Gondolatok az alaphálózatok vizsgálatának elveiről és az újabb szakírói gyakorlat egyes kérdéseiről

Jooistvan.jpg (2215 bytes)
Dr.hc.dr. Joó István egyetemi tanár, Soproni Egyetem, FFFK

Folyóiratunk májusi számában jelent meg Virág Gábor “Az EOMA vizsgálata az OGPSH tükrében” c. tanulmánya (GK. 1999/5. 22-29. old.). A cikk megjelentetésének előkészítése, továbbá az abban érzékelhető szakírói gyakorlat néhány gondolat megírására sarkallta a szerzőt; egyúttal a folyóirat főszerkesztőjét.

A tulajdonképpeni mondanivaló közreadása során némi magyarázatot kell adni arról is, hogy miért ezt (a megjelenés utáni) vélemény-nyilvánítási formát választottuk.

1. A klasszikus geodéziai alaphálózatok
és a 3D-hálózatok problematikája

A geodéziai alaphálózatok tulajdonképpeni funkciójából kiindulva mindannyiunk előtt világos, hogy a hálózatok kialakulásának technológiája (háromszögelés, trilateráció, majd újabban 3D meghatározások) nem a legfontosabb! Egészen más kérdés természetesen, hogy a hálózat mibe kerül és milyen hamar készül el. A fő kérdés, hogy legyen kellő sűrűségű alaphálózat és (I.r. hálózatnál) szélső pontossággal.

Ebből az alapállásból csak örülni lehet a 3D-technikáknak, különösen pedig a GPS-nek.

2. A különböző módszerrel és különböző korban készült hálózatok összehasonlításáról

Ha egy adott ország (vagy más kiterjedtebb terület) olyan kedvező helyzetbe jut, hogy ugyanott – különböző technikákkal létrehozott hálózatok együtt léteznek, akkor indokolt a törekvés, hogy azok összehasonlításra kerüljenek; különösen a megbízhatóság szempontjából. Úgy véljük, hogy ez az állítás nem igényel különösebb bizonyítást, hiszen erre számtalan példa van mind hazai, mind pedig nemzetközi vonatkozásban.

Ismeretes, hogy a geodéziai hálózatok összehasonlításának több módszere lehetséges. Mindenesetre az összevetés révén kapott eltérések nem írhatók csupán sem az egyik, sem pedig a másik hálózat terhére. Másképp fogalmazva, egyik hálózatról sem mondható, hogy az hibátlan. Ha mégis az a gondolat formálódik meg, hogy az eltérésekért (vagy legalábbis azok nagyobb részéért) döntően az egyik hálózat felelős, akkor különösen fontos, hogy az eltérések értelmezéséhez felhasználásra kerüljenek azok a források (leírások, vizsgálatok), amelyek révén jól megbecsülhető mindegyik vizsgált hálózat pontossága, illetoleg “felelőssége” a kimutatott eltérésekért.

A geodéziai alaphálózatok összehasonlítása esetében a hatékonyság természetesen akkor lehet nagyobb, ha kellő számú azonos pont áll a rendelkezésre. Ennek biztosítása mindig az újabb eljárással készült hálózat tervezőjének feladata és lehetősége.

A megelőző mondatban az is szerepelhetne, hogy “ugyanolyan rendű” (azonos pontok) legyenek. Ezt természetesen a klasszikus háromszögelési hálózatok és a GPS-hálózatok esetében nehéz teljesíteni, ugyanis a GPS-hálózatok más elvek szerint létesülnek.

3. A szakirodalmi források felhasználásának (legalábbis ismeretének) kritériuma

Egy adott tárgyú tanulmány elkészítésekor mind a szerzőnek, mind az olvasónak az az érdeke, hogy ne csupán a konkrét vizsgálat főbb ismérvei (és eredményei) kerüljenek bemutatásra, hanem annak előzményei is. E követelmény betartása a szerzőnek elsősorban azért érdeke, mert egyrészt a problémakör helyének, rangjának (azaz jelentőségének) vázolásánál nem téved el, másrészt a tanulmányban közölt vizsgálati eredmények interpretálásánál már biztosabban fogalmazhat. Hiszen az általa is leírt előzmények ismerete és bemutatása révén a szerző már számos “fogódzkodóhoz” jut. Így az értékelés konkrétabb lehet.

Az olvasók szempontjából az előzmények bemutatása (legalább vázolása) pedig azért fontos, mert így könnyebben tudja mind a tanulmányt, mind magát a szerzőt elhelyezni; hiszen az lám nem gondolja magáról, hogy netán vele “új időszámítás kezdődik”, illetőleg (lásd: spanyolviaszkot).

Természetesen az itt leírt “elmélkedések” nem elsősorban (sőt különösen nem) az első bekezdésben megnevezett fiatal (és úgy tűnik jó képességű) kollégára vonatkoznak, hanem inkább figyelemfelhívásnak szántuk.

A szakmai közéletben sajnos többször találkozunk olyan esetekkel, amikor egy kolléga első alkalommal történt szereplése egy adott nemzetközi szervezetben olyan magatartásjegyeket indukál, hogy mintegy “a magyar geodéziának azzal a szervezettel való kapcsolata akkor kezdődött, amikor ő is részt vett már” a rendezvényeken. Úgy véljük, hogy az ilyen jelenségek nyesegetése elsősorban a szakmai/szervezeti környezet feladata.

 

4. A szakirodalmi források feltüntetéséről

Az előző pontban leírtakkal összefüggésben az irodalmi források feltüntetése egyrészt annak bizonyítása, hogy a szerző tényleg áttekintette a téma előzményeit. Aztán más kérdés, hogy csak hazai, vagy netán nemzetközi értelemben is kutakodot-e; továbbá, hogy a szerző időben mennyire ment vissza a múltba.

Az irodalom felsorolása más oldalról arra is jó, hogy az olvasó merre induljon tovább, ha tovább akar kutatni az előzményekben?

Az itt leírtak természetesen nem merev szabályok. Hiszen bármelyik követelmény függ magától a témától, a szerzőtől és sok egyéb körülménytől.

Mindenesetre a Geodézia és Kartográfia szerkesztése során egyre több gondunk van a szerzők “forrásmegjelölési” készségével. De még inkább nehéz a szerzőket arra szorítani, hogy ne csupán az általuk látott problémát (és annak megoldását) mutassa be, de a bevezetésben vázolja azokat a körülményeket is, amelyek bemutatása révén lesz világos, hogy milyen fajta főbb (vagy országos) program részével fogunk találkozni olvasás közben, amely körülmény aztán indokolhatja a tanulmány közlését!

Ennyi “elmélkedés” után talán beszéljünk Virág Gábor kollégánk tanulmányáról.

A cikk elolvasása során az első benyomás úgy fogalmazható, hogy végre az új technika nyújtotta lehetőségek a korábban létrehozott alaphálózat jobb megismerését is lehetővé teszik. Ebben az értelemben az olvasó nem is csalódik, hiszen a vizsgálathoz 1154 azonos pont került felhasználásra.

Emellett az országos transzformálás eredményeként az érdeklődő olvasó nem csupán az új pontmeghatározási technika előnyeivel ismerkedhet meg, de olyan technikákkal is, melyek lehetővé teszik a szűkebb környezethez képest hibás pontok többlépcsős kiszűrését és így a két hálózat eltéréseinek hatékonyabb bemutatását.

Ami a szerző (Virág G.) tanulmánya megjelenésének előzményeit illeti, a következőket kell elmondani.

A kéziratnak a szerkesztőséghez érkezése után azt a főszerkesztő személyesen is átolvasta, majd a hálózati témákat jól ismerő szakember kapta meg bírálatra. A beérkezett bírálat után újabb bíráló tekintette át az anyagot. Ezt követően – technikai hibából – az anyag közvetlenül a nyomdába került. Így a főszerkesztő csupán a korrektúra során látta a végleges szöveget. Mivel az anyaggal kapcsolatban még több kérdés tisztázatlan maradt, a főszerkesztő egyeztetett a szerzővel, hogy vagy késik a megjelentetés, vagy pedig a főszerkesztő külön cikkben írja meg észrevételét. Mivel a szerző a második verziót választotta, így az anyag megjelent, és így véleményünk közreadására most kerülhet sor.

A továbbiakban pontokba szedve ismertetjük Virág Gábor folyóiratunk 1999/5. számában megjelent tanulmányával kapcsolatos észrevételeinket.

1. Az I. táblázat tartalmazza a lokális transzformáció eredményeként kapott eltérések vízszintes összetevőinek statisztikáját. Itt az olvasó zavarban van, mert a 25. oldal első bekezdése szerint: “A további vizsgálatokat az így megmaradt 1077 darab pont felhasználásával végeztük el, …”; ugyanakkor a 2.11. fejezetben (I. táblázat) mégis a teljes állomány (1154 pont) statisztikája található.

Emellett az I. táblázat adatai nem egyeznek meg a 2. fejezetben leírtakkal. Hiszen a 24. oldal második hasábja szerint az

eltérés > 12 cm

feltétel mellett 35 pontot szűrtek ki, míg a táblázatban 37 pont szerepel.

Hasonlóképpen a szűrés második lépcsőjében a

12 cm > eltérés > 6 cm

feltétel mellett 23 pont nem felelt meg (24. old.2. hasáb utolsó előtti bekezdés), a táblázatban pedig 9+31=40 pont szerepel!?

2. A tanulmány 2.12. fejezet első bekezdésében (25. old. 2. hasáb) a következőket olvashatjuk: “…a GPS koordináták hibája kisebb 1 cm-nél, az átlagos lineáris eltérés lényegében az EOVA pontosságát jellemzi.”

Ez a megállapítás jól hangzó feltételezés. De ezt be is kell bizonyítani! Hiszen bármilyen két rendszer közötti eltérést korrekt módon értelmezni csak úgy lehet, ha a szerző feltárja mind az egyik, mind pedig a másik rendszer ellentmondásait; és természetesen megismerkedik az ezeket tárgyaló forrásokkal (publikációkkal) is!

Ezt a szerző az EOVA-hálózatot illetően nem tette meg (lásd források); a Doppler-vizsgálatok anyagát illetően pedig csupán néhány publikáció felsorolására került sor, de azok érdemi figyelembevétele nem érzékelhető.

Ami az OGPSH 1 cm-nél kedvezőbb koordinátahibáit illeti; ennek természetesen mindannyian örülünk. A gond csupán ennek bizonyításával van! Hiszen a szerző által felsorolt források [3-8] nem tartalmaznak részletes adatokat. Természetesen az olvasó még nem ismeri az ezzel kapcsolatos kutatási jelentéseket [9]. A közölt anyagok pedig inkább tájékoztató jellegűek, illetőleg “szakmapolitikai” szempontok alapján készültek. Például a [6] szerzője, maga írja a következőket: “…nincs lehetőség a teljes körű ismertetésre, és …, hanem főleg szakmapolitikailag vesszük szemügyre”.

Visszatérve az alapproblémára: természetesen nagyon fontos az EOVA érdemi elemzése (különösen a GPS révén); de amíg a két hálózat érdemi elemzésére (és a források ismertetésére) nem kerül sor, addig csak eltérésekről és nem EOVA hibáról lehet beszélni.

3. Az eltérések értelmezését illetően külön is megjegyzést érdemel az a tény, hogy a szerző a tanulmány címében az EOVA vizsgálatáról beszél, majd az adatok birtokában, a 2.12 fejezet címe már az EOVA hibáiról beszél (mint említettük) kellő alátámasztás nélkül.

Ide kívánkozik az is, hogy a valójában sok értékes adatokat, információt tartalmazó tanulmány tartalmának jobban megfelelt volna a következő cím: “Az EOVA és az OGPSH összehasonlítása”.

4. A lokális transzformáció révén levezetett eltérések (I. táblázat és 1. és 2. ábra) csak a szűkebb környezet (50 km átmérőjű kör) és a kérdéses pontok közötti ellentmondásokat fejezik ki. Így jó módszer a gyenge pontok kiszurésére, de nem feltétlenül jó az EOVA és az OGPSH eltéréseinek kimutatására. Ez utóbbira maga az országos transzformáció alkalmas (3. fejezet, 3. ábra). (Emellett természetesen a lokális módszer tájékoztat bennünket a hálózaton belüli “problémákról” is.)

Sajnos a szerző nem vállalkozott arra, hogy (például) az 1. ábrán megadott helyzetet összevesse a 3. ábrán bemutatottal.

A 3. ábra alapján mindenesetre megállapítható, hogy

– itt is érvényesült az abszolút hibaellipszisekből már ismert tendencia (lásd Alpár Gyula), amit a szerző a 3. fejezet 1. bekezdésében maga is megfogalmaz (28. old.), továbbá, hogy

– az Alföldet DK-ÉNy irányban harántoló “minimális eltéréseket mutató sáv” valószínűleg a Szófia-Potsdam műholdpoligon jótékony hatásának köszönhető. (Erre már az első bíráló is felhívta a figyelmet!).

5. A 3.12. alfejezet a lokális transzformációból kapott eltérések és az alkalmazott IV. r. meghatározási technológia feltételezett kapcsolatát tárgyalja. A gondolatmenet jórészt elfogadható. A 25. oldal végén és a 26. oldal elején arról olvashatunk, hogy a legkisebb eltérések ott adódtak, ahol GPS-szel történt a IV. r. meghatározás.

Ez természetes is, hiszen a GPS fejlettebb technológia. De azért gondolni kell arra, hogy a nyugat-dunántúli GPS-méréseknél az országos transzformációból igen jelentős ellentmondások adódtak!

6. A 2.2. fejezetben a magassági koordináták vizsgálatáról van szó.

Mivel a vízszintes alaphálózat jellegéből következően a magassági adatok csak kiegészítésül (tájékoztatásul) vannak feltüntetve, ezért e levezetett eltérések nem alkalmasak az EOVA vizsgálatára!

Megjegyezzük még a következőket:

– a pontok » 71%-ánál trigonometriai magasságmérésre került sor, ahol több dm bizonytalanság is lehet,

– a 331 db “szintezett magasságnál” illett volna ismertetni az előírt technológiát és annak hibahatárait.

7. A források feltüntetése fontosságával már foglalkoztunk. A mostani témát illetően csak annyit, hogy az EOVA hibáiról beszélni anélkül, hogy megismernénk olyan szerzők munkáit mint: Hőnyi E., Homoródi L., Hazay I., Alpár Gy, Bence T. (és esetleg a most hozzászóló Joó I.) , legalábbis túlzott nagyvonalúság!

8. A 25. oldal 2. hasáb 1. bekezdésében arról olvashatunk, hogy a nagy eltérést mutató pontok egy részénél “sikerült rámutatni a nagy eltérés okára…” és itt olyan olvasható, hogy “… OP ideiglenes koordinátája stb. …”!?

Ha ezt a szöveget a hálózati munkákat jól ismerő szakember olvassa, akkor benne a vizsgálat hitelének markáns csökkenése megy végbe! Ugyanis:

– Hogy kerülhetett OP-pont egyáltalán az anyagba?

– Az OP-pontok koordinátáinak meghatározására pedig csak alsógeodéziai mérésekkel került sor; méghozzá illesztőpontok céljára.

Összefoglalva a következőket lehet megállapítani.

a) Az olvasó örül annak, hogy a FÖMI-(penci) kollégák programba vették az EOVA és az OGPSH összehasonlító vizsgálatát.

b) Örülni lehet annak is, hogy az ezzel a témával foglalkozó szerző a fiatal magyar geodéták sorába tartozik, s így vélhetően még hosszú vizsgálatok révén tud adni – egyre jobb – diagnózist az EOVA-ról.

c) Várja az olvasó, hogy a GPS magyar kerethálózat és az OGPSH létrehozására végzett mérések adatainak részletes elemzésére is mielőbb sor kerül! Így, ha az már megtörtént, akkor azok publikálásra is kerülnek.

d) A szerzőhöz hasonló (jól képzett és jó képességű) kollégák szemléletének és érdeklődésének kiterjesztése az eltelt korábbi évtizedekre, elsősorban a szakmai környezet feladata és felelőssége. Ehhez kívántunk csupán hozzájárulni a mostani írásunkkal is.

 

Thoughts about the Principles of the Investigation of Geodetic Control Networks and Some Aspects of the Recent Literary Activity in the Surveying

Dr.I.Joó
Summary

On the pretext of some corrective comments on the statements made in an article published in the previous issue of this periodical some hints to prospective authors is given to facilitate the forming a paper to be published in the GEODÉZIA and KARTOGRÁFIA.