dr. Szádeczky-Kardoss Gyula, egyetemi docens

Sopronban 1949-ben két meglévő szaktanszéket vontak be a földmérőmérnök-képzésbe, az „Erdészeti Földméréstani Tanszéket” (vezetője Sébor János volt) és a „Geodéziai és Bányaméréstani Tanszéket” (vezetője Tárczy-Hornoch Antal volt). Az első, újonnan létesített szaktanszék pedig az „Alkalmazott Geodéziai Tanszék” volt. Erről a tanszékről szeretnék röviden megemlékezni.

A kezdeti „őskorban” Szalontai Laci bácsival ketten voltunk az alapító tanársegédek. Dolgozószobánk a Geodéziai és Bányaméréstani Tanszék földszinti előadóterme melletti kis „zsinórpadlásnak” nevezett helyisége volt. Ez volt a meginduláskor az egyedüli lehetőség. Csak 1952 őszén kaptuk meg az Ady Endre úti ún. „új épületben” (ezt 1942-ben kezdték menzaépületként felhúzni, de a háború alatt nem készült el) az első emeleten található tanszéki helyiségeket. Hazay Pista bácsit ekkor már tanszékvezetőnek kinevezték. A tanársegédi gárda is egyre bővült, amikor az első földmérőhallgatók sorra végeztek (Domokos György, Gellai István, Ódor Károly, később Lipp András, Staudinger Jánosné, Módly András).

Első tantárgyunk a „Geodéziai számítások számológéppel” tárgy volt (jegyzete 1951-ből). Ezután sorra következtek a „Vetülettan I és folytatása” (1952), „Földrajzi helymeghatározás” (1952), „Országos felmérés I” (1952), „Országos felmérés II” (1953), „Földrendezés” (benne függelékként telekkönyvi ismeretek) (1952) jegyzetek. A jegyzetírásba Pista bácsi itt-ott minket is belevont, nem csak az átolvasást, „lektorálást” bízta ránk tanársegédekre, hanem a számpéldák, rajzok végleges elkészítése is feladatunk volt, sőt néhány helyen saját meglátásunk is bővítette a jegyzetírást (a Vetülettanban és a Földrajzi helymeghatározásban működtem közre). Hazay Pista bácsi nem adta fel budapesti lakását, ezért ingázott Budapest és Sopron között. Az előbb már említett jegyzetek és példák is ezért postán ingáztak a két város között, mivel egyes részek ide-oda levelezéssel készültek el. Tanszéki feladatunk volt a gyakorlatokra a számpéldák elkészítése, falitáblák szerkesztése is.

A tanszéki eszközök lassan gyarapodtak. Számológépek közül a sokat szidott MELITTA, később egy „RHEINMETALL” elektromos meghajtású számológép már a kutatást is elősegítette. A földrajzi helymeghatározás gyakorlataihoz nagy örömünk volt, amikor könyvjóváírással egy komplett Wild T4 asztronómiai teodolit került a tanszékre. Ezenkívül egyéb teodolitok, tahiméter is gyarapította a műszerparkot.

A hallgatókkal való kapcsolatról: a hallgatókkal eleinte a gyakorlatokon találkoztunk. Később, amikor Pista bácsi nem ért rá Sopronba jönni, vagy amikor a téli hófúvásos időszakban ránk bízta az előadások megtartását is. Sőt olykor-olykor még vizsgáztatnunk is kellett, ami annak idején, amikor mi voltunk még a hallgatók, elképzelhetetlen lett volna. Azt hiszem, kemény vizsgáztató lehettem. Sébor János, a kar dékánja később megbízott mindkét diákszálló (a József Attila úti és az akkor Dimitrov téri diákszálló) ellenőrzésével, hiszen mindkettőben földmérő hallgatók is laktak. Így a nem soproni hallgatók körülményeivel közvetlenebbül megismerkedhettem. Ugyancsak megbíztak a hallgatók osztályfőnöki ügyeinek végzésével, majd tanulmányi csoportok csoportfelelősségével. Ezeket a megbízatásokat ugyanis ekkor vezették be.

Nyaranta a hallgatók termelési gyakorlaton vettek részt. Leendő földmérőmérnökök lévén ez azt jelentette, hogy nem egy helyen, hanem szerteszét az egész ország területére kerültek. Feladatom volt, hogy minden egyes hallgatót legalább egyszer meglátogassak vagy a terepen vagy este a szállásán.

Amikor a hallgatók diplomaterv-védésére került sor, jegyzőként, később mint diplomaterv-bíráló a védéseken részt vehettem. Ennyit a hallgatókkal való kapcsolatomról.

A Sopronban diplomát szerzett földmérőmérnökök az állami földmérés intézményeiben, a Magyar Hadsereg intézetében, bányavállalatok mérnöki osztályán, különféle vállalatoknál és intézményeknél helyezkedtek el. Közülük többen vezető beosztásba kerültek. Helytállásukkal a soproni földmérőmérnöki oktatás kiemelkedő minőségére és szellemére is kedvező fény derült.

Befejezésként szeretném még megemlíteni, hogy Hazay Pista bácsi az Alkalmazott Geodéziai Tanszéken nem csak közvetlenül a tanszéki ügyekkel törődött, hanem lehetővé tette azt is, hogy tudományos kutatást végezzenek (vetülettan, később felsőgeodéziai tárgykörben), de nem csak lehetővé tette, hanem lelkesített is, és nyomást gyakorolt rám, hogy intenzíven munkálkodjam.