Születésnapi beszélgetés a 80 éves
Jagasics Bélával

Dr. Joó István egyetemi tanár, ifj. Joó István, újságíró

*

1937-ben, szülőfalum közelében útépítési munka kezdődött, kivitelezője Kenedi Imre nagykanizsai magánmérnök volt. Ehhez a munkához én is jelentkeztem. Irodai beosztást kaptam, de mellette az útépítés egyes műszaki feladataival (szintezés, keresztszelvény kitűzés stb.) is megismerkedtem. Az útépítés befejezése után a vállalkozó mérnök a következő vállalkozásánál, Nagykanizsa város külterületének részletes felmérési munkájánál tovább alkalmazott. Ott irodájának egyik nagy felmérési gyakorlattal rendelkező mérnöke mellé osztott be, tanulónak. Az ő szíves oktatása alapján, kb. fél év alatt, a sokszögelési és részletmérési munkákat sikerült úgy elsajátítanom, hogy önállósítottak. Két éven át aztán önálló mérőcsoportban végeztem ezeket a munkákat. A téli hónapokban a térképezést és egyes számítási feladatokat is megtanultam.

Ma is hálával emlékszem vissza a Kenedi irodára, ahová a véletlen vezetett. Itt találkoztam a földméréssel, amit megkedveltem és később élethivatásommá vált.

Az 1941. őszén megkezdett katonai szolgálatom a háborús események miatt csak 1945-ben ért véget, állami földmérési szolgálatomat csak ezután tudtam megkezdeni Szombathelyen, a 15. sz. Földmérési Felügyelőségen. A kollégákkal való találkozás szívélyes volt. Ők a magánirodai szolgálatomról és a katonaéletemről érdeklődtek, én meg tőlük a felügyelőségi életről.

Első feladatként a háború alatt elpusztult térképek pótlásában vettem részt. Később két zalai községben földosztást végeztem, majd elkészítettem azok úgynevezett vázlatos földreformos munkarészeit. Kirendelés folytán 1947 elejétől másfél éven át a vállalkozó mérnökök által készített hasonló vázlatos munkarészek vizsgálatát végeztem a Zala Megyei Földhivatalnál. Ezután házhelyosztás következett Vas megyében.

Az 1950, majd 1952. évi átszervezéskor (amikor a régi felügyelőségekből megyei földmérési igazgatóságok, illetve irodák lettek) ezek Vas megyei szervéhez kerültem. Az ötvenes évek elején elkezdődött részleges, majd általános tagosításokból bőven kivettem a részemet. (1. ábra) Átrendelés folytán még Borsod, Somogy és Pest megyében is dolgoztam. Szerencsére ezt a munkát egy szakmailag sokkal szebb, műszakilag pedig lényegesen igényesebb feladat, az 1:5000-es topográfiai felmérések időszaka követte. Ebben, az 1954. év végén bekövetkezett újabb átszervezésig, én is részt vettem.

Emez átszervezés során a megyei földmérési munkatársak nagyobb része vállalati szervezetbe került, a kisebbek részéről pedig hatósági szervként megyei földmérési kirendeltség alakult. Ez utóbbihoz kerültem én is.

Az 1957. évi átszervezéskor az ÁFTH megyei kirendeltségeiből és a földnyilvántartás helyi szervéből alakult meg új intézményként a szakmailag kettős irányítású Vas Megyei Földmérési és Földnyilvántartási Felügyelőség is. Első vezetője a volt megyei kirendeltség vezetője, Vámos János lett. Idős korára tekintettel 1959-ben nyugalomba vonult, utódjául az ÁFTH elnöke engem nevezett ki.

Vezetői működésem megkezdésekor a legsürgetőbb feladat a felügyelőség akkori nagyon rossz elhelyezésének megoldása volt. Ezt a problémát főhatóságunk segítségével, új építkezéssel sikerült megoldani.

A külterületi térképfelújítások 1957. évi megkezdésétől kezdve másik fontos törekvésem az volt, hogy saját erőből magunk végezzük el minél több község térképeinek a helyesbítését. Ennek érdekében fontos volt a földmérési csoport (később osztály) megerősítése. Ehhez a térképfelújításhoz rendelkezésünkre bocsátott létszámfejlesztési lehetőséget használtam ki. A csak középiskolai végzettséggel rendelkező, de ígéretes fiatalok felvétele mellett sikerült néhány jó képességű földmérőmérnököt is hozzánk csábítani. Köztük volt Módly András és Balogh László egykori kedves kollégánk is. Az előbbi a földmérési osztály vezetését, az utóbbi pedig a koordinációs-szakfelügyeleti feladatokat vette át. Ezt követték a képzések, továbbképzések. Így az osztály mind létszámban, mind a szakmai ismeretek tekintetében megerősödött; alkalmassá vált a hatáskörébe utalt feladatok, köztük a térképfelújítások szakszerű végzésére is. Egyébként a Vas Megyei Földmérési és Földnyilvántartási Felügyelőség külterületi térképfelújító munkáiról és a kapcsolatos gondokról e lap 1962. évi 6. számában ismertetést adtam közre.

Nem volt könnyű az akkori kettős irányítású vezetői szerepkör. Számos ellentmondásra vezetett az, hogy a felügyelőség vezetőjének nem volt joga beleszólnia a társszakterület szakmai kérdéseibe, még az úgynevezett “ideiglenes” belterületi és zártkerti nyilvántartási térképek készítésébe sem. Egyre erősebben vetődött fel az egyszemélyi vezetés kérdése. Ennek a “harcnak” az ÁFTH elnökének megbízásából – a földmérési szakág érdekének képviseletében – én is részese voltam.

Valóban, az 1967. évi átszervezés Vas megyében is meglepetést okozott, különösen annak a megyei felügyelőségeket érintő része. Ez megszüntette a volt földmérési és földnyilvántartási felügyelőségeket, és elrendelte, hogy azokból – a tanácsi földrendezőkkel való egyesülés után –, közvetlen tanácsi irányítás alá tartozó intézményként megyei és járási földhivatalokat kell szervezni. Ennek megfelelően a megyei tanács vb. elnöke kinevezett a Vas Megyei Földhivatal vezetőjévé, majd a járási tanácsok vb. elnökei a járási földhivatalok vezetőit nevezték ki. Szerencsés dolog volt, hogy az akkori hat járás közül négyben az általam javasolt szakember került az új hivatal élére.

Ezután kezdődött el az új hivatalok elhelyezése, valamint a jelen átszervezéssel már hármas szakirányúvá bővült személyi állománynak a megyei és járási hivatalok közti (szakmai szempontból szükséges, emberileg pedig még elfogadható) elosztása.

A kihelyezés elsősorban a korábban megyeszékhelyi kinevezésű földmérési munkatársainkat érintette, mivel a volt megyei földmérési szervezetet fel kellett bontani megyei és járási szervezetre. Ennek megfelelően kellett szétosztani a műszerállományt és az irat- és térképtári anyagot is. (A nyilvántartási térképek is a járási hivatalainkhoz kerültek.)

Mindez sok munkaszervezési, beruházási, elhelyezési gondot jelentett. Végül, bár nem könnyen, de azért minden elrendeződött, és megkezdődött a munka. Ezek közül ekkor a legjelentősebb feladat a térképfelújítások folytatása, a termelőszövetkezetek közös használatában lévő földek tulajdoni viszonyainak rendezése és a földvédelemmel kapcsolatos feladatok végzése volt.

Mivel a földügyi és szakigazgatási feladatok végzése a felügyelőségi dolgozók részére, (de részemre is) új feladatként jelentkezett, ezekkel sürgősen meg kellett ismerkedni. Annál is inkább, mivel a tanácsi vezetés gyakran kért vezetői tájékoztatást a földügyi munkák állásáról. Ilyenkor igyekeztem a földmérési munkákat is szóba hozni.

Jó két évig dolgoztam a Vas Megyei Földhivatalnál. Úgy gondolom, ez alatt sikerült a tanácsi vezetéssel a földhivatali szervezetünk valamennyi munkájának fontosságát elismertetni.

Talán említést érdemelhet, hogy nagyjából az 1967. évi átszervezés időszakára esett a szombathelyi földmérési szakközépiskola alapítása is. Ennek az 1966/67. évi megszervezéséből jelentős részt vállaltam, a kezdő években közreműködtem az oktatásban is.

Az OFTH vezetője 1970. májusában bízott meg, majd nevezett ki a Földmérési Intézet igazgatójának. Működésem éveire esett az intézet kialakulásának talán egyik legdinamikusabb szakasza. Dr. Joó Istvánnak, az OFTH akkori földmérési főosztálya vezetőjének kezdeményezése alapján bővültek az alapításkori hatósági feladatok először a földmérési és térképészeti, majd a kozmikus geodéziai kutatásokkal. Ezalatt épült fel – nem kevés gonddal – a Kozmikus Geodéziai Obszervatórium is Pencen.

Sikerült kialakítani egy olyan szellemi bázist, amely képes volt a főhatóság által megadott kutatási feladatok megoldására. Ebben az időben a főbb kutatási témák a következők voltak:

Pár évvel ezután, 1975-től geodéziai szakfelügyeleti hatáskörrel, 1980-tól pedig a távérzékelés útján nyert adatok és felvételek feldolgozásával kapcsolatos feladatok ellátásával bővültek feladataink.

Mindezek által az intézet tevékenységi köre jelentősen kiszélesedett. Feladataink végzése során megfelelő munkakapcsolatot alakítottunk ki a földhivatalokkal, a földmérési és térképészeti vállalatokkal, egyes kutatási témák vonatkozásában felsőoktatási intézményekkel is.

Eredményes munkájának elismeréseként az intézet 1976-ban elnyerte a megtisztelő Kiváló Intézet címet.

Örülök, hogy a Földmérési Intézet említett fejlődési-fejlesztési időszakának részese lehettem, és irányító, szervező munkámmal hozzájárulhattam az intézmény kiépítéséhez, s a hatósági és kutatási-fejlesztési feladatok sikeres végzéséhez. (A FÖMI alapításának tizenötödik évfordulója alkalmával a lap 1982. évi 4. számában emlékeztem meg az intézet addig megtett útjáról és munkáiról.)

Az 1941. őszén érkezett behívóm a Hajmáskéri Tábori Tűzér Lőiskolára szólt. A Lőiskola akkori parancsnoka, Pentsy Zoltán ezredes (majd vezérőrnagy) úr ez idő tájt kezdett hozzá egy új tűzérségi műszer tervezéséséhez, amihez egy műszaki segéderőre is szüksége volt. Az újonc katonák közül a választás rám esett.

Rövid alapkiképzés után – az ő közvetlen irányítása mellett – a tervezett műszer rajzi-szerkesztési munkáját kaptam feladatul. Ennek a váratlanul jött beosztásnak természetesen megörültem, és a tőlem elvárt feladatot nagy igyekezettel teljesítettem. Mellette a Lőiskola tanárai részére más műszaki-térképészeti feladatokat is végeztem.

Az akkori tényleges két éves szolgálatom után (már tartalékosként) a Szombathelyi III. Hadtestparancsnokságra kerültem. Örömömre szolgált, amikor egy napon a Hajmáskéri Lőiskola parancsnoka engem (a korábban ott végzett munkám alapján), postai úton 500 pengő jutalomban részesített. Jól jött a – számomra akkor jelentős – pénzjutalom, még jobban az elismerése.

Később Szombathelyről Csáktornyára, majd a keleti frontra kerültem. Hajmáskér után is legtöbbnyire műszaki-térképészeti feladatokat végeztem. Katonai szolgálatom a sok harctéri megpróbáltatás után végül is szerencsésen (a háború befejezésével) ért véget. Leszerelésemkori rendfokozatom a tartalékos őrmesteri fokozat volt.

Magas korom és hosszú szolgálatom alatt valóban sokat tapasztaltam és ezekből a jelentősebbeket szívesen elmondom.

Hosszú pályafutásom első felében beosztott földmérőként dolgoztam, a másodikban, három, eléggé eltérő profilú intézménynek voltam a vezetője (Földmérési és Földnyilvántartási Felügyelőség, Földhivatal, Földmérési Intézet). Vezetői tevékenységeim az adott munkahelyen jelentkező gondok, problémák megoldásával kezdődtek; a magabiztos vezetés érdekében – egy bizonyos szintig – meg kellett ismerkednem a számomra akkor és ott új feladatokkal is (földnyilvántartás, földügyi szakigazgatás, tudományos kutatás). Mindig arra törekedtem, hogy a vezetésem alatt álló intézmény jó minőségben teljesítse feladatait.

Munkám mellett súlyt helyeztem szakmai továbbképzésemre. Szerencsémnek tartom, hogy az intézeti, majd a szerkesztőségi munkám során szakmánk fejlődésének újabb eredményeivel is megismerkedhettem.

Emberi magatartásomat nagyobb részt falusi származásom alakította. A szülői házból hoztam magammal a föld, a természet és a munka szeretetét. Onnan örököltem a nyílt, egyenes szót is. A katonai szolgálat a rendre, fegyelemre és a közösségi életre szoktatott. A későbbiek során is ezek lettek emberi magatartásom alapjai. De elmondhatom, hogy szolgálati éveim alatt legtöbb munkatársam magatartásában is hasonlókat tapasztalhattam.

Szakemberként a magánmérnöki irodában, majd a szombathelyi 15. sz. Földmérési Felügyelőségen volt alkalmam megismerkedni az igényes, lelkiismeretes munkával. Tapasztalatom szerint ezen alapvető követelmények betartásán túl minden munkaterületen fontos még a szakmai ismeretek folyamatos szinten tartása is. Éppen ezért az egyetemi oktatás mellett nagyra értékelem szakmai főhatóságunk esetében a képzés, továbbképzés különböző szinteken történt bevezetését és az oktatásban a műszaki-technikai fejlődés nyomon követését. Tapasztalatom szerint haszonnal járt – a szakmai tevékenység összhangjának biztosítása tekintetében – a földmérési szakfelügyeleti ellenőrzés megteremtése is.

Vezetői tevékenységem alatt az eredményes munkavégzés elvárását igyekeztem “egybekötni” a nyílt és őszinte munkatársi kapcsolatra való törekvéssel. Fontosnak tartottam a megfelelő munkahelyi légkört, esetenként a kötetlen beszélgetéseket is.

A szolgálatom alatt felvetődött gondokat, nehézségeket feledvén ma is szívesen és emberi megelégedettséggel gondolok vissza a megtett útra, a fél évszázados földmérői pályafutásomra, és hogy a feladatok során munkatársaimra mindig számíthattam.

A szakmából való visszavonulásom után a földügy jelenkori helyzetével, fejlődésével kapcsolatban – egyes előadások meghallgatása mellett – legfőbb információs forrásom a szaklapunk maradt. A benne közreadott tanulmányokat, ismertetéseket érdeklődéssel és szívesen olvasom ma is. Nem közömbös számomra, hogy az elmúlt évtizedben a földügy egész területén igen nagy műszaki, számítógépesítési, informatikai fejlesztések indultak.

Bízom abban, hogy az automatizált eljárásokkal végzett munkák – a pontossági, megbízhatósági követelmények biztosítása mellett – a hatékonyabb munkavégzést is szolgálják. A magam részéről a szervezet jelenét jónak, jövőjét pedig a sok szép feladat reményében ígéretesnek tartom.

A most munkában álló nemzedéknek azt üzenem, hogy legyenek optimisták, bízzanak a szakma jövőjében. Végül a kollégáin munkájához sikert és tisztes megélhetést kívánok!