A magyar földmérés és a Földmérők Nemzetközi Szövetsége (FIG); (hivatalos francia elnevezése: Fédération Internationale des Géomčtres) négy évtizedes kapcsolata sokoldalú, gazdag eseménysorból áll. Ezért indokolt ezekről röviden megemlékezni.

A FIG történetét dióhéjban a következőképpen vázolhatjuk.

Az 1878-ban Párizsban rendezett világkiállításon hét ország földmérési vezetői (Anglia, Belgium, Franciaország, Németország, Olaszország, Spanyolország és Svájc) elhatározták egy nemzetközi földmérő szervezet létrehozását. Ugyanezen év július 18-20. között tartották meg az első tanácskozásukat.

1905-ben vetődött fel, hogy szélesebb körű és rendszeres ülésekre (kongresszusokra) van szükség. Ezt 1910-ben (Brüsszel) fogadták el és egyúttal a négyévenkénti kongresszusok, (a közbenső években pedig a műszaki bizottságok) működésének gyakorlatát.

Az I. világháború miatt több évig szünetelt a közös munka, és csak 1926-ban Párizsban rendezték a FIG harmadik kongresszusát. Ezt követően fokozatosan bővült a FIG tagországainak száma, tevékenysége pedig egyre gazdagabb lett.

A magyar csatlakozásra csak a GKE megalakulása után (1956) nyílt lehetőség. De - szinte a FIG 1878. évi megalakulásától – a vezető magyar földmérők szereplése a FIG-rendezvényeken egyre határozottabb lett. Így az 1878. évi világkiállításon már magyar műszereket is bemutattak (Kruspér István). Dobrovich Győző, a Háromszögelő Hivatal képviseletében már részt vett az 1905. évi zürichi megbeszélésen, Szilágyi Béla (Állami Földmérés) pedig a FIG harmadik kongresszusán szerepelt (Párizs, 1928). A későbbi években: Hankó Géza, Medvey Aurél, Oltay Károly, Tárczy-Hornoch Antal, Vörös József következtek.

A GKE FIG-hez kapcsolódásának gondolata 1958-ban lett határozottabb. Ezért Tárczy-Hornoch Antal és Raum Frigyes részt vettek a FIG 9. kongresszusán (Hollandia, 1958), hogy a belépési lehetőségeket kipuhatolják. Ekkor kiemelt figyelemmel fogadta a magyar érdeklődést a FIG elnöke (R. Roulovs) és főtitkára (W. Baarda).

A FIG-be való felvételünk után igyekeztünk minden tekintetben aktívan képviselni a magyar geodétákat. A Geodézia és Kartográfia című lapunkban pedig arra törekedtünk, hogy részletes információkkal mindenről tájékoztassuk az olvasókat, ezzel is elősegítve, hogy a nemzetközi szervezetben az arra hajlandó kollégák minél nagyobb számban vegyenek részt. Az első feladatok közé tartozott a FIG műszaki bizottságaiban való részvétel megszervezése. Ez aránylag könnyű feladat volt, erre alkalmasak voltak az egyesület műszaki szakosztályai. Nagyobb lendületet kapott a műszaki bizottságokban való munka, a holland kezdeményezésre végrehajtott átszervezés után a római kongresszust követően. Az átszervezés eredménye, hogy három-három műszaki bizottság tartozott egy-egy elnökhelyettes felügyelete alá.

A műszaki bizottságok vezetőit a tagorszá-
gok közül a kongresszusokon választják. A folyamatosság biztosítása érdekében az a szokás alakult ki, hogy a megválasztott vezető a következő kongresszusig mint elnökhelyettes működik, és akkor veszi át a bizottság irányítását, de ekkor már megvan az őt követő vezető kiválasztása, aki mellette lesz az elnökhelyettes. Ez a gyakorlat általában bevált. Ritkán kellett személyi okokból másként intézkedni. A műszaki bizottságok vezetésében a magyarok eddig a következő feladatokat látták el:

A FIG már korábban felismerte, hogy közeledik az információs technika. A 3. Bizottság elsőrendű feladata is ebbe az irányba kellett forduljon. Az 1971. évi wiesbadeni kongresszuson ez már így volt, és R. Mayer FIG főtitkárnak is érdeme volt az érdeklődésnek ebbe az irányba való terelése.

A műszaki bizottságok munkájukat tanácskozások, jelentések, tanulmányok útján végezték, amiket kiegészítenek az esetenként rendezett kiállítások. Ehhez kapcsolódtak a nemzetközi részvételű kongresszusok.

Magyarországon is több – a FIG keretében szervezett – nemzetközi rendezvény volt. A legjelentősebbek a következők voltak:

A műszaki bizottságok vezetői évente szoktak a munkájukról a FIG vezetőségének az Állandó Bizottsági (CP) üléseken beszámolni. A legutolsó ilyen beszámolási alkalom az 1999. május 30.–június 4. között tartott ülésen, a dél-afrikai Sun City-ben volt.

A FIG legjelentősebb rendezvényei a nemzetközi kongresszusok. Ezek rendszerint nagy számú résztvevő (esetenként 1-2000) vesz részt, akik megismerhetik a műszaki bizottságok által végzett munkát, az aktuális jelentéseket. A gazdag program lehetőséget ad a földmérés technikai és szervezeti aktuális helyzetének a megismerésére. A kongresszusokhoz hozzátartoznak az egyes országok munkáit bemutató kiállítások és egyre kiterjedtebben a műszergyártók bemutatásai is. A FIG-be való belépésünk óta a következő kongresszusokat rendezték, amelyeket eddig minden alkalommal aktívan (jelentések, előadások, kiállítás) részt vettünk, és amelyekre a lehetőségtől függően kisebb-nagyobb csoportos látogatást is szerveztünk.

1962. 10. kongresszus Róma,

1965. 11. kongresszus Bécs,

1968. 12. kongresszus London,

1971. 13. kongresszus Wiesbaden,

1974. 14. kongresszus Washington,

1977. 15. kongresszus Stockholm,

1981. 16. kongresszus Montreál,

1983. 17. kongresszus Szófia,

1986. 18. kongresszus Torontó,

1990. 19. kongresszus Helsinki,

1994. 20. kongresszus Melbourne,

1998. 21. kongresszus Brighton.

A kongresszusok értékelése között nehéz különbségeket tenni, a technikai újdonságok megjelenése folyamatosan egyre gyorsabb lett. Magyar szempontból érdemes kiemelni a bécsi, 11. kongresszust, mert ez volt az első alkalom, hogy nagyobb kiállítással jelentünk meg a nemzetközi közösség előtt. Itt előny volt Bécs közelsége, ami lehetővé tette, hogy aránylag nagyszámú magyar résztvevő (22 fő) vegyen részt, másrészt előnyös volt a bécsi kollégákkal való baráti kapcsolat, ami sokat segített a terjedelmes kiállítás megszervezésében. Meg kell még említeni a FIG akkori vezetőit, Karl Neumaier professzor elnököt és Alois Barvir professzor főtitkárt, akik lehetővé tették a nagy létszámú magyar delegáció kedvezményes üzemlátogatásait. A bécsi kongresszus után ki kell emelni még az 1971. évi wiesbadeni és az 1983. évi szófiai kongresszust, ahol a magyarok nemcsak a nagyobb delegációval tűntek ki, hanem a műszaki bizottságokbani szereplésben is.

Összefoglalva meg lehet állapítani, hogy a FIG-be való belépésünk és a négy évtizedes együttműködés szükséges és hasznos volt. Idoközben a FIG jelentősége is tovább erősödött. Ma már csaknem minden olyan ország egyesülete amelyik része kíván lenni a technikai fejlődésnek, a tagjai közé tartozik. Az 1999. évi Állandó Bizottsági ülés alkalmával a tagegyesületek száma már 77 volt és várható még Európában is több újabb belépés.

A nemzeti egyesületeken kívül a FIG-nek együttműködési kötelezettsége van több nemzetközi és világ szervezettel is. Ezek közül csak az ENSZ-hez és az UNESCO-hoz tartozó nemzetközi mérnökszervezetekre hívjuk fel a figyelmet. Emellett természetes, hogy szoros az együttműködése (egyúttal a magyar geodéziáé is) a Nemzetközi Fotogrammetriai és Távérzékelési Társasággal (ISPRS), az ICA-val és a Nemzetközi Geodéziai Szövetséggel (IAG). Ezekkel az együttműködés nemcsak az egymás nagyobb rendezvényein való részvételt jelentette, hanem közös programokat, pályázatokat is.

Mivel a FIG-tagok között többen vannak, akik a másik két nemzetközi szervezetben is érdekeltek, szükségessé vált a kongresszusok (esetleg más nagyobb rendezvényeknél) az időpontok egyeztetése, hogy ne kerüljenek azonos időre, vagy túl közeli időpontban egymáshoz. Ezt látni lehet a FIG-kongresszusok esetében is, az eredetileg elhatározott négy évenkénti megrendezéstől több esetben el kellett térni.

Megállapítható, hogy a magyar geodéták igyekeztek feladataikat a FIG keretén belül is megfelelően teljesíteni. A konferenciák és egyéb találkozások szervezése, az elvállalt műszaki bizottságok irányítása, a FIG-kongresszusokon való részvétel, a FIG vezetősége részéről is elismerésre talált. Ennek látható bizonyítékai, hogy 1975-ben a helsinki ülésen Raum Frigyes, majd az 1990-es helsinki kongresszuson Detrekői Ákos elismerő oklevelet kapott, és hogy Homoródi Lajost 1982-ben a hágai ülésen utólagosan a FIG tiszteleti tagjai közé választották, amiről szóló oklevelet személyesen sajnálatosan már nem vehette át.

A FIG és a magyar földmérés kapcsolatát elsősorban a kezdeti évekre visszaemlékezve foglaltam össze. Gyorsan változó világunkban más lehetőségek vannak (ennek megfelelően a FIG környezetében is), az ezekhez kapcsolódó feladatok kerülnek napirendre. A FIG-gel kapcsolatos mai beszámolók minden bizonnyal más oldalról tudnák azt értékelni és más eseményeket tartanának fontosnak kiemelni. Biztos vagyok benne, hogy a magyar földmérés az új körülmények között is helyt tud állni, és aktivitásuk hasznos lesz úgy a FIG, mint a magyar földmérés javára.

FIG and Hungarian Surveying

F. Raum
Summary

Historical review of the beginnings in the relationship between the FIG and the Hungarian Surveying, from the joining the association up to the ’80s. The highlights are reviewed one after the other and the related Hungarian peculiarities.