Rédey István 1898. december 8-án született. Mérnöki oklevelet 1921-ben szerzett a József Műegyetemen. Szakmai pályafutását tanársegédként a Műegyetem Geodézia Tanszékén Oltay Károly professzor mellett kezdte, de rövid ideig párhuzamosan a Mechanika Tanszéken is oktatott.

A trianoni békeszerződésben foglalt korlátozások feloldása után, 1923-ban időszerűvé és lehetővé vált Magyarországon is a fotogrammetriai módszerek alkalmazása a térképkészítésben. Az első világháború után újjáalakuló magyar katonai térképészet ennek fejlesztését egyik kiemelt feladatának tekintette. Oltay professzor ajánlására a 25 éves Rédey István kapta a megtisztelő feladatot, hogy – rövid tanársegédi működése után – 1923-26 között a fotogrammetriai osztály vezetőjeként a Honvéd Térképészeti Intézet (akkori nevén Állami Térképészet) keretében a fotogrammetriai térképkészítést korszerű szinten megszervezze. Ehhez elmélyült kutatómunkára volt szükség, ki kellett választania és beszereztetnie a legmegfelelőbb eszközöket, kidolgozni és betanítani a technológiát, stb. Megszerzett ismereteit, új felismeréseit folyamatosan közzétette a szakirodalomban és hazai, majd nemzetközi fórumokon. Hamarosan olyan szaktekintélyre tett szert, hogy a Magyar Fotogrammetriai Társaság főtitkárává választották, és számos alkalommal vett részt a Nemzetközi Fotogrammetriai Társaság kongresszusain is a születő magyar fotogrammetria képviseletében.

Miután ezt a feladatát kiválóan megoldotta, 1926-28. között a geodéziai csoporton belül először az 1. háromszögelő osztály, majd az 1. szintezési osztály irányításával bízták meg, és szerzett ezekben a munkákban is gyakorlatot és elméleti tudást.

A kutatás és a gyakorlati munka mellett folyamatosan részt vett a térképésztisztek oktatásában, amelynek keretében több tárgyat (matematika, műszerelemek, topográfiai műszertan, geodézia, felsőgeodézia, fotogrammetria, vetülettan, stb.) oktatott, majd 1928-tól ez lett a fő feladata.

1930-ban a József Műegyetem műszaki doktorrá avatta. Érdeklődése fokozatosan a felsőgeodézia, a fizikai geodézia és a földrajzi helymeghatározás felé fordult. A “Föld alakja” tárgykörben 1942-ben szerzett magántanári képesítést (habilitációt), és tartott ettől kezdve előadásokat a Műegyetemen.

A második világháborús hadifogság után a tudományos osztály vezetőjeként folytatta működését a Honvéd Térképészeti Intézetben, és oktatott újra a térképészeti tanfolyamokon.

1947-től aktív tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia Geodéziai Bizottságának, a Műszertani Szakbizottságnak, valamint a Nemzetközi Geodéziai és Geofizikai Unió (IUGG) Magyar Nemzeti Bizottságának. Kivette részét a geodézia és a geofizika társadalmi egyesületeinek munkájából is, társaságunk jogelődje, a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület és a Geofizikusok Egyesülete alelnöki, illetve választmányi tagjaként.

A tudományos minősítés új rendszerének bevezetésekor tudományos eredményeinek elismeréseként 1952-ben minden külön eljárás nélkül megkapta a “műszaki tudományok doktora” fokozatot.

Szakmai felkészültsége, szervezőkészsége és oktatói rátermettsége tette képessé arra, hogy az 1951-ben kapott megbízás alapján a Budapesti Műszaki Egyetem akkor alakult Hadmérnök Karán szinte a semmiből tudta felépíteni, működtetni és vezetni a Térképész tagozatot. A vezetése alatt képzett térképész hadmérnökök az élet minden területén (térképészként, mérnökként, az államigazgatásban, a kutatásban, a felsőoktatásban, stb. beosztottként és vezetőként egyaránt) kiváló eredményeket értek el. Ez az általa kidolgozott tantervek, az irányítása mellett készült oktatási anyagok mellett annak is köszönhető volt, hogy kiváló oktatógárdát épített ki maga körül (pl. Hazay István, Homoródi Lajos, Irmédi-Molnár László, Bendefy László, stb.).

1957-ben a Hadmérnöki Kar megszüntetése után, mint nyugállományú mérnök ezredes, egyetemi tanárként visszakerült arra a műegyetemi Geodéziai Tanszékre, ahonnan szakmai életútja 36 évvel azelőtt elindult, 1959-ben pedig átvehette egykori tanárának, Oltay Károly professzor tanszékének vezetését. Ezzel az Oltay halálát követő 5 éves vezetői hiány és szakmailag nehezen indokolható közbenső átmeneti megoldások után a tanszék vezetése is végre hagyományaihoz méltó megoldást nyert.

Ebben a munkakörében is teljes mértékben kibontakoztathatta adottságait, és életútjának egy újabb igen termékeny szakasza következett. Személyében kiválóan ötvöződött a tanár, a gyakorlati szakember, a tudós és a tudományos vezető. Fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy az oktatást mind közelebb hozza a gyakorlathoz. Átdolgozta, és gyakorlati módszertani vonatkozásokkal kibővítette, korszerűsítette az Oltay-féle klasszikus “Geodézia” c. tankönyvet, kétkötetes jegyzetet jelentetett meg a földrajzi helymeghatározás témaköréből, és megjelent “A geodézia története” c. egyetemi jegyzete, mely a magyar és a nemzetközi geodézia első magyarnyelvű tömör összefoglaló műve. Egyetemi előadásait is ezekből a tantárgyakból tartotta. Saját oktató és tudományos munkája mellett folyamatosan gondoskodott beosztott munkatársai szakmai-tudományos fejlődéséről, és ehhez – sokszor erejét is meghaladó – minden segítséget megadott.

Ez a termékeny és igen eredményes időszak 1968-ban, nyugállományba vonulását követő alig néhány hónappal bekövetkezett halálával zárult. (Lapunk 1968. évi 6. számában búcsúzott tőle.)

A csaknem 5 évtizedes kiemelkedő munkássága alatt több kormány- és miniszteri szintű kitüntetésben részesült, a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület 1962-ben a “Lázár Deák Emlékérem” odaítélésével értékelte.

Rédey Istvánt, a tudóst, a rendkívül sokoldalú tudományos érdeklődés, a következetes, éles logika, az ezzel összefüggő kristálytiszta fogalomalkotás és a tudását folyamatosan átadó szakírói, oktatói és tudományos vezetői tevékenység jellemezte.

Tudományos munkássága a fotogrammetriától a vetülettanon és a topográfiai felmérésen keresztül a felsőgeodézia, a földrajzi helymeghatározás a fizikai geodézia (ahogy gyakran ő nevezete “geodéziai geofizika”) számos területén át egészen a geodézia történetéig kiterjedt. Munkásságának igen nagy részét tette ki a geodéziai terminológia fejlesztése. Nagy súlyt helyezett a szaknyelv fogalmainak pontos meghatározására. Ezzel függött össze kiterjedt szótárszerkesztő tevékenysége, amivel igen nagy szolgálatot tett az utókor számára. Előadói, tanári, szakírói tevékenységét is a szabatos fogalomalkotások jellemezték. Emellett nagy súlyt helyezett a “szép magyar” beszédre és a közérthető egyszerű fogalmazásra. Ebben nem csak példát mutatott, hanem erre nevelte munkatársait, beosztottait is.

Tudományos vezetőként beosztottjaival szemben igényes volt – mint saját magával is –, de minden támogatást megadott munkatársainak ahhoz, hogy elvárásainak meg tudjanak felelni. Még a betegágyán is olvasta, javította írásaikat, ellátta őket tanácsaival, figyelemmel kísérte munkájukat, személyes kapcsolatain keresztül segítette fejlődésüket.

Rédey István, az embert a nyílt, becsületes őszinteség, a puritán egyszerűség, a szigorú önfegyelem, a kapcsolataiban a közvetlenség, a mindenkivel szemben segítőkész magatartás jellemezte. Talán legtömörebben úgy fogalmazhatunk, ha azt mondjuk, hogy a legjobb értelemben vett “tiszti becsület” megtestesítője volt, aki e tekintetben élete végéig ízig-vérig katona, honvéd tiszt maradt. Így kísértük utolsó útjára is végső nyugvóhelyére. Emberiességével követendő példát mutatott mindannyiunknak, katonáknak és polgároknak egyaránt.

Életművének, emberi tartásának teljesebb értékeléséhez hozzátartozik az is, hogy mindezt úgy tette, hogy életének több mint húsz évében (1945-től) kínzó fájdalommal járó gyomorbetegségben szenvedett és ezzel együtt dolgozott. Fájdalmait hallatlan akaraterővel és önfegyelemmel viselte, környezetét ezzel soha nem terhelte. Kórházba, betegállományba is csak az orvosilag legszükségesebb esetekben ment, és ott is dolgozott. Emellett két szívinfarktuson is átesett, amikből szerencsése felépült.

Születésének 80. és halálának 10. évfordulóján, 1978-ban, a Budapesti Műszaki Egyetem Geodézia Intézete és az MN Térképészeti Intézete, volt tanítványa és munkatársai dr. Karsay Ferenc és Németh Ferenc összeállításában közös “Emlékkiadványban” foglalta össze Rédey István életútját és életművét. (Tudomásunk szerint ma is ez a legteljesebb forrásanyag, amire személyes emlékeink mellett jelen megemlékezésünkben is támaszkodhattunk.)

Születésének 100. évfordulóján, 1998. december 8-án a Magyar Honvédség Térképészeti Hivatala, a Budapesti Műszaki Egyetem Általános Geodézia, Felsőgeodézia és Fotogrammetria Tanszéke, a Magyar Tudományos Akadémia Geodéziai Tudományos Bizottsága és a Magyar Földmérési, Térképészeti és Távérzékelési Társaság együttes emlékülés keretében fejezte ki tiszteletét Rédey István iránt. Az emlékülés után koszorút helyeztek el a Farkasréti temetőben Rédey István sírján.

Emlékét kegyelettel őrizzük, és adjuk tovább a minket követő földmérő- és térképésznemzedéknek.

Előre bocsátjuk még, hogy véleményünk szerint megfelelő szabályozással elérhető, hogy az ingatlan-nyilvántartás jogi értelemben magas fokú önállósággal működhessen és az államigazgatási hierarchia szintjeinek közvetlen befolyása (a konkrét ügyekben) ne érvényesülhessen!

Ebben az ügyben nincs semmiféle titkolódzás, hiszen én nyilvános fórumon, történetesen az egyik napilapban már nyilatkoztam. Ezt azért tettem, mert nemzetközi fórumokon szinte minden alkalommal előhozzák az ún. “reformországokbeli helyzetet”, amely szerint mi a közigazgatásban vezetünk olyan nyilvántartásokat (és hozunk határozatokat), amelyek az emberi jogok kérdéskörébe tartoznak és amiről náluk bíróságok döntenek. Ez másképp fogalmazva azt jelenti, hogy az európai emberjogi konvenciókra hivatkozva fenntartásaikat hangoztatják.

Az elmondottakból következik, hogy egy esetleges strassburgi perben nehéz helyzetbe juthatnánk. Hiszen a földhivatal (és a földhivatali előadó) nem független, és a hivatal nemcsak regisztrál, hanem tulajdonjogot eldöntő befolyása is van. Ez jogászként a magánvéleményem.

Mint az FVM felelős beosztású munkatársa a következőkről tudok tájékoztatást adni.

Az IM nem igényli az ingatlan-nyilvántartás úgymond szétszedését. Tegyük hozzá: a korszerű információs technika mellett nem lenne szükség az apparátus megbontására. A bíróságok ugyanis másképpen is elérhetik az adatbázist.

Más okokból jelenleg nincsenek meg a feltételei egy, a bíróságok alatti (de ott is korszerűsített) telekkönyv létrehozásának, hiszen:

– a nyilvántartás nincs rendbe hozva,

– a különválasztás sok pénzbe kerülne,

– az átállás pedig tovább növelné a zavarokat!

Eszerint a közeljövőben nem kell tartani a telekkönyv újbóli felülbírálásától?

Úgy van, nem áll fenn a nyilvántartás szétválasztásának veszélye! Ugyanakkor azt mégis látni kell, hogy az 1972-es döntés (a telekkönyv és földnyilvántartás összevonásáról) politikai döntés volt! És ez része volt az 1968-ban megfogalmazott “új gazdasági mechanizmus” elleni programnak.

A jövőt illetően pedig legalább két vonatkozásban lépnünk kell:

– lényegesen javítani kell az apparátus szakmai felkészültségét,

– a jogi szabályozást pedig a nyugati partnerek számára is szalonképessé kell tenni, azaz a konkrét ügyekben korlátozni kell a felettes szervek operatív beavatkozási lehetőségét.

De vajon a kormány (beleértve a pénzügyi kormányzatot is) mennyire van tisztában azzal, hogy a megkezdett program (NKP–DAT) nem egy-két éves feladat, hanem tartósan (legalább 10-15 évig) lesz szükség a kiemelt források biztosítására? Erről szeretnénk hallani a minisztérium véleményét.

A szakmai vélemény korrekt, hiszen évtizedeken keresztül többet vártak a szakmától, mint amire képes volt. (Pl. korábban az egy család esetében birtokolt telek-, és lakástulajdonok összesített kimutatása.)

Hasonló példát lehet hozni a rendszerváltás utáni időből is. A kárpótlással összefüggésben a földhivatalokat nem kérdezték meg, hogy a szükséges alapadatokat tudják-e, és ha igen, akkor milyen minőségben szolgáltatni.

Immár az NKP-ra, illetve az “emelt” pénzügyi forrásokra tekintve: ismert dolog, hogy az NKP egy hosszú távú program. Ezzel a kormány is többször foglalkozott. Most az első fázisnál tartunk. De ebből a mintegy 6,5 milliárd Ft-os keretből természetesen csak az indítást (és a tervezett első ütemet) lehet megoldani, és nem az egész ország felmérését. A minisztérium részéről készített kormány-előterjesztésben (kataszteri program) ez szerepel is.

Mindenesetre az idő halad; kormányok, vezetők változhatnak. Ezért a témát napirenden kell tartani; annak érdekében, hogy az NKP további ütemeinek pénzügyi forrásait kevesebb buktatóval lehessen megszervezni, mint ahogyan az elején történt.

Mindenesetre, ha a földügyi szakigazgatás teljesen elkerülne az FVM-től, akkor az FVM teljesen szakapparátus nélkül maradna. Így a soron következő birtokrendezések során a tárca kénytelen lenne egy külön apparátust létrehozni, vagy pedig a már különvált országos földügyi szervezet csonkítását kezdeményezni.

A válasz megadása előtt szeretném megfogalmazni saját véleményemet a jelenlegi földügyi szakigazgatásról és annak egyes részeiről.

Először szeretnék visszatérni az első kérdésben tárgyalt ingatlan-nyilvántartás/telekkönyv problematikára. Igényes elemzés alapján megállapítható, hogy a jelenlegi szakágazat komplex nyilvántartást vezet, és igyekszik eleget tenni mindkét fő felhasználásnak (tulajdon-nyilvántartás, és területi- mezőgazdasági-érdekeltségű adatok). Emiatt mindkét tipikus felhasználó, számára érdektelen adatokat is vezető apparátussal találkozik, vagyis a “szolgáltatás” lassúbb.

Ezért is lenne (elvben) jobb, ha az FVM irányítása alatt egy ütőképes földnyilvántartás lenne, beleértve a földminősítést és földértékelést is, amely jól jönne egy új földadó rendszerhez is!

Hasonlóképpen az EU-támogatások megszerzéséhez is nagyobb segítség lenne egy gazdagabb és jól működő földkataszter.

A földmérés-térképészet helyzetét, jövőbeli lehetőségeit érintve a következők fogalmazhatók meg.

A földmérés-térképészet – a feladatok oldaláról – ma határozottan felszálló ágban van, tekintettel a társadalom megnövekedett mennyiségi és minőségi igényeire, és azok kielégítési lehetőségeire (számítástechnika, távérzékelés, informatika-térinformatika). Ez a szakterület súlyának növekedését jelenti, egyúttal
indokolt az irányítás és szerkezet újragondolása és továbbfejlesztése is.

A FÖMI napjainkra egyre többirányú feladatot lát el sikeresen (adat-, és térképtár, távérzékelés, kutatás-fejlesztés és földhivatali kapcsolatok). Ugyanakkor zavaró, hogy az állami alapadat-előállításnak a földhivataloknál keletkező egyes forrásait – jogszabályi előírás következtében – el kell vonni, és a FÖMI-hez kell átcsoportosítani. Ez látszatra a földhivatalok megcsapolását jelenti.

Valószínűleg jobb lenne, ha a FÖMI, mint a földügyi szakigazgatás szerves része a tevékenységéhez szükséges forrásokat teljesen a költségvetésből kapná úgy, hogy ez ne társuljon a földhivatalokra vonatkozó előirányzat-csökkentési intézkedésekkel.

Ami az FTF (földügyi és térképészeti főosztály) FVM-ben maradását, illetve egy külön országos szervezetként való megszervezését illeti, a következőket tudom elmondani.

Valószínűleg jobb lenne, ha a földügyi szakigazgatás különálló országos szervezetként (középirányító országos szervezetként) lenne megszervezve. Ekkor végig kellene gondolni a FÖMI további szerepét, illetve a kétféle feladatkör újrafogalmazását. Ebben az esetben az FVM-ben csak néhány fő maradna (operatív irányítási jogkör nélkül) a szükséges jogszabályi-, és gazdálkodási feladatok előkészítése végett.

Jó példa erre az osztrák földmérési főhatóság (Bundesamt für Eich-, und Vermessungwesen), amely különálló országos szervezet, de az osztrák Gazdasági Minisztériumhoz tartozik, és ott csak néhány fős részleg található.

Az elmondottakból, azt hiszem, világos az is, hogy a minisztérium egy, az FVM, a miniszter által felügyelt különálló országos szervezetben gondolkodik, és egyéb elképzelésekkel nem foglalkozik. Különösen igaz ez most, amikor a területfejlesztés is az FVM-hez került, amelynek ugyancsak lesznek igényei.

Lássuk az informatika-térinformatika és a földügyi szakigazgatás kapcsolódását.

A földügyi szakigazgatás (a földmérést is beleértve) elsősorban adat(információ) – előállító –, továbbá szolgáltató funkciót lát el. Az így előállított adatok egy jelentős része hatósági adat.

Az információkat felhasználók köre természetesen nagyon széles, és ezek a földmérés-térképészet más természetű termékeinek “vásárlói” is lehetnek.

Azt, hogy az informatika hazai fejlődése mikor ér el olyan fokot, hogy indokolttá válik a meglévő szerkezet érdemi átalakítása, ma még nehéz lenne megfogalmazni.

Hadd vessük fel befejezésképpen, hogy bár a 2077/1995 (III.24.) Korm. határozat a földhivatalok megerősítése mellett döntött, az előírtak, csak részben valósultak meg. Milyen tájékoztatást tud erről adni?

A jelenlegi kormánynak, és ezen belül az FVM-nek megalakulása óta számtalan operatív kérdéssel kellett foglalkoznia (búza- és kukorica-eladás, árvízveszély, stb.) Emiatt az FTF ilyen tárgyú (november eleji) anyagának áttekintése és értelmezése még nem zárult le. Ezt követően fogjuk érdemben egyeztetni azokat a kérdéseket és feltételeket, amelyek a földhivatali számítógépes program folytatásával, az üzembiztonság műszaki és pénzügyi feltételeivel, a racionális létszámgazdálkodással és a személyi állomány továbbképzésével kapcsolatosak.

Question-Marks of the Land Administration.
Interview with the Deputy State Secretary of the Ministry of Agriculture and Regional Development

Dr. I. Joó–I. Joó Jr.
Summary

A legjelentősebb változás talán a hallgatói létszám növekedése. 1993-ban a hallgatók száma még csak mintegy 800 fő volt, jelenleg pedig az SE hallgatóinak száma 2700, amiből 1500 nappali tagozatos hallgató.

Az egyetem életében további fontos mozzanat, hogy 1996-ban meg tudtuk indítani a közgazdasági képzést. Számunkra jelentős eseményre került sor még mind 1997-ben, mind pedig 1998-ban, mert ekkor (1997) végeztek az első vadgazdák, 1998-ban pedig az első környezetmérnökök.

Erre az egyetem már meglehetősen korán megkezdte a felkészülést. Első lépésként az Amerikai Erdészek Egyesületénél (Society of American Foresters: SAF) kezdeményeztük az eljárást, amely 1995-ben sikeresen zárult, hiszen (az összeállított jelentések és a hat tagú delegáció tapasztalatai alapján) “Az Erdőmérnöki Kar minden szinten eléri az amerikai egyetemi minosítés szintjét; a Faipari Mérnöki Kar tevékenységének színvonala pedig az egyik legjobb minosítésű amerikai egyetem karával egyezik meg.”

A magyar hitelesítés keretében az Agrár Felsőoktatási Intézményi Szakbizottság – bár több valós hiányosságra is rámutatott – a törvényes előírásoknak megfelelőnek ítélte tevékenységünket. Ugyanakkor az akkreditációs plénum 1997. júniusi állásfoglalása a következő:

– Az egyetem Erdőmérnöki Kara, Faipari Mérnöki Kara minőségi szempontból megfelelő. Ezek mint egyetemi karok akkreditálhatók.

– Az FFFK (Székesfehérvár) minőségi szempontból megfelelő, és mint az egyetem főiskolai kara akkreditálható.

– A Soproni Egyetem akkreditálható. A képzési és kutatási tevékenység megfelel a követelményeknek, kivéve a Felsőoktatási törvény (Ftv) 3 § (1) bekezdés a) pontjában leírtakat. Ez akkor teljesül, ha a társadalomtudományokhoz tartozó mérnöktanár-, illetőleg gazdálkodási szakok is akkreditált szakok lesznek. Erre – közbenső eljárás keretében – 2001-ben kerülhet sor.

Az egyetem vezetése azonban tárgyalást folytat a Magyar Akkreditációs Bizottsággal (MAB), és reméli, hogy a szakok egy részének a műszaki és élettelen természettudományok körébe sorolásával ez az akadály is elhárul.

A Földtudományi Intézet 1992. évi megalakulása óta hatékonyan vesz részt az okleveles környezetmérnöki képzésben, valamint e szak két szakirányában. Az előbbiben hat, a két szakirány keretében pedig 16 tantárgyat gondoz . A Földtudományi Intézet működteti az Erdőmérnöki Szakon a Földtudományi Szakirányt, amelyen belül hat tárgy gondozója, és kulcspozíciója lesz az Akkreditációs Bizottság által éppen napjainkban elfogadott környezettudományi doktori program megvalósításában.

A GGKI-hoz kihelyezett Földtudományi Intézet jelentős szakmai potenciájával és infrastrukturális hátterével nemzetközi szintet biztosít a képzésnek, s ez a mai forráshiányos világban a leghatékonyabban kiaknázandó. Ezen az alapon az oktatás, kutatás összekapcsolása mindkét oldalról támogatott és kívánatos.

Mi a távlata az SE és a GGKI együttműködésének?

A jövőbeli együttműködésünket szélesíteni kívánjuk. A környezetmérnök-képzésen kívül a GGKI oktatói jelenleg is részt vesznek a Matematikai Intézet, illetve a Fizikai Intézet, valamint az Informatikai Központ munkájában. Az Erdőmérnöki Karon a mostani Földmérési és Távérzékelési Tanszék munkájának kibővítésével a Geoinformatikai Intézet létrehozását tervezzük. Ebben fontos szerepet szánunk a Földmérési és Földrendezési Főiskolai Karunk (FFFK) mellett a GGKI geodéziai osztályának is.

Az oktató-kutató állomány összetétele, szakmai-tudományos felkészültsége az utóbbi esztendőkben még tovább fejlődött. Ennek eredményeként ma az oktatók tudományos minősítés szerinti megoszlása a következő:

– tudományok doktora 12 (6)

– tudományok kandidátusa 68 (16)

– Phd 9 (2)

– habilitált 22 1)

Van egy kimutatásunk az oktatói állomány alakulásáról 1993-tól, ami a minősített oktatók számát és százalékos arányát is mutatja. A zárójelben megadott számok a meghívott előadókat is tartalmazzák.

A számok alapján a következőket emelném ki: az oktató állomány 1993-tól csak mérsékelten növekedett, és ezen belül a meghívott előadók száma csökkent.

Ennek ismeretében elmondható, hogy az egyetem oktatói nem csupán jól felkészült szakemberek, de egyúttal magas fokú tudományos elismertséggel is rendelkeznek, és a minősített oktatók aránya tartósan növekszik.

Ha reális képet akarunk kapni, a tantervek korszerűsítésének és a hallgatók óraszámának a kérdése sem megkerülhető…

Tanterveinket négy-öt évenként felülvizsgáljuk (korszerűsítjük). Például 1996-97-ben több szakon történt tantervmódosítás. A képzés hatékonyságának biztosítása mellett célunk a kötelező óraszám ésszerű csökkentése és egyúttal az önálló hallgatói munka arányának növelése.

A külföldi felsőoktatási rendszerekre utalva a magunk területén a német és az angol iskolák rendszerének ötvözését és lehetséges egyesítését szeretnénk megvalósítani.

Ez épp annyira tudatos törekvésünk, mint pl. az, hogy az SE profiljába vágó szakintézményeket (szakembereket) minél nagyobb mértékben vonjuk be a képzésbe.

A felsőoktatásra vonatkozó integrációt illetően mik az elképzelések?

E téren az egyetemnek több elgondolása volt korábban. De a legújabb fejlemények az igazán figyelemre méltók. Ezek a következők:

– Az SE és a Benedek Elek Pedagógiai Főiskola összevonása, úgy tűnik, sínen van. Az erre vonatkozó egyesített tervek, programok már beadásra kerültek.

– A Magyaróváron működő Mezőgazdasági Kar és az SE összekapcsolását célzó elképzelést a Kormányzat támogatja. Itt az írásos jóváhagyásra és a szükséges pénzügyi források biztosítására várunk.

Miképpen számol az egyetem a fehérvári karral, és mit tesz annak további erősítése érdekében?

Hasonlóképpen indokolt – az országos képzési feladatkör ellátása mellett – jobban feltárni a régió más irányú igényeit is, és ilyen módon is tarkítani a képzési tevékenységet.

Célszerű számolni a Sopronban induló új környezettudományi doktori programokkal is, azért, hogy a fehérvári kollégák minél nagyobb része szerezhessen minősítést.

Végül nem szabadna lemondani az egyetemi szintű képzésről sem, újragondolva az új körülmények adta lehetőségeket és a lehetséges igényeket.

Bepillanthatnánk végül az Ön személyes terveibe is?

Mint rektor fontos feladatomnak tekintem, hogy az SE sikeresen élje meg az integrációt. Ezenkívül (a kidolgozott Intézetfejlesztési Tervnek megfelelően) el kell végezni az egyetem szerkezeti továbbfejlesztését, a karok szerepét meg kell erősíteni, az egyetem Közgazdasági Intézetét pedig egyetemi karrá kell fejleszteni.

Ha a kérdés közvetlenebbül irányul személyemre, akkor arra a tényre kell utalnom, hogy immár hatodik éve látok el vezetői munkakört. Így kutatói, tanári, tanszéki munkámat jobbára szinten tartani tudom, és csak helyenként kis mértékben továbbfejleszteni. A hiányérzetre is tekintettel megbízásom lejárta után a kutatásra és oktatásra kívánok koncentrálni. Megvallom, azon is gondolkodom, hogy a munka, a pihenés és egészségmegőrző tevékenység (sport) között megbomlott arányt helyre kellene állítani; legalábbis az arányokon javítani.

The Sopron University and the Geodesy in Sopron
(Interview with the Rector dr. J. Koloszár)

Dr. I. Joó – I. Joó Jr.
Summary

In the time elapsed since a previous interview two years ago the modernization of the Hungarian high level education started. The number of undergraduates has been remarkably (3,5 times) increased. The structure professional–scientifical preparedness of the training–research staff has been further developed. The cooperation of the Sopron University and the Research Institute of Geodesy and Geophysics gets more and more intensive.

Az MFTTT 1998. július 2-4. között, Békéscsabán rendezett vándorgyűlésén elhangzott előadás alapján.

Szabó Béla, a Fővárosi Földhivatal vezetője

Az elmúlt években az előzőekben felsorolt feladatok volumene ugrásszerűen megnövekedett, amelyet azonban nem követett a szervezet létszámának és eszközállományának a növelése. A Fővárosi Földhivatal létszáma még ma sem éri el a feladatok ellátásához minimálisan szükséges keretet. A létszám alakulása az elmúlt öt évben az I. táblázat szerint alakult:

A létszám azonban nem kizárólagosan mennyiségi kérdés. Ingatlan-nyilvántartási szakemberek nincsenek a munkaerőpiacon, ezek képzése a múltban sem és ma sem az iskolai oktatás keretében történik, hanem a földhivataloknál, gyakorlati és elméleti szakmai tanfolyamok segítségével. A Fővárosi Földhivatal nagy leterheltsége nehezíti az új munkatársak hatékony és gyors képzését.

Mindezek ellenére nagy súlyt helyezünk a szakmai irányú képzések támogatására (II. és III. táblázat).

Az elmúlt hónapokban áttekintettük az eddigi fejlesztéseket, a Fővárosi Földhivatalnál és Fővárosi Kerületek Földhivatalánál végrehajtott beruházásokat.

Egy korszerű – a közvélemény által is követelt – állampolgár-központú földhivatali számítógépes rendszer megvalósításához feltétlenül szükséges a múlt áttekintése, a jelenlegi helyzet mindenoldalú elemzése és egy jól átgondolt fejlesztési koncepció. Ennek kritikai elemzése után a jóváhagyott koncepció maradéktalan megvalósítása megkívánja a finanszírozás azonnali koncentrált végrehajtását. Elnyújtott, részletkérdések megoldásával operáló fejlesztésekkel soha nem érünk célt.

Álljon itt szemléltetésül az “Átfogó fejlesztési terv” kivonata, amelyből az elvégzendő feladatok jól áttekinthetők.

A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium által felkarolt és ezáltal végrehajtásra kerülő fejlesztési koncepció megvalósulása után előálló helyzet – egy modern, az ügyfeleket színvonalasan kiszolgálni képes Fővárosi Földhivatal – tartóssá tétele csak úgy lehetséges, ha a rendszer működtetéséhez és az eszközök amortizációs cseréjéhez szükséges anyagi eszközök folyamatosan biztosítottak.

A földhivatalok számítógépesítési programja a gazdaságilag fejlett országok hasonló intézményeihez képest nyolc-tíz évvel később kezdődött, ugyanakkor a hasonló vidéki projektekhez képest a Fővárosi Kerületek Földhivatalánál másfél évet késett. A feladat nagyságának és a lehetséges megoldásoknak a vizsgálata hosszú időt vett igénybe. Ezalatt az idő alatt a megoldanó részfeladatok megfogalmazásához, a megvalósítandó rendszer követelményspecifikációjának összeállításához a legjobb szakembereket kellett a munkájukból kivonni, ugyanakkor a pótlásukról nem történt időben intézkedése. A fejlett országokban hat-nyolc éves kísérleti projektek előzték meg az átállást, és csak ezek sikeres tapasztalatai alapján döntöttek a végleges megoldásról. A végrehajtást ugyanakkor nem alapvető politikai és gazdasági változások közepette kellett végrehajtaniuk, mint Magyarországon. Ezek a változások sokszorosan leterhelték az ingatlan-nyilvántartást, hiszen csaknem minden törvényi változás érintette a tulajdonjogokat.

A hivatal szervezete – a rendszerváltással összefüggésben megnövekedett feladatokra – nem volt felkészülve. Nem állt rendelkezésre megfelelő szakembergárda, sőt a megfelelő létszámbovítésről sem gondoskodtak. Mindezek hatására 1989-től fokozatosan duzzadt a hátralékos – el nem intézett – ügyiratok mennyisége.

A hátralékos ügyek nagy része abból adódik, hogy a hatvanas-hetvenes évek lakótelepi építkezései és egyéb nagyberuházások során az építtetők nem gondoskodtak az építési telkek jogi rendezéséről. A főváros számos lakótelepén osztatlan közös tulajdonban vannak az ingatlanok, ez hatalmas terhet jelent a földhivatali ügyintézők számára, ugyanakkor az ügyfél sincs megelégedve a hivatali ügyintézéssel. Ezekben az esetekben a hivatal tehetetlen, csak javaslattal tud élni az önkormányzatok és az ügyfelek felé.

A Fővárosi Kerületek Földhivatalánál a mai nap az ügyirathátralék 650 000 db. Ez mintegy 25 éves folyamat következménye. Annak ellenére, hogy a Fővárosi Földhivatal vezetése és munkatársainak többsége jelentős erőfeszítéseket tesz az áldatlan helyzet megszüntetése érdekében, a földhivatali adatok és szolgáltatások felhasználóinak szemszögéből nézve – a felhasználók jogszerű igényeit tekintve azonban elfogadhatatlanná vált a hivatal működése.

1997-ben 60 fő érdemi ügyintéző és 100 fő ügykezelő birkózott az irdatlan mennyiségű ügyirattömeggel. Ez a létszám az 1997. évi 204 453 db ügyiratérkezést tekintve is kevés, nem is beszélve a felgyülemlett hátralék feldolgozásáról. Ráadásul 1997-ben a tulajdoni lapok szkennelése hat hónapra elvonta a teljes ügyintézői és ügykezelői állományt az ügyirat-feldolgozástól. Ha számba vesszük a lehetőségeinket, évi 200 munkanappal és érdemi ügyintézőnként napi tíz elintézett ügyirattal (ami abszolút feszített norma) számolva is csak 160 000 db ügyirat elintézésére lett volna elegendő a létszám.

A beérkező ügyiratok mennyiségéhez viszonyított alacsony létszám évek óta terheli a Fővárosi Földhivatalt. Ez a tény a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium földügyi és térképészeti főosztálya előtt is ismeretes volt. Már a korábbi években is történtek kezdeményezések a hivatal működőképességének biztosítása érdekében. Ezek végrehajtása, illetve megvalósítása csak töredékesen történt meg, így az intézkedések várt eredménye is elmaradt. 1998-ban 133 fő felvételére kapott lehetőséget a Fővárosi Földhivatal

A létszám bővítésével azonban a szakembergárda nem bővült. A mi gondunk lesz az ügykezelőnek felvett állomány kiképzése, betanítása, szakvizsgára való felkészítése.

A továbbiakban szeretném felvázolni a közelmúltban tett intézkedéseket, amelyeket a sajtóban is kifogásolt helyzetek (sorbaállás, nepperek jelenléte, hamisítások, stb.) váltottak ki.

• 1997. február 3. ás május 22. között “beszkenneltük” a főváros tulajdoni lapjait (3 200 00 lap), ezzel is megteremtettük a feltételeit, hogy megakadályozzuk a tulajdoni lap hivatalban történő hamisításait.

• Belső erő- és eszközátcsoportosítással június elejére sikerült az ügyfélszolgálati iroda tulajdonilap-kiadását a napi 400 db-ról napi 1600 db-ra átállítani.

• Létrehoztunk egy úgynevezett “önkormányzati csoportot”, amely csak az önkormányzatoktól érkező igényekkel, és az intézményi megkeresésekkel foglalkozik.

• Ugyancsak megszerveztük, hogy több ablaknál álljanak az ügyfelek rendelkezésére a csak betekinteni kívánók részére.

• Az ügyfélszolgálati irodára 2 db nagyteljesítményű nyomtatót vásároltunk, majd az elmúlt év végén további 2 db-ot, így az önkormányzati csoportot és a lakótelepi csoportot is ilyennel sikerült ellátni.

• Megnöveltük – nem kis nehézségek árán – az ügyfélszolgálat nyitva tartását.

Mindezek a feladatok hatalmas erőfeszítéseket követeltek az informatikai osztály dolgozóitól, hiszen a nap bármely szakában azonnal reagálniuk kellett bármilyen – időnként jelentéktelennek tűnő – problémára, hiszen a rendszer kipróbálására üzemi körülmények között nem volt lehetőség.

Időközben felkészültünk arra az időre, amikor a remélt beruházásokkal elérjük azt az állapotot, hogy munkaidőben a hivatal képes lesz a napi feladatok elvégzésére. A hátralékok feldolgozását csak ekkortól kezdhetjük az eredményes felszámolás reményében. 1997 októberétől bevezettük a norma szerinti ügyintézést. Ezzel azonban a hivatal képzettségi szerkezete miatt csak igen csekély eredményt értünk el.

A fejlesztési koncepció tartalmazza a csak “szkennelt” tulajdoni lapok karakteres betöltésének tervét is. Ezt a feladatot a vidéki földhivatalok segítségével tervezzük végrehajtani, természetesen megfelelő ellenőrzéssel, továbbá a hátralékfeldolgozásban is számítunk rájuk. Az erre vonatkozó Intézkedési Tervet még ebben az évben kiadja a főosztály.

Összefoglalásként szeretném bemutatni a legfőbb problémáink csokrát a lehetséges megoldási elképzeléseinkkel (VIII. táblázat).

Measures Aiming at Improving the Effectiveness of the Budapest Land Office

B. Szabó
Summary

The Budapest Land Office has had for years a great amount of files unsettled. The paper outlines the causes to blame in creating such situation. By a series of organizational and instrumentation measures an improvement can now be sensed. These measures are outlined in the second part of the paper.

1. Bevezetés

Minden egyes mérési eredmény valamilyen valószínűségi változó lehetséges értékeként fogható fel. Magát a valószínűségi változót a hozzátartozó eloszlása matematikailag egyértelműen meghatározza. A gyakorlati alkalmazásban legtöbbször a normális eloszlás fordul elő. A normális eloszlásnak kitüntetett szerepe van a mérési eredmények matematikai feldolgozásánál. A geodéziai mérési adatok feldolgozásában a normális eloszlás központi helyet foglal el. Sőt az is mondható, hogy a geodézia azoknak a kvantitatív tudományoknak egyike, amelyek a normális eloszlás feltárását, ill. széles körű alkalmazását elősegítették.

Tetszőleges normális eloszlásfüggvény értékének kiszámítása a standard normális eloszlásfüggvény nem-negatív helyeken történő értékének kiszámításához vezethető vissza. Általában a nagyszámítógépek könyvtárában a standard normális eloszlásfüggvény értéket
kiszámító programok rendelkezésre állnak. Azonban ezeknek a programoknak elméleti, ill. számítási módszereknek hátterében olyan bonyolult matematikai eszközök állnak, mint például a magasabb rendű numerikus differenciálás vagy sorfejtés [3]. Az utóbbi időben a standard normális eloszlásfüggvény hatékony egyszerű approximációval többen foglalkoztak ([2, 4, 7, 9, 10]).

Ennek egyik oka az, hogy a komputer megjelenése és elterjedése óta újra kutatási tárggyá válik sok olyan feladat, melyeket a komputer megjelenése előtt “már véglegesen megoldottnak” tekintettek. A másik oka az, hogy a normális eloszlás gyakorlati nagy fontossága és a normális eloszlásfüggvény kvadratúrában integrálhatatlansága miatt egyszerű elemi függvényekkel való közelítése egyre több figyelmet kap az utóbbi időben.

1997-ben Derenzo [4] közölt egy approximációs formulákat P{| x | >x}, ahol x ~N(0,1), ill. annak inverz függvénye. Itt, P{| x | >x} függvény alatt x-nek függvényeként értjük. A jelen dolgozat ezeknek a formuláknak a standard normális eloszlásfüggvényre, ill. annak inverzfüggvényre történő átalakításával, és így nyert függvények pontosságának numerikus vizsgálatával foglalkozik. A dolgozat végén az eredmény geodéziai alkalmazásának lehetőségéről, valamint a matematikaoktatás módszertani vonatkozásáról is említést teszünk.

2. Normális eloszlásról tömören

Igen általános körülmények között érvényes az az állítás, hogy bizonyos tárgyak, ill. működések jellemzőit mérő számok közelítőleg normális eloszlásúak. Normális eloszlással nagyon sok helyen találkozhat az ember. Például mezőgazdasági, biológiai, közgazdasági és szociológiai felméréseket reprezentáló valószínuségi változók zöme normális eloszlású. Az ipari termékek méretingadozásai normális eloszlásúak, így a műszaki életben a normális eloszlásnak kiemelkedő jelentősége van.

A normális eloszlást 1733-ban a francia származású, Angliában élt Abraham de Moivre fedezte fel először. Továbbá P. S. Laplace és C. F.Gauss a normális eloszlás alkalmazásával széles körű kutatást végeztek, például a hibaelméletben és a geodéziában.

A normális eloszlással kapcsolatban érdemes említést tenni a következő két kategóriáról. Ha a valószínűségi változók összegét tekintjük, akkor akár normális eloszlásúak voltak külön-külön, akár nem, az összeg elég sok tag esetén – bizonyos egyszerűsítéssel élve – mindenképpen normális eloszlású. Ezt az észrevételt nagyon gyakran hasznosíthatjuk. Ha olyan mennyiségekkel dolgozunk, amelyeknek a várható értékét és a szórását ismerjük, akkor az összegükkel kapcsolatos valószínűségelméleti megfontolásokban (az úgynevezett központi határeloszlás-tételekről van szó) nyugodtan támaszkodhatunk a normális eloszlásra, még akkor is, ha az egyes mennyiségek valószínuség-eloszlásairól semmit sem tudunk.

A második kategória a mérési eredmények hibájával kapcsolatos. A mérési eredmények hibája számos esetben sok kis hiba összegeként, eredőjeként jelenik meg, s az egyes összetevők valószínűségi eloszlását nem ismerjük, vagy nem kell hogy ismerjük. Erre vonatkozólag itt említjük a következő állítást, ami Detrekői Ákos: Kiegyenlítő számítások c. kézikönyve 29. oldalán található: “A geodéziai, a fotogrammetriai és távérzékelési mérések eredményeinek kialakításában nagyszámú, egymástól csak kevéssé, vagy egyáltalán nem függő tényező vesz részt, s ezért a mérési eredmények normális eloszlásának feltételezése elméleti szempontból megalapozottnak tűnik. A mérések normális eloszlását támasztja alá a ténylegesen elvégzett mérések ilyen jellegű vizsgálatának az eredménye is”.

Mindezek után világos, hogy normális eloszlásfüggvény értékének kiszámítására irányulhatott kutatások sokasága. A normális eloszlásfüggvény értékeit kiszámító módszerek a következőképpen osztályozhatók:

1. Hatványsoros módszerek

2. Aszimptotikus kifejtéssel való kiszámítás

3. Lánctörtek alkalmazásával történő kiszámítás

4. Polinom vagy racionális függvényekkel történő approximáció.

A következő közelítés Derenzo-tól [4] származik:

(1)

0<x<5,5, ahol x standard normális eloszlású valószínűségi változó. Az /1/ bal oldalát F (x) függvénnyel kifejezve azt kapjuk, hogy

(2) ,

0<x<5,5.

E formula pontosságát numerikusan vizsgáltuk a Bolsev-Szmirnov-féle táblázat [3] felhasználásával és a vizsgálat eredményeit az I. táblázat tartalmazza.

Ekkor fennáll a következő approximáció:

(3)

ahol z = –ln(2–2y)

BIZONYÍTÁS

(4)

(5)

(6)

ahol y = –ln(p)

Ezek az eredmények ismertek [4]. Most ezeket tovább alakítjuk át a következőképpen:

Összefoglalva,

vagyis

ahol L(x)=2–2x és o jelöli a függvények kompozícióját.

A (8)-ból következik, hogy

Továbbá jegyezzük meg azt a jól ismert tényt, hogy

F (x) + F (–x) = 1.

Ez utóbbi az alábbi módon írható át:

Az (5), (6), (10) és (11)-ből adódik a (3) reláció, és ezzel bebizonyítottuk a tételt.

A (3) formula pontosságának numerikus vizsgálat eredménye a II. táblázatban látható.

 5. Összefoglalás

Az I. táblázatból láthatjuk, hogy egyetlen egy helyen vagy a vizsgált helyek 2,8%-ában a tizedes pont után 3 helyes jeggyel, 15 helyen vagy a vizsgált helyek 42,86%-ában 4 helyes jeggyel, a vizsgált helyek 64,34%-ában 5 vagy annál több helyes jeggyel rendelkezik a (2) formula. Ez a tény arról vall, hogy a (2) formula igen jó közelítést ad a standard normális eloszlásfüggvényre. Továbbá, hogy a (2) approximációs formula a következő előnyökkel rendelkezik:

– Az approximációt adó formula nem egy transzcendens vagy egyéb komplikált függvény, hanem egy egyszerű elemi függvény, mely könnyen programozható.

– Az approximáció igen tág ((0, 5.5.)) intervallumban képes kiszámítani a standard normális eloszlásfüggvény értéket.

– A sorfejtés esetén szakaszonként más és más sorral kell kiszámítani az eloszlásfüggvény értéket. Például, ismert

sor csak [0,2] intervallumra képes jó közelítést adni. (A hasonló sorfejtésekről bővebben lásd ([13]). Ezzel szemben, a (2) approximációs formula F (.)-re egyetlen egy függvénnyel közelít.

A (3) formula pontossága a (2) formulához hasonlóan jó, ami az I. táblázatból rögtön látható. A (3) formulának külön jelentősége az, hogy a standard normális eloszlásfüggvény inverzfüggvényének kiszámítására szükség van a normalitás vizsgálatában ([1,11]).

A földkéreg vertikális mozgásának a geológiai és geofizikai jellemző paraméterektől való függését leíró matematikai modellben szereplő véletlen hibatag normális eloszlású [8]. Itt felmerülő valószínűségekkel és próbákkal kapcsolatos kiszámításban a jelen dolgozat eredménye jól alkalmazható.

A normális eloszlásfüggvény egy olyan határozatlan integrál, melynek primitív függvénye nincs az elemi függvények osztályában. Az ilyen függvényekről szokott szó esni a matematikai analízisen belül, ha a differenciál- és integrálszámítást elegendő mélyen tárgyalják. De legtöbbször nem is tesznek említést ezekről a függvényekről. Viszont, ilyen függvények a valószínűségelmélet és matematikai statisztikában előfordulnak és találják alkalmazásukat is ([12, 13, 14]). A szóban forgó approximációs formulák segítségével könnyen felfogható az ilyen függvények létezése, gyakorlati jelentősége, kezelhetősége (értékének kiszámítása). Ez azt mutatja, hogy a jelen cikkben közölt formuláknak módszertani és didaktikai jelentősége is van.

Végezetül köszönetet mondok Csabina Zoltánné adjunktusnak, aki számítási munkánkban segítséget nyújtott. Köszönetet mondok dr. Alpár Gyula, műszaki tudomány doktorának, aki a kézirat olvasása során hasznos észrevételeket tett, s többek között a [6] munkára fordította figyelmemet.

On Derenzo’s Approximation for Evaluating Normal Probabilities

Dr. D. Monhor
Summary

The following approximation formula was given by Derenzo: