Az elmúlt két évben készült szakvéleményeket, illetve felülvizsgálati szakvéleményeket vizsgálva felmerül a kérdés, hogy milyen szemléleti és eljárásjogi összhang állapítható meg a földhivatali határozatok, valamint a szakértői- és ítélkezési gyakorlat között.

Az első probléma egy jogerős bírósági ítélet földhivatali értelmezésével kapcsolatban merült fel. Egy Dormánd-i ingatlan-határvonal megállapítása iránt indított perben az Egri Városi Bíróság felkérte az Igazságügyi Műszaki Szakértői Bizottságot (IMSZB-t), hogy a perben korábban beszerzett három ellentmondó szakértői véleményre tekintettel, felülvéleményt terjesszen elő. A felülvélemény alapján az Egri Városi Bíróság ítéletileg megállapította a térképi határvonalat, az elsőfokú ítélet fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.

A per jogerős befejezése után néhány hónappal Dormánd község Önkormányzatának jegyzője (iktatószám nélküli) határozatával arra kötelezte a korábbi per felperesét, hogy “három napon belül állítsák helyre az eredeti birtokállapotot, szüntessék meg a birtokzavarást. Ennek megfelelően a tulajdonukat képező ingatlan hátsó telekhatárát (ti. a jogerős ítélettel már megállapított, felperesi és alperesi ingatlan közös határvonalát) jelzőkerítést, kerítésoszlopokat a földhivatal által kijelölt telekhatárra helyezzék át”. A határozatilag kötelezett korábbi felperes ekkor még alappal tételezhette fel, hogy a földhivatal a helyszínen ki fogja jelölni a jogerős ítélet szerinti határvonalat. Az ítélt határvonal közelében, attól mintegy 0,2 m távolságra a felperesnek valóban még állt három kerítésoszlopa.

A Füzesabonyi Körzeti Földhivatal határozata kilenc hónappal később keletkezett, mint a hivatkozott önkormányzati határozat. Ez a tény alappal támaszt kétséget az önkormányzati határozat időbeli teljesíthetősége tekintetében. A földhivatal azonban nem a jogerős ítéletnek megfelelő határvonal helyszíni kitűzését foganatosította, hanem az “eredeti térképi állapot” visszaállítása jogcímén határozatilag a felperesi ingatlan áttérképezését rendelte el. A földhivatali határozat a felperesi ingatlan térképi méreteit és térmértékét változatlanul hagyva, a felperesi ingatlant térképileg átlagosan 1,1 m-rel eltolta a közút irányába. A határozat ugyanakkor az alperesi ingatlan térmértékét 70 m²-rel növelte a felperesi és a környező peren kívüli ingatlanok terhére.

A földhivatali határozattal módosított határvonalra hivatkozva a korábbi per alperese az Egri Városi Bíróságtól keresettel kérte a birtokháborítás megszüntetését, nevezetesen a kerítés áthelyezését és a tényleges birtoklás összhangba hozását a földhivatali határozattal módosított határvonallal. A Városi Bíróság kirendelt egy szakértőt, aki korábban a körzeti földhivatal felmérési csoportjának munkatársa volt. A kirendelt szakértő azt a térképi állapotot minősített “joghatályos térképi állapot”-nak, amely ellentmond a jogerős ítéletnek, és amelyet az ítéletet követően a földhivatali határozat hozott létre. A földhivatali határozattal kapcsolatban szakvéleményében előadta “…a földhivatali módosítás alapját ugyanazon méretek, ábrázolási paraméterek képezték, amelyek az igazságügyi felülvéleményben is jelen voltak, annak készítői is felhasználták és az utóbbi bírói ítélettel joghatályossá váltak”. Paraméternek tekintette a szakértő a felperesi ingatlan határvonalméreteit és térmértékét. A jogerős bírói ítélet azonban nem határvonalméretekről és nem térmértékről rendelkezik, hanem a felperesi és alperesi közös határvonal térképi helyzetéről, amelyet az ítélet rendelkező része egyértelműen meghatározott, és amely a helyszínen az ítéletnek megfelelően szabatosan kitűzhető.

A hivatkozott szakértő szakvéleményét a felperes megalapozatlannak és elfogultnak tartotta, a szakértő földhivatali múltjára tekintettel összeférhetetlenségre is hivatkozott, bírósági végzésre így került sor ismételt ellenőrző szakvélemény előterjesztésére. A kirendelő végzésnek megfelelően a felülvizsgálati szakvélemény megállapította: A Füzesabonyi Körzeti Földhivatal határozata a felperesi ingatlan közterület irányába, átlagosan 1,1 m-re történő eltolását – az ingatlan térképi helyzetének átszerkesztését – rendelte el, ez a rendelkezés értelemszerűen érinti a felperesi ingatlan és az alperesi ingatlan közös határvonalát is. A felperesi ingatlan áttérképezését elrendelő földhivatali határozat tehát ellentétes a határozat időpontjában hatályos – 12/1969. Korm. számú rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 4/1980. (I. 25.) MÉM sz. rendelettel módosított 6/1969. (III. 11.) MÉM sz. rendelettel. Hasonlóan ellentétes a jelenleg hatályos 1996. évi LXXVI. Törvény végrehajtása tárgyában kiadott 16/1997. (III. 5.) FM sz. rend. 30. § (1) bekezdés előírásával, amely szerint: “Jogerős bírósági ítélettel megállapított határvonal későbbi felmérésekor, ill. kitűzésekor az eljáró földmérő nem térhet el az ítélettől”. A jogszabályi hivatkozás “a határvonal későbbi felmérésére” álláspontom szerint nemcsak egy új térkép készítését, ill. a határvonal aktuális kitűzését jelenti, hanem értelemszerűen vonatkozik minden olyan földhivatali eljárásra (határozatra) is, amely érinti az ítélt határvonalat. A térképi állapot – jogerős ítélet utáni – megváltoztatásával a földhivatali határozat feltehetően jogszabályt sértett.

Nem tekinthető megalapozottnak az eredeti térképi állapot visszaállítása, mint jogcímre történő földhivatali hivatkozás sem. Az 1891-ben készült eredeti kataszteri térképen, valamint az 1975-ben felújított ún. ideiglenes nyilvántartási térképen a felperesi ingatlan utcafrontján térképileg valóban megállapítható egy közelítően 2,2 m szélességű árok, amely a hivatkozott térképek alapján a felperesi, valamint a szomszédos ingatlanokhoz tartozott. Az ideiglenes nyilvántartási térkép szerint a közút teljes szélessége mintegy 7 m-t tett ki. Az egykori árok területét azonban már évtizedek óta közút jelleggel és rendeltetéssel használták (az ingatlanok kerítés vonalán kívül esett), az 1993-ban készült új ingatlan-nyilvántartási térkép – a tényleges állapotnak megfelelően – az árok területét az úthoz csatolva ábrázolta. Így alakult ki térképileg a 9,2 m szélességű közút. Az utcai határvonal megváltoztatása következtében a felperesi ingatlan ingatlan-nyilvántartási térmértéke 17 m²-rel csökkent. A területcsökkenést mind a felperes, mind peren kívüli szomszédai tudomásul vettél, ellene jogorvoslattal nem éltek.

A földhivatalnak – a jogerős ítéletet megelozően – elvileg tehát lehetősége lett volna az utcavonalon az eredeti állapot visszaállítására. A periratokban azonban elfeküdt a Polgármesteri Hivatalban készült Feljegyzés, amelynek tanúsága szerint Dormánd község polgármestere kijelenti, hogy “a községi rendezési tervek, valamint az utcakép szempontjából – figyelembe véve az időközben lefektetett ivóvíz- és gázvezeték nyomvonalait is – nem kéri az eredeti állapot helyreállítását”. A rendezési tervben már a 9,2 m utcaszélesség szerepel, következésképpen az eredeti állapot helyreállítása ellentmond a jóváhagyott RRT-nek, egyben az utcai közművezetékek az eredeti állapot visszaállítása következtében magántulajdonban lévő ingatlanokra kerültek volna.

Alapvetően más a helyzet a két peres fél közös – jogerős ítélettel megállapított – határvonalának vonatkozásában. Az alperesi ingatlant 1996. évi telekosztással alakították ki, majd ezt 1974-ben módosították. A felperesi ingatlan 1988-ban szintén telekosztással jött létre. Az “eredeti térképi állapot” tehát – a jogerős ítélettől függetlenül, illetve azt megerősítve – a telekalakítások során kialakított – és a térképre átvezetett – határvonalnak felel meg. A peres felek közös határvonalának határozatilag történt megváltoztatása – az eredeti állapotra hivatkozva – tehát megalapozatlan.

A határozat intézkedik továbbá az alperesi ingatlan térmértékének – a felperesi és a környező peren kívüli ingatlanok terhére történő – 70 m²-es növeléséről, ezzel a földhivatal feltehetően túllépte hatáskörét.

Az alperesi tulajdonjog 70 m²-rel történő növeléséhez az alperesnek semminemű tulajdonszerzési jogcíme nem volt. Ebben az esetben területszámítási hibáról sem lehet szó. Az alperesi ingatlan térmértékének növelése olyan tulajdoni igény elbírálásának minősül, amely az Inytvr 30–31. §-ai, valamint a Ptk. 115. §-a szerint nem tartozik a földhivatal hatáskörébe (BH 1980/293).

A második probléma a Körmendi Városi Bíróság előtt indított birtokháborítási perben merült fel. A felperesek 1986-ban az ingatlan-nyilvántartási térkép szerint egy névjegyzékben szereplő földmérővel kitűzették ingatlanukat. A kitűzést végző földmérő megállapította, hogy az ingatlan-nyilvántartási térkép szerinti határvonal mintegy 210 m hosszban egyenes, törésmentes vonalat képez. A határvonal helyzetét tekintve mintegy 30 cm távolságban húzódik a felperesi ingatlanon épült lakóház hátsó falsíkjától, a falsíkkal párhuzamos értelemben. A felperesek ugyancsak 1986. évben az alperesek jogelődjével egyezséget kötöttek, amelyet a Körmendi Városi Bíróság végzésével jóváhagyott. Az egyezségben az alperesi jogelődök kötelezték magukat, hogy saját ingatlanuk területén, a határvonaltól 50 cm távolságra, egy 30 cm széles vízelvezető árkot létesítenek, azzal a rendeltetéssel, hogy a felperesi lakóépületet a lefolyó csapadékvíztől megóvja. A szomszédos alperesi lakóépület a közös ingatlan-határvonaltól 3,78 m-re helyezkedik el, így a vízlevezető árok egyezség szerinti megvalósítása esetén 3,78 m-re helyezkedik el, így a vízlevezető árok egyezség szerinti megvalósítása esetén 3,0 m alá csökken a távolság a megvalósított árok és a lakóépület között. Az alperesek az egyezséget követően gépkocsibejáratot létesítettek, ennek során az utcavonalban 0,3 m-re behatoltak a felperesi ingatlan térképi területére. Részben a hivatkozott behatolásra, részben a határvonal hátsó szakaszán a térképi határvonaltól eltérő használatra tekintettel, a felperesek a birtokháborítás megszüntetése és az eredeti állapot helyreállítása iránt 1997-ben keresettel fordultak a Városi Bírósághoz. A Körmendi Városi Bíróság szakértőt rendelt ki, aki megállapította, hogy a peres felek közös határvonala a felperesi lakóháznál megtörik, és az utca irányába követi az alperes által kiépített kocsibejáró szélét. A térképek beható vizsgálata során megállapítható volt, hogy a két térképszelvény csatlakozásánál valóban a határvonal nem szabatos egyenes vonalban folytatódik. A térképi ábrázolás helyességének megállapítására célszerűnek látszott az 1921-ben készült eredeti kataszteri térkép vizsgálata, amelynek egy példánya a Földmérési Intézet országos térképtárában található. Erről az eredeti kataszteri térképről egyértelműen megállapítható a határvonal egyenes, törésmentes helyzete. Következésképpen, ha a jelenleg hatályos nyilvántartási térképen nincs töréspont, úgy a hivatkozott szakvélemény ellentétes a térképi állapottal, ha van töréspont, úgy az csak térképezési hiba következménye lehet. Ebben az esetben a térképi állapotot kell helyesbíteni az eredeti térképnek megfelelő egyenes határvonalra [16/1997. (III. 5.) FM sz. rend. 26. § (3) bekezdés figyelembevételével].

Az ellentmondás feloldására a városi bíróság egy újabb szakértőt rendelt ki, aki a körzeti földhivatal műszaki munkatársa.

A kirendelt szakértő szakvéleményében arra hivatkozott, hogy a szakértői feladatot a földhivatal felmérési csoportjának vezetőjével együtt hajtotta végre, az előterjesztett szakvéleményt aláírta a földhivatal vezetője is, és egyben ellátták a földhivatal bélyegzőjével. Magyarázatképpen a tárgyalási jegyzőkönyv tanúsága szerint a szakértői tevékenységben résztvevő csoportvezető a következőket adta elő: “Előrebocsátom, hogy lényegében a bíróság … földmérőmérnök szakértőt rendelt ki az ügyben, de ténylegesen én, mint a földhivatal műszaki részlegének osztályvezetője a kirendelt szakértővel együtt végeztem el a bíróság kirendelése alapján a szakértést. Ténylegesen a földhivatal vezetője írta alá a szakértői véleményt. Ily módon a földhivatal adta ezt a szakértői véleményt. Utasítás van arra, hogy amennyiben a földhivatal bármely dolgozóját a bíróság szakértőként rendelné ki, abban az esetben a földhivatal végzi el a kirendelésben foglalt munkát, és a szakvéleményt is a földhivatal adja meg. A jelen esetben is ez történt.” Alappal tételezhető fel, hogy a kollektív földhivatali szakvélemény ellentétes a Polgári perrendtartás (Pp.) előírásával, valamint a vonatkozó jogszabályokkal.

A Polgári perrendtartás (Pp) 177. § (2) bekezdése a következőket írja elő: “Szakértőt az igazságügyi szakértők, vagy külön jogszabályban feljogosított intézmények közül kell kirendelni, más szakértőt csak fontos okból lehet alkalmazni.”

A 2/1976. (III. 15.) IM számú rendelet szerint: “Megfelelő szakértelemmel rendelkező más személy (eseti szakértő), illetőleg szakvélemény adására alkalmas állami vagy más szerv igazságügyi szakértői tevékenységre csak kivételesen, nevezetesen akkor alkalmazható, ha a felmerült szakkérdésre igénybe vehető igazságügyi szakértő nincs, vagy kizáró ok folytán nem járhat el.”

A hivatkozott jogszabály a szakértőknek két kategóriáját különbözteti meg:

a) állandó igazságügyi szakértők,

b) kijelölt igazságügyi szakértők.

Az állandó igazságügyi szakértők valamelyik igazságügyi szakértői intézet … állományába tartoznak.

Igazságügyi szakértői intézetek:

– Igazságügyi Könyvszakértői Intézet,

– Igazságügyi Műszaki Szakértői Intézet,

– Igazságügyi Orvostani Szakértői Intézetek (ez utóbbiak az orvostudományi egyetemek kebelében működnek).

Az Igazságügyi Műszaki Szakértői Intézetben a földmérői szakágazat képviselve nincs.

A 4/1964. (XI 23.) IM sz. rendelet 2. § (3) bekezdése, illetőleg 4. § (2( bekezdése szerint az állandó szakértő nem az öt alkalmazó intézet, hanem saját nevében ad szakvéleményt.

A szakértői vélemények felülvizsgálatára a 4/1976. (III 4.) MT sz. rendelet 11. §-a alapján az alábbi testületek hivatottak (csak a relevánsakat említve):

Igazságügyi Mezőgazdasági Szakértői Bizottság,

Igazságügyi Műszaki Szakértői Bizottság.

Mindkét hivatkozott szakértői bizottságot a bíróságok felkérhetik földmérő szakértői vélemények (általában ellentmondó két vagy több vélemény) felülvizsgálatára.

Az Igazságügyi Mezőgazdasági Szakértői Bizottság működését a 6/1975. (MÉM. É. 18) MÉM–IM sz. együttes utasítása szabályozza. A Bizottság a Gödöllői Agrártudományi Egyetem mellett működik.

Az Igazságügyi Műszaki Szakértői Bizottság működését a 202/1972 (M.K. 20) MM–IM sz. együttes utasítás szabályozza. A bizottság a Budapesti Műszaki Egyetem mellett működik.

A 9/1972. (III. 14.) Korm. sz. rendelet értelmében az Igazságügyi Mezőgazdasági Szakértői Bizottság a mezőgazdasági és élelmezésügyi (jelenleg földművelésügyi és vidékfejlesztési) miniszter; az Igazságügyi Műszaki Szakértői Bizottság a művelődésügyi (jelenleg a művelodési és közoktatási) miniszter felügyelete és irányítása alatt működik; a bíróság előtt kifejtett felülvizsgálati tevékenységük tekintetében az igazságügyi miniszter (jelenleg az Országos Igazságszolgáltatási Tanács) gyakorol felügyeletet.

A hivatkozott 2/1976. (III. 15.( IM sz. rendelet figyelembevételével a földhivatal mint közigazgatási szerv, csak kivételesen, nevezetesen akkor alkalmazható szakértői tevékenységre, ha a felmerült szakkérdésre nincs igazságügyi szakértő. Amennyiben erre sor kerülne, úgy a 4/1964. (XI. 23.) IM sz. rendelet értelmében az eljáró földhivatali dolgozó csak saját nevében – és nem a földhivatal nevében – adhat szakvéleményt.

Megítélésünk szerint azonban a földhivatal szakértői kirendelésére lényegében nem is kerülhet sor, miután a kijelölt szakértők működésének területi korlátozása (az illetékes másodfokú bíróságok hatásköri területe) megszűnt,

így az ország területén működő bármelyik kijelölt (szakértői névjegyzékben szereplő) igazságügyi földmérő szakértő kijelölését elrendelheti a bíróság.

Az eljáró városi bíróság a földhivatali szakvélemény ismeretében arra a megállapításra jutott, hogy “… a független módszerrel történt felmérés a földhivatali térképek pontosságát igazolta. A térkép és a természetbeni állapotok közti eltérések az ingatlan-nyilvántartási térképen nem ábrázolhatók. Tekintettel az azonosíthatósági mérési és térképezési pontatlanságokra, a természetbeni és a térképi állapot azonosnak tekintendő, a szakértők közös véleménye szerint.”

A földhivatal részéről eljárt szakértők (hivatalvezető, osztályvezető, valamint a kirendelt szakértő) egyetemleges szakvéleménye szerint a felperesi és alperesi közös határvonal vonatkozásában a térképi és a természetbeni állapot a megengedett tűrésre (hibahatárra) tekintettel azonosnak tekinthető. Megállapítható, hogy a szakértők jogi következtetéseket is levontak: “birtokháborítás sem a felperes, sem az alperes részéről nem történt”. Ez a szakértői álláspont nemcsak túl megy a szakértő feladatán, de a jogi következtetés tekintetében hatáskörén is, a birtokháborítás megállapítása ugyanis kizárólag bírósági hatáskört képez. A földhivatali szakvélemény a hivatkozott megállapítással figyelmen kívül hagyja az ítélkezési gyakorlatot is:

– a 315. sz. törvényességi határozat szerint (BH. 1983/8) “A geodéziai hibahatár (megengedett eltérés) alkalmazására csak akkor kerülhet sor, ha a térkép állapota vagy más ok miatt a térképi határvonal a természetben nem tűzhető ki teljes pontossággal”. [hiv. Ptk. 190. § (2) bek.; 192. § (3) bek.]

– Pk. 265. sz. állásfoglalás szerint “Ha az ingatlan-nyilvántartási térképen ábrázolt és a valóságos tulajdoni viszonyoknak egyébként megfelelő határvonal a természetben csak az ún. földmérési hibahatáron (megengedett eltérésen) belül tűzhető ki, a bíróságnak kell megállapítania a határvonal helyét, és ennek megfelelően kell rendeznie a felek birtoklási viszonyait, megállapítva az esetleges birtokháborítás elkövetését is.”

Ez a hibahatár a 16/1997. (III. 5.) FM. számú rendelettel hatályon kívül helyezett, de a földmérési gyakorlatban ma is alkalmazott felmérési utasítás – F. 2.) Szabályzat – szerint 1:2000 méretarányú térképek vonatkozásában ±  0,60 m; 1:2880 méretarányú térképek vonatkozásában ±  1,15 m.

Amennyiben elfogadnánk a hivatkozott szakértői álláspontot, úgy

– minden hibahatáron belüli birtokháborítást, jogtalan behatolást jogszerűnek kellene tekintetnünk, ami nemcsak a peres felek alapvető tulajdonjogi (és használati) érdekének mond ellent, de jogbizonytalansághoz is vezetne;

– a hibahatáron belüli jogtalan behatolásokat jogszerűnek elfogadva a hibahatárt lényegileg “tulajdonszerzési mód”-nak ismernénk el, márpedig a hibahatárra semmiféle jogot, elsősorban tulajdonjogot alapítani nem lehet.

– amennyiben a szakértő véleményében nyilatkozik a határvonal műszakilag legvalószínűbb (legmegbízhatóbb) helyzetéről, de egyben előadja, hogy a térképi határvonal a helyszínen lényegileg a hibahatárnak megfelelő szélességű (pl. 60 cm szélességű) futószőnyegnek felel meg, úgy a Pk. 265. sz. állásfoglalás szerint a bíróság hivatott megállapítani – esetleg kiterjed bizonyítási eljárás eredményeképpen – a határvonal helyét;

– a felmérési utasításokban (pl. F. 2. Szabályzat) közölt hibahatárok elsősorban térképfelújításra és új térképezési eljárásokra vonatkoznak (földmérési szempontból a jogi és a tényleges határvonal a megengedett eltérésen belül ezekben az esetekben azonosnak tekintendő).

– az F. 2. szabályzat értelmezése vonatkozásában a MÉM OFTH 20 443/1977. sz. elvi állásfoglalásában megállapította: “Megadott határokon belüli eltérés esetén a térképi és a természetbeni állapotot azonosnak kell tekinteni, és a terepmunkához a természetbeni állapotot, az irodai munkához pedig a térképi adatokat kell elfogadni. Ha egy birtokhatár azonosnak tekintendő a térképi állapottal, akkor a természetbeni állapotot földmérési szempontból nem kell megváltoztatni.”

A hivatkozott állásfoglalás a hibahatár szakértői alkalmazásával kapcsolatban a következőket állapítja meg: “Előfordulhat, hogy a per jellegéhez alkalmazkodva igazságügyi földmérési szakértő részletes vizsgálat alapján és bovebb műszaki információk birtokában a megengedett határon belül pontosabban meg tudja állapítani a határvonal helyét.”

Nyilvánvaló, hogy igazságügyi szakértők részére a hivatkozott elvi állásfoglalás csak iránymutatásnak tekinthető, és nem felmérési utasításnak – a szakértőket csak az igazságügyi miniszter, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, vagy a kirendelő bíróságok utasíthatják –, az állásfoglalás szakértőkre vonatkozó részével mégis egyetérthetünk, függetlenül attól a körülménytől, hogy az elvi állásfoglalás hatályban van, vagy időközben hatályon kívül helyezték.

Die Kompetenz des Katasteramtes
in den Eigentumsprozessen

Dr. K. Horváth
Zusammenfassung

Laut dem ungarischen Vermessungsgesetz die Grenzlinien auf den Karten müssen dem Entschluss der rechtkräftigen Urteilen entspächen kartiert werden, von dieser Lage sind in den späteren Kartenaufnahmen oder Vermessungstätigkeiten keine Abweichungen erlaubt.

Das Artikel beschäftigt sich mit einen solchen Entschluss des Katasteramtes, in der nach einem gerichtlichen Urteil die Grenzlinienabmessungen und das Raummass eines Grundstückes unverändert gelassen hat, doch hat die Umkartierung des ganzen Grundstückes um 1,1 m angeordnet. Das Katasteramt hat mit diesem Verfahren seine Kompetenz vermutlich überschritten.

Der ungarische Privatprozessordnung nach hat das Gericht Recht aus dem Gerichtskataster einen Vermessungssachverständige zu bestellen.

Zur Überprüfung von wiedersprüchlichen Gautachten ist das Justikomitee von Technischen Sachverständigen befugt. Als Sachverständige kann auch der Mitarbeiter des Katasteramtes sich betätigen aber das Katasteramt darf als Sachverständigenkomitee nicht wirken, und dadurch keine Gutachten vorlegen.