Köszöntjük a 70 esztendős Dr. Biró Péter professzort,
az MTA tagját

Dr. Biró Péter 1930. augusztus 8-án Budapesten született. A Budapesti Műszaki Egyetemen (BME) 1952-ben szerzett mérnöki oklevelet, 1961-ben lett műszaki doktor, 1965-ben szerezte meg a műszaki tudomány kandidátusa, 1974-ben a műszaki tudomány doktora fokozatot.

Az egyetemi oklevél megszerzését követően Biró Péter tanársegéd volt a Geodéziai Tanszéken, a műszaki doktori cím megszerzése után 1961-ben egyetemi adjunktusi kinevezést kapott. A műszaki tudomány kandidátusa fokozat odaítélését követően 1967-ben egyetemi docensi pályázaton eredményesen szerepelt. 1969-71 között a Földmérési Intézet tudományos igazgatóhelyettesi feladatait is ellátta. A műszaki tudomány doktora fokozat megszerzése feljogosította arra, hogy egyetemi tanári állás betöltésére nyújtson be pályázatot. 1976-ban egyetemi tanárrá nevezték ki a Felsőgeodézia Tanszékre, ahol már 1971-től tanszékvezetői feladatokat látott el egészen 1995-ig. Közben 1987-1992 között a Geodéziai Intézet igazgatója volt.

Tanítványai közül kiváló gyakorló mérnökök, egyetemi tanárok, akadémikusok kerültek ki.

Az egyetem elvégzésétől kezdődő csaknem 50 éves folyamatos egyetemi oktatói pályája során szinte teljes életműve a Föld fizikai jellemzői – legfőképpen nehézségi erőtere – és a geodéziai helymeghatározások kapcsolatának kutatására összpontosult. Magyar és idegennyelvű szakirodalmi műveinek száma mintegy 80. Számos előadást tartott hazai és külföldi nemzetközi rendezvényeken, illetve külföldi egyetemek, kutatóintézetek meghívására tudományos kollokviumokon vett részt. Első eredményei a földfelszíni, illetve a geoidi pontok magasság-meghatározása fizikai (gravimetriai) módszereinek kutatása során jelentkeztek (pl. “Eine modifizierte Lősung der Raudwertaufgabe der geodätischen Gravimetrie...” (Studia Geoph. et Geod., Prága, 1965), “A normálmagasság gyakorlati meghatározása” (Geodézia és Kartográfia, 1962), “On the needed density of gravimetric stations in geodetic nets” (IUGG XIV. közgyűlése, Luzern, 1967), “On the accuracy of the deflections of the vertical interpolated by gravimetric methods” (Österreichische ZfV, Wien 1967). Kutatási eredményeivel szorgalmazta és segítette az Állami Földmérés felsőgeodéziai munkáiban a gravimetriai módszerek gyakorlati alkalmazását (pl. “Geodéziai gravimetriai feladatok új háromszögelési hálózatunkban” (Kutatási zárójelentés, 1962), “A kéregmozgási szintezési hálózat gravitációs méréseinek egyes gyakorlati kérdései” (Kutatási zárójelentés, 1968).

A gravimetriai módszerek mellett figyelme a gradiometriai módszerek felé is kiterjedt. Eötvös Loránd ez irányú eredményeinek folytatása és továbbfejlesztése érdekében a BME Felsőgeodézia Tanszékén munkatársaival megindította azokat a ma is folyó kutatásokat, amelyek célja a torziósinga-mérések eredményeinek kiterjedt geodéziai alkalmazása és ezzel a függővonal-elhajlás hálózat és geoidkép részleteinek finomítása (pl. “Globális és helyi geoidvizsgálatok” (OTKA–kutatás, 1988-1992), “A geoidmeghatározás pontosságának továbbfejlesztése új típusú mérési adatok bevonásával” (OTKA – kutatás, 1995-1998).

Kutatásai során hamarosan szembesült azzal a felismeréssel, hogy sem Földünk felszínének geometriai alakja, sem Földünk nehézségi (gravitációs) erőtere – a belsejében lejátszódó folyamatok következtében – nem lehet egyszer és mindenkorra állandó. A geodéziai kéregmozgásvizsgálatok alapfeltevése az erőtér változatlansága volt, míg az erőtér változására vonatkozó geofizikai vizsgálatok alapvetően feltételezték, hogy a nehézségi mérések térbeli helye (a földfelszín alakja) változatlan. Ennek az ellentmondásos helyzetnek a felismerése, a megoldás keresése és kidolgozása volt legjelentősebb és nemzetközileg is elismert életműve.

Első alkalommal az “Erdkrustenbewegungen und Säkularvariationen des Erdschwerefeldes” c. jelentésével vetette fel a témát az IUGG XV. közgyűlésén (Moszkva, 1970). Ettől kezdve folyamatosan számolt be a világszervezet közgyűlésein újabb és újabb eredményeiről. Kutatásai során először a magasságmeghatározások és a nehézségi erőtér időbeli változásainak összefüggéseit tárta fel a gyakorlati alkalmazásig terjedő részletességgel (pl. “Der Einfluss von zeitlichen Änderungen des Erdschwerefeldes auf die Höhe von Nivellementsfestpunkten” (Bonn, 1973), “Dynamic aspects of repeated geodetic levelling and gravity observations” (Periodica Polytechnica, Budapest, 1980) stb. Kutatási eredményeinek teljességét angol nyelvű könyvében foglalta össze, mely ebben a témakörben az első könyv a nemzetközi szakirodalomban és meghozta a szerző nemzetközi elismerését (“Time Variation of Height and Gravity”, Akadémiai Kiadó – H. Wichmann Verlag, Budapest-Karlsruhe, 1983).

Ezt követően kiterjesztette vizsgálatait a kéreg-(felszín)mozgások vízszintes összetevőire is, vagyis a teljes geodéziai helymeghatározás geodinamikai kapcsolatainak feltárására (pl. “The role of gravimetry in the geodynamic interpretation of geodetic observations” (IUGG közgyűlése, Hamburg, 1984), “Physikalische Interpretation der Messergebnisse von wiederholten geodätischen Beobachtungen” (Vermessungstechnik, Berlin, 1984).

A továbbiakban a Felsőgeodézia Tanszéken kialakított és általa irányított iskola részvételével számos kutatási eredménnyel járult hozzá a kérdéskörhöz kapcsolódó nemzetközi munkacsoport tevékenységéhez (pl. társszerzőkkel: “Modelling of secular variations of gravity and geoidal undulations” (Periodica Polytechnica, Budapest, 1986), “Time variations in geopotential in spherical harmonics” (Acta Geod., Geophys. et Montanistica Hungarica, 1986), “Relative and true surface movements” (Journal of Geodynamics, 1987), stb.).

Kutatásainak legszélesebb körű eredményeként (együttműködve külföldi kutatókkal is) teljes háromdimenziós megoldást sikerült kidolgozni a geodéziai, geodinamikai, kozmikus geodéziai, valamint gravimetriai mérési eredmények együttes feldolgozására (“On a new approach into the solution of the three-dimensional geodetic-geodynamic boundary value problem”, Allgemeine Vermessungs Nachrichten, Int. Edition, Karlsruhe, 1986) és “A nehézségi erőtér időbeli változásának geodéziai hatása (Akadémiai Kiadó, 1988). Kezdeményezése és javaslata alapján a Nemzetközi Geodéziai Szövetség 1987. évi közgyűlésén nemzetközi munkacsoportot szerveztek a nehézségi erőtér globális változásai geodinamikai hatásainak vizsgálatára, így az általa felvetett téma kutatása nemzetközi méretekben folyt, ami a kezdeményező tudományos elismertségét mutatja.

Kutatásainak legutóbbi időszakában a nehézségi erőtér matematikai leírásának egyes elvi problémáival foglalkozott (pl. “On the representation of the Earth’s gravity field” (Allgemeine Vermessungsnacrichten, International Edition, Karlsruhe, 1993). Életművével új, komplex földtudományi (földfizikai) szemléletet alapozott meg a geodéziai mozgásvizsgálatokban, eredményeik megbízható fizikai értelmezésében.

Tudományszervezési tevékenysége keretében az MTA Geodéziai Tudományos Bizottságának 1981–90 között elnöke, a Földtudományok Osztályának pedig 6 éven (1990-96) keresztül volt elnökhelyettese. Tagja volt az MTA Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságának is (1990-96). A Nemzetközi Geodéziai és Geofizikai Unió (IUGG) Magyar Nemzeti Bizottságának (MNB) 1990–1994 között elnöke volt, jelenleg tagja.

Korábban elnökként irányította a MTESZ Geodéziai és Kartográfiai Egyesület (GKE) geodéziai szakosztályának tevékenységét, majd 1990-től a GKE és ennek jogutódjaként a Magyar Földmérési, Térképészeti és Távérzékelési Társaság alelnöke, illetve társelnöke. Több szakmai folyóirat (az Acta Geodaetica et Geophysica Hungarica, az Allgemeine Vermessungs-Nachrichten, a Geodézia és Kartográfia, valamint a Periodica Polytechnica) szerkesztőbizottságainak tagja.

A BME-n tanszék- és intézetvezetői működésén túlmenően elnökként irányította az Építőmérnöki Kar Tudományos Bizottságát. 1991–94 között a BME tudományos rektorhelyetteseként fontos szerepe volt a magasszintű oktató-utánpótlás és -kiválasztás tudományos és oktatói követelményrendszerének valamint a kiválasztást biztosító habilitációs és igényes szintű új doktori (PhD) tudományos fokozat megszerzését szabályozó egyetemi szabályzatok kidolgozásában és bevezetésében, továbbá az ehhez szükséges megfelelő egyetemi bizottságok megszervezésében és tényleges működésük megindításában. Rektori tevékenységének (1994–97) célja nemcsak az egyetem működőképességének fenntartása, hanem – a hagyományos értékeink megőrzése mellett – a kor társadalmi, gazdasági kihívásainak jobban megfelelő többkarú, nagyobb, szélesebb spektrumú egyetem kialakítása volt. Közben a Magyar Rektori Konferencia elnöke (1994–95), az Országos Akkreditációs Bizottság alelnöke (1994–97), a Budapesti Egyetemi Szövetség ügyvezető igazgatója (1992–93) és legutóbb elnöke (1996–97) volt. Tiszteletbeli tagja a Karlsruhei Egyetem Szenátusának és a Nemzetközi Mérnök-pedagógiai Társaságnak.

Biró Péter oktatói és tudományos munkásságát többször elismerték. Kitüntették a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület Lázár deák-emlékéremmel (1978), továbbá Eötvös Loránd díjat (1994), Széchenyi-díjat (1999) és Fasching Antal-díjat kapott (2000).

Kívánjuk Professzor úrnak – amikor tisztelgünk életpályája előtt és megköszönjük több évtizedes munkásságát –, hogy még sokáig jó egészségben és változatlan szellemi frissességgel mutasson példát számunkra, és gyarapítsa szakterületünk, a geodézia és kartográfia hazai és nemzetközi elismertségét.