Dr. Dömsödi János,
a Soproni Egyetem Földmérési és Földrendezői Főiskolai Kar egyetemi docense

A földhasználati reform mintegy 1,5–2,0 millió hektárra, valamennyi művelési ágra, de főként a szántó, erdő, gyep művelési ágakra terjedhet ki és évtizedekig eltarthat.

A mezőgazdasági földhasználat és a tájvédelem, természetvédelem feladatai összekapcsolódnak, ezért a művelési ágak átalakításában e kapcsolatokat még inkább érvényesíteni kellene. Az átalakításban szerepe van a helyzetfeltáró vizsgálatoknak, javaslatoknak, amelyek a gyakorlati megvalósítást segítik az egyes régiókban.

A dolgozat első része a racionális gazdálkodási, földhasználati tendenciákat mutatja be, a második – helyzetelemző, helyzetfelmérő – rész a földhasználat operatív fejlesztési, tervezési feladatait rendszerezi a különböző adottságú régiókban. A dolgozatot az OTKA keretében végzett kutatás eredményeként, ill. folytatásaként adjuk közre [7].

A művelési ágak évszázadokon át történő kialakulás (a mai helyükre kerülése) a földművelés, erdőművelés és a társadalmi gazdasági fejlődés eredményeként következett be. A kedvező talajföldrajzi adottságokból eredően, túlnyomóan a gazdálkodást, megélhetést legjobban elősegítő szántó művelési ágú földrészletek alakultak ki. Ma is, a jövőben pedig még inkább szem előtt kell tartani, hogy nemzeti vagyonunk 20 százaléka maga a termőtalaj (megújuló természeti erőforrás), amellyel Európában Dánia után az igen előkelő harmadik helyet foglaljuk el [2].

A rendszerváltást követően is az ország termőterületének több mint 60 százaléka szántóterület, amely Európa legjobban “felszántott ország”-a benyomását kelti, és amelynek megváltoztatását – átalakítását – az ezredforduló küszöbén ökonómiai és ökológiai szempontok egyaránt indokolják.

A környezet-, a természet-, és a tájvédelmi célok integrálását elősegítő nemzetközi támogatási rendszerek bevezetése és a világkereskedelemhez való igazodás (a GATT-WTO folyamat eredményeképpen) a mezőgazdasági termelést várhatóan a legjobb ökonómiai adottságú, ill. legjobban jövedelmező területekre fogja koncentrálni [4, 6].

A földek használati értéke (a földminőség) szempontjából nyilvánvaló, hogy a javításra szoruló, kedvezőtlen adottságú (pl. homok, savanyú, szikes, mélyfekvésű, meredek lejtésű stb.) szántóföldeken nem, ill. csak nagyobb inveszticióval lehet versenyképes a gazdálkodás [3].

E területeken ökológiai és ökonómiai szempontból egyaránt racionálisabb az a sajátos – a piaci versenytől eltérő – extenzív, különböző támogatási rendszerekhez kapcsolható gazdálkodás, amely a táji, természeti értékek megőrzését és fenntartását is előnyben részesíti. [5, 6].

A kétféle uralkodó (versenyképes vagy extenzív) gazdálkodási tendenciának a tájvédelem és természetvédelem szem előtt tartásával az ún. földhasználati zónarendszerhez kell igazodni [1].

Ezek a zónák a következők:

Az első három zónakategória a támogatások célterületeit képezi. A negyedik (agrártermelési) zóna a piaci versenykategóriába tartozik, a legjobb termőhelyi adottságú területeket foglalja magába.

Ez a zónarendszer az ország ezredforduló utáni módszeres és következetes földkészlet-gazdálkodását is jelentheti, amely a termő- és nem termőföld jellegű területeket egyaránt magában foglalja.

A hullámtéri, alluviális területű (mély fekvésű) legelők, rétek, szántók aránya, alakítása. A hazai folyókat kísérő hullámtereken, ill. völgytalpakon termő fű a beltartalmi értékei és a hozamai vonatkozásában kedvező adottságú. Ez a gazdasági szempont indokolja valamennyi hullámtéri gyep fenntartását. A hullámtéri szántóterületek felszámolásának megkezdése után, a helyükre telepítendő erdők miatt e térségek erdősültsége (ami pozitív folyamat) azonban akár kétszeresre növekedhetne, vagyis a folyamat együtt jár a nyílt térségek fogyatkozásával is. A táj változatos szerkezetének és az ahhoz kötődő élővilágnak a megőrzése csak úgy biztosítható, ha nyílt területek is fennmaradnak. Ezért az átalakulási, ill. átalakítási folyamat előtervezésében tájökológusoknak is részt kell venniök.

Az egyre nagyobb mértékű háziállat-fogyatkozás miatt a nem, vagy alig használt ártéri rétek, legelők nagymértékben elősegítették a gyalogakác (ámorfa) riasztó, agresszív elterjedését. A használaton kívüli gyepterületeken ez a növény ugyanis oly mértékben képes elterjedni, hogy sűrű állománya csaknem lehetetlenné teszi a gyep művelési ág visszaállítását. Az ártereken eluralkodó káros folyamat megakadályozására, a gyep állagmegőrzésére kiemelt figyelmet kell fordítani. A hullámterek jelenlegi földhasználata közelítően azonos arányban oszlik meg a szántók, az erdők és a gyepek (rét, legelő) között. A szántóföldi művelést célszerű volna mielőbb megszüntetni, mert ezek a területek mai állapotukban is alkalmasak pl. fűz-nyár vagy tölgy-kőris-szil-ligeterdők telepítésére. Ezek a korábban nagy kiterjedésű természetes erdőtípusok, ma már az ún. veszélyeztetett erdőtársulások kategóriájába tartoznak. Az Európai Unióhoz történő csatlakozással együtt járó szántóterület-csökkentést a hullámtereken kellene kezdeni. Ezt a folyamatot az állam többféleképpen segítheti: pl. megszüntet minden, a szántókra vonatkozó támogatást; fokozatosan biztosítja az erdősítésekre vonatkozó (kiemelt) támogatást stb. Az Unióhoz történő csatlakozás során biztosítani kellene, hogy a hazai folyókat kísérő hullámterek teljes területe (kb. 150 000 ha) a Környezetileg Érzékeny Területek kategóriájába kerüljön. Egyidejűleg gondoskodni kellene arról is, hogy a legeltetéssel, kaszálással történő hasznosítás fennmaradjon. A szükséges állami támogatást a Környezetileg Érzékeny Területekre vonatkozó – az EU számos országában már működő 2078/92. sz. szabályozás – alapból lehetne biztosítani.

A domb- és hegyvidéki gyepek (legelők, rétek) aránya, alakítása. Hegységeink legtöbbjében (ma még) számos hegyi kaszáló rét, ún. irtásrét található. Az ilyen területek – amelyek a nyitottságot illetően a beerdősülés legkülönbözőbb fázisaiban voltak és vannak – biztosítanak élőhelyet számos réti virágnak, állatnak. Az erdőkben folyó tervszerű gazdálkodás már nem teszi lehetővé hasonló területek kialakulását, mivel a rendelkezések előírják a megsemmisült, ill. üres foltok betelepítését. A meglévő hegyi kaszálók természeti értékeinek megőrzése ezért kiemelt természetvédelmi feladat. Ezek a területek két kategóriába sorolhatók:

A zárt erdővel körülvett gyepek fennmaradásáról hosszú távon is a természetvédelem regionális szervezete gondoskodhat. A nagy kiterjedésű gyep, legelő, állatállomány hiányában – kaszálással – nehezen fenntartható. A jövőben a legelő állatokra vonatkozó agrártámogatást úgy kellene kialakítani, hogy az a hegyi kaszálórétek körzetében az állattartást motiválja, illetve fokozza. Az istállózó állattartás (beruházás, energiaigény, koncentrált szennyvíz, stb.) visszaszorítható. A legeltetés régiónként megfelelően differenciált támogatása nagyban hozzájárulna az ország jelenlegi tájszerkezetének – azon belül a természeti értékek – megőrzéséhez is. Ez fontos része a vidékfejlesztésnek, ill. a vidéki létfeltételek megőrzésének és javításának.

Az alföldi gyepek (legelők, rétek) aránya, alakítása. Az ország gyepterületénk nagyobb része (1 100 000 ha) az Alföldön található. A kedvezőbb, nedvesebb talajadottságú, nagyobb fűtömeget adó rétek (többnyire gépi kaszálással), a területek többi része (főként homokos, szikes területeken) legelő. A legelőterületeken a rendszerváltozás óta a legelő állatok folyamatos csökkenése miatt egyre nagyobb területeken mutatkoznak az alullegeltetés jelei. (Alullegeltetésnek azt a folyamatot nevezzük, amikor a legelő állatok alacsony száma, vagy a kívánatosnál rövidebb ideig történő jelenléte miatt a legelőkre nem jellemző növényfajok betelepülnek és tartósan fennmaradnak. Ez a folyamat hosszabb távon a legelő bebokrosodásához, vagy beerdősödéséhez vezet.) Az Alföld nagy részén azonban a folyószabályozások miatt megváltozott vízviszonyok lehetetlenné teszik a természetes úton történő újraerdősülést. Ez azt jelenti, hogy még ott is igen nehezen tud erdő kialakulni, ahol megindult a bokrosodás. Ezek a területek többnyire csak fásításra alkalmasak. A legelő vagy kaszáló gazdag élővilágához képest egy faültetvény kialakítása minden esetben természeti értékcsökkenéssel jár együtt. Kedvező körülmény, hogy az alföldi legelőterületek nagyobb részén a kedvezőtlen talajadottságok lassítanak mindenféle növényzetfejlődést, ezért a legeltetés gyakori elmaradása miatt kialakuló negatív hatások kiküszöbölésére – a módszeresebb beavatkozások megtervezésére – több idő áll rendelkezésre. Szem előtt kell tartani, hogy a magyarországi természetes vagy természetközeli gyepek megőrzése nemcsak a lakosság egy részének megélhetését és a táj arculatának fenntartását biztosítja, hanem az adott területekhez kötődő rendkívül gazdag élővilágot is. A nagy kiterjedésű nyílt területeket a régiók (kistájak) szintjén kell megvizsgálni, értelmezni, és a jövőbeni hasznosításukat is ez alapján kell meghatározni, megtervezni. A védett területek környezetében lévő nagy kiterjedésű gyepek megőrzése kiemelt feladat. Mindenképpen biztosítani kellene, hogy e területek között a természetes kapcsolat – zöldfolyosó – fennmaradjon.

Átmeneti gyepek létesítése. A hozzávetőlegesen egymillió ha felesleges szántó nagyobb részén várhatóan erdőt, vagy faültetvényt fognak telepíteni. Az erdőtelepítés azonban éves szinten kb. 15 000 hektárnál nagyobb területen nem tervezhető. Ezért az erdőtelepítéssel egyidejűleg az ún. átmeneti gyepesítéseknek is fokozódik a szerepe, jelentősége, mert ezáltal a lehető legolcsóbban tudunk gondoskodni arról, hogy az erózió, defláció ne rombolja az ország talajkészletét. A gyepek időnkénti karbantartó munkái (pl. kétévenkénti szárzúzás) lényegesen olcsóbbak, mint a gyom- és bokortenger visszaszorítási költségei.

A szántók átalakításának természetvédelmi szempontjai. Magyarország legjelentősebb természeti kincse a termőtalaj, ennek ellenére az utóbbi évtizedekben a talajvédelemre kevés figyelmet fordítottunk, ezért jelentősen megnövekedett az erózió, defláció. E folyamat visszaszorítása alapvető feladat. A szántók csökkentésével kapcsolatos gazdasági kényszer és az Uniós elvárás összekapcsolható a talajpusztulás elleni védekezéssel. A hegy- és dombvidéki területeken a művelési ágak aránya, kapcsolata olyan, hogy hatalmas szántóterületek, ill. erodált termőterületek érintkeznek közvetlenül erdővel. Ezek erdősítése esetén a területre jellemző élővilág viszonylag gyorsan ki tud alakulni. A termőhelynek megfelelő erdősítéssel az ilyen területeken valódi erdőkkel (és nem biológiailag értéktelen fásításokkal) gazdagodunk. Az ország drasztikusan átalakított tájain ezekre különösen nagy szükség lenne. A hegy- és dombvidéki szántók erdősítése azért is kívánatos, mert olyan térségeken növekedne az erdők kiterjedése, ahol azok a táj szerkezetének legfontosabb elemei, szemben az alföldi területekkel, ahol a nagykiterjedésű nyílt területeket kell lehetőleg megőrizni. E területek viszonylag jó termőképessége miatt a tulajdonosok várhatóan nehezen fognak a művelésiág-változtatásra ráállni, ezért jelentős szerepe lesz a pozitív szabályozóknak (pl. meg kell szüntetni az eróziós veszélynek fokozottan kitett szántóterületekre vonatkozó valamennyi támogatást, ugyanakkor kiemelt erdősítési támogatást kell biztosítani). Az ország legkülönbözőbb területein találhatók kisebb-nagyobb kiterjedésű olyan szántóterületek is, amelyek természetes gyepekkel határosak, ill. azokban szigetszerűen helyezkednek el. Ezek jelentős részét a földprivatizáció (kárpótlás, részaránytulajdon-rendezés) után alakították gyepből szántóra. Az ilyen területeken a korábbi állami támogatás hiányában nem eredményes a gazdálkodás, azonban a természetes növényzet ezeket viszonylag gyorsan vissza tudja foglalni anélkül, hogy a visszaállítás bármilyen ráfordítást igényelne. A kb. egymillió ha művelésből kieső szántóföld jövőbeni hasznosítása (átalakítása) akkor biztosítható, ha minél többféle változatot kínálunk a tulajdonosoknak, ill. ha a tulajdonosok a helyi és egyéni adottságok alapján a legkedvezőbb megoldást tudják választani. Az ajánlott földhasználati módok a következők:

– erdőtelepítés,

– fásítás,

– hullámterek bővítése,

– halastavak építése,

– nádasok létesítése,

– ugaroltatás,

– gyepesítés,

– átmeneti gyepesítés,

– mocsarak, lápok visszaállítása.

Erdőtelepítés, fásítás. Az átalakításra kerülő szántók legnagyobb részén erdőtelepítést és fásítást végeznek. Ez várhatóan hosszú munkafolyamat keretében (15 000 ha/év), néhány évtizeden belüli egyenletes eloszlással, minőségi csemetékkel, fő fajokkal (tölgy, bükk, körös, gyertyán) és elegyfajokkal (cseresznye, berkenye, juhar stb.) valósul meg. Fontos, hogy a természetes gyepek és kopárok, amelyek számos unikális természeti érték őrzői, kimaradjanak ebből a folyamatból.

Fásítás. Biológiai értelemben a faültetvények az erdőkkel nem azonosíthatók. Faültetvényeket ott indokolt létesíteni, ahol az erdőtelepítés feltételei nincsenek meg (pl. ahol a talajvíz túl mélyre süllyedt). Ilyen területeken többnyire csak tájidegen, de alkalmazkodó fafajokat lehet telepíteni (pl. akác, fekete fenyő).

A szántóból kikerülő területek egy része talajgenetikailag nem tartozik az ún. barna erdőtalajok közé, vagyis ezeken a területeken sosem voltak erdők. Következésképpen ezeken ma sem lehet – nem célszerű – erdőt telepíteni. Ezek a területek is várhatóan fásításra kerülnek. Bizonyosra vehető, hogy a jövőben az új ültetvények elsősorban akácból fognak állni. A feketefenyő-ültetvények folyamatosan visszaszorulnak, mert a fa minősége nem megfelelő, termelésük veszteséges. Különösen az alföldi homoki gyepek helyére – a korábbi gyakorlat szerint – nem célszerű feketefenyő-ültetvényeket telepíteni.

Folyók hullámterének bővítése. A klasszikus vízrendezések, folyószabályozások során sok helyen túl szűkre szabták a hullámtereket.

Vannak olyan térségek, ahol a jelenlegi védvonal messze esik a településtől, ezért lehetőség kínálkozik a hullámtér kiszélesítésére. Számolni kell azzal, hogy a mentett oldalon lévő szántók egy része bekerülhet a hullámtérbe. Ez a folyamat várhatóan lassúbb lesz, azonban ezáltal is jelentős mennyiségű szántóterület alakulhat át.

Halastavak építése. A nagyobb számú, de kisebb kiterjedésű és főként völgyzárógátas tavak a Dunántúlon, a kisebb és kevesebb körgátas tavak pedig inkább az Alföldön találhatók. Az olcsóbb, gravitációs vízellátással, vízutánpótlással működő további tavak létesítése célszerű. A tavak a tározott víz által javítják a mikroklímát, gazdag élővilágnak adnak otthont, vagyis létesítésük természetvédelmi szempontból is kívánatos. A fejlesztést nehezíti, hogy alig akad olyan több száz hektáros összefüggő földterület, ahol a kedvező tulajdoni szerkezet, a megfelelő mennyiségű víz és a beruházáshoz szükséges tőke együttesen rendelkezésre áll. A néhány tíz hektár kiterjedésű halastavak önfenntartó képessége kérdéses lehet. A mezőgazdasági beruházások támogatása a földtulajdon rendezése (tömbösítése) – mindezek – hosszútávon is alternatívái a halastó kialakításának, melyet a gyakran belvizes szántók helyzete sok helyütt indokolna.

Nádasok létesítése. A nád, mint egyik legősibb természetes építőanyag, igen keresett termék itthon és külföldön is. A nem védett szikes, szikesedésre hajlamos (szoloncsák, szoloncsák-szolonyec, kérges szolonyec) területek, vagy a lápos réti talajok vizenyős területei alkalmasak elsősorban és nagyobb kiterjedésben nádas telepítésére. Az egykori nagy kiterjedésű ártéri területek jelentős részén is kívánatos volna ez a földhasználati mód. Az alluviális térszíneken számos felszínközeli (gyakran megemelkedő) talajvizű és a felszíni vizeket összegyűjtő mélyedés alkalmas a nádas természetes megtelepedésére, nádas művelési ág kialakítására. Ehhez nem szükséges nagy értékű beruházás, csak az esetenkénti vízvisszatartást, ill. bevezetést kell biztosítani.

Ugaroltatás. A nyugati országokban is e több évszázados pihentetési mód reneszánsza következett be (a területen szünetel a termelés, csak némi karbantartást végeznek). Ennek fő oka azonban nem a pihentetés, hanem a túltermelés, mivel terményfeleslegek keletkeznek, ugyanakkor a szegény országok ezeket nem tudják megvásárolni. Az EU-ban a túltermelés enyhítésének általánosan alkalmazott gyakorlata a termelés felhagyása, amely egyben agrár-környezetvédelmi, természetvédelmi szempontból is kívánatos. Az ugaroltatás nálunk elsősorban azokon a területeken indokolt, ahol a felhagyott szántó a természetes gyep irányába kezd átalakulni. Ahol a hibás gazdálkodás miatt túlzott elgyomosodás (gyomtenger) alakult ki, ott inkább az átmeneti gyepesítést kell alkalmazni.

Gyepesítés. A nagy kiterjedésű összefüggő szántók átalakítása során célszerű volna minél mozaikosabb tájat kialakítani. A gyepek létesítése főként attól függ, hogy van-e, ill. lesz-e megfelelő számú állatállomány a fűhozamok hasznosítására. Nem zárható ki, hogy az elhúzódó Uniós csatlakozás időszakában a kereslet közelítően visszaálljon az 1980-as évek állatállományára, vagyis a mainál kedvezőbb rét- és legelőhasznosítás alakuljon ki. Az állatállomány növekedése nélkül is lehetőség van arra, hogy az istállózó állattartás csökkentésével és a legelőn tartott állatok számarányának növelésével kedvezőbb legyen a gyephasznosítás. A juhászati ágazatnak jelentős belföldi tartalékai vannak és a kecske tenyésztése is további lehetőséget kínál a gyepek kihasználására és bővítésére.

Átmeneti gyepesítés. Mindig szem előtt kell tartani, hogy a legjelentősebb természeti kincsünk a termőtalaj, ezért annak megóvása minden esetben – és különösen a földhasználati reformokban – kiemelt feladat. Azt, hogy az átmenet – a gyep létesítése – milyen időszakra terjed ki, a sokféle tényező, ill. az egyes térségek sajátos adottságai miatt nem, vagy csak nagyon nehezen lehet előre megtervezni. Lehet, hogy csak néhány évig, de esetleg évtizedekig eltarthat a gyepesítés. A talajvédelem céljából létesítendő átmeneti gyepesítéseket célszerű államilag támogatni.

A tőzeglápok rendkívül erőteljes, napjainkig tartó kiszárítását, kiszáradását, fokozatos megsemmisülését nagymérvű strukturális, morfológiai, talajtani stb. (minőségi) változás követi, vagyis a “láp” fogalma egyre kevésbé a vizes állapotot jelenti, miközben több száz km²-nyi tőzegterület teljesen vagy részben megsemmisült. (Ecsedi-láp, Kis-Sárrét, a mezőföldi, rétközi, bodrogközi lápok, a Hanság, a Nagyberek kb. fele része stb.) Minden lápvidéken, külön-külön láprekonstrukciós tanulmányterv keretében a természetvédelemhez közelebb álló “természetvédelmi földhasználatot” (a sajátos víz-, gyep-, erdő-, nádgazdálkodást) kell elősegíteni, megtervezni.

The land use reform can extend to about 1,5–2 million hectare and can las decades in the best “cultivated country” of Europe. The tasks of agricultural land use and landscape and nature conservation are in straight connection so it demands the enforcement of these connections in the process of reform (the transformation of lines of cultivation). The first part of this study shows the tendencies of rational farming and land use and the second (circumstances analytical) part systematizes the operative developing-planning tasks of land use in the regions with different fundamentals.