illetve vár lett. A környéken csak Bükkzsérc templomáról nincs adatunk, pedig az is püspöki birtok volt. A szomszédos falvak templomainak említése az 1248. évi oklevélben és az 1332/37-évi pápai tizedjegyzékben: Cserépfalu 1335, Szt. György tiszteletére, Tard 1332/37, Szűz Mária, Bogács 1298. Szt. György, Szomolya 1335, Noszvaj 1335, Tibolddaróc 1332/37.,Leány 1332. Szűz Mária, Kács 1248. Bencés monostor Szt. Péter tiszteletére és 1335. Szt. Miklós., Váralja 1292. Latorvár alatt [ 16] . Annyi bizonyos, hogy 1705-től a Cserépvár alatti település lakóit a tardi rk. templomban anyakönyvezték. A korai templom lehetőségének kérdése tehát még nyitott.

A fentiekben megpróbáltam az 1248. évi oklevél és más adatok összevetéséből újabb lehetőségeket felvázolni. Feladat bőven akad a további kutatásra, s azt sem állíthatjuk, hogy okfejtésünk tévedésmentes. A régészeti terepbejárások alapján viszont alá tudtunk támasztani néhány írásos adatot, s úgy vélem, hogy ezt az utat érdemes folytatni. Cserépváralja mai lakói pedig megnyugodhatnak, hogy váruk és településük egyformán régi.

King Béla IV issued a charter on 24 February 1248 which includes the inspection of the boundaries of Cserépfalu. After 750 years most of the place names in the boundary description can identified, can be found on the present-day maps. By means of the charter and other written sources, and the archeological researches new data were explored in connection with the history of Cserépváralja and Cserépvár castle within Cserépfalu.