A második világháború előtt igen tekintélyes szervezet volt, majd a háborút követő néhány évtizedes szünet után, 1989. március 9-én tarthatott ismét alakuló közgyűlést. A közgyűlésen felvételt kérők között a tudomásunk szerint ketten – Annau Edgár és dr. Rátóti Benő – képviselték a szakterületünket.

Ismert tény, hogy a változások iránt nem mindig fogékony intézményrendszer nem fogadta be könnyen a gyakran kritikusan megnyilvánuló kamarai szervezeteket. 1993. október 30-án iktatták törvénybe a köztestület fogalmát, majd 1996. július 10-én hirdették ki a Kamarai Törvényt. Így 1989-95 között a Mérnöki Kamara egyesületként, ezt követően rövid ideig Mérnök Egyletként, majd a Kamarai Törvény megjelenését követően új köztestületi kamaraként működött és működik jelenleg is, immár Magyar Mérnöki Kamara (a továbbiakban MMK) néven. A teljes taglétszám 1999. január 1-jén 20 889 fő volt, jelenleg igen intenzív a létszámnövekedés.

Az MMK Földmérési, Térképészeti és Térinformatikai Tagozatának taglétszáma az ez év május 8-án tartott taggyűlés idején 735 volt, jelenleg 780. Ez a létszám a szakterületünkön dolgozó mérnökök összlétszámához mérten magas, és ez számunkra, a taggyűlésen megválasztott új tisztségviselők számára figyelmeztető és komoly munkára kötelez.

A megválasztott új elnökség összetétele az alábbi:

Az MMK alapszabályának 3.8.2 pontja 12 alpontban részletezi a szakmai tagozatok feladatait (jelenleg összesen 19 szakmai tagozat van). Az alábbiakban csupán a fontosabb feladatokkal kapcsolatos tevékenységet és terveket ismertetjük, ezek közül is kiemelve a jogosultságok kérdését.

Bevezetésként a félreértések elkerülésére megjegyezzük, hogy a kamarai tagság még nem jelent tervezői vagy szakértői jogosultságot. A kamarai tag alaptagdíjat fizet, elfogadja az MMK alapszabályában foglaltakat, szavazati joggal vehet részt a taggyűlésen, tisztséget viselhet a kamarában, igénybe veheti a kamara szolgáltatásait és részt vehet a szakmai tagozatok tevékenységében.

A jogosultsághoz kötött megbízások elvégzéséhez az egyéni vagy társas mérnöki vállalkozásnak legalább egy jogosultsággal rendelkező mérnök szakember alkalmazottja kell, hogy legyen, aki az adott megbízás műszaki végrehajtását vezeti, ellenőrzi és a szükséges minőségi tanúsítást aláírásával megadja.

A területi Mérnöki Kamarák elsőfokon, a Magyar Mérnöki Kamara mint köztestület az érvényes jogszabályok alapján másodfokon dönt a tervezői illetve szakértői jogosultsági kérelmekről, határoz a Tervezői, illetve Szakértői Névjegyzékbe vételről. Folyamatosan vezeti és évenként kiadja a hivatalos és nyilvános Országos Tervezői, illetve Szakértői Névjegyzéket. A névjegyzékeket megküldi az engedélyezéssel foglalkozó hatóságoknak.

Az MMK szakmai tagozatainak feladata szakmai véleményadás a tervezői és szakértői jogosultság elbírálásához és a névjegyzékbe vételhez. A tagozat e feladata ellátásához minősítő bizottságot hoz létre.

Mindezek alapján végzi a tevékenységét a tagozatunk, illetve annak minősítő bizottsága is.

Sajnálatos, hogy a tagozatunk által képviselt szakterületek egyikének sem tisztázottak a jogosultsági kérdései. Jogosultság kiadására csak akkor van lehetőség, ha azt megfelelő kormányrendelet illetve miniszteri rendelet lehetővé teszi.

A két szakértői jogosultság:

Az építészeti-műszaki tervezésre vonatkozó 157/1997. (IX.26.) Korm. rendelet és az építésügyi műszaki szakértői tevékenységről szóló 159/1997. (IX.26.) Korm. rendelet fogalom-meghatározásait kell segítségül hívnunk a kérdések eldöntéséhez. Kétségtelen, hogy a tevékenységünk eltér a hagyományos építészeti-műszaki tervezés keretében végzett tervdokumentáció- készítéstől, de illeszkedik a tervdokumentáció- készítést megelőző tervezési és vizsgálati feladatok közé, valamint a 157/1997. Korm. rendeletben megfogalmazott tervezői művezetés és a mi geodéziai művezetésünk lényegében hasonló jellegű feladatok. Geodéziai tervezés a megvalósult állapot geodéziai dokumentálása is.

A geodéziai tervezői jogosultság szükségességét még egyértelműbbé teszi a műszaki szakértői tevékenységről szóló 159/1997. Korm. jogszabály megfogalmazása, amely szerint az építésügyi szakértői tevékenység:

“Az épített környezet tervezésével, kivitelezésével (alakításával) valamint fenntartásával, használatával, működtetésével, megőrzésével (védelmével) kapcsolatos műszaki jelenségek ok-okozati összefüggéseinek megbízás alapján végzett magas szakmai színvonalú értékelése, ezen belül a vitatott esetek megítélése; a hibák, károk, illetve ezek okainak feltárása; és mindezekkel kapcsolatban műszaki tanácsadás, szakértői vélemények készítése.

A szakértői vizsgálatnak az ügy minden lényeges körülményére ki kell terjednie. Az építésügyi műszaki szakértő köteles megbízójának figyelmét felhívni minden olyan tényre, amely az általa ismert adatok alapján szakértői véleményének kialakítását befolyásolja, és amelynek ismerete a megbízónak érdeke.”

Ez a megfogalmazás sokkal inkább illik a szakterületünk igazságügyi szakértői tevékenységére, mint bármely geodéziai, térképészeti és térinformatikai munkavégzésre. A fentieken túl indokolja a szakterületeinken a tervezői jogosultság lehetőségét a szakmai önbecsülésünk is. Nem fogadhatjuk el más szakterületen dolgozó mérnökök nagyvonalú és igen gyakori megjegyzését, miszerint felesleges ebből ügyet csinálni, dolgozhatunk mi probléma nélkül a szakértői jogosultságainkkal is.

A továbbiakban röviden áttekintjük a tervezői jogosultságunk megszerzése érdekében tett lényegesebb lépéseket. A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy a probléma okozója a megfelelő jogszabályi háttér hiánya. Szerencsénk, hogy a jelenleg érvényben lévő jogszabályoknak egyéb hiányosságai is vannak. Módosításra szorul az 1996. évi LVIII. törvény, amelyet egyszerűbben Kamarai Törvénynek nevezünk, valamint a már fentebb említett 32/1997. (XI.19.) KTM rendelet is.

Mindkét jogszabály esetében jelentős változtatási igényt jelentett be a Magyar Mérnöki Kamara, és mindkét módosítási eljárás során döntő szereppel bír a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium. Az MMK vezetése messzemenően támogatja a tagozatunk törekvéseit, és az FVM földügyi és térképészeti főosztálynak a probléma megoldása érdekében tett konkrét lépéseit is érzékeljük. A módosítási eljárás során kulcsszerepe van az FVM Építésügyi Hivatalnak. Itt sem érzünk negatív hozzáállást, de elégedettek sem lehetünk. A módosító vitaanyagaikban gyakran változtatva jelennek meg a javaslataink, vagy ki is marad a geodéziai szakterület. A legutóbbi információnk szerint mindkét módosításban szerepel a szakterületünk.

Külön-külön tekintve a két jogszabály módosítását úgy látjuk, hogy a Kamarai Törvény módosítása ad a számunkra több lehetőséget. A földügyi és térképészeti főosztály ezzel kapcsolatos véleményezése számunkra a jelen helyzetben megfelelő elképzelést fogalmaz meg, amennyiben javasolja az önálló földmérőmérnöki tervezői jogosultság meghatározását. Ez “…magában foglalja az állami alapadatok előállításához, változásvezetéséhez, az ingatlan-nyilvántartás tartalmában változást eredményező munkákhoz szükséges jogosultságot éppen úgy, mint az építés-geodéziai tevékenység végzéséhez szükséges jogosultságot.” A javaslat megfogalmazza a teljes körű földmérő- mérnöki tervezői tevékenységet, ahol a jogosultnak rendelkeznie kell ingatlanrendezői földmérői minősítéssel, és az állami alapadatokhoz kapcsolódó minőségtanúsítási jogosultságot is kap, valamint a nem teljes körű földmérő- mérnöki tervezői tevékenységet ingatlanrendezői földmérői minősítés és minőségtanúsítási jogosultság nélkül. Az FVM FTF javaslata szerint az ingatlanrendezői földmérői minősítéshez kapcsolódó minősítő bizottsági tevékenység az FVM-nél marad, a jogosultak névjegyzékét a kamara vezeti. Igen fontos, hogy a törvénymódosítás tartalmazzon egy klauzulát, amelyben egyértelműen megfogalmazásra kerül, hogy az FVM-nek jogszabályt kell alkotnia a fenti jogosultsági elképzelés megvalósításához.

A Kamarai Törvény módosítása tehát folyamatban van. Az FVM FTF és a tagozatunk részt vesz az egyeztetéseken, figyeli a fejleményeket, és mindent megtesz az érdekeink érvényesítéséhez. Gyors sikerre, sajnos, nem számíthatunk, mert a kamarai vezetés és az FVM Építésügyi Hivatal verziói között még számos alapvető eltérés van.

A 32/1997. (XI.19.) KTM rendelet módosítása gyorsabb eredményt ígér, de várhatóan csak az építésgeodéziai jogosultság vonatkozásában.

A tagozatunk javasolja a “GD” geodéziai tervezési jogosultság létrehozását, megfogalmazta az ezzel kapcsolatos szakirányú képzettségi feltételeket, és definiálja a vezető tervezői illetve tervezői feladatköröket. A javaslatunkat az oktatási intézményektől kapott anyagokkal egyeztetve a kamara vezetése beépítette a saját, egyesített javaslatába.

A jogosultsági kérelmek elbírálásához szakterületenként – így a geodéziai, térképészeti és térinformatikai szakterületen is – megfogalmazásra került a szakirányú egyetemi illetve főiskolai végzettség fogalma az alábbiak szerint:

“g) Geodéziai tervezési szakterületen:

ga) szakirányú egyetemi végzettség:

gb) szakirányú főiskolai, (illetve ennek megfelelő egyetemi) végzettség:

A módosító javaslat egységesített szövegének és az eredeti rendeletben foglaltaknak megfelelően megfogalmazásra került a geodéziai tervezői jogosultság feladatköre az alábbiak szerint:

“7. Geodézia

A geodéziai tervező készíthet tervezési célú térképeket (minőségtanúsítással) 1 ha-t nem meghaladó, illetve ötnél nem több földrészletet érintő, illetve vonalas létesítmény esetében az 1 km-t nem meghaladó feladatra, továbbá megvalósulási térképeket (minőségtanúsítással) 2000 m² beépített alapterületig, illetve vonalas létesítmény esetében 1 km hosszig, továbbá végezheti építési feladatok geodéziai művezetését, ellenőrzését 1000 m² beépített alapterületig, illetve 30 m magasságot nem meghaladó létesítmény esetén.”

Az idézett bekezdés tehát a tervezői feladatkör felső határait határozza meg. A fenti mérőszámokat meghaladó munkafeladatok esetén vezető tervezői jogosultság szükséges, megszerzésének feltételeit a rendelet szabályozza.

A 32/1997. (XI.19.) KTM rendelet módosítása az év végére várható.

A tagozati vezetés az érdekképviseleti tevékenység keretében nem vállalhat fel szakszervezeti jellegű tevékenységet, nem foglalkozik bérkérdésekkel. Kérdéses, hogy indokolt-e, célszerű-e a szakterület működésével kapcsolatos összes felvetődő témában állást foglalnunk. Az adatszolgáltatás drága voltát, a szakmai szabályzatok megújításának szükségességét, egyes technológiák létjogosultságát vitató felvetésekre nem feltétlenül a tagozatnak kell válaszolni. Ilyen esetekben a véleményünket mellékelve továbbítjuk az ügyet az illetékes helyre.

Elsődleges feladatunk, hogy a megrendelői kör előtt ismertek legyenek a kamarai tagsággal rendelkezők. Tapasztalatunk szerint jelenleg még Magyarországon nincs megfelelő elismertsége a kamara etikai felügyeleti tevékenységének, de a helyzet érezhetően pozitív értelemben változik. Mindannyian tudunk a szakterületünket érintő etikai vétségekről, de igen nehéz a fellépés ellenük, ha a vétkes nem kamarai tag. Ezért fontos a megrendelők megfelelő informálása és meggyőzése arról, hogy a kamara felügyelete alatt álló vállalkozót érdemes megbíznia.

Javasoljuk a tagjainknak, hogy az ajánlattétel során, valamint a szerződésekben tüntessék fel a kamarai tagságuk tényét, például az alábbi módon:

Ismert tény, hogy a geodéziai tömegfeladatok területén számos olyan egyéni vállalkozó és cég működik, amelyek egyetlen képzett szakemberrel sem rendelkeznek, és feltűnően olcsón végzik az időnként kritikán aluli tevékenységüket. Említhetjük a közműfelmérést, tervezési térképek készítését, egyes építésgeodéziai tömegfeladatokat, vagy a térinformatikainak nevezett, de használhatatlan digitális állományok készítését. Utóbbira különösképpen a távközlés területén szolgálhatunk bőséges példával. Nagy problémát jelent, hogy az így készült végtermék minőségét a megrendelő hozzáértés hiányában nem tudja vizsgálni, azt jónak fogadja el, majd a későbbi felhasználás során előkerülő problémák miatt sommásan a geodéziát, térinformatikát, stb., mint szakterületet ítélik el (esetenként élesen tiltakozva az ellen, hogy még egyszer valaki geodéziáról vagy térinformatikáról beszéljen a jelenlétükben). Ez ellen rendkívül nehéz felvenni a harcot, mert jelenleg a megrendelői választásnál az olcsó ár (és nem egyszer egyéb tényező) a döntő és legkevésbé a műszaki alkalmasság.

Nem tartjuk kielégítőnek, hogy a Tervezői és Szakértői Névjegyzék csupán az engedélyező szervekhez jut el. A tagozatunknak előbb-utóbb gondoskodnia kell arról, hogy a szakterületeink megbízói köre, amely nem azonos az építési engedélyezési körrel, folyamatosan kapjon információt a jogosultsággal rendelkezőkről. Ez látszólag egyszerű feladat, valójában azonban igen sok buktatója van. Keressük a megoldást, és várjuk a tagságunk ötleteit is. Egy lehetőség már felmerült a tagozat elnökségi ülésén, meg kell jelennünk az interneten. Ha az MMK nem lép időben, nem teszi közzé a teljes Névjegyzéket, akkor ezt megteszi a szakmai tagozat.

Hálátlan feladat, de a szakmai érdekképviselet része, hogy a tagozati vezetés rendszeresen felvesse a szakterület kényes kérdéseit is. Folyamatosan elhangzó kritika a tagság részéről, hogy a tagozat nem tesz semmit e kérdések megoldása ügyében. Megoldani aligha tudjuk a problémákat, de felvetésük a tagságunkkal szembeni kötelezettségünk. Bízunk abban, hogy a szakmai vezetés a segítő szándékot látja ebben a tevékenységben.

Kétségtelenül vezető helyen szerepel a tagság körében felvetett problémák sorában a földhivatalok és földhivatali dolgozók vállalkozási tevékenysége. Évtizedek alatt alakult ki a jelenlegi országos etikai csődhelyzet, amelynek vezető eleme az orvosok megalázó fizetése, feltételezve a biztos hálapénzt, de említhetjük a taxisokat és több más szolgáltató ágazatot is. Egyesek igyekeznek tabutémaként kezelni, de ettől még ebbe a sorba tartozik a földhivatali bérezés és ennek a kompenzálására megengedett házon belüli vállalkozói tevékenység is.

A megoldás aligha csupán a szakmai vezetés feladata, hiszen egy komplex országos problémakör egy eleméről van szó. A tagozat feladata a szakmai vezetés segítése a megoldás keresésében, valamint az, hogy hangot adjunk a kamara felső vezetésének a lehetőségeit is felhasználva a legfelső vezetés felé.

Szakmai körökben rendszeresen éri kritika az NKP-pályázatok elbírálásának a jelenlegi módszerét – még ha ez nem is mindig jut el az illetékes helyre. Aligha egyeztethető össze a közbeszerzési törvény szellemével, hogy teljesen, részben vagy áttételesen állami tulajdonú cégek pályázatáról állami szerv, a pályáztató minisztérium és annak felügyelete alatt álló intézmények alkalmazottai döntenek.

A jelenlegi jogszabályrendszerünk hiányosságaival nap mint nap találkozunk, akár a médián keresztül is. A jogszabályok betűje esetleg megengedő vagy elnéző, de a szellemiségük sem hagyható figyelmen kívül.

Ahogyan a kamaránál, úgy más civil szervezeteknél is vannak az adott pályázat szűkebb szakterületén nem érdekelt szakemberek, akik a pályázat semleges elbírálására is alkalmasak.

Nem lehet véletlen, hogy a kamarai alapszabály szerint alapvető tagozati feladat “3.8.2. l) tervpályázatokhoz bíráló bizottsági tagok delegálása”.

A tagozat elnöksége rendszeresen foglalkozik a fenti kérdésekkel, és keresi a megoldás lehetőségét.

A kamarai vezetés szorosan együttműködik a felsőoktatási intézményekkel. Röviddel ezelőtt az MMK elnöke együttműködési megállapodást írt alá a BME Építőmérnöki Karának dékánjával. A szakterületünk esetében a szoros együttműködés különösképpen biztosított, hiszen az országos elnökségben helyet foglaló dr. Ágfalvi Mihály mellett a tagozati elnökség öt tagja dolgozik a felsőoktatásban.

Sajnos mindezzel nem tudunk javítani a felsőoktatás nehéz helyzetén. Bízunk azonban abban, hogy a kamara vezetésével együtt megfelelő súlyt képviselünk a felsőoktatást érintő vitákon. A fentiekben látható, hogy a többi mérnöki szakterülethez hasonlóan igen szigorú kreditkövetelményeket fogalmazunk meg a jövő mérnökeivel szemben, különösképpen, ha vezető tervezői jogosultságot kérnek.

A kamarai tevékenység egyik legjelentősebb terméke a Mérnöki Szolgáltatások Díjszabása (MÉDI) volt, amely először 1991-ben majd 1995-ben jelent meg. Nem a szerkesztők hibája, hogy a MÉDI szakterületünkre vonatkozó fejezetei nem váltak be, az ott feltüntetett árakat nem tudtuk érvényesíteni. Jelenleg készül az új MÉDI, de a megjelenése aligha várható ebben az évben. A korábbi tapasztalatok alapján talán indokolt lenne a MÉDI árait jobban közelíteni a jelenlegi piaci valósághoz, de ez egyúttal veszélyes is lehet. Sajnos az áraink – összehasonlítva más szakterületekkel – ma már rendkívül alacsony szinten mozognak. Az építőipari geodézia területén például már gyakran találjuk szemben magunkat azzal, hogy az előkalkuláció nem is tartalmazza a geodéziát, mint költségtényezőt. Ennek pedig az a következménye, hogy a mégis óhatatlanul fellépő geodéziai igényt más költségtényezők terhére számolják el, és így valahol mindig nem várt teherként jelentkezik, és a takarékosság első lépésévé vált.

A szakmai tagozatok feladata a közreműködés a mérnöki tervezői, illetve szakértői tevékenység minőségbiztosítási rendszerének a kialakításában.

Előre kell bocsátani, hogy a geodéziai és térképészeti szakterületnek sok évtizedre visszamenően mindig volt minőségbiztosítása. Elő kell vennünk az elődeink által példás precizitással megszerkesztett szabályzatokat és az idősebb generáció még visszaemlékezhet az elődök keze munkájára és lelkiismeretességére is. A nemzetközi piac által reánk erőltetett nemzetközi szabványrendszer, amely persze a propagálói számára remek üzlet, biztosítja a példás adminisztrációt, de messzemenően nem biztosítja a szakmai minőséget, és számos építőipari példa bizonyítja, hogy a technológiai fegyelmet sem, a fizetési fegyelemről és etikai kérdésekről nem is beszélve.

A tagozatunk támogatja a nemzetközi szabványrendszer terjedését, de kötelessége az is, hogy támogassa a geodézia és térképészet szakmai követelményrendszerének a kidolgozását is. Ma még nem látjuk világosan, hogy a DAT-szabályzatrendszernek a jövőbeni kiterjesztése az állami adatokon kívüli adatkörökre

képes lesz-e megoldani ezt a problémát. Egyelőre inkább a régi utasítások felújítása iránti igény nő egyre rohamosabban (pl. M-1), és egyetlen intézménynél sem látunk törekvést ennek a kielégítésére.

Szomorú, hogy a földhivatalok fiókjaiban is évek óta gyűlnek a leadott, kifizetett (!), de hivatalosan át nem vett, forgalomba nem adott munkarészek, digitális állományok. A készítő cégek esetleg referenciaként tüntetik fel ezeket, holott alighanem már az egykori készítő munkatársaikkal sem rendelkeznek évek óta. Elgondolkodtató azt hallani, hogy “ezt az állományt át kell venni, mert különben fejek hullanak”, pedig ilyet is lehet hallani.

***

Van tehát tennivaló bőven. A leírtakból érzékelhető, hogy vannak azonnali feladataink, de számolnunk kell azzal is, hogy számos feladat több éves kitartó munkát igényel, és aligha fér be a tagozati vezetés jelenlegi két éves megbízási időszakába.

The increasing activity of the Section for Surveying, Mapping and Geoinformation of the Hungarian Chamber of Engineers is more and more required by the engineers working in the field of land surveying, cartography and GIS. The study is treating the engineering title possibilities that planning and the experts’ titles. The situation is disordered and modification of the concerning statutes is urgently necessary. An important mission of the section is the representation of engineer interests in connection with ethical matters, tenders, price calculation etc. A close cooperation with university education is also a current topic.