A földügyi-térképészeti szakterület oktatás-továbbképzési stratégiája

Dr. Kozma Imre, az FVM FTF főosztályvezetője, Dr. Ágfalvi Mihály, az NYME FFFK főigazgatója, Apagyi Géza, az FVM FTF szakfőtanácsosa

A Földművelésügyi- és Vidékfejlesztési Minisztérium Földügyi és Térképészeti Főosztálya az Európai Unióhoz való csatlakozásra felkészülés jegyében – szakértők bevonásával és munkájuk koordinálásával – a földügyi igazgatás köztisztviselői karát érintően áttekintette a képzettség szintjét, az új feladatok által megkövetelt szakmai színvonalnak való megfelelés helyzetét, a szakmai oktatási, képzési lehetőségek teljes vertikumát. A közreműködő szakértők jegyzékét a Függelék tartalmazza. A vizsgálódás eredményét, a különböző javaslatokat és megoldási módozatokat “A földügyi-térképészeti szakterület oktatás-továbbképzési stratégiája” című tanulmányban (a továbbiakban: Tanulmány) foglalták össze a szerzők. A Tanulmányt széles körben véleményeztette a főosztály (a véleményezők felsorolását szintén a Függelék tünteti fel).

A Köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 1998. január 1-jével hatályba lépett módosítása az eddigieknél nagyobb hangsúlyt helyez a köztisztviselők továbbképzésére. Ez főleg abban mutatkozik meg, hogy előírja az iskolarendszeren kívüli továbbképzés pénzügyi feltételeinek a Belügyminisztérium fejezeti kezelésű célelőirányzataként való meghatározását (az éves költségvetési törvényben). Az iskolarendszerű továbbképzés költségeit a közigazgatási szervek saját költségvetésükből fedezik. A továbbképzésre vonatkozó szabályokat kormányrendelet [199/1998. (XII. 4.) Korm.] állapítja meg. A rendszerességet és a tervszerűséget szolgálja a középtávú és éves továbbképzési tervek készítésének a kötelezettsége. A fentiekre figyelemmel a Tanulmány, majd elfogadása után A Földügyi-térképészeti Szakterület Oktatási-továbbképzési Stratégiája (a továbbiakban: Stratégia) fő célja, hogy középtávon előkészítse a földügyi igazgatás területén a professzionális továbbképzés általános bevezetését. A Tanulmány hasznos tájékoztatást ad arról, hogy a földügyi igazgatásban hogyan biztosítható a megfelelő szintű szakmai hozzáértés az egyre bonyolultabb és gyorsan változó környezetben. Végül, de nem utolsósorban a Stratégia a hivatkozott jogszabályban kötelezően előírt középtávú és éves fejezeti továbbképzési tervek megalapozását szolgálja.

Örömmel tájékoztatjuk a tisztelt Olvasót arról, hogy a minisztériumi részlegek támogatásával előterjesztett Tanulmány alapján miniszteri döntés született az ott megfogalmazott javaslatokról. Ezzel a Stratégia 2000. május 3-án hatályba lépett.

A következőkben a Tanulmány és a Stratégia közérdeklődésre számot tartó részleteibe kívánunk betekintést nyújtani, azzal a megjegyzéssel, hogy a cikk terjedelmi korlátai miatt a teljesség igényéről le kellett mondanunk.

Az átalakulóban lévő oktatási rendszerben – a földügyi szakterületet illetően – a szakképzésekkel kapcsolatos jogszabályi rendelkezések karbantartása és megfelelő végrehajtása az elsődleges szempont. A szaktárca feladata és egyúttal felelőssége is ezen a területen a legnagyobb. Ez konkrétan a meglévő szakmai képzések követelményeinek minőségi meghatározását és szükség esetén új szakképzések kidolgozását jelenti.

Fontos a képzések finanszírozási kereteinek a meghatározása a tervezhetőség érdekében, felismerve végre azt a tényt, hogy ez a befektetés sokszorosan megtérül.

A földügyi szervezet feladatai a jövőben sem csökkennek, nem egyszerűsödnek, ezért a szakmai munka jó színvonalához áttekinthető és gyorsan reagálni képes képzési rendszer, tartalmas oktatás szükséges. Az oktatás célhoz-rendeltségéhez össze kell hangolni a képzési formákat a felesleges párhuzamosságok elkerülése érdekében.

A földhivatali szervezet kitüntetett szerepét mutatja, hogy azt nem érintették az államigazgatás egyéb területein tapasztalt leépítések. A földhivatalok támogatása azonban nem volt olyan mértékű – az emberi erőforrások fejlesztése területén sem –, mint amit a piacgazdaságbeli szerepe megkívánt volna. A hatalmas feladatnövekedés miatt elkerülhetetlen volt a hagyományos adatkezelésnek számítógépes megoldásokkal való kiváltása, amely új szemlélet, új ismeretek elsajátítását követeli meg. Az új ismeretek megszerzésére azonban csak a napi feladatok ellátása mellett van lehetőség, ami nagy terhet ró a földhivatali munkatársakra, és amit figyelembe kell venni az oktatás-továbbképzés formáinak megválasztásakor is.

Az elmúlt években jelentős nyugat-európai segélyprogram-támogatással a földhivatalokban kialakult egy olyan informatikai infrastruktúra, ami lehetővé teszi a földügyi információk megbízható és gyors számítógépes kezelését. Ezek a projektek elsősorban a műszaki fejlesztésre koncentrálnak, a fogadókészség ütemes biztosítása – beleértve a humán erőforrás-fejlesztést is – a magyar félre hárult. Az ehhez szükséges pénzforrások viszont nem, vagy nem kellő mértékben álltak rendelkezésre. Az ebből fakadó anomáliák kiküszöbölésére nagy figyelmet kell fordítani.

A hivatalok a nyilvántartás jogi kérdései mellett földméréshez-térképezéshez, földminősítéshez és földvédelemhez, valamint földhasználathoz kapcsolódó műszaki, szakmai kérdésekkel, továbbá az informatikai rendszer kezelésével kapcsolatos feladatokkal foglalkoznak. A fenti tevékenység ellátásához a szakterületi oktatás-továbbképzésnek igen széles területet kell lefedni.

A földügyi igazgatás intézményeinek (földhivatalok, FÖMI) működtetése az állami költségvetésből történik. Ezen dekoncentrált szervek költségvetését még ma is báziselvre alapozva tervezik. Ebben korábban nem jelent meg az oktatás-továbbképzés költsége, így ma sem áll rendelkezésre erre fordítható célzott forrás, bár a változó műszaki-technikai és jogi környezetben a feladatok hatékony ellátásának közvetlen feltétele, hogy a dolgozók szervezett továbbképzésének költségeire legyen támogatási előirányzat. A finanszírozást tervezetté és folyamatossá kell tenni, mert lényeges, hogy ne csak a kiemelt feladatokhoz kapcsolódó oktatásra legyen költségfedezet, hanem az alapok megteremtésére is.

A Tanulmány készítése során a szakértői munkacsoport részletesen foglalkozott az oktatási célcsoport behatárolásával. Az oktatási célcsoport behatárolásának eszköze a szervezeti felépítés és a humán erőforrások áttekintése.

Az FVM FTF 27, a FÖMI 142 és az NKP Kht. 11 főt foglalkoztat. A közel 5000 fős munkatársi létszám ingatlan-nyilvántartókat, jogászokat, földmérőket, földügyi, mezőgazdasági és pénzügyi szakembereket, informatikusokat, adminisztratív ügykezelőket foglal magába.

Az emberi erőforrás-fejlesztés elemzése

A felmérés céljából a FÖMI Földügyi Továbbképzési és Dokumentációs Osztálya (FTDO) két kérdőívet állított össze. A Kérdőív I., amelyet a megyei földhivatalok töltöttek ki, az alábbi adatokat tartalmazza:

A Kérdőív II.-t a megyei és körzeti földhivatalok dolgozói – a személyiségi jogokra való tekintettel – név nélkül töltötték ki. Ez a kérdőív három fő részből tevődik össze:

• szakmai rész,

• számítástechnikai rész,

• idegennyelv-ismereti rész.

A Kérdőív I. kérdései az életkorra és a végzettségre vonatkoztak. Ezt a kérdőívet a földhivatalok töltötték ki, 4428 dolgozó adatait feltüntetve, így a válaszadás 100%-os. Az adatok feldolgozása során a következő elemzéseket végezték el:

Az országos összehasonlításból kiderült, hogy a földhivatali dolgozók többsége középfokú végzettséggel rendelkezik. Nincs alapfokú végzettségű dolgozó Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Komárom-Esztergom és Somogy megyében, a legtöbb alapfokú végzettségű Hajdú-Bihar megyében dolgozik.

A középfokú végzettség megyénkénti vizsgálata szerint a legkevesebb középfokú végzettségű földhivatali dolgozó Komárom-Esztergom megyében, a legtöbb Pest megyében van.

Megyénkénti viszonylatban a felsőfokú végzettségűek arányát tekintve a legkevesebb felsőfokú végzettségű Komárom-Esztergom megyében, a legtöbb Pest megyében található.

A Kérdőív II. kérdései a szakmai, a számítógépes és nyelvi ismereteket vizsgálja. Ezeket a kérdőíveket csak 2370 dolgozó töltötte ki, így a válaszadás 54%-os. A kérdőívek feldolgozása során az alábbi megállapításokat tettük a vizsgált három témacsoportban.

• ingatlan-nyilvántartás,

• jog,

• informatika,

• térinformatika.

A többi felsorolt szoftver használata nem számottevő.

• TAKAROS,

• Windows alapismeretek,

• Hálózati alapismeretek,

• Internet,

• Adatbázis.

Az oktatás-továbbképzés vizsgálatából megállapítható, hogy az nem hosszú távon tervezetten, hanem alkalomszerűen, az éppen felmerülő feladathoz kapcsolódóan történik. Ebből kifolyólag a finanszírozása is az adott feladat költségvetéséből valósul meg, így pótlólagos költségvetési pénzforrások – ha szükségesek – nem biztosíthatók. A földhivatali munkatársak között végzett felmérés alapján megállapítható, hogy igény van erre a tevékenységre, ami a jelenlegi oktatási és továbbképzési formákkal is alapvetően kielégíthető.