SPOT 4 műholdadatok vizsgálata a topográfiai térképek felújítása szempontjából

Csato_Eva.jpg (8410 bytes)
Dr. Csató Éva, Földmérési és Távérzékelési Intézet, Távérzékelési Központ

Előzmények

Jurij Gagarin 1957 októberi űrrepülését követően a két katonai nagyhatalom – egymás és a világ elől eltitkolva – olyan felderítő műholdak kifejlesztéséhez fogott hozzá, melyeket eredetileg légifényképezéshez használt kamerák továbbfejlesztésével kialakított felvevő berendezésekkel láttak el. Az Amerikai Egyesült Államokban a CORONA-program keretében, a Szovjetunióban a ZENIT műholdra szerelt fényképezőgépekkel készítettek nagy felbontású fényképeket, melyek értelemszerűen alkalmasak voltak térkép készítésére. A felvételek polgári célra természetesen nem voltak hozzáférhetők.

A polgári alkalmazások elől azonban nem lehetett örökké elzárni az utat. A később Landsat programként ismertté vált sorozat tervezése 1967-ben kezdődött el, és eredetileg tartalmazott egy ún. geodéziai-kartográfiai modult is. Az elképzelés szerint a légifényképező kamerákhoz hasonló rendszer 1 : 25 000-es méretarányú topográfiai térkép műszaki paramétereit kielégítő felvételeket készített volna. Ez az elképzelés azonban politikai megfontolásokból nem valósulhatott meg. Végül a lefektetett műszaki ajánlások a Large Format Camera-ban valósultak meg. A Large Format Camera-t a Shuttle fedélzetén 1984 októberében próbálták ki. Az Európai Űrügynökség (ESA) – az amerikaiakkal szinte párhuzamosan egy – Zeiss légifényképező mérőkamerát alakított át és Metric Camera néven ugyancsak egy Shuttle repülés alkalmával próbált ki 1983-ban [1].

Ezek a rendszerek azonban – elsősorban politikai okok miatt – nem érték el az operatív polgári alkalmazás szintjét. A politikai légkör akkor (1970–1980) nem kedvezett a nagy felbontású (1–2 m) műholdadatok polgári felhasználásának. Olyan operatívan működő műholdak pályára állítása következett, melyek adatnyerése – a legtöbb esetben – már más rögzítési elven alapult.

Az első erőforrás-kutató műhold, az ERTS-1 (később Landsat-1) 1972-ben kezdte meg a 80 m-es multispektrális adatok (MSS) készítését. Bár mai szemmel ezek a képek a földfelszín egy-egy darabjának csak globális vizsgálatára alkalmasak, megjelenésük idején mégis igazi revelációként hatottak, és azonnal megkezdődött az adatok felhasználási lehetőségeinek vizsgálata. Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy az MSS képek terepi felbontása nem elegendő a közepes méretarányú (1 : 50 000 – 1 : 100 000) topográfiai térképek tartalmának kinyeréséhez, de még helyesbítéséhez sem.

1982-ben helyezték pályára a Landsat–4 műholdat, melyet 1984-ben az azonos felvevő berendezéssel (Thematic Mapper) felszerelt, máig működő Landsat-5 követett. Korszakváltást jelentett a Thematic Mapper (= Tematikus Térképező, TM) felvevő-berendezés használatba állítása a műholdas erőforrás-kutatásban, részben a terepi felbontás jelentős növekedése (30 m), részben a spektrális sávok száma (7 spektrális sáv) vonatkozásában.

A következő közepes méretarányú topográfiai térképek készítéséhez és helyesbítéséhez operatívan alkalmazott lehetőséget a SPOT francia műholdak High Resolution Visible
(HRV) felvevő berendezései által folyamatosan készített műholdadatok szolgáltatták. A SPOT multispektrális adatok terepi felbontása 20 m, pankromatikus adatoké pedig 10 m.

Az Indian Remote Sensing Satellite (IRS) hosszú előkészítő szakasz után 1996-ban pályára állította az IRS-1C majd az IRS-1D műholdat, melyek párhuzamosan multispektrális (felbontás: 23 m) és pankromatikus (felbontás: 5,8 m) képeket készítenek.

Ígéretes fejlesztésnek bizonyult a Modular Opto-electronical Multispectral Scanner (MOMS). Első tagja a Space Shuttle Spacelab D2 küldetésének idején készített felvételeket 1993 április-május között, a MOMS-2P pedig a PRIRODA modul részeként a MIR űrállomáson kapott elhelyezést és 1996 szeptemberétől 1997 áprilisáig készített felvételeket. Működésében ekkor szünet állt be, majd 1998 januárjától újra üzembe állították. Működésében újdonság a párhuzamosan adatot készítő és szolgáltató műholdakhoz képest, hogy a MOMS rendszer a repülés irányában a felvételi sávon belül képes sztereo felvételeket készíteni.

Topográfiaitérkép-ellátottság

Az ENSZ időről időre felmérést készít a világ topográfiai térképekkel való ellátottságáról. A 80-as évek elején a világ területének kevesebb mint 20%-ára rendelkeztünk 1 : 100 000-es méretarányú térképekkel. 1993-ban ez a szám 56%-ra nőtt. 1 : 50 000-es méretarányú térképek a világ 66%-ára, 1 : 25 000-es méretarányú térképek pedig 34%-ára állnak rendelkezésre.

Lassú a térképek felújítása is: az 1 : 25 000-es térképek esetében évente 4,9%, az 1 : 50 000-esek esetében 2,3% kerül felújításra. Ebből következően nem ritka a 30–40 éves topográfiai térkép használata sem [7].

Magyarországon az elmúlt évtizedekben egymás mellett két térképrendszert hoztak létre: az ún. katonai térképekét (1 : 25 000, 1 : 50 000, 1 : 100 000 és 1 : 200 000, Gauss-Krüger vetületi rendszer) és az ún. polgári térképekét (1 : 10 000, 1 : 25 000, 1 : 100 000 és 1 : 200 000). Az utóbbi az Egységes Országos Térképrendszer (EOTR), amely az Egységes Országos Vetületi Rendszerben (EOV) készül. Az 1 : 25 000-es EOTR térképeket kivéve gyakorlatilag valamennyi méretarányból teljes országos fedéssel rendelkezünk. A felújítási ciklus azonban rendkívül hosszú, néhány térképünk 15-20 éve használatban van.

Ugyanakkor a földmérési és térképészeti tevékenységről szóló 1996. évi LXXVI. Törvény és az annak végrehajtásáról szóló 21/1997. (III.12.) FM-HM rendelet a jövőre vonatkozóan egyetlen térképrendszer készítését rendeli el, amelyben az 1:10 000 méretarányú állami topográfiai térkép a polgári, az ennél kisebb méretarányúak pedig a katonai térképész szolgálat hatáskörébe tartoznak, egyeztetett módon. Ehhez kapcsolódóan született meg a Magyar Topográfiai Program, amelynek végrehajtása a jövő feladata. Szakmai előkészületeink is ennek jegyében kell, hogy megtörténjenek.

A topográfiai térkép készítésben felhasználható műholdadatokkal szemben támasztott követelmények

Az űrfelvételek térképészeti célra történő alkalmazásánál a következő jellemzőket kell szemügyre vennünk:

– hozzáférhetőség,

– sztereokép-készítési lehetőség,

– terepi felbontás,

– geometriai pontosság,

– spektrális felbontás.

Az optikai sávokban működő felvevő berendezések adatgyűjtésének legnagyobb akadálya a felhőfedettség. A mi szélességünkön a folyamatosan működő Landsat 5, amely 16 naponként tér vissza azonos felvételi sávba, évente átlagosan a lehetséges 24 átvonulásból 5–6 felhőmentes képet képes készíteni. A jó minőségű képek általában a nyári hónapokra jutnak. A Landsat 7 munkába állásával a visszatérési idő 8 napra csökkent, ennek megfelelően várható, hogy a felhőmentes képek száma is megkétszereződik.

A térképészeti szempontból sokkal fontosabb SPOT-műholdak esetében (jelenleg kettő működik) a felvétel ismétlési idő 1-3 nap (oldalra néző üzemmódban is készít képeket), a műholdakat azonban programozzák (a felvevő berendezéseket csak megrendelés esetén kapcsolják be). Jellemzően a magyarországi 1 : 50 000-es méretarányú CORINE Land Cover projekt keretében két év nyári időszakában (július-szeptember) készült az ország teljes területéről (49 felvétel) jó minőségű, felhőmentes felvétel.

A topográfiai térképek készítésének egyik fontos mozzanata (amennyiben még nem áll rendelkezésre) digitális terepmodell (DTM) előállítása. A minimális bázismagasság együttható 0,5, amit a SPOT-képek esetében biztosítani lehet. A térképfelújítási munkáknál elegendő egy kép használata. A SPOT-műholdak két különböző pályáról készítenek sztereo képpárt néhány nap vagy hosszabb időkülönbséggel. Amennyiben viszonylag hosszú idő telik el a két kép készítése között – különösen dús vegetációval borított terület esetén – a sztereómodell előállítása és a DTM létrehozása komoly műszaki akadályokba ütközik.

A kép terepi felbontása térképészeti szempontból a legfontosabb jellemző. Általános javaslat, hogy a forrásként használt űrfelvétel geometriai felbontása legyen egyenlő : L 0,2 mm szorozva a felújítandó térkép méretarányával, és – olyan kis tereptárgyak, mint az egyedülálló házak megkülönböztetése érdekében – lehetőleg legyen kisebb 5 m-nél [11]. A terepi felbontás mértéke függ a pixel méretétől. Általánosan elfogadott, hogy a pixelméret kétszeresét tekinthetjük a terepi felbontás mértékének. Ezért minimálisan a pixelméret kétszerese szükséges ahhoz, hogy egy tárgyat azonosítani tudjunk a képen. Ezt a logikát követve a SPOT-képek (pixelméret 10 m) az 1 : 100 000-es térképek készítéséhez alkalmasak. A gyakorlati tapasztalatok a fentiek ellenére azt mutatják, hogy SPOT-képek a tereptárgyak – különösen a vonalas létesítmények és természetes képződmények vonatkozásában – az 1 : 50 000-es térképek tartalmi követelményeinek felelnek meg.

A SPOT-adatok felhasználásával a Svéd Űrügynökség az SSC Satellitbild bevonásával 1987 óta több topográfiai térképezési projekt irányításában vett részt [10]. Az Etiópiában, a Fülöp-szigeteken, Malajziában, Nigériában, a balti államokban, Svédországban végzett topográfiai térképezés egyaránt SPOT-adatok alapján történt. A felsorolt projektekben 1 : 50 000-es topográfiai térképeket állítottak elő általában SPOT pankromatikus sztereoképek felhasználásával. Észtországban, Litvániában és Lettországban a régi szovjet topográfiai térképek felújítását végezték el. Ebben a projektben a DTM-et a meglévő szintvonalrajzból és nem SPOT-űrfelvételek sztereo kiértékeléséből készítették el. Ugyancsak térképfelújításra használták a SPOT pankromatikus és multispektrális képeket Svédország egy kijelölt tesztterületén.

A svédországi kísérlet az 1 : 50 000-es topográfiai térképen ábrázolt utak, erdőirtási területek és beépített területek felülvizsgálatát tűzte ki célul. Összehasonlító vizsgálatot végeztek SPOT pankromatikus, multispektrális és 1 : 60 000-es méretarányú légifényképek alkalmazhatóságára. A vizsgálatok szerint nem volt különbség a három adatforma között az utak és az erdőirtások azonosításában. Ugyanakkor megállapították, hogy az újonnan épült településrészek helyes kategóriába sorolása egyik forrásból sem volt sikeres. A kísérlet rámutat az amúgy is szükséges terepi értékelési folyamat fontosságára.

Az Ordnance Survey az egyik első SPOT-adatokat felhasználó topográfiai térképezési projektjét hajtotta végre Jemenben. A térképezés méretaránya 1 : 100 000-es volt, az alkalmazott szintvonalköz 40 m. Ugyancsak az Ordnance Survey vizsgálta a SPOT pankromatikus adatokat saját 1 : 50 000-es és 1 : 25 000-es térképek egyes síkrajzi elemeinek azonosíthatóságára. A vizsgálat eredményeként megállapították, hogy az 1 : 50 000-es térképeken a vízfolyások (folyók és csatornák) azonosíthatósága 100%-os, az alacsonyabb rendű utaké és ösvényeké 24%-os, az 1 : 25 000-es térképeken 89%-os, ill. 50%-os azonosítási eredményt értek el [4].

Geometriai pontosság szempontjából a SPOT-adatok nagyon jó értéket mutatnak: a külföldi szakirodalom [10, 11] síkrajzi vonatkozásban általában fél pixeles négyzetes középhibát jelöl meg. Ez azt jelenti, hogy a 10 m-es felbontású SPOT pankromatikus kép igen alkalmas síkrajzi elemek térképezésére vagy helyesbítésre.

A SPOT pankromatikus képek sztereo-kiértékeléséből 5–10 m-es négyzetes középhibával lehet megszerkeszteni a szintvonalakat, ami túl nagy akár a 20 m-es szintvonalközhöz is.

SPOT 4 illesztett multispektrális és pankromatikus műholdképek alkalmazása
az 1 : 50 000-es topográfiai térkép egyes síkrajzi elemeinek helyesbítésére

A Földmérési és Távérzékelési Intézet a CORINE 1 : 50 000-es méretarányú felszínborítási térkép elkészítéséhez az egész országra megvásárolta a SPOT 4 műhold 4 sávos adatait. Az országot 49 db 60 × 60 km nagyságú kép fedi le. A képek készítésének időpontja 1998. július 22. és 1999. szeptember 12. közé esik. Jelen munkában az 1 : 50 000-es L34-43-A (Körösladány) szelvény egyes tartalmi elemeinek vizsgálatához a SPOT 4 79-255-ös képet használtam fel. A kép készítési dátuma: 1998. augusztus 3.

A francia űrprogram keretében 1986 óta működik a SPOT műhold (Satellite Pour l’Observation de la Terre) sorozat. A műholdat a CNES (Centre National d’Etudes Spatiales) tervezte, svéd és belga segítséggel fejlesztette ki.

A négy műhold fellövési időpontja:

Műhold

Fellövési időpont

SPOT 1

1986.02.22.

SPOT 2

1990.01.22.

SPOT 3

1993.09.26.

SPOT 4

1998.03.24.

Jelenleg a SPOT 2 és a SPOT 4 műhold üzemel, a két műhold együttesen a 40° északi szélességtől Északra bármely területre naponta készíthet képeket.

A SPOT 1, 2, 3 műholdakon két nagy felbontású adatrögzítő (High Resolution Visible, HRV) működik, együtt és egymástól függetlenül is rögzítenek adatokat. Mindkét HRV bemeneti tükre földi irányítással a függőleges iránytól ± 27° -al elmozdítható, ezzel megnövelik az egy pályáról készíthető képek számát, ill. ez a technikai megoldás lehetőséget biztosít sztereo képek készítésére.

Mindkét HRV párhuzamosan vagy egymástól függetlenül üzemeltethető pankromatikus és multispektrális módban is.

A SPOT 4-nél az előző három műholdon alkalmazott képalkotó berendezéseket egy középső infravörös sávval egészítették ki (1,58–1,75 m m), a berendezés neve HRVIR-re változott. A két HRVIR egymástól függetlenül programozható.

További újdonság a spektrális sávok fedélzeti illesztése (registration). Ezt a korábbi PAN (0,51–0,73 m m) sáv helyett az új B2 (0,61–0,68 m m) sáv alkalmazásával érik el, ugyanis ebben a sávban 10 és 20 m-es felbontású adatrögzítés is lehetséges.

Spektrális jellemzők:

A SPOT képek rendkívül jó földi felbontást nyújtanak: pankromatikus módban 10 × 10 m, multispektrális módban pedig 20 × 20 m. Pankromatikus módban a műhold felvevő berendezése az elektromágneses spektrum látható tartományának egyetlen sávjában működik, tehát fekete-fehér képeket készít. A SPOT1, SPOT2 és SPOT3 műholdakon a pankromatikus csatorna, az alábbi táblázat szerinti 0,51–0,73 m m között üzemel. A SPOT4 esetében ez a tartomány 0,61–0,68 m m-re szűkül (1. táblázat).

A vizsgálat célja annak tisztázása volt, hogy az 1 : 50 000-es térképszelvényen ábrázolt néhány síkrajzi elem vonatkozásában hogyan lehet alkalmazni a fent ismertetett SPOT 4 adatokat.

A SPOT 4 adatok geometriai és radiometriai előfeldolgozását a Földmérési és Távérzékelési Intézet Távérzékelési Központ Környezetvédelmi Távérzékelési Osztálya végezte [13].

Spektrális sávok

B1

B2

B3

B4

Pixel-méret

Multispektrális mód (SPOT4) 0,50–0,59 m m 0,61–0,68 m m 0,79–0,89 m m 1,58–1,73 m m

20 × 20 m

Pankromatikus mód (SPOT4)

0,61–0,68 m m

 

10 × 10 m

Síkrajzi elem

1 : 50 000-es térképen
(km)

SPOT 4 űrfelvételen
(km)

Azonosíthatóság
(%)

Vasút 20,27 20,27

100

Műút 104,90 104,90

100

Talajút 152,20 123,73

181

Töltés 99,54 99,54

100

3–10 m széles csatorna 396,06 373,20

194

Folyók (partvonal) 83,30 83,30

100

A térképi vetületbe való transzformáláshoz ún. paraméteres geokódolási eljárást (ortokorrekciót) alkalmaztak a szükséges adatokkal (illesztőpontok, digitális domborzati modell) együtt. Az ortokorrekció pontosságát jelző RMS átlagos hiba az illesztőpontokban 6,77 m, a korrekcióban részt nem vett tesztpontokban pedig 9,25 m volt. Ezek a számok azt mutatják, hogy a transzformált űrfelvételek helyzeti pontossága 10 m körüli, ami megfelel az 1 : 50 000-es méretarányú topográfiai térképekkel szemben támasztott pontossági követelménynek.

1.gif (46163 bytes)

1. ábra. L-34-43-A szelvényen azonosítható csatornák

cs2.gif (22656 bytes)

2. ábra. L-34-43-A szelvényen azonosítható földutak

A térképszelvény a Körös és a Sebes-Körös által körülölelt terület egy részét ábrázolja, területe 350 km2. A térképi területen 4 település található: Körösladány, Köröstarcsa, Bélmegyer és Mezőberény északi része. A területre igen fejlett csatornahálózat jellemző, a csatornákkal párhuzamosan talajutak futnak. A csatornák jelentős része a térképi jelkulcs szerint 3–10 m szélességi kategóriába esik. A Körös, a Sebes-Körös és a Berettyó szélessége a térkép méretarányában kifejezhető, a folyók széles ártérrel rendelkeznek, valamennyi épített gáttal védett.

A vizsgálati módszer lényege abban foglalható össze, hogy a térképet és az űrfelvételt azonos térképi vetületbe (Egységes Országos Vetületi Rendszer) transzformálva a térkép megfelelő elemét (pl. 3–10 m széles csatornákat) vektorizáltam és összehasonlítottam az űrfelvételből azonosítható csatornákkal.

Ezzel a módszerrel elvégeztem az összehasonlításokat a fent említett csatornákra, folyókra, töltésekre, burkolt utakra, talajutakra és a vasútvonalakra. Az 1. ábra a talajutak, a 2. ábra a 3–10 m széles csatornák felismerhetőségét ábrázolja.

Az összehasonlító vizsgálat eredményét az 2. táblázat tartalmazza.

A táblázat az azonosíthatóságot mutatja, csupán két kategóriában bizonytalan a meghatározás. Ezeknek elsődleges oka azzal magyarázható, hogy az űrfelvételről azonosíthatatlan talajutak és csatornák erdőben futnak, a záródó lombok eltakarják ezeket a síkrajzi elemeket. Felvetődhet lombtalan időpontban készített űrfelvételek alkalmazása. Bár lombtalan időpontban készült SPOT 4 űrfelvétel kipróbálására nem volt lehetőségem, azonban a síkrajzi elemek azonosításában sokkal nagyobb előnyt jelentenek az ún. másodlagos mutatók (pl. csatornát szegélyező növényzeti sáv, utakat szegélyező fasor stb.), mint amilyen hátrányt jelent a záródó lombok által eltakart tereptárgyak azonosíthatatlansága.

A vizsgálat ugyan nem terjedt ki a mezei vagy erdei utak, valamint a 3 m-nél keskenyebb csatornák vagy árkok azonosíthatóságának vizsgálatára, de másodlagos jegyek alapján tu-

lajdonképpen legtöbbjük azonosítható. Az azonosított síkrajzi tereptárgyak minősítése a légifényképekével megegyezően terepi bejárással végezhető el.

A SPOT 4 űrfelvételek tehát hasznosíthatók az 1:50 000 méretarányú topográfiai térképek felújításában. Innen kezdve a kérdés most már csupán az, hogy ezt a lehetőséget hogyan tudjuk összhangba hozni a Magyarországon tervként ismert Magyar Topográfiai Programmal, figyelembe véve a nemzetközi gyakorlatot is.

Összefoglalás

Az űrfelvételből történő térképfelújítás alapvető kritériuma a síkrajzi elemek azonosíthatósága. Az olyan foltszerű objektumok, mint a művelési ágak (szántó, rét-legelő, gyümölcsös, szőlő, erdő stb.) térképezése a SPOT 4 adatoknál gyengébb felbontású űrfelvételekből (pl. Landsat TM adatokból) is igen nagy pontossággal elvégezhető. Ezért ezzel a kérdéssel jelen dolgozatban nem foglalkozom.

A síkrajzi elemek kiterjedésüknél fogva azonban a nagyfelbontású űrfelvételek (ide sorolható a vizsgált SPOT 4 űrfelvétel 10 m-es felbontásával) geometriai felbontásának közelében vagy alatta vannak. Ezért fontos meghatározni azon tereptárgyak körét, melyek
térképezhetők a SPOT 4 űrfelvételből. Az elvégzett vizsgálat SPOT 4 Xi (multispektrális) + P (pankromatikus) spektrális sávok illesztett adatbázisából kivonható síkrajzi elemeket veszi sorra és ad megállapításokat a felújítás során történő felhasználásra. A vizsgálathoz olyan területet választottam, ahol jellegzetesen sok a vonalas tereptárgy és ezek mérete az űrfelvétel geometriai felbontásához közeli.

A vizsgálatból azt a következtetést lehet levonni, hogy a SPOT 4 által készített űrfelvételek hasznosíthatók az 1:50 000-es (és kisebb) méretarányú topográfiai térképek felújításában. Innen kezdve a kérdés most már csupán az, hogy ezt a lehetőséget hogyan tudjuk összhangba hozni a Magyarországon tervként ismert Magyar Topográfiai Programmal, figyelembe véve a nemzetközi gyakorlatot is.

Irodalom

11. Doyle, F. J.: Thirty Years of Mapping from Space, International Archives of Photogrammetry and Remote Sensing, Vol. XXXI, Part B4, pp. 227–230, Vienna, 1996.

12. Morrison, J. L.: Changing Borders and Shifting Frontiers: Cartography for the New Millennium, 17th International Cartographic Conference, 10th General Assembly of ICA, Proceedings, pp. 1–13, Barcelona, 1995.

13. Gautam, N. C.: Satellite Remote Sensing, its Applications and Capabilities to Thematic Cartography, a Case Study, 17th International Cartographic Conference, 10th General Assembly of ICA, Proceedings, pp. 71–79, Barcelona, 1995.

14. Dixon-Gough, R. W.: Remote Sensing: A Tool for Topographic Mapping Past Present and Future, 17th International Cartographic Conference, 10th General Assembly of ICA, Proceedings, pp. 1289–1293, Barcelona, 1995.

15. Konecny, G.: International Developments and Satellite Remote Sensing, Proceedings of MOMS-02 Symposium, pp. 255–257, Köln, 1995.

16. Damoiseaux, T.: Production of topographical maps of low- and high-mountain terrain by means of high-resolution In-SAR-data, Proceedings of the 18th ICA konference, pp. ?, Montreal, 1999.

17. Wright, R.: Topographic Mapping of the Earth from Space: A Case of Unrealised Potential, Proceedings of the 18th ICA Conference, pp. ?, Montreal, 1999.

18. Salomonson, V. V.: An Overview of the Evolution of Landsat-4, PECORA VIII Symposium, pp. 32-39., ?

19. Fritz, L. W.: The Era of Commercial Earth Observation Satellites, Proceedings of MOMS-02 Symposium, pp. 259–267, Köln, 1995.

10. Rosenholm, D: Requirements of High Resolution Satellite Data for Mapping Purposes – Based on Experiments from Utilising Existing Optical Satellites, Proceedings of MOMS-02 Symposium, pp. 277-285, Köln, 1995.

11. Schiewe, J. and Konecny, G: MOMS Versus SPOT and TM: A Comparison of the Information Content for Topographic Mapping, Proceedings of MOMS-02 Symposium, pp. 309-313, Köln, 1995.

12. Schiewe, J., Wang, Y., Konecny, G.: MOMS-02 Data for the Generation of Cartographic Databases, Proceedings of MOMS-02 Symposium, pp. 87-94, Köln, 1995.

13. Büttner Gy., Maucha G., Petrik O.: SPOT-4 urfelvételek geometriai és radiometriai elofeldolgozása II., Feldolgozási eredmények (23 felvétel), FÖMI TK KTO, Budapest, 1999.

Testing SPOT 4 data for topographic map revision

É. Csató
Summary

Several satellite-based sensors have been launched for cartographic purposes, but their use for civil mapping purposes was not possible. In 1986 CNES launched the first SPOT satellite with HRV sensors, with geometric resolution 20 and 10 meters. SPOT satellites provide across track stereo data acquisition, which is important for generating DEM

Integrated SPOT 4 multispectral and panchromatic data provide excellent material for revision of topographic maps. The experiences of the author show that SPOT data can be successfully used for the revision of planimetric elements of topographic maps at scale 1:50,000.