Osskó András, a Fővárosi Földhivatal vezetőhelyettese
A fenntartható fejlődés kérdése már évek óta az egyik legnagyobb kihívás világszerte, melynek sikeres megoldása rendkívül fontos a világ minden országában. A fentiekre való tekintettel az ENSZ szervezetein keresztül támogatja mindazon törekvéseket, melyek elősegíthetik ezt a fejlődést.
*Az ENSZ és a Földmérők Nemzetközi Szövetsége, a FIG együttműködése néhány éve kezdődött, mikor az ENSZ felismerte, hogy a FIG olyan szakterületeket képvisel, elsősorban a kataszter, ingatlan-nyilvántartás, földügyi igazgatás, melyek a fő infrastruktúrái lehetnek a fenntartható fejlődés folyamatának.
Az ENSZ és a FIG 1999. október 17–23. között Ausztráliában,
Bathurst egyetemi városban, közös munkaműhelyt szervezett meghívott szakértők
részvételével azzal a céllal, hogy állítsanak össze egy kiadványt, mely ajánlást
ad, hogy a földügyi igazgatás mint in-
frastruktúra, milyen formában szolgálhatja a fenntartható fejlődés folyamatát
leghatékonyabban.
A magyar földügyi szakmát és személyemet az a megtiszteltetés érte, hogy a kelet-középeurópai térségből, a lengyel Hopfer professzor társaságában, meghívást kaptam a munkaműhelyre, honorálva azokat az eredményeket, melyeket a magyar földügyi igazgatás szakmai terület az utóbbi időben elért, a rendszerváltást követően, valamint elismerve azt a tényt, hogy a magyar többcélú, egységes ingatlan-nyilvántartási rendszer példaként szolgál a korszerű, földügyi igazgatás jogi és intézményi rendszerének.
A munkaműhelyt követő, október 25–27. között tartott Melbourne-i konferencián Ian Williamson professzor, a munkaműhely egyik fő szervezője ismertette megnyitó előadásában a Bathursti Nyilatkozatot. Az alábbi cikk az ő előadásának fordításán alapul, miután hozzájárult ennek közzétételéhez.
A konferencián, előadásként, ugyancsak elhangzott mindazon háttérírás, melyet a meghívott szakértők a munkaműhelyre állítottak össze. A lengyel Hopfer professzorral közösen írt előadásunk a kelet-közép-európai földügyi igazgatás korszerűsítésének, a rendszerváltást követő tapasztalatairól, nagy érdeklődést váltott ki.
Bathursti Nyilatkozat
“A földügyi igazgatás mint a fenntartható fejlődés infrastruktúrája”
A fejlett országok társadalmainak a földügyi igazgatás iránti igénye az újkori történelem folyamán nagy fejlődésen ment keresztül.
– az ipari forradalom előtt a földtulajdon jelentette a gazdagságot, a kataszter nyilvántartási rendszerként és pénzügyi eszközként működött, és az adózási rendszer egyik alapjaként szolgált,
– az ipari forradalom után a föld árucikké vált, a kataszter, ingatlan-nyilvántartás a földpiac eszközévé vált,
– a II. világháború utáni újjáépítés idején a föld mint gazdasági erőforrás már hiánycikként jelentkezett, és a földügyi igazgatás a tervezés eszköze lett,
– napjainkban – a fenntartható fejlődés igényének korában – a föld erőforrásai társadalmi méretekben elégtelenek és az ingatlan-nyilvántartás, kataszteri szervezetek a földügyi igazgatás legfőbb eszközei és koordináló tényezői.
Az emberiség földhöz, földtulajdonhoz való kapcsolata folyamatában dinamikus és ennek eredményeként a földügyi igazgatás fejlődése is dinamikus volt. Az ember és a föld kapcsolata állandóan változik az egész világra kiterjedő változások hatására, és így van ez ma is.
A következőkben foglalhatók össze azok a változások, amelyek a világ valamennyi országát érintik napjainkban:
– a világ lakosságának fele már városokban él,
– a városi lakosság 40–60%-ának nincs az ingatlanok viszonylatában jogilag rendezett, biztosított tulajdonjoga,
– a világ lakosságának 2/3 része 2025-re olyan területeken fog élni, mely vízhiánnyal küszködik,
– az iparilag fejlett országoknak nagymértékben csökkenteniük kell a természeti erőforrások felhasználását, hogy a fejlődő országok kielégíthessék szükségleteiket,
– 1995-re a föld nőnemű lakosságának 25%-a veszélyeztetett helyzetbe került,
– a föld lakosságának több mint fele nő, ennek ellenére a világ ingatlanvagyonának csak 1%-át birtokolják,
– minden kontinensen előtérbe került az őslakosok jogainak érvényesítése.
Miért aktuális a Bathursti Nyilatkozat létrehozása?
– a Stockholmi Nyilatkozat
– az Agenda 21 óta több mint hét év telt el,
– a fenntartható fejlődés megvalósítása még nagyon távoli jövő,
– szükségszerűek az alapvető intézményi, jogi és technológiai reformok a kitűzött célok eléréséhez,
– a földügyi igazgatás mint infrastruktúra, alapvető fontosságú a fenntartható fejlődés megvalósításában.
A Bathursti Nyilatkozat szakmai előzménye az alábbiakban adható meg:
– FIG-Nyilatkozat a Kataszterről 1995, a kataszter szerepe a fejlődésben,
– ENSZ-FIG Bogori Nyilatkozat 1996, a kataszter és ingatlan-nyilvántartás szükséges korszerűsítéséről,
– FIG-Nyilatkozat a kataszter jövőjéről 1998-2014,
– Habitat konferencia, Isztanbul 1997.
Látható, hogy már néhány éve elindult az a folyamat, mely megérlelte egy közös ENSZ-FIG munkaműhely megszervezését, melynek eredményeként megszületett a Bathursti Nyilatkozat, “A Földügyi Igazgatás, mint a Fenntartható Fejlődés Infrastruktúrája” címen.
A munkaműhely 40 résztvevőjét a földügyi igazgatás ismert szakértői közül választották ki, öt földrész 23 országából érkeztek a szakemberek, a fejlett és fejlődő országokból egyaránt, továbbá az ENSZ öt szervezete és a Világbank is delegált képviselőket.
Az ENSZ az alábbi szervezetek képviselőit jelölte a munkaműhelyre:
– Fenntartható Fejlődés osztály,
– Statisztikai osztály,
– HABITAT,
– FAO,
– MOLA, (nemzeti ingatlan-nyilvántartási vezetők fóruma).
A delegátusok, szakértők nemcsak a világ minden régiójából, de nagyon sokféle szakterületről jöttek. Földmérők, jogászok, közgazdászok, ingatlan-értékbecslők, településtervező, antropológus, informatikusok, akik kormánytisztviselők, egyetemi oktatók, ill. a privát szektor képviselői voltak.
A munkaműhely
A munkaműhelyt gondos előkészítő és szervező munka előzte meg.
A szervezők és az ENSZ szervezetei előre megfogalmazták a főbb szempontokat. Annak érdekében, hogy megfelelő szakmai anyag áll-jon rendelkezésre, a meghívott szakértők közül 25-öt felkértek, hogy készítsenek tanulmányt előre megadott témákból, melyek a szakmai alapját képezték a nyilatkozatnak.
Az egyhetes munkaműhely rendkívül feszített volt, előre meghatározott időbeosztás és terv szerint folyt le. Minden egyes meghatározott témát a szakértők kisebb csoportja szekciókban tárgyalt meg, és ezekről írásos anyagot készített, melyet plenáris üléseken vitattunk meg, és a javaslatok alapján készültek el a nyers anyagok. A nyilatkozat szövegét egy négytagú csapat öntötte végleges formába.
A Bathursti Nyilatkozat hivatalos szövegét az október 25–27. között tartott, a bathursti munkaműhellyel azonos témájú nemzetközi konferencián, Melbournben, Ian Williamson professzor ismertette.
A nyilatkozat szerkesztése során a munkaműhely vizsgálta:
– az emberiség és a föld (termőföld) jövőbeni viszonyát,
– a föld szerepét mint erőforrást a fenntartható fejlődés folyamatában,
– a föld mint az élelmiszer és víz erőforrásának kérdését,
– a tulajdonjog és a földügyi igazgatás szerepét a fenntartható fejlődés folyamatában,
– hogyan hat egymásra a földpiac, az ingatlan-nyilvántartás, a településtervezés és a földértékbecslés,
– a korszerű földügyi igazgatási rendszerek létrehozásának lehetőségeit.
A nyilatkozat teljes összefüggésben van
– a fenntartható fejlődéssel, annak szociális, gazdasági, környezetvédelmi vonatkozásaival, mint a gyors urbanizáció, ivóvízhiány, a föld erőforrásainak csökkenése,
– a nemzeti gazdaságok átalakulásával,
– az információs forradalommal,
– a világ globalizálódásával.
A nyilatkozat, tekintettel a világban bekövetkezett változásokra, a fenntartható fejlődés megvalósításának fontosságára, az alábbi intézkedések meghozatalát tartja szükségesnek:
– jogilag azonos lehetőség biztosítása a tulajdonjoghoz, a földtulajdonhoz a férfiaknak és nőknek egyaránt,
– olyan intézményi reformok és beruházások megvalósítása, amelyek minden embernek teljes és egyenlő lehetőséget biztosítanak a gazdasági erőforrásokhoz,
– 2010-re felére kell csökkenteni azon emberek számát szerte a világon, akiknek nincs valóságos, jogilag biztosított lehetősége földtulajdon szerzésére,
– beruházás végrehajtása a földügyi igazgatás infrastruktúrájának fejlesztésére, valamint a földügyi információk széles körű terjesztése, hogy a megfelelő reformok végrehajthatók legyenek,
– a földügyi szakigazgatás különböző szakterületeinek erősödő együttműködését,
– a helyi közösségek teljes és aktív részvételét a fenntartható fejlődés végrehajtásában,
– a földhöz és földügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférési lehetőségek javulását mindenki számára, különösen a nők, az őslakosság, a szegények, hátrányos helyzetűek részére,
– felhasználó-orientált rendszerek kifejlesztését, melyek elősegítik a fenntartható fejlődést,
– a föld- és egyéb ingatlanokkal kapcsolatos információk hatékony áramlását a kormányintézmények és a társadalom között,
– a földpiac hatékony működését – megfelelő, szabályozási keretek között – a szociális és környezetvédelmi szempontok figyelembevételével,
– szükséges, hogy az ENSZ felmérést, majd egy tanulmányt készítsen a világot érintő, a földjoggal és földügyi igazgatással kapcsolatos kérdésekről,
– összehangolt ENSZ-FIG oktatási programot a földügyi igazgatás területén,
– a különböző országok földügyi igazgatási rendszereinek átfogó analízisét,
– a fenti feladatok végrehajtása teljesítménymutatóinak kifejlesztését.
A Bathursti Nyilatkozat üzenete a mi szempontunkból a következőben összegezhető röviden:
A fenntartható fejlődés nem valósítható meg jól működő földügyi igazgatás nélkül!
Természetesen mind a munkaműhely, mind a konferencia nem jöhetett volna létre az ENSZ, a FIG, az Új-Dél Wales és Viktória állam kormányának, valamint szakmai cégek anyagi és erkölcsi támogatása nélkül.
A cikk összeállítója azt szeretné, ha egyszer hasonló támogatást, érdeklődést kapna szakmánk a hazai politika részéről nemzetközi rendezvényeinken, és végre hazai elismerésben részesülne a magyar földügyi igazgatás nemzetközileg nagyra becsült rendszere.
The Bathurst Declaration
Land Administration Infrastructure for Sustainable Development
A. Osskó
Summary
The Bathurst Declaration was presented in Melbourne Conference of the UN-FIG (25-27. October, 1999) by Prof Ian Williamson. This paper is the summary of Prof. Williamson’s presentation.
The world's nations have committed themselves to a global agenda addressing a range of matters pertaining to sustainable development. Problems are addressed through major international conferences such as the Conference on Environment and Development held in Rio de Janeiro 1992, Agenda 21, Women's Conference in Beijing, the HABITAT II Conference in Istanbul in 1995, World Food Summit in Rome in 1996. In order to review the contribution of land administration and land tenure to these world-wide issues the UN and the FIG agreed to cooperate on a number of initiatives and organised several joint meetings and workshops.
This resulted the Bathurst Workshop in Australia on Land Tenure and Cadastral Infrastructures for Sustainable Development from 17–23 October 1999. It was followed by an open International Conference in Melbourne at which the Bathurst Declaration was presented.
The Workshop brought together 40 international land administration experts from 23 countries representing all continents to develop the declaration. The Workshop considered the relationship of land with sustainable development and the consequent relationship of land tenure to land administration. The Workshop resulted the Bathurst Declaration, Land Administration Infrastructure for Sustainable Development.
Conclusion: Sustainable development is not attainable without sound land administration.