Dr. Juhász Erzsébet, az FVM Földügyi és Térképészeti Főosztály
osztályvezetője

A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény (a továbbiakban: Tft.) módosításáról rendelkező 1999. évi XLVIII. törvény egyik legfontosabb rendelkezése a földhasználati nyilvántartásnak 2000. január 1-jétől történő bevezetése. A szabályozás indoka az volt, hogy a földhasználatot rögzítő nyilvántartás hiányában csak a tulajdoni viszonyok ismertek, az azonban nem, hogy a termőföldet ki használja.

A Tft. módosítása, amint az várható volt, igen heves vitákat váltott ki az Országgyűlésben. Azzal mindenki egyetértett, hogy a földhasználatot láthatóvá és ellenőrizhetővé kell tenni, a megvalósítás módját illetően azonban eltértek a vélemények. Az egyik álláspont indokolatlannak tartotta az ingatlan-nyilvántartástól elkülönülő, önálló nyilvántartás létrehozását. Megfelelő megoldásnak tekintette volna a haszonbérleti jog bejegyzését az ingatlan-nyilvántartásba. A Kormány, ill. a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium álláspontja ezzel szemben az volt, hogy a használati viszonyokról teljes kép csak akkor alkotható, ha olyan nyilvántartás áll rendelkezésre, amely nem kizárólag a haszonbérleti szerződés alapján történő használatot, hanem valamennyi jogcím szerinti termőföld használatot regisztrálja.

A Tft. felhatalmazása szerint a földhasználati nyilvántartás részletes szabályait kormányrendeletben kell megállapítani. A részletes szabályokat ennek megfelelően a 184/1999. (XII. 13.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) tartalmazza.

A Tft. szerint a körzeti földhivatal (földhivatal) az illetékességi területéhez tartozó termőföldekről, valamint a mező- vagy erdőgazdasági művelés alatt álló belterületi földek használatáról önálló nyilvántartást vezet, amelynek alapja az ingatlan-nyilvántartás.

A Tft. kötelezővé teszi azt, hogy aki szerződés alapján termőföldet használ és annak területe – a földrészletek számától függetlenül – az egy hektárt meghaladja, köteles a szerződést, annak megkötésétől számított 30 napon belül az ingatlan fekvése szerinti földhivatalhoz benyújtani. Be kell jelenteni azt is, ha a használó egy hektárt meghaladó mértékben saját tulajdonú, vagy olyan termőföldet használ, amely a vele közös háztartásban élő személy, illetve közeli hozzátartozója tulajdonában vagy más jogcímen a rendelkezése alatt áll.

Ilyenkor a bejelentési kötelezettségnek a használatba vételtől számított 30 napon belül kell eleget tenni. Ugyancsak ennyi idő alatt kell bejelenteni a használatot, ha a szerződést a felek nem foglalták írásba, azaz a használat szóbeli megállapodáson alapul.

Közeli hozzátartozó alatt a Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) 685. § b) pontjában foglaltakat kell értenünk, tehát közeli hozzátartozó a házastárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbe fogadott, a mostoha- és nevelt gyermek, az örökbe fogadó, a mostoha- és nevelőszülő, valamint a testvér.

A földhasználati nyilvántartás két részből áll; a számítógépes adatbázisban rögzített, olvasható és kinyomtatható formában is megjeleníthető földhasználati lapból és az okirattárból.

A földhasználati nyilvántartás az ingatlan-nyilvántartástól eltérő rendezési elvet követ. Amíg az ingatlan-nyilvántartás alapegysége az ingatlan (reálfólium elve), addig a használati nyilvántartásnál a használatokat a földhasználó személye szerint kell csoportosítani (perszonálfólium elve). Erre tekintettel a földhivatal a termőföld használatának nyilvántartásba vételekor minden földhasználó nevére földhasználati lapot készít, amely az adott körzeti földhivatal illetékességi területén a földhasználó használatában álló valamennyi termőföldet tartalmazza, meghatározott szempontok szerinti felsorolásban.

Maga a földhasználati lap két részből áll. Első része a földhasználó, második része pedig a használt termőföld adatait tartalmazza.

A földhasználati nyilvántartás részletes szabályainak megalkotásakor elsődleges szempont volt, hogy a bejelentési kötelezettség teljesítésének elősegítésével (adatlap, hiánypótlási eljárás) minél több, a földhasználatra vonatkozó adat kerüljön a nyilvántartásba.

A jogalkotó igyekezett olyan, a jogbiztonság követelményeinek és az Áe.-nek is eleget tevő eljárási rendet kialakítani, amely nem támaszt sem a nyilvántartást vezető földhivatallal, sem a bejelentésre kötelezettel szemben indokolatlan követelményeket.

Az eljárás – általános szabályként – a földhasználó bejelentésével, illetőleg a szerződés benyújtásával indul. Mivel a földhivatal a földhasználattal kapcsolatos szerződés benyújtását, illetve a bejelentés megtörténtét, valamint a nyilvántartott használatnak a tényleges helyzettel való egyezőségét hivatalból ellenőrizheti, ezért az ellenőrzés következményeként az eljárás hivatalból is megindítható.

Ha a földhasználatra vonatkozó megállapodást írásba foglalták, a bejelentést a szerződés benyújtásával kell teljesíteni. A földhasználati megállapodások leggyakrabban haszonbérleti szerződés formájában jelennek meg.

A haszonbérletre vonatkozó szabályokat a Ptk. 452–461. §-ai, valamint a Tft. 12–25. §-ai tartalmazzák. A földhasználati nyilvántartás vezetésénél a földhivatal munkatársai számára nehézséget jelenthet, hogy korábbi eljárásaikban csak részben kellett alkalmazniuk azokat a jogszabályokat, amelyek ismerete ennél a feladatnál nélkülözhetetlen. Kezdeti gondok bizonyosan lesznek, ezért folytatni kell azt a szakmai képzést, amely a nyilvántartás vezetésére való felkészüléssel már megkezdődött.

Általános szabály szerint haszonbérleti szerződés akár szóban, akár írásban köthető. Mezőgazdasági földterület haszonbérbe adása azonban különösen viták forrása lehet. Ezért a Ptk. előírja, hogy az ilyen szerződés kötéséhez, írásbeliség szükséges. A nem írásban kötött szerződés – ha jogszabály másként nem rendelkezik – semmis.

A Tft. szerint a felesbérletre és a részesművelésre – a haszonbérleti jogviszony időtartamára és a haszonbérelhető területek nagyságára vonatkozó rendelkezések kivételével – a termőföld haszonbérletére vonatkozó szabályok az irányadók. Mindezekből következően a felesbérletre és a részesművelésre vonatkozó szerződés megkötéséhez is írásbeliség szükséges.

Mivel a nyilvántartás célja az, hogy valamennyi jogcím szerinti termőföld-használatot regisztrálja, ezért pl. szívességi földhasználat esetén megtörténhet, hogy a felek a szerződést nem foglalják írásba, illetőleg a használó saját tulajdonú vagy olyan termőföldet használ, amely a vele közös háztartásban élő személy, ill.
közeli hozzátartozója tulajdonában vagy más jogcímen rendelkezése alatt áll (családi földhasználat). Ebben az esetben az eljárás a földhasználó bejelentése alapján indul.

A bejelentés ilyen esetben a földhasználati bejelentési adatlap benyújtásával – személyesen, vagy postai úton – teljesíthető.

A bejelentési adatlapnak az a célja, hogy a nyilvántartásba vételhez szükséges valamennyi adatot megjelenítő formanyomtatvány alkalmazásával a kötelezettség teljesítése egyszerűbbé váljék. Az adatlap hiánytalan kitöltése azzal az előnnyel is jár, hogy a földhivatal valamennyi adat birtokában, a nyilvántartásba vételt azonnal el tudja végezni, tehát nem kell hiánypótlási felhívást kiadnia. Az adatlap tartalmát és formáját illetően, az ügyfelek és a földhivatalok részéről is több – olykor jogos – kritika fogalmazódott meg. Az adatlap mintáját azonban a végrehajtásról rendelkező kormányrendelet tartalmazza, ezért módosítására is csak a jogszabály módosításakor kerülhet sor.

Speciális szabályokat fogalmaz meg a Vhr., arra az esetre, ha a szerződés több földhivatal illetékességi területén fekvő, több termőföldre vonatkozik. Ilyenkor a szerződést a földhasználónak a választása szerinti illetékes földhivatalhoz annyi példányban kell benyújtania, ahány földhivatalt az érint.

Mindazoknak, akik jól ismerik az ingatlan-nyilvántartás több földhivatalt érintő beadványra vonatkozó szabályait, ez a rendelkezés szokatlannak tűnhet. A földhasználati nyilvántartás vezetésénél az adott lehetőséget az ügyfelek számára egyszerűbb megoldás kialakítására, hogy az ügyiratok iktatásának időpontjához nem kötődnek olyan jogkövetkezmények, mint az ingatlan-nyilvántartásban. Ennél a nyilvántartásnál ugyanis nem érvényesül a rangsor elve, nincs széljegyzés, ennek megfelelően nincs hátrányos következménye annak, ha az okiratok benyújtásáról a többi illetékes földhivatal csak az előző földhivatal nyilvántartásba vétele után értesül. Nem zárható ugyan ki annak az előfordulása, hogy az a földhivatal, amelyhez még nem továbbították a bejelentést, határozatban kötelezi a földhasználót a bejelentés pótlására. Amennyiben határozat ellen benyújtott jogorvoslati kérelemhez fellebbező csatolja annak igazolását, hogy bejelentési kötelezettségét mely földhivatalnál teljesítette, a határozatot a földhivatal saját hatáskörben visszavonja.

A földhasználat nem minden esetben a földrészlet teljes területére vonatkozik. Előfordulhat olyan eset is, hogy a földhasználó csak a földrészlet egy részét használja. A földhasz-
nálati nyilvántartásnak valamilyen formában tartalmaznia kell a használat elhatárolását. Célszerű, hogy az elhatárolás az ingatlan-nyilvántartási térképen alapuljon. Ehhez az elvhez – véleményem szerint – a jövőben is ragaszkodnunk kell, annak ellenére, hogy a bejelentések során kérdést vetett fel az az előírás, hogy mely esetekben van szükség a térképi elhatárolásra.

Még a bejelentési adatlap kitöltése esetén is előfordulhat, hogy a bejelentés hiányos. A végrehajtási szabályok szerint a földhivatalnak minden olyan adatot hivatalból kell pótolnia, amelyek az ingatlan-nyilvántartásban rendelkezésre állnak. Mindez egyértelműen megkönnyíti a bejelentési kötelezettség teljesítését és tehermentesíti a földhivatalt a nagytömegű ingatlan-nyilvántartási adatszolgáltatási igénytől. Feltételezhető ugyanis, hogy a földhasználó azért nem közöl minden adatot, mert azokat nem ismeri.

A földhivatal számára a gyakorlatban nehézséget jelenthet a hivatalból pótolható adatok körének meghatározása. Általános szabályként az fogalmazható meg, hogy a földhivatal mindazokat az adatokat pótolhatja az ingatlan-nyilvántartásból, amely az ingatlan vagy a földhasználó személyének azonosságát nem befolyásolja.

Ha a hiányzó adatok hivatalból nem pótolhatók, a földhivatal 15 napos határidővel hiánypótlási felhívást ad ki. Ha a bejelentő a felhívás ellenére határidőn belül a földhivatal által megjelölt adatokat nem pótolja, a termőföld használata nem vehető nyilvántartásba.

Amennyiben a szerződés, ill. a bejelentés a nyilvántartásba vételhez szükséges valamennyi adatot tartalmazza, ill. a hiányosságok hivatalból pótolhatók, vagy azokat a bejelentő pótolta, a földhivatal a termőföldek használatát nyilvántartásba veszi.

A nyilvántartásba vételről hozott döntés közlésének, ill. kézbesítésének szabályai ahhoz igazodnak, hogy a földhasználatra vonatkozó szerződést a felek írásba foglalták-e. Írásba foglalt szerződés esetén a nyilvántartásba vételt a földhivatal a szerződés záradékolt eredeti példányának megküldésével közli a földhasználóval. Az írásba nem foglalt szerződésen alapuló földhasználat nyilvántartásba vételét a földhivatal a bejelentési adatlap záradékolt másolatának megküldésével a termőföld használatba-adójával is közli. Ez a tulajdonos jogainak védelmét szolgálja, aki így értesülhet az esetleges akarata ellenére történt használati bejelentésről.

A nyilvántartásba vétel alapjául szolgáló okirat záradékkal történő ellátásával egyidejűleg a földhivatal megnyitja a földhasználati lapot, illetve, ha ez korábban már megtörtént, a meglévő földhasználati lap II. részén nyilvántartásba veszi a földhasználatot.

Ha a bejegyzési kérelem hiányos és a hiánypótlási eljárás nem vezetett eredményre, a termőföld használata nem vehető nyilvántartásba. Az elutasításról a földhivatal határozatot hoz. Mivel az Áe. csak a kérelemnek helyt adó első fokú határozat esetében teszi lehetővé az egyszerűsített forma alkalmazását, ezért az elutasításról alakszerű határozatot kell hozni.

A földhasználati lap tartalmának követnie kell a használat és a használó adatainak változását, valamint a használat megszűnését is. A földhivatal az ilyen jellegű változásokat fő szabályként bejelentés alapján regisztrálja, de egyes esetekben hivatalból is eljárhat.

A változás vezetése szempontjából nehézséget jelent, hogy a Tft. a használó számára nem teszi kötelezővé a személyes adataiban, ill. a használt földek adataiban bekövetkezett adatváltozások bejelentését. (A Tft. arra már tartalmaz rendelkezést, hogy a földhivatal a nyilvántartott tényeknek a tényleges helyzettel való egyezőségét ellenőrizheti.)

A földhasználati nyilvántartásban szereplő termőföld törlése, megszüntetése hivatalból vagy a földhasználó, illetve a használatba adó bejelentése alapján történhet.

Amennyiben a használat felmondással vagy a felek megegyezésével szűnik meg, a földhasználat nyilvántartásból való törlését a földhivatalnak a földhasználóval is közölnie kell. Ha a törlésre irányuló kérelmet a használatba adó nyújtotta be, a törlést vele is közölni kell. A közlés formájára jogszabályi előírás ez esetben nincs, ezért az, a szerződés vagy bejelentés záradékolt példányának megküldésével, vagy a földhasználati lap részleges másolatával is teljesíthető.

A földhivatal hivatalból akkor járhat el, ha a szerződés megszűnése a földhasználati nyilvántartásból kétségtelenül megállapítható. A földhasználati lap II. része – amint azt a Vhr. 1. számú mellékletéből megállapítható – a használat kezdő időpontja és időtartama alapján a lejárati időt is megjeleníti. Ez azzal az előnnyel jár, hogy a számítógépes adatbázisból egy egyszerű lekérdezéssel leválogathatók a megszűnt használatok. Annak érdekében, hogy az okirattárból is megállapítható legyen a nyilvántartásba vétel megszüntetése, a leválogatás eredményét tartalmazó listát ki kell nyomtatni, és el kell látni iktatószámmal. Ezzel az iktatószámmal ezt követően már megszüntethető a használat nyilvántartása. Döntés kérdése, hogy ezt a műveletet a földhivatal milyen időközönként (havonta, negyedévente stb.) végezze el. A földhasználat nyilvántartásának hivatalból való megszüntetését sem a földhasználóval, sem a használatba adóval nem kell közölni.

Abban az esetben, ha a földhivatal (bejelentés vagy a szerződés alapján) úgy ítéli meg, hogy a szerződés a haszonbérletre vonatkozó jogszabályi korlátozások megsértésével jött létre, vagy a termőföld tulajdonjogával kapcsolatban törvénybe ütköző kikötést tartalmaz, a nyilvántartásba vétel után értesíti az ügyészt.

Az ügyész értesítésének tényét a földhasználati lap jegyzet rovatában fel kell jegyezni. A földhivatal a feljegyzést az ügyész további intézkedésétől függően törli a földhasználati lapról.

Jogszabályba ütközik a szerződés, ha az haszonbérletre vonatkozó korlátozások megsértésével jött létre. A korlátozásokat a Tft. tartalmazza.

A törvényi előírások ellenőrzését megnehezíti, hogy a különböző földhivatalok illetékességi területén nyilvántartott termőföld használatot a területi mérték megállapításánál össze kell számítani.

Mivel a földhasználati nyilvántartás számítógépes rendszere decentrális, ezért nincs olyan központi adatbázis, amelyből ez közvetlenül megállapítható lenne. A későbbiekben az adatbázisok összekapcsolása lehetőséget biztosít arra, hogy lekérdezéssel a földhivatal megállapítsa, hogy milyen mértékű termőföldet és milyen jogcímen használ a keresett személy más földhivatalok illetékességi területén.

Ezt az ellenőrzést azonban – jelentős idő- és költségigényére tekintettel – csak indokolt esetben kell majd elvégezni. Ha az ellenőrzés eredménye valószínűsíti, hogy a szerződés a Tft. korlátozásába ütközik, azt – nyilvántartásba vételt követően – meg kell küldeni az ügyésznek. Amennyiben a földhasználó gazdasági társaság vagy szövetkezet, gondot jelent, hogy vizsgálni kell azt is, hogy a túllépést nem a szövetkezeti tagoktól, ill. üzletrész-tulajdonosoktól haszonbérelt terület okozta-e. Mivel ilyen adatokkal a földhivatal nem rendelkezik, ezért az ehhez szükséges adatokat a használótól lehet megkérni, de erre vonatkozó eljárást a kormányrendelet nem tartalmaz.

Azok a szerződések is – részben – jogszabálysértőek, amelyek a termőföld tulajdonjogának megszerzésével kapcsolatban tartalmaznak törvényellenes előírást. Ilyen jogellenes kikötést a haszonbérleti szerződések leginkább az elővásárlási jog tekintetében tartalmazhatnak.

Az ellenőrzés során nehézséget jelent, hogy nincs törvényi rendelkezés arra, hogy a földhasználónak a bejelentési kötelezettség teljesítésekor állampolgárságáról is nyilatkoznia kell. Ennek hiányában egyes esetekben az eljárás során fel sem merül, hogy a természetes személy külföldi.

Jogszabályba ütközik az a szerződési kikötés is, amely a mezőgazdasági földterület alhaszonbérbe adásáról rendelkezik. Alhaszonbérlet akkor jön létre, ha a haszonbérlő ellenérték (alhaszonbér) fejében időlegesen átengedi a haszonbérleti szerződés alapján őt megillető haszonvételi jogot harmadik személynek (az alhaszonbérlőnek). Ilyen szerződés azonban mezőgazdasági földterületre vonatkozóan érvényesen nem jöhet létre.

A Ptk. szerint ugyanis mezőgazdasági földterület alhaszonbérbe nem adható. E tekintetben különösen figyelemre méltóak az eddig benyújtott bejelentések, mert számos olyan – másként nevesített – használattal találkozhatunk, amely valójában alhaszonbérletet takar. Ennek felmérésére és az okok elemzésére a későbbiekben vissza kell térnünk, hiszen a jogellenes helyzet nem vehető tudomásul.

A haszonbérlet időtartamánál is figyelemmel kell lenni a Tft. erre vonatkozó rendelkezéseire. A haszonbérleti szerződés időtartama – erdő és ültetvény kivételével – legfeljebb 10 év lehet.

Speciális szabályok vonatkoznak azonban az erdő-, szőlő-, gyümölcsös művelési ágú termőföldre, amelyek a haszonbérleti szerződés időtartamát olyan tényekhez kötik, amelyek a földhivatal előtt nem ismertek.

Erdő művelési ágú termőföldre, illetőleg erdő telepítésére vonatkozó haszonbérleti szerződést legfeljebb a termelési időszak (vágásérettségi kor) lejártát követő ötödik év végéig lehet megkötni.

Szőlő és gyümölcsös művelési ágú és más ültetvénnyel betelepített termőföldre, ill. szőlő-, gyümölcsös- vagy más ültetvény telepítése céljából a haszonbérleti szerződést legfeljebb annak az évnek a végéig lehet megkötni, amíg a szőlő-, gyümölcsös-, illetőleg ültetvény értékkel bír.

Ezek a rendelkezések megnehezítik azt, hogy a földhivatal az ingatlan-nyilvántartás és a szerződés tartalmának ismeretében a haszonbérlet időtartamára vonatkozó jogszabályok megsértését észlelje.

A termőföld használatának nyilvántartásba vételével kapcsolatos ügyek nagyobbik része a nyilvántartásba vétellel, törléssel, illetve a kért változás átvezetésével lezárul. Egyes esetekben azonban az ügyfél sérelmesnek tarthatja magára nézve a döntést, és kérheti annak felülvizsgálatát a felettes szervtől, vagy a bíróságtól. Az államigazgatási eljárásban már megszokott módon a földhivatal a hibás névírást, szám-, vagy számítási hibát, más hasonló elírást és helytelen megjelölést saját hatáskörében kijavítja. Kiegészíti a nyilvántartást, ha a bejelentésben vagy a szerződésben feltüntetett bármely adat nyilvántartásba vételét elmulasztotta.

A kijavításnak és a kiegészítésnek időbeli korlátja nincs, azonban a kiegészítésnél figyelemmel kell lenni a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokra.

A földhasználó és használatba adó a termőföld használatának nyilvántartásba vétele ellen fellebbezést nyújthat be. Mivel a jogszabály másként nem rendelkezik, a fellebbezést a határozat (záradékkal ellátott bejelentési adatlap, vagy írásba foglalt szerződés) közlésétől számított 15 napon belül lehet előterjeszteni.

A megyei földhivatal hatásköre azonban csak annak vizsgálatára terjed ki, hogy a nyilvántartásba vétel során a körzeti földhivatal eljárása jogszerű volt-e, eljárása ezért a földhasználó és a használatba adó közötti jogviszony vizsgálatára nem terjed ki. Ugyanez a szabály irányadó az Áe. 71. §-a szerinti felügyeleti intézkedésre is. Ha az ügyfél az államigazgatási eljárásban fellebbezési jogát kimerítette – jogszabálysértésre hivatkozva –, az ügy érdemében hozott határozat felülvizsgálatát a határozat közlésétől számított 30 napon belül keresettel kérheti a megyei bíróságtól. A bíróság jogszabálysértés esetén a határozatot hatályon kívül helyezi és – szükség esetén – a közigazgatási szervet új eljárásra kötelezi. A felülvizsgálati kérelem benyújtásának tényét a földhasználati lap jegyzet rovatában fel kell tüntetni.

A földhivatal a szerződés benyújtását, illetve a bejelentés megtörténtét, valamint a nyilvántartott tényeknek a tényleges helyzettel való egyezőségét hivatalból ellenőrizheti. Ha a helyszíni ellenőrzés során (pl. határszemle) vagy bejelentés alapján észleli, hogy a földhasználó bejelentési kötelezettségének nem tett eleget, a mulasztót bírsággal sújtja, aminek mértéke a földvédelmi bírság mértékéhez igazodik. A kiszabható bírság legmagasabb mértékét a Tft. határozza meg.

Ugyanígy kell eljárni, ha a szerződés vagy a bejelentés nem tartalmazta a nyilvántartásba vételhez szükséges és hivatalból nem pótolható adatokat, továbbá az azok pótlására való felhívásnak a földhasználó határidőn blül nem tett eleget. Ez utóbbi eset azért esik a bejelentési kötelezettség elmulasztásával azonos elbírálás alá, mert a földhasználó mulasztása folytán nem valósul meg a törvény célja, nem kerül nyilvántartásba a földhasználat. Eredményét tekintve nincs tehát különbség a kétféle mulasztás között.

Bár a törvény rendelkezése szerint a földhivatalnak nincs mérlegelési jogköre a bírság kiszabásánál, véleményem szerint a földhivata-
lok a bejelentési határidő leteltét követő első ellenőrzéseknél akkor járnak el helyesen, ha először csak a bejelentés pótlására szólítják fel a mulasztót, és csak ezt követően vetnek ki bírságot.

A földhasználati nyilvántartás rendeltetése különböző költségvetési kapcsolattal összefüggő ügyekben szükséges adatok szolgáltatása, ezért – eltérően az ingatlan-nyilvántartástól – nem cél, hogy az bárki számára hozzáférhető, illetőleg nyilvános legyen. Ebből következik, hogy csak a Tft.-ben meghatározott ügyekben eljáró hatóságok, valamint a földhasználat alanyai számára hozzáférhetőek a nyilvántartás adatai. Ezenkívül természetesen a törvény egyéb adatszolgáltatási kötelezettséget is előírhat a használati nyilvántartás számára (pl. nemzetbiztonsági célú adatszolgáltatás).

A hatósági megkeresésre történő adatszolgáltatás díjmentes, de csak akkor, ha az a Tft.-ben meghatározott célra történik. (A megkereső hatóságnak meg kell tehát jelölnie a felhasználás célját, hiszen ennek hiányában a megkeresett földhivatal nem tudná megállapítani, hogy a megkeresés teljesíthető-e.)

A termőföld tulajdonosa (az állam tulajdonosi jogainak gyakorlója, a vagyonkezelő) és használója kérelmére kiadott másolatokért igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni.

A szerző a 2000. január 1-jétől bevezetett földhasználati nyilvántartás szabályozását részletezi. A nyilvántartást a földhivatalok vezetik. A nyilvántartásban minden olyan földhasználónak regisztráltatnia kell magát, aki akár tulajdonosként, akár bérlőként egy hektárnál nagyobb földterületet – ha az még több részletből is tevődik össze – használ. Ez a regisztráció alapfeltétele a föld alapú agrártámogatás elnyerésének.

The author gives a detailed description of Land Use Registration entering into force on the 1th of January 2000. The Land Use Registration is managed by Land Offices. Every land user (farmer, agricultural firm) whether owner or leaseholder hase to be registered in the Registry who uses one hectare or more agricultural land which can include more parceles. The registration of the user is a basic condition to get financial assistance for agricultural purpose.