A földügyi-térképészeti szakterület oktatás-továbbképzési stratégiája (folytatás)
Dr. Kozma Imre, az FVM FTF főosztályvezetője, dr. Ágfalvi Mihály, az NyME
FFFK főigazgatója, Apagyi Géza, az FVM FTF szakfőtanácsosa
Nemzetközi helyzetkép
Ez a helyzetkép alapvetően a Földmérők Nemzetközi Szövetségének (FIG) a továbbképzés kérdésben elfoglalt álláspontját körvonalazza (FIG, 1996). A FIG anyag egyik célja az volt, hogy segítséget nyújtson a professzionális továbbképzés (PTK) általános bevezetéséhez. A nemzetközi példák bemutatásával a megoldásokban jelentkező hasznos ötletekre kívánjuk felhívni a figyelmet.
Változó világ
A nemzetközi üzleti környezet, amelyben a földmérők munkájukat végzik, jelentős változáson ment keresztül az elmúlt évized folyamán. A globális gazdasági visszaesés komoly hatást gyakorolt a szakmára. A hazánkban végbement gazdasági, politikai változások ezt a hatást tovább erősítették (leszámítva a földprivatizációval kapcsolatos földmérési feladatok hatását).
A professzionális továbbképzés
Angliában a RICS (Royal Institution of Chartered Surveyors) javaslatára a következő definíciót fogadták el a professzionális továbbképzés (PTK) meghatározásaként:
“A PTK a szakmai és műszaki feladatok elvégzéséhez szükséges tudás, szakismeret rendszeres fenntartása, tökéletesítése és kiegészítése, valamint személyi képességek fejlesztése.”
Az Ausztráliai Földmérő Egyesület szerint:
“A PTK olyan folyamat, amellyel egy szakmában tevékenykedő személy egész pályafutása folyamán megtartja képességét és a szakmai szolgáltatásokban tanúsított alkalmazhatóságát.”
A hatékony PTK alapvető tulajdonságai tehát a következők:
– folyamatos ? kihat a szakember egész pályafutására,
– szakmailag/szervezetileg hangsúlyos ? a szakmai és műszaki feladatok végrehajtásához szükséges képességek és a szakmai szolgáltatásokban tanúsított helytállás megtartásához kapcsolódó,
– széles alapokon nyugvó ? tudás, szakismeret és a személyi képességek fejlesztése,
– strukturált ? rendszeres fenntartás, tökéletesítés és kiegészítés.
A továbbképzés módszerei
Az élethosszig tartó tanulás (life-long learning) napjainkra társadalmi szükségletté vált. E szükséglet kielégítésére az oktatási intézményeknek készen kell állniuk a végzett hallgatóik tudásának szintentartására, illetve a mindenkori követelményeknek megfelelő kiegészítésére. Ezek az igények a hagyományos oktatási módszerekkel ma már nehezen elégíthetők ki.
Az élethosszig-tanulás alapvető formája a távoktatás (angolul distance education vagy distance learning). Ezt jól példázzák a nyugati országok távoktató egyetemeinek többszázezres hallgatói létszámot produkáló sikerei, illetve a hazai felsőoktatási intézményekben is megjelenő, szakmánkat érintő távoktató kurzusok. A speciális módszertanra és hallgatói támogatásra épülő oktatási anyagok otthoni tanulásra kiválóan alkalmasak, ezáltal az oktatási intézményben szervezett konferenciák (konzultációk, szemináriumok) ideje csökkenhet, a képzés rövidebb időre vonja el a hallgatókat a munkahelytől. Megváltozik a konferenciák jellege is. A hangsúly az ismeretátadás helyett a hallgatók professzionális készségeinek kialakítására helyeződik.
Az oktatásban az igények növekedése megkívánja, az információ-technológia fejlődése pedig lehetővé teszi a sarkalatos változásokat. A fejlett országokban az interaktív elektronikus médiákkal támogatott oktatás, illetve tanulás egyre fontosabbá válik. Ezzel változik az oktatók szerepe is. Az ismeretátadás mellett több idő jut a csoportmunkára, a hallgatók motiválására, a képzés minőségbiztosítására. A fejlődés említett irányait tükrözi a FIG Oktatási Bizottsága szemináriumának anyaga (FIG, 1997).
A professzionális továbbképzésre (PTK) tehát nem szabad formális, munkaidőn kívüli oktatási kurzusokra, szemináriumokra vagy műhelyekre szűkítve gondolni. Egyre több szakmai szervezet fel is ismeri egyéb olyan képzési módok jelentőségét, mint
– a táv- és nyitott oktatás,
– a számítógépes oktatás,
– probléma-orientált tanulási módszerek használata,
– az autodidakta akciótanulás,
– strukturált olvasás,
– szakcikkek írása,
– bizottsági tagság vállalása szakmai intézményekben,
– részidős tanítás vállalása.
Ide sorolhatók még olyan továbbképzési lehetőségek, mint
– akadémiai doktori fokozatért és tagságért vállalt önképzés,
– nemzetközi mobilitási programokban való folyamatos részvétel külföldi tapasztalatszerzés céljából,
– intézményen belüli rövidtávú tapasztalatcsere vagy új osztályhoz való áthelyezés,
– rövid időre történő áthelyezés célfeladat elvégzésére,
– a meglévő beosztáson belül kibővített feladatokkal való megbízás,
– rövid/hosszútávú, intézményen kívüli tapasztalatcsere, pl. közszolgálatból magánvállalkozásban való részvétel.
Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a dolgozóink eredményeinek, az általuk felhalmozott ismereteknek, az összegyűjtött tapasztalatoknak intézményes megosztása mindannyiunk számára fontos és hasznos eleme lehet a továbbképzésnek is. Ezzel a TANULÁS– ALKOTÁS–OKTATÁS ciklus a szűkebb munkahelyi környezetből egy tágabb oktatási térbe helyeződik át.
A vezetők folyamatos továbbképzése
A vezetői tudás jelentősége egyre növekszik. A szervezetek és a környezet bonyolultsága, az ügyfelek igényei és a változások üteme rendre megköveteli, hogy a földmérő a szakismeretek szélesebb skálájával rendelkezzen, mint a múltban. Szerte a világon a szakmai siker központjába a földmérő azon képessége kerül, hogy a műszaki/szakmai tudása mellett magas szintű vezetői és irányítói ismereteket is fel tud mutatni. A szakmai siker megköveteli, hogy a vezetői ismereteket ne a szakértelemtől függetlenítve, hanem kiegészítő tudásként tekintsük.
Nemzetközi trendek, EU-kapcsolódás
A következő évtizedekben a nemzetközi gazdasági kapcsolatok (pl. a tőke- és a munkaerő-áramlás) dinamikus bővülése várható. A globális gazdasági kapcsolatok bővülésével növekszik a nemzetgazdaság külső befolyásoltsága.
Megnő a gazdasági élettel kapcsolatos szolgáltatások jelentősége, ami felsőfokú végzettséggel rendelkező vezetőket igényel. A szolgáltatások növekvő mértékben kerülnek be a gazdaságba és globalizálódnak. Ez kihatással lesz az oktatás szerkezetére és tartalmára. A közgazdasági ismeretek mellett megnő a menedzsment, a szervezési, a marketing ismeretek szerepe, melynek következményeként meg kell erősíteni a képzésen belüli helyüket.
Az egyes termékfajták (pl. a térképek) elavulási ciklusa felgyorsul. Így lehetetlenné válik olyan ismeretanyag oktatása, mely nem szorul állandó és intenzív megújításra. Az ismeretek közlésével szemben előtérbe kerül a szemlélet alakítása, a készségek, valamint a képességek fejlesztése.
A termékeken belül megnő a hozzáadott szellemi érték aránya. Ez növeli a magas képzettségű munkavállalók iránti keresletet. Ezt egy jól felépített oktatási rendszer segítheti elő.
Az információ termelőerővé válik. Az ismeretközlés eddigi formái bővülnek, az új ismeretekhez való hozzájutás jelentősége nő. Az új technikákat el kell sajátítani. A felgyorsuló és nagymértékben növekvő ismerethalmaz ugyanakkor szükségessé teszi a szelekciót. Az oktatás egyik feladatává válik a szelekciós készség elsajátítása.
Tudnunk kellene, hogy az Európai Unióba történő belépéssel hogyan alakul át a magyar gazdaság struktúrája, a magyar munkaerőpiac korlátai és mérete miként formálódik, a bekövetkező technikai fejlődés hogyan változtatja meg a szakmánk tartalmát, a szakmánk iránti szükségletek arányait. A termelési tényezők és így a munkaerő szabad áramlása a kereslet és kínálat közötti összefüggés relevanciáját – a munkaerő vonatkozásában is – nemzeti szintről egyre inkább nemzetközi szintre teszi át.
Amikor tehát ezeket a trendeket vizsgáljuk és elemezzük, újra felbukkanó téma az oktatás, a munkaerő “előállításának” megújuló formája, átalakuló tartalma.
A felsőoktatás fejlesztésének alapvető stratégiai célja Európa-szerte és így nálunk is a képzés minőségének javítása. Erre vonatkozóan több anyag születetett különböző EU-intézmények által szervezett szakmai összejöveteleken és konferenciákon. Ezek közül az egyik legátfogóbb az oktatás fehér könyve. Három kulcsszó szerepel ezekben a közleményekben, melyek minden anyagban visszatérnek. Ezek a következők:
– A jövő társadalma a tudás társadalma lesz, a társadalmi igények határozzák meg az egyetemek tevékenységét és az egyetemekkel szemben támasztott igényeket.
– Ugyanakkor ez a társadalom egyben a tanulás társadalma (“learning society”) is lesz.
– Ezzel szorosan összefügg tehát, hogy tanulni nem az alatt a három-öt év alatt kell, amíg felsőoktatási intézménybe járunk, hanem leginkább az alatt a 35 év alatt, amíg valaki dolgozik. “Life-long-learning”-re, azaz élethosszig tartó tanulásra kell berendezkedni.
– Mindezekkel együtt a jövő társadalma ugyanakkor az információ társadalma lesz.
A kritikus sikertényzők
A szakértői munkacsoport feladatának tekintette az eddig még fel nem tárt igények megismerését, azok elemzését, valamint a földhivatali szervezettel szembeni elvárások – kritikus sikertényezők, célok – megfelelő körülhatárolását, figyelemmel a már ismertetett nemzetközi trendekre. A cél olyan végrehajtható stratégia előkészítése volt, amely nem csupán általánosságokat, hanem konkrét elemeket, feladatokat, lépéseket is tartalmaz, a megvalósítás ütemezésével. A nagyszámú igény és követelmény miatt a stratégia kialakításának fontos lépése – ezek aggregálásával, illetve a prioritások figyelembevételével – az ún. kritikus sikertényezők rögzítése. Ezek a következők:
a) a földhivatali ügyintézés színvonalának emelése,
b) a földhivatali munka hatékonyságának és szolgáltató jellegének erősítése,
c) versenyképes hazai munkaerő biztosítása a szakterület számára,
d) a munkavégzés új formái elterjedésének elősegítése,
e) felkészülés az elektronikus gazdaság működésében való részvételre,
f) élethosszig tartó tanulás lehetőségének biztosítása,
g) folyamatos továbbképzés érdekeltségének megteremtése (az erkölcsi, anyagi, előmeneteli érdekeltségi eszközök tudatos és tervezett felhasználásával).
A küldetés és az általános cél
Az előzőekben bemutatott sikertényezőkre figyelemmel a küldetés, és az annak megfelelő célok rövid meghatározása a következő.
Küldetés:
Rendelkezzünk képzett, innovatív, elkötelezett és elismert földhivatali munkatársakkal.
Általános cél:
A földügyi igazgatás területén a munkatársak folyamatos továbbképzésének meghonosításával egyrészt a munkahelyi kultúraváltás támogatása és meggyorsítása, másrészt a teljesítmény mérésének és elismerésének intézményesítésével az ebben való érdekeltség megteremtése. (Kívánatos lenne a továbbképzés iránti természetes munkavállalói igény megjelenése, melyhez a szakma erkölcsi és anyagi megbecsülésén keresztül, a továbbképzési lehetőségek széleskörű propagálásával lehet eljutni.)
Feladatkitűzések
Lényeges, hogy olyan feladatok kerüljenek megfogalmazásra, amelyek a humán erőforrás fejlesztését, a kritikus sikertényezők és célok elérését hosszú távon segítik. Nyilvánvalóan igen sok tevékenységet lehet idetartozónak tekinteni, itt azonban csak a leglényegesebb, a szervezet pénzügyi és szervezési teherbíró képességével legalább nagyságrendi szinten számoló feladatokat nevesíthetjük. E feladatkitűzések a következők:
a) főiskolai diplomát nyújtó ingatlan-nyilvántartási szervező képzés beindítása,
b) nyitott oktatás a földhivataloknak, az OLLO-rendszer továbbfejlesztése,
c) átjárhatóság biztosítása mind a földügyi, mind a földmérési, térképészeti szakterületen a középfokú, valamint a főiskolai és az egyetemi szintű oktatás különböző formái között,
d) folyamatos továbbképzés bevezetése a földügyi igazgatásban, ide értve a földhivatali rendszertámogatási feladatok által lefedett témakörök oktatását, valamint a know-how bevezetésével kapcsolatos továbbképzési módszerek, dokumentumok kialakítását, alkalmazását.
Forgatókönyv-javaslatok
A kritikus sikertényezők, illetve az azokból levezetett, az előzőekben röviden bemutatott célok elérése különböző finanszírozási, szervezési lehetőségek függvénye. A lehetőségek reális eseteire a következő forgatókönyvek kerültek megfogalmazásra:
1. számú forgatókönyv: “marad minden változatlan” módozat ® nincs érdemi változás, azaz nem tervezetten történik a hivatali oktatás-továbbképzés.
2. számú forgatókönyv: “átfogó reform” megközelítés ® előre tervezetten gondoskodik a szakterületi oktatás-képzésről, az új szakemberek kiképzésének szervezett megvalósításáról és feltételrendszerének kidolgozásáról, valamint az ingatlan-nyilvántartás területén hiányzó felsőfokú iskolai végzettséget nyújtó képzés pótlásáról. Biztosítja továbbá a megvalósításhoz szükséges műszaki infrastruktúrát és a személyi motiváció megteremtését is.
3. számú forgatókönyv: “fontolva haladás” megoldás ® célkitűzéseiben megegyezik az előző változattal, de időben elhúzva, lassabban, kisebb engedményekkel valósítja meg azokat.
4. számú forgatókönyv: “célmegoldás” változat ® külső oktatásszervezési cégre bízza a feladatot.
A forgatókönyvek különböző mértékben elégítik ki a megfogalmazott célokat, ugyanakkor eltérő a forrásigényük és a megvalósítási kockázatuk.
A forgatókönyvek kiértékelése
A “minden változatlan” (1. számú forgatókönyv) és a “célmegoldás” (4. számú forgatókönyv) megoldások olyan alapvető célokat sértenek, amelyek miatt választásuk nem javasolt.
Az “átfogó reform” (2. számú forgatókönyv) változat a legperspektivikusabb, de ez csak más tárcákkal (BM, PM stb.) együttműködve, a közigazgatás korszerűsítésében tett érdemi lépésekkel együtt valósítható meg (egyébként túl magas mind a megvalósítási kockázata, mind a költségigénye). Amennyiben a feltételek biztosíthatók, ez felelne meg legjobban a megfogalmazott kritikus sikertényezőknek, így mind a kormányzat, mind a tárca szakági érdekeinek. A megvalósítás két év alatt megtörténhet, a jelenlegi költségvetési kereten túli finanszírozási többletigénye mintegy 190 millió forint.
A “fontolva haladás”
(3. számú forgatókönyv) változat megvalósítási kockázata kisebb, feltehetőleg a
szükséges feltételeket az FVM minimális külső közreműködéssel (pl. BM rendelet)
ki tudja alakítani. A szükséges többlet-finanszírozási igény nem irreálisan nagy
(120 millió forint két év alatt), így ezt a javaslatot célszerű elfogadni, ha a 2.
számú forgatókönyv felté-
telei nem állnak fenn.
Megjegyzendő, hogy a földhivatali szervezet nagy értékű számítástechnikai berendezéseken akkora adatvagyont (9 millió ingatlan tulajdoni-lapjának adatai, 55.000 kataszteri térképszelvény adatai stb.) kezel, amelynek újraelőállítási költsége 100 milliárd forintos nagyságrendet képvisel. Ennek az adatvagyonnak a hatékony kezeléséhez, karbantartásához jól felkészült, korszerű ismeretekkel rendelkező munkaerőre van szükség. Tehát az oktatás-továbbképzés nem csupán humán kérdés, hanem gazdasági is, amelybe érdemes, sőt szükséges invesztálni. Ezt a szakág rendkívül gyors fejlődése és az elvárások emelt szintje különösen indokolja.
A 3. forgatókönyv, mint a Stratégia végrehajtásának alapja
A miniszteri döntés értelmében a 3. forgatókönyvben megfogalmazott javaslatok nyertek elfogadást, ezért azt a következőkben kicsit részletesebben bemutatjuk.
Ez a fontolva haladás változat az átfogó reformnál szerényebb adottságokra építő megoldás, ahol egyes célokból már engedni kell. Így például a tervezett ciklusban elmaradna a penci bentlakásos továbbképzési kabinet kialakítása, de ez nem jelentheti cél teljes elvetését.
a) Megvalósítás
A fontolva haladás forgatókönyv a következőket biztosítja:
– a felsőfokú szakmai képesítés megszerzését és elismerését,
– ennek megfelelően a főiskolai diplomát nyújtó ingatlan-nyilvántartási szervező mérnök képzés bevezetését, pótolva az egyetlen hiányzó és egyben kulcsfontosságú láncszemet szakterületi felsőfokú iskolai végzettséget adó képzés területén.
– a folyamatos szakmai továbbképzést, egyrészt az OLLO keretében folyó oktatás, másrészt az iskolarendszerű posztgraduális továbbképzés, harmadrészt az OKJ szakirányú képzések támogatásával,
– képzettségi pótlék bevezetését a továbbképzés során szerzett – az érintett személy tevékenységével kapcsolatos – speciális ismereteket és oklevelet adó szakképesítés honorálására,
– az évenkénti, elvárt továbbképzés rendjét és feltételeit,
– a speciális feladatokhoz kapcsolódó, intézményen belüli (földhivatalok, FÖMI) oktatás-képzés feltételeit,
– az iskolarendszerű oktatás harmonizálásának támogatását.
b) Előnyök, hátrányok
A megoldás előnye, hogy öszzefüggéseiben kezeli a problémakört, és majdnem teljes körű megoldásra törekszik, az átfogó reform változatnál kisebb költségigényt támaszt, valamint a nagy értékű adatvagyon értékvesztés nélküli kezeléséhez és karbantartásához felkészült munkaerőt biztosít.
Hátrány, hogy a teljes körű megvalósítás, az átfogó reformmal szemben csak hosszabb időtávon képzelhető el.
c) Ráfordítási igény
A megoldás összköltségigénye 2000-2001 időtávban mintegy 120 millió forint, ami a következőkből tevődik össze:
– megyei földhivatali továbbképzési kabinetek létrehozása,
– főiskolai ingatlan-nyilvántartási szervező képzés beindításának támogatása,
– a továbbképzés évenkénti támogatása,
– oktatási anyagok elkészíttetése, pl. a kabinetek számára,
– a FÖMI – projektekhez kapcsolódó – oktatási/betanítási tevékenységének éves támogatása.
d) Ütemezés
A megvalósítandó feladatok javasolt időütemezése a következő:
– a főiskolai ingatlan-nyilvántartási szervező képzés indítása: 2000,
– a folyamatos továbbképzés, illetve kiképzés rendjének, a továbbképzési tervnek, valamint a képzés elismerése módjainak kialakítása: 2000,
– a továbbképzés során szerzett másoddiploma képzési pótlékkal való elismertetésének bevezetése: 2001,
– továbbképzési kabinetek kialakítása a megyei földhivataloknál: 2000,
– iskolarendszerű oktatás harmonizálása: folyamatos,
– a TAKAROS rendszer oktatása: folyamatos,
– megyei rendszergazdák speciális Windows NT, Oracle, Bentley oktatása: folyamatos.
Kivonat a miniszteri döntést tartalmazó dokumentumból
1. Az előterjesztés mellékletét képező Tanulmány gondos feltáró, elemző munka eredménye, megállapításai a tervező munkánál jól hasznosíthatóak. A szakértői munkacsoportot köszönet illeti az elvégzett munkáért.
2. A földügyi-térképészeti szakterület középtávú oktatás-továbbképzési Stratégiájának az előterjesztésben megfogalmazott fontolva haladás (3. számú forgatókönyv) koncepció szerinti feladatcsoportot kell tekinteni.
3. Az elfogadott stratégiának megfelelő – a mellékelt Tanulmányban felsorolt – intézkedéseket, a szintén ott rögzített ütemezés szerint elő kell készíteni, illetve végre kell hajtani.
4. A Stratégiában foglaltakat a tárca középtávú és éves továbbképzési terveinek készítése során figyelembe kell venni.
5. A Stratégiában foglaltak teljesítésének helyzetéről a Vezetői Értekezlet részére évente tájékoztató jelentést kell előterjeszteni.
Függelék
A tanulmány szerzői
Dr. Ágfalvi Mihály Dr. Kiss Papp László
Farkas István Dr. Márkus Béla
Dr. Fenyő György Dr. Ruzsits Ákos
Heilmann János
Közreműködtek
– az FVM Földügyi és Térképészeti Főosztály munkatársai,
– a Földmérési és Távérzékelési Intézet munkatársai,
– dr. Niklasz László (a Tanulmány készítését az FVM Földügyi és Térképészeti Főosztály részéről koordinálta),
– Apagyi Géza (a Tanulmány végleges változatát – a szakmai vélemények és észrevételek figyelembevételével – az FVM Földügyi és Térképészeti Főosztály részéről szerkesztette)
Jegyzék a földügyi-térképészeti szakterület oktatási-továbbképzési stratégiájáról szóló tanulmány 4. változatát véleményező szervezetekről
Baranya Megyei Földhivatal
Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Kar
Eötvös Loránd Tudományegyetem Térképtudományi Tanszék
Fejér Megyei Földhivatal
Fővárosi Földhivatal
FVM Erdészeti Hivatal
FVM Európai Integrációs Főosztály
FVM Földmérési és Távérzékelési Intézet
FVM Földművelésügyi Hivatalok és Vidékfejlesztési Főosztály
FVM Földügyi és Térképészeti Főosztály
FVM Humánpolitikai Főosztály
FVM Informatikai és Elemzési Főosztály
FVM Költségvetési Főosztály
FVM Oktatási, Kutatási, Fejlesztési Főosztály
FVM Területfejlesztési Főosztály
Heves Megyei Földhivatal
Magyar Honvédség Térképészeti Hivatal
Nógrád Megyei Földhivatal
Pest Megyei Földhivatal
A Tanulmány 5. (végleges) változata az észrevételek figyelembevételével készült.
IRODALOM
A földügyi-térképészeti szakterület oktatás-továbbképzési stratégiája
(Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium – belső anyag, Budapest 1999. december)
Educational-further edicational strategy of the Hungarian surveying and mapping
Dr. I. Kozma–dr. M.
Ágfalvi–G. Apagyi
Summary
The Department of Lands and Mapping of the Ministry of Agriculture and Regional Development prepared a Study on the srategy of staff development in Hungarian land administration. A number of experts had been asked to take part in this work. The Strategy was approved by the Minister in May of this year. The main goals of the Strategy are:
– preparing the professional continuing education for civil servants in the land officies,
– to establish the planning of continuing education and to give a framework for this activity in the Ministry.
The Strategy contains several tasks and deadlines in the field of education. There are several subsidies determined to promote the benefits of the staff’s development. The execution of the Strategy has begun. The result of the planned education is, that the civil servants in the land officies will be able to comply with the requirements arising from the joining the European Union.