Bevezető
A nemzetgazdaság követelménye, a földügyi szakterületek és szervezetek közel fél évszázados törekvése, igénye, hogy az (Európában egyedülálló mértékben) elavult földértékelési rendszer felújításra, illetve egy új földminősítési rendszer kidolgozásra és bevezetésre kerüljön. Nemcsak a mezőgazdaságnak, hanem – az ingatlan-nyilvántartással összefüggésben – az egész nemzetgazdaságnak “alépítményét” képezi a szóban lévő adatbázis, ahol az elavulás, a földértékelés csaknem 150 éves állapota az ország gazdasági fejlődésének előbb-utóbb igen jelentős akadályává válik.
A földhasználat és a birtokrendezés fejlesztésével kapcsolatos kutatási, tervezési munkák során [1, 5] egyre inkább bebizonyosodik, hogy a földértékelés korszerűsítésének elmaradása az EU-konform gazdaságfejlesztéseket is hátráltatja vagy labilissá teszi.
A gyors ütemben lebonyolított földtulajdon- rendezéssel a gazdaságos termelést nehezítő birtokszerkezetek keletkeztek, jelentősen elkülönül a földhasználat és a földtulajdon is, ezért a birtokrendezéseknek alapvető feladata lesz a működőképesebb gazdálkodást elősegítő – korszerű földminősítésen alapuló – földrendezés [5]. Fokozódó, meghatározó szerepe lesz a mezőgazdasági és természetvédelmi földhasználati zónarendszer kialakításának és a mintegy 1,5 millió hektár kis használati értékű szántó hosszú távú átalakításának is [2]. Ezek a követelmények, operatív munkák csak akkor lehetnek eredményesek, ha “belelátunk” a területekbe, vagyis a földminősítés területén is előrelépés (reform) következik be.
A hazai földértékelési és földminősítési rendszerek rövid áttekintése
A hozadéki aranykoronás-rendszer szükségállapoton alapuló – a földprivatizáció lebonyolításához történő – visszaállítását nem lehet tartósan, vég nélkül fenntartani. Ha ezt tesszük, akkor az egész magyar gazdaság fejlődésének (a racionális vidékfejlesztésnek, a különböző célú területfejlesztéseknek, a mezőgazdasági és természetvédelmi földhasználat összehangolásának és nem utolsósorban a birtokrendezési, földhasználati reformoknak is) akadályává válik! Az akadály vagy akadályoztatás nem a felsorolt igen fontos feladatok kormányzati végrehajtását, hanem azok eredményességét jelenti. A földértékelésnek ez a “mérőszáma” az idő múlásával még inkább olyan formális, konvencionális mutatószámává válik, amely a földrészleteknek csak valamilyen különbözőségét jelzi és mellőzi a talajtani tudomány és gyakorlat eredményeit (a többszörösen elvégzett országos talajtérképezések, a különböző talajtani adatbázisok stb. adatait).
Az ún. mintateres genetikus földminősítés az aranykoronás-rendszertől a mintaterek korszerű (genetikus) talajfeltárásával, valamint a termőhelyi értékszámrendszer hazai adaptálásával, kidolgozásával és bevezetésével különbözik. A “hozadéki” és a részben továbbfejlesztett (a mintaterek genetikus talajfeltárása) elemek alkalmazásával, öszvérmegoldásával létrehozott rendszer már az elkészítés befejező időszakában megbukott (1980–1985). Legfőbb hibája az, hogy változatlanul hagyja a szubjektív területi tagolódásokat (becslőjárás, járási, községi mintatér, művelési ág) és a mintaterek igen ritka, 130–150 hektáronkénti előfordulásait.
A földminősítés fejlődése szempontjából azonban mérföldkőnek tekinthető a genetikus talajfeltárás érvényesítése és a talajértékszám, termőhelyi értékszám bevezetése.
Az ún. talajtérképes genetikus földminősítési rendszer már teljesen független az aranykoronás-rendszertől. Egységes metodikával készített 1:10 000 méretarányú országos talajtérképezésen és a már adaptált, bevezetett termőhelyi értékszám rendszerén alapszik. E rendszer korszerűségét, előremutatását az is bizonyítja, hogy nemcsak a földminősítés évszázados lemaradását oldja meg, hanem járulékos munkarészeivel (humuszkartogram, kémhatás- és mészállapot-kartogram, talajvíz-kartogram, talajvédelmi, talajjavítási kartogram, vízgazdálkodási kartogram, szikesedési tulajdonságok kartogramja, a talajtermékenységet és talajhasználatot befolyásoló tulajdonságok kartogramja) éppen a jelenlegi és távlati területfejlesztési feladatokat, így a birtokrendezési, földhasználati reformokat alapozza meg.
Értékelés és javaslat a földminősítés továbbfejlesztésére és befejezésére
A földértékeléssel, földminősítéssel kapcsolatos, külföldről szerzett tapasztalatok alapján megállapítható, hogy a nyugat-európai országokban és az USÁ-ban nem alkalmaznak egységes rendszereket. Az EU tagországaiban az ingatlan árát (értékét) a kereslet-kínálat, a piaci (napi) érték szabja meg, vagyis a földminőség és a földérték kategóriája élesen elkülönül [3], ezért csak a földminőség szabatos (közhiteles) gondozása tartozik az ingatlan-nyilvántartásba. A földminőség tehát a mezőgazdasági területek piaci értékét befolyásoló legfontosabb mutatószám. A piacgazdaságnak azonban követelménye az is, hogy a földminőség, illetve a földminősítés megbízható, “hitelt érdemlő” legyen. (Sajátos és sajnálatos, hogy a “földértékelés”, “földminősítés” fogalmakat a földügyi szakterületeken még ma sem alkalmazzuk értelemszerűen, következetesen.)
A rendszerváltozás után bekövetkező piacgazdaságban a földek közgazdasági értékelése (a napi kereslet-kínálat szerint változó értékének ingatlan-nyilvántartásban csak igen nehézkesen történő folyamatos vezetése) feleslegessé válik, illetve nem akadálya egy új rendszer bevezetésének. Ez a körülmény azonban még inkább szükségessé teszi, hogy a termőföld értékét alapvetően meghatározó földminőség mérőszáma – termőhelyi értékszáma – a valós termőhelyi értéket mutassa az ingatlan-nyilvántartásban. A termőhelyi érték: a területnek, illetve földrészletnek a természeti viszonyok által meghatározott termékenységét fejezi ki.
A jelenlegi aranykoronás-rendszer sem a földértékelés, sem a földminősítés követelményeit nem elégíti ki. Nem nevezhető földértékelésnek, mert a közgazdasági tartalma több mint száz évvel korábbi (elavult) állapotokra vonatkozik, és nem nevezhető földminősítésnek sem, mert a termőföld minőségének – a termőhelyi értékszámnak megállapításához szükséges, 10–15 hektáronkénti talajfeltárásban levő mintegy 20–25 talajadat helyett csak a 130–150 hektáronként vizsgált mintatér néhány, becsléssel megállapított talajadatán alapszik.
További igen jelentős hátránya e rendszernek, hogy az eseti, illetve durva hibák javításához nem választhatók szét a közgazdasági és a természeti (elsősorban a talajra vonatkozó) elemek. Nem ad lehetőséget a földérték vagy földminőség (ak.) országrészenkénti, illetve országos összehasonlításra, mert a viszonyítás csak a becslőjárás területén belül érvényes. Nem biztosít összefüggő alaphelyzetet az üzemi, a térségi és az országos fejlesztések, döntések meghozatalához.
Ha a hazai talajtérképes, genetikus földminősítés helyzetét a fejlett nyugat-európai országokban (Anglia, Belgium, Hollandia, Franciaország) alkalmazott rendszerek szakmai színvonalával, követelményeivel összehasonlítjuk, akkor az is megállapítható, hogy Magyarország rendelkezik olyan talajvizsgálati adatbázissal és térképanyaggal, amelyre a mezőgazdasági, környezetvédelmi, tájgazdálkodási (vidékfejlesztési) igényeknek megfelelő földminősítés kiépíthető, vagyis: a már meglévő legjobb (talajtérképes, genetikus, termőhely- értékszámos) rendszer továbbfejleszthető és befejezhető!
Megállapítható, hogy a kidolgozott és a törvény által már egyszer bevezetésre elrendelt talajtérképes, genetikus, termőhelyi értékszámos rendszer az átlagos európai szakmai színvonal fölött van. E rendszerben az ország mezőgazdasági területének 64%-ára már rendelkezésre állnak az 1:10 000 méretarányú talajtérképek (1991). Ebből földminősítésre alkalmas állapotban: 1 660 000 hektárról, azaz a térképezett terület 26%-áról került a térképanyag a földhivatalok irattárába. A földhivatalok az átvett (minősített) térképanyag, valamint a hozzátartozó talajvizsgálati jegyzőkönyvek alapján a térképezett területnek mintegy 10%-ára határozták meg a termőhelyi értékszámokat, illetve végezték el a földminősítést.
Nehezen érthető, hogy a már kidolgozott, jelentős mértékben elkészített és nemzetközi összehasonlításban is helytálló – fokozatosan kialakuló – földminősítés továbbfejlesztése és befejezése (amelynek nincs alternatívája) miért várat magára.
Irodalom
1. Ángyán, J. et al. (1998): Magyarország földhasználati zónarendszerének kidolgozása az EU csatlakozási tárgyalások megalapozásához. GATE Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet kiadása, Gödöllő.
2. Dömsödi J. (1999): Földhasználati reform az ezredforduló után. Geodézia és Kartográfia. LI. 11.
3. Stefanovics P. et al. (1999): Magyarország az ezredfordulón c. stratégiai kutatások. A talajminőségre épített EU-konform földértékelés elvi alapjai és bevezetésének gyakorlati kérdései. MTA Agrártudományok Osztálya, Agrártudományok Osztálya kiadványa, Budapest.
4. Stefanovits P. et al. (1999): Talajtan. Mezőgazda Kiadó, Budapest.
5. Szabó Gy. et al. (1999): Birtokrendezés az ezredforduló küszöbén. OTKA keretében végzett kutatás kézirata (TO 24160).
Economic Development Versus 19th Century Land Evaluation?
Dr. J. Dömsödi
Summary
The subject of the study is the untenable nature of Hungarian land evaluation and its effects on hindering national economic development. Redistributions of landed property, leasehold reforms and land development urge principally the early establishment of a modern land evaluation.
The author offers a brief survey of the Hungarian methods and systems of land evaluation and also suggests that a new land evaluation system that is being elaborated and almost finished must be developed and established soon. This new system is also relevant from an international perspective. The new system must be based upon a uniform method of soil mapping at the scale of 1:10 000 and genetical soil analysis carried out on every 10–15 hectares.