Bevezetés

A Magyar Köztársaság Parlamentje 1999. június 1-jén módosította a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX törvényt, és törvényt alkotott a felsőoktatási intézményhálózat átalakításáról. Sem az 1993-ban kibocsátott törvény, sem pedig a felsőoktatási intézmények létesítésének és megszüntetésének eljárási rendjéről szóló 96/1995 (VII.24.) kormányrendelet nem tartalmaz részletes szabályokat a szövetségi forma kihagyásával egyesülő új integrált felsőoktatási intézmények átalakulási folyamatáról. A törvényben előírtak elsősorban az újonnan alakuló egyetemekre és főiskolákra vonatkoznak, és nem szólnak a már autonóm – döntési jogosultságokkal rendelkező – önálló intézmények átalakulásáról. Szükség volt a törvényi szabályozásra azért is, mert a különböző nagyságú, eltérő képzési profilú, esetenként eltérő jogállású intézmények átalakulási folyamatában számtalan konfliktushelyzet teremtődhet a szabályozatlanság következtében.

Az 1998 júniusában hivatalba lépett vezető kormánypárt programjában vállalta, hogy a törvény által előírt módon a Parlament elé terjeszti az új felsőoktatási intézményhálózatot. Hivatalba lépését követően az Oktatási Minisztérium kidolgozta integrációs koncepcióját, amely tartalmazta a korábbi elképzelések pozitív elemeit, és a kormányprogramnak megfelelően új célokat jelölt ki azzal, hogy az átalakulási folyamat végeredményeként az ezredfordulóra megújuló, versenyképes magyar felsőoktatás jön létre.

Az integráció célja

A XX. század végén a bennünket körülvevő világ gyors ütemű politikai, társadalmi és gazdasági átalakulásának vagyunk tanúi. Megváltozott körülöttünk a világ, szétesett a II. világháború utáni politikai rend, a világgazdaság és a pénzügyi folyamatok átalakultak. Miközben keressük az új évezred kihívásaira adandó válaszokat, rájövünk, hogy azokban egyre nagyobb szerepet kap a felsőoktatás. Világszerte egyre nyilvánvalóbb, hogy a felsőoktatási intézmények társadalmi feladatai korunkban jelentősen megnőttek, a szakemberek magas színvonalú képzése és a tudományos kutatás “klasszikus” kötelezettségei mellett az élethosszig tartó tanulás, a társadalomépítés és a szellemi, kutatás-fejlesztési központok feladatai is az egyetemekre és a főiskolákra hárul. A jelenkor megoldandó problémáinak nagyobb része több tudományterület magas szintű szakmai együttműködését követeli meg. Magyarország nemzetközi sikere nagymértékben függ a felsőoktatási intézményeink hatékonyságától, az itt dolgozó kollégáink feladat-megoldási képességétől és munkájuk tudományos színvonalától.

Történeti visszatekintés

A jelen időben már közhelyszerű megállapításnak hat azt leszögezni, hogy a magyar felsőoktatási rendszer több elven felépült intézménytípusokból tevődik össze, általában egyetlen rendező elvnek sem engedelmeskedik,

intézményhálózata nagymértékben széttagolt. A hazai felsőoktatás két és félévszázados története több hullámban hozott olyan változásokat, amelyek kialakították a jelenlegi helyzetet. Először a múlt században kiépült nagy tudományegyetemek feldarabolása történt meg, az ötvenes években új szakegyetemek és főiskolák jöttek létre, de a beruházási lendület 1953-ra leapadt. A 60-as években már a helyi-területi szint érdekeit képviselő csoportok váltak kezdeményezővé – és politikai súlyukat növelendő – sorra kényszerítették ki főiskolák létrehozását. Különösen a pedagógusképzés területén jöttek létre új intézmények, hiszen ehhez a képzéshez lehetett leginkább helyben megteremteni a szükséges erőforrásokat. Az 1980-as évek második felétől pedig olyan igények jelentek meg a honi felsőoktatásban (az egyházak, a nagy oktatási vállalkozások), amelyek lépésről-lépésre új intézmények létrehozásához vezettek.

Az integrációt megelőzően a magyar felsooktatás 89 önálló egyetemből és főiskolából, illetőleg a székhelyektől távoli – lényegében autonóm módon működő – karokkal, tagozatokkal együtt 196 egységből álló intézményhálózat korszerűsítése mintegy két éve napirenden volt. Az integráció szükségességét meggyőző érveket senki sem kérdőjelezte meg. A jelenlegi hálózat kis intézményei érzékenyek egy-egy szakterület konjunkturális helyzetére, oktatói karuk nem jelentős létszámú, a képzési kínálatuk viszonylag szűk, nehéz a gazdaság kihívásaira való gyors válaszadásuk, és esetükben sokszor hiányzik az eredményes kutató-fejlesztő munkához szükséges együttműködő szellemi háttér. A fejlett nyugati államokban az 1980-as években felgyorsult felsőoktatási reformfolyamatok olyan intézmények kifejlesztését célozták meg, amelyek legfontosabb jellemzői:

– a sokcsatornás felvételi rendszer, több helyen nyitott belépést is biztosító lehetoségek;

– az intézményen belüli karok nagy önállósága, az akadémiai demokrácia kimunkáltsága, a vezetés professzionalizációja,

– kiérlelt kreditrendszer, tudatos és hosszú távú kutatáspolitika,

– a gazdálkodási képesség javulása.

Ezeknek a céloknak az elérése világossá tette az oktatás hatékonyságával foglalkozó szakemberek előtt, hogy nemzetközileg versenyképes tudást csak a képzési kínálat és a kutatási potenciál egy kritikus szintje felett lehet létrehozni.

Az integráció szükségessége

Az integrációs folyamat a rendszerváltás óta, de különösen az elmúlt két kormányzati ciklus alatt nem kevés pénzt (közel tízmilliárd Ft-ot) és nagyon sok energiát emésztett fel. A folyamat a felsőoktatás fejlesztését szolgálta ugyan, de az integráció szempontjából kevés eredménnyel járt. A felsőoktatásról szóló törvénynek a felsőoktatási intézmények felsorolásáról szóló mellékletét hatályon kívül helyező rendelkezése 1998. márciusban – több évi előkészítő munka után – a megkötött világbanki kölcsönegyezménnyel kapcsolatban színvonalas – az integrációt előkészítő – intézményfejlesztési tervek is készültek, és több mint 30 intézmény adott be integrációs pályázatot.

Az integrációs folyamat szükségességét az alábbi tényezők indokolják:

A felsőoktatás iránti igény megnövekedése. A felsőoktatásba belépők arányának növelése több szempontból is fontos. Az évről évre meglévő többszörös túljelentkezés – amely a demográfiai apály ellenére is megfigyelhető – jól jelzi, hogy a munkaerőpiac változásait legjobban érzékelő lakossági szféra számára továbbra is a felsőfokú tanulmányok minősülnek az egyik legértékesebb tőkének, a legjobb befektetésnek. Parlamenti demokráciával és piacgazdasággal bíró államban nincs olyan legitimációs bázis, mely alapján megtagadható volna a továbbtanulás lehetősége a jelentkezőktől.

A munkaerőpiac igényei, a gazdasági szükségszerűségek

A felsőoktatás fejlesztéséről szóló 1995. évi országgyűlési határozat az ezredfordulóra a korosztály (18-23 éves fiatalok) 30%-ának kívánja megnyitni a továbbtanulás esélyét. A határozatot maradéktalanul akkor lehet megvalósítani, ha a szűken szakosodott, egyoldalú kínálattal rendelkező kisméretű intézmények helyébe gazdag választékot kínáló intézmények lépnek.

A gazdasági igényekhez kapcsolódó érték: a hatékonyabb intézményi működés

A hazai felsőoktatási intézmények irányítása számos olyan tartalékkal rendelkezik, amelyet a nagyobb és minden tekintetben több kapacitással rendelkező intézmények használhatnak ki. A tanulmányi szolgáltatások, a diákjóléti infrastruktúra olyan területek, ahol a méretgazdaságosság javulása esetén valódi, tervezéssel együtt járó menedzsment alakulhat ki.

A felsőoktatás értelmiségképző feladata, a kritikus tömeg kialakítása.

A felsőoktatás ellát olyan hagyományos értelmiségképző feladatokat is, melyek fejlesztése és korszerűsítése nélkül egyetlen modern közösség sem őrizheti meg az önbecsülését. A világszínvonalú kutatás ma már szigorúan professzionális és szervezeti keretekben végzett csapatmunka. Ilyen tevékenység kibontakozása és tartós művelése pedig kizárólag olyan intézményekben lehetséges, ahol mind az emberi erőforrások, mind pedig az infrastruktúra területén folyamatosan jelen van az a “kritikus tömeg”, amely képes az új eszmék elgondolására.

A létrejövő felsőoktatási intézmények

A létrejövő új felsőoktatási intézményhálózat kialakítása során valamennyi állami felsooktatási intézmény oktatási-kutatási kapacitásának megtartásával és a szakmai munka folyamatosságának biztosításával számol a kormányzat. A felsőoktatás fejlesztésekor – mind a képzés minősége, mind az épületek in-
frastruktúra felsőoktatási célú hasznosítása miatt – a kormány nem tervezi az oktatási kapacitás megszüntetését, a munka szakmai tartalmának átalakítását, és szó sincs az intézmények önkormányzati, alapítványi tulajdonba történő átadásáról.

Az Oktatási Minisztérium szakmai előterjesztése alapján – mérlegelve a reális megvalósítás lehetőségét is – a kormány javaslatára az országgyűlés 17 multidiszciplináris egyetem és 13 többprofilú főiskola létesítését hagyta jóvá. A felsőoktatási intézmények integrációjának sikeres megvalósítása elsősorban az érintett intézmények három csoportba osztását igényli.

• Veszprémi Egyetem, Veszprém

A Pannon Agrártudományi Egyetem Georgikon Mezőgazdasági Tudományi Kara (Keszthely) és a Veszprémi Egyetem egyesülése.

• Kaposvári Egyetem, Kaposvár

A Pannon Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési Kara és a Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola jogutódintézménye.

• Debreceni Egyetem, Debrecen

A Debreceni Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kara, a Debreceni Orvostudományi Egyetem, a Hajdúböszörményi Wargha István Pedagógiai Főiskola és a Kossuth Lajos Tudományegyetem egyesülése következtében létrejövő intézmény.

• Miskoloci Egyetem, Miskolc

A Miskolci Egyetem és a Comenius Tanítóképző Főiskola (Sárospatak) integrációja.

• Nyugat-Magyarországi Egyetem, Sopron

A Pannon Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kara (Mosonmagyaróvár) a Soproni Egyetem, az Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola (Győr) és a Benedek Elek Pedagógiai Főiskola (Sopron) egyesülése. (A Soproni Egyetemhez korábban integrálódott székesfehérvári Földmérési és Földrendezői Főiskolai Kar státusa változatlan marad).

• Pécsi Tudományegyetem, Pécs

Az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola (Szekszárd), a Janus Pannonius Tudományegyetem és a Pécsi Orvostudományi Egyetem egyesülése következtében létrejött intézmény.

• Szegedi Tudományegyetem, Szeged

A József Attila Tudományegyetem, a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem, a Debreceni Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Főiskolai Kara (Hódmezővásárhely) és a Szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola integrációja.

• Kecskeméti Főiskola, Kecskemét

A Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola, a Kecskeméti Tanítóképző Foiskola, a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Kertészeti Főiskolai Kara egyesülése.

• Tessedik Sámuel Főiskola, Szarvas

A Debreceni Agrártudományi Egyetem, Mezőgazdasági Víz- és Környezetgazdálkodási Főiskolai Kar (Szarvas), a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, Mezőgazdasági Főiskolai Kar (Mezőtúr) és a Körösi Főiskola (Békéscsaba) jogutód intézménye.

• Nyíregyházi Főiskola, Nyíregyháza

A Bessenyei György Tanárképző Főiskola és a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Főiskolai Kar (Nyíregyháza) egyesülése.

• Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola jogutódintézmény elnevezése: Berzsenyi Dániel Főiskola, Szombathely.

• Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola jogutódintézmény elnevezése: Eszterházy Károly Főiskola, Eger.

• Eötvös József Tanítóképző Főiskola és Janus Pannonius Tudományegyetem Vízgazdálkodási Intézetének jogutódintézménye: Eötvös József Főiskola, Baja.

• A Miskolci Egyetem Dunaújvárosi Főiskolai Kara jogutódintézménye a Dunaújvárosi Főiskola, Dunaújváros.

• A Széchenyi István Főiskola, Győr intézmény elnevezése változatlan marad.

• A Kereskedelmi és Gazdasági Főiskola, Szolnok jogutódintézménye: Szolnoki Főiskola, Szolnok.

• Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem az Államigazgatási Főiskola és a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem jogutódintézménye.

• Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest

A Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola, a Budapesti Tanítóképző Főiskola és az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyesülése.

• Szent István Egyetem, Gödöllő

Az Állatorvostudományi Egyetem, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, a Jászberényi Tanítóképző Főiskola, a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem és az Ybl Miklós Műszaki Főiskola jogutódintézménye.

• Semmelweis Egyetem, Budapest

A Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem, a Magyar Testnevelési Egyetem és a Semmelweis Orvostudományi Egyetem integrációja alapján megalakult intézmény.

• A Budapesti Műszaki Egyetem elnevezését Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem elnevezésre változtatta a Parlament.

• Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Budapest

A Bolyai János Katonai Műszaki Főiskola és a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem integrációja.

• Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola jogutódintézménye

• Magyar Iparművészeti Egyetem

A Magyar Iparművészeti Főiskola jogutódintézménye

• Magyar Képzőművészeti Egyetem

A Magyar Képzőművészeti Főiskola jogutódintézménye

• Színház és Filmművészeti Egyetem

A Színház- és Filmművészeti Főiskola jogutódintézménye

• Budapesti Gazdasági Főiskola

A Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskola, a Külkereskedelmi Főiskola és a Pénzügyi és Számviteli Főiskola jogutódintézménye.

• Budapesti Műszaki Főiskola

A Bánki Donát Műszaki Főiskola, a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola és a Könnyűipari Műszaki Főiskola jogutódintézménye

• Magyar Táncművészeti Főiskola

• Rendőrtiszti Főiskola

A felsőoktatási intézményhálózat átalakításáról szóló törvényhez kapcsolódóan 1999. május 6-án megállapodást írt alá dr. Torgyán József földművelésügyi- és vidékfejlesztési miniszter és Pokorni Zoltán oktatási miniszter, amely az agrár-felsőoktatással kapcsolatos egyes kérdéseket tartalmazza.

A két fél egybehangzóan megállapítja – olvasható a megállapodásban –, hogy a kormányprogramnak megfelelő felsőoktatási integrációs folyamattal egyetért azzal, hogy az agrár-felsőoktatás vonatkozásában az intézmények tangazdaságainak, tanüzemeinek, kísérleti telepeinek és kutatóintézeteinek minél eredményesebb működtetése érdekében azok irányítását és szakmai felügyeletét a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter és az oktatási miniszter látja el, a felsőoktatási intézmények vezetőivel egyetértésben. Ehhez kapcsolódóan

a szükséges törvénymódosításokra az OM és az FVM együttes javaslatot terjeszt elő. A törvénymódosításnak megfelelően az intézmények mellett működő tangazdaságok és agrárkutató intézetek költségvetését az érintett felsőoktatási intézményekben elkülönítetten kell kezelni. Ezeknek a szervezeteknek a szakmai irányítása, felügyelete és finanszírozása a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter és az egyetemeknek közös feladata és hatásköre.

A megállapodás szerint a központi költségvetésből a tangazdaságok, tanüzemek korszerű színvonalon történő működtetéséhez és fejlesztéséhez szükséges költségvetési előirányzatoknak – ezen belül a támogatásoknak – az FVM fejezetében kell megjelennie. Ez azt jelenti, hogy ezek az egységek külön költségvetési szervezetként működnek a jövőben.

A megállapodás szerint ezekben az intézményekben biztosítani kell az agrárágazat igényeinek megfelelő működtetést éspedig:

– az oktatás-kutatás-fejlesztés-szaktanácsadás integrált és hatékony egységes megjelenítését;

– a tangazdaságok és a kutatóintézetek felszereltségének és műszaki színvonalának korszerű EU-konform kialakítását és a vidékfejlesztés szakmai bázisát;

– a szaktanácsadás alapegységeit képező regionális mintagazdaságok működését, valamint,

– a családi gazdaságok számára a közvetlen és hatékony komplex szaktanácsadás feltételeit.

A megállapodás a továbbiakban azt tartalmazza, hogy az agrár-felsőoktatásban a kar alapításában a képesítési követelmények elfogadásában az FVM az államigazgatási rend szerint vesz részt. Az egyetemi tanárok és rektorok kinevezésében az agrárkarral rendelkező intézmények felkérésére az FVM képviselői a pályázatok elbírálásában vesznek részt.

Összefoglalás

A felsőoktatási intézmények törvényben biztosított belső demokráciája, az intézményi tanácsok és a vezetők választására vonatkozó szabályok lehetővé teszik, hogy egy-egy régió integrált felsőoktatási intézményei a térséghez kötődő, a körülmények változására dinamikusan válaszoló szellemi központok legyenek. Az intézményközi intellektuális versenyt már a jelenlegi szabályok is biztosítják a régiók között. A világbanki kölcsönegyezménynek pedig az átalakuló magyar felsőoktatás egészének fejlesztését kell szolgálnia az elkövetkező években.

1. Az 1993. évi LXXX. törvény a felsőoktatásról = Magyar Közlöny, 1993/107.

2. Az Országgyűlés 107/1993 (XI. 4.) Országgyűlés határozata a felsőoktatás fejlesztésének irányelveiről = Magyar Közlöny, 1995/95.

3. Az 1996 évi LXI. törvény a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról = Magyar Közlöny, 1996/61.

4. A Kormány 1157/1998. (XII. 9.) Kormányhatározata az állami felsőoktatásban végrehajtandó intézményi integráció elveiről = Magyar Közlöny, 1998/110.

5. Az 1999. évi LII. törvény a felsőoktatási intézményhálózat átalakításáról, továbbá a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról = Magyar Közlöny, 1999/49.

6. Bazsa Gy.: Gondolatok a Felsőoktatási Törvényről = Akadémiai értesítő, Budapest, 1994.

7. Bazsa Gy.: A felsőoktatás finanszírozásának szintjei és módjai = Tanácskozás a felsőoktatás finanszírozásáról, Budapest, 1997.

8. Detrekői Á.: Törvényköszöntő = Geod. és Kart. 1996/11.

9. Kis Papp L.: Minőség az oktatásban és a mérnöki munkában = Geod. és Kart. 1994/5-6

10. Kis Papp L.: A felsőoktatás és a gazdaság kapcsolata = Geod. és Kart. 1997/1.

11. Kis Papp L.: A magyar felsőoktatás fejlesztésének középtávú programja = Geod. és Kart. 1998/2.

12. Oktatáspolitikai felmérések. Magyarország = OECD, Párizs, 1995.

Reorganization of the Hungarian Higher Education System

Dr. L. Kis Papp
Summary

The Parliament of the Hungarian Republic passed an act to reorganize the higher education system on the 1^st of June 1999. The primary aim of the integration was to eliminate the fragmentation of the Hungarian higher education system, it approved of establishing 17 multidisciplinary universities and 13 multi-profile high schools instead of 89 independent institutions.