Reméljük, hogy a válaszok és a megye eredményei is megerősítik ezt az előzetes benyomást.

*

Elöljáróban arra kérjük Hivatalvezető Asszonyt, mutassa be nagy vonalakban Pest megyét!

A Duna két oldalán a fővárost övező 650 000 hektár területű megyénkben található nyugaton a Visegrádi-, a Pilisi-, és a Budai-hegység, északon a Börzsöny, Cserhátalja, keleten a Gödöllői-dombság, délen az Alföld jelentős része, valamint a Duna két ága között elterülő Ráckevei-sziget. Megyénket tehát változatos domborzati viszonyok jellemzik.

Jelentős autópályák, autóutak, vasutak haladnak át megyénk területén.

Országosan kiemelt üdülőhelyek: a szép látványt nyújtó Dunakanyar, a jó levegőjű Budai-hegyvidék, a horgászok által kedvelt Ráckevei-Dunaág, és immár ide sorolható az egyre közkedveltebb Gödöllői-dombság is.

Miképpen látja Pest megye földhivatalainak helyzetét (beleértve a főváros közelségének hatásait is)?

Azt eddig nem említett Szentendrei, Monori, Váci és Dunakeszi Kirendeltségeknél kiegyensúlyozottabb az ingatlan- és ügyfélforgalom. Az említett megállapításokat alátámasztják a negyedévenként készülő ügyiratforgalmi statisztikák is. Megyénkben az ez évről készült háromnegyed éves ügyiratforgalmi statisztika szerint 256 000 ügyirat érkezett, és 176 000 tulajdonilap-másolat került kiadásra.

A földkárpótlási munkák teljesítéséről és a tapasztalatokról mit érdemes itt elmondani?

A kárpótlási teendők végrehajtása évek óta kiemelt feladatunkat képezi. Most már nyugodtan elmondható, hogy a feladatok végrehajtásának a végén járunk, és ez évben (a Kárrendezési Hivatal és jogutódja által rendelkezésünkre bocsátott okiratok, dokumentációk alapján) ezt a munkát befejezzük.

A rendelkezésemre álló információk szerint országosan a mi megyénkben alakult ki az árverések során a legtöbb új földrészlet. Ezért néhány számadatot el kell mondanom, hogy a munka nagysága érzékelhető legyen. Nem volt ritka – sőt a főváros-közeli településeken általános volt –, hogy egy-egy árverésen 1300-1500 kárpótolt szerzett földtulajdont. De nemcsak a tulajdonosok száma volt magas, hanem a kialakításra kerülő földrészletek száma is.

Továbbra is van olyan szövetkezet a megyében, ahol jogvita tárgya a földalap-elkülönítés, illetve vannak olyan utólagos állami földterületekre vonatkozó kijelölések, amelyek kárpótlási árverésre való előkészítése még a feladatunkat képezi.

Összefoglalóan a kárpótlási munkákról elmondható, hogy az elején lassan haladt, azonban az utóbbi években felgyorsult. A munkatársak rutinosabban végzik feladataikat a megszerzett tapasztalatok alapján, illetve szervezési intézkedéseink is hatottak. A földmérési feladatok végrehajtásában természetesen a vállalkozók is közreműködtek, illetve a szomszédos megyék besegítettek (Jász-Nagykun-Szolnok-, továbbá Fejér- és Nógrád-megye).

A földhivatal a részarány-kimérési munkákban közvetlenül nem vett részt. Feladatunk elsosorban adatszolgáltatást jelentett a Földkiadó Bizottságok, illetve a jogutódjuk a Földművelésügyi Hivatal részére. Ezt a tulajdoni lap és a térkép alapján mindig időben teljesítettük. A Földkiadó Bizottságok és jogutódjuk, a Földművelésügyi Hivatal mindeddig 86 000 főre nyújtott be tulajdonjog-be-
jegyzés alapját képező határozatot a mintegy 131 000 részarány-tulajdonos vonatkozásában. A körzeti földhivatalok ennek eddig 73 %-át vezették át az ingatlan-nyilvántartáson. Sajnos jelentős azon földkiadási határozatok száma, amelyek még hosszas egyeztetést igényelnek a Földművelésügyi Hivatallal. Ezek az ügyek természetesen lassítják az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéseket. Az egyeztetések tárgya lehet a legegyszerűbb esettől pl. jogerősítési záradék hiányától, szám, névelírástól az egészen bonyolult jogi helyzetig.

Hogyan készül a megye a számítógépes nyilvántartásra?

A Pest megyében működő körzeti földhivataloknál és kirendeltségeknél az ingatlan-nyilvántartás számítógépes nyilvántartása 1997. augusztus 1-jével megtörtént. Jelenleg készülünk az új TAKAROS néven futó programra történő átállásra. Egy kísérleti (PILOT) körzet jelöltetett ki próbaüzem beindítására, ez a Dabasi Körzeti Földhivatal. Az új program elsajátítása, betanítása a megyei földhivatal rendszergazdáinak, illetve a kijelölt körzeti földhivatal helyi rendszergazdáinak lesz a feladata.

Az NKP-ról vannak-e már tapasztalatok?

Hogyne: megyénkben talán először indult útjára az NKP keretében új, digitális alaptérkép készítése Vác város vonatkozásában. A város önkormányzata jelentős anyagi szerepet vállalt. Először kicsit járatlan úton haladtunk a kissé új szerepkörben, de úgy tűnik az eddigi tapasztalatok alapján, hogy e több szereplős együttműködés problémamentes, annak ellenére, hogy a szereplőket szerződéses kapcsolat nem köti össze (Földhivatal, FÖMI, vállalkozó).

Az jól látszik, hogy az NKP a megyei földhivatal szakfelügyeletén kívül a körzeti föld-
hivatalnak is jelentős feladatot ad. A kapcsolattartás az újfelméréssel érintett terület lakosságával, továbbá az információadás rohamszerű feladatot jelentett. És ehhez járul még a jelentős mennyiségű adatszolgáltatás!

Fontosnak tartom, hogy a munka végeredményeként Vác városról jó minőségű digitális alaptérkép készüljön. Az NKP-val összefüggésben említhetem még Törökbálint települést, amelynél az állami átvételnél tartunk, ezenkívül Budaörs városát, ahol a pályázati eljárás van folyamatban.

Mi a véleménye Pest megye térképellátottságáról, a térképek minőségéről és a változások vezetéséről?

Elégedett-e a hivatalvezetői munkakörével? Van-e olyasmi, amit szívesebben végezne másképp?

A mindennapi kis sikerek további lendületet adnak ahhoz, hogy a megyei földhivatal mind eredményesebben lássa el feladatkörét. A rendelkezésünkre álló létszámbővítések, munkatársaink képzése, továbbképzése az, amelyeket a legfontosabbnak tartok. Mindez meggyorsítja és szakszerűbbé teszi munkánkat. Remélem, hogy az ún. számítógéphiány (bizony, nem mondható, hogy e téren jól ellátottak lennénk) a közeljövőben megoldódik. Ez újabb lendületet adhat az ügyirathátralék feldolgozásának.

A Budakörnyéki Földhivatalnál, mint egyik jelentősebb ügyfélforgalommal rendelkező hivatalnál, sikerült egy igazán korszerű és az ügyfelek megelégedésére szolgáló ügyfélszolgálati rendszert kialakítani.

A Váci Földhivatal (épületen belül) újabb irodahelyiségekkel bővült. Ugyanez történt a Ráckevei Földhivatal és a Nagykőrösi Kirendeltség esetében is. A többi földhivatalnál kisebb bővítéssel, irattári helyiséggel sikerült rendezettebbé tenni a hivatalt.

Jövőbeli terveink között szerepel a Szentendrei Földhivatal elhelyezése egy új irodaépület létesítésével. Tovább keressük a megoldást az Érdi- és Dunakeszi Kirendeltség részére.

Interview with the Head of the Pest County Land Offices

Dr. I. Joó–I. Joó Jun.
Summary

After a short introduction of the County Pest, highlights of the surveying, land registra-

tion and data supply activity of the land offices of the county are presented. For the end of this year the completion of the land compensation-related works is foreseen. As to the privatisation of the cooperatives the land office’s only duty the data supply was and a lot of businesses to be harmonized is still left. Some thoughts about the National Cadastral Programme and presentation of the duties of the near future complete the themes of the paper.

Az olvasó bizonyára már tudja, hogy 1998. szeptember 18-án, a BME-n a címben jelölt két kamara együttesen szervezte meg a “Mérnökök és építészek napját”. A rendezvénnyel kapcsolatos általános ismereteket a Geodézia és Kartográfia 1998/10. száma már közölte (32-35. old.). Ebben az összeállításban elsősorban egyes olyan előadásokat szeretnénk bemutatni, amelyek bizonyára számíthatnak az olvasók érdeklődésére. Ez azt jelenti, hogy elsősorban Detrekői Ákos akadémikus (a BME rektora), továbbá a két külföldi vendég előadásával kívánunk foglalkozni. Az FVM FTF két vezetőjének előadását pedig lapunk ezen számában (e cikket követően) teljes terjedelmében közöljük.

Az olvasó bizonyára több forrásból is ismeri azt a nálunk jelenleg zajló felkészülési folyamatot, amelynek célja: felkészülni az Európai Unióhoz (EU) történő csatlakozásra. Detrekői Ákos akadémikus, a BME jelenlegi rektora ugyancsak erre a törekvésre figyelemmel foglalkozott a fejlett külföldi felsőfokú képzések jól érzékelhető törekvéseivel, és vázolta a BME fejlesztési irányait.

Az előadás különösen kiemelhető elemei a következők:

A BME egyszerre ápolja a hagyományokat és fejleszti a mérnökképzést; azaz ellátja a magyar mérnökképzési feladat dandárját, és készül az EU-csatlakozásra. Törekvés az, hogy a BME-ről olyan mérnökök kerüljenek ki, akik egész Európában tevékenykedhetnek. Ehhez ismerni kell az európai műszaki felsőoktatás fejlesztési tendenciáit, és azt figyelembe kell venni idehaza.

Ilyen érzékelhető trendek a következők:

a) Egyetemi képzésre szükség lesz ezután is, de lehet, hogy másképpen.

b) A fejlett társadalmakban a “tudásipar” annyira kiszélesedett, hogy azt csak egyetemi keretben már nem lehet tartani.

c) Jellegzetes az egyetemi képzés és a számítástechnika (személyi számítógépek) és információtechnika összekapcsolódása.

d) Az egyes országok kormányai egyre erősebb nyomást fejtenek ki, hogy legyen hatékonyabb és rugalmasabb a képzés.

e) Változik az emberi tanulásról kialakult eddigi kép is. Egyre nyilvánvalóbb, hogy “egész életen át tartó tanulásra” van szükség (long life learning), vagy ahogy a magyar közmondásból is ismert: “a jó pap is holtig tanul”.

f) Mivel az egyetemek az utóbbi időkig ragaszkodtak a régi klasszikus felfogáshoz, ezért kiszorultak a kiemelkedően nagy projektekből. Pedig ma a kutatást és az arra épülő fejlesztéseket együtt kell végezni!

Ezekre is tekintettel szükség van változtatásokra; azaz a képzést közelíteni kell a gyakorlathoz.

g) A felsőoktatási modellben továbbra is szerepelnek az egyetemek és főiskolák, de erősödnek az egyéb képzési formák is.

h) Az állam természetesen az egyetemek tulajdonosa lesz, de erről az oldalról is szükség van változtatásokra.

i) Erősödik a harc a felsőoktatási intézmények között a hallgatók megszerzéséért, hiszen ezután kisebb létszámú korosztályokkal kell számolni.

j) Megfigyelhető az egyetemek és piac (ipar) kapcsolatának módosulása is. Egyre több tapasztalt ipari vezetőből lesz rektor.

k) Terjed egyrészt az ún. “szendvicsképzés”, azaz a tanulmányi idő közben ipari munkára mennek a hallgatók, majd pedig folytatják a tanulást.

Másrészt egyre több rövidebb képzési formával lehet találkozni, ahol a képzés csak kettő vagy három év.

A BME jövőbeli elképzeléseivel kapcsolatban a következők hangzottak el.

a) Az okleveles képzés 2010-ig közelítőleg hasonló mértékű lesz, mint eddig. A főiskolai képzés volumene csökken, de lesz az egyetemen érettségi utáni kettő éves képzés is.

b) A BME mielőbb tagja kíván lenni az európai műszaki egyetemek szervezetének.

c) A BME-n egyszerre kívánnak ún. tömegképzést és minőségi (elit) képzést indítani. Új szakokat kívánnak indítani (pl. termékszervező, műszaki menedzser stb.), új oktatási formákat bevezetni, és élni a rövidebb idejű képzés lehetoségével is.

d) Ma a BME-n 600 doktorandusz van, akik mindegyike kb. 1/2 évet külföldi egyetemeken tanul.

e) A jövőbeli képzés fő jellegzetességei:

– erős természettudományi alapok,

– csökkenő technikai (műszaki) ismeretek,

– hangsúlyosabb jogi és gazdasági ismeretek,

– rendszeresebb idegen nyelvű képzések,

– az EU-szabványok megismertetése a hallgatókkal,

– rendszeres szakmérnök kurzusok.

A következő előadó dr. Müller Bernard professzor, a drezdai Területfejlesztési és Ökológiai Intézet munkatársa, aki a “Területfejlesztési tervezés az NSZK-ban (munkamódszerek, munkafázisok)” címmel tartotta meg előadását. Előadásában elsősorban a szászországi helyzet és gyakorlat szempontjából tárgyalta a témát. Közölt néhány területfejlesztési irányelvet, továbbá tapasztalatot és felsorolta a szászországi (Drezda) munkafázisokat.

Így hozzájuthattunk néhány információhoz, de (ismerve az NSZK szövetségi államainak sok esetben jelentősen eltérő gyakorlatát) a hallgató végül is nem kapott egy összefoglaló képet az “NSZK területfejlesztési tervezéséről” (amit a cím egyébként ígért).

Az ilyen módon – elsősorban adminisztratív természetű – előadásból a következők érdemelnek figyelmet.

A drezdai intézet tevékenysége lényegében a következő három csoportba sorolható:

– térség-, és régiófejlesztési politika,

– a tervezési elvek megfogalmazása,

– a sokszor ellentmondó igények elemzése és lehetséges összehangolása.

Ma már nem működőképes az a régi környezetvédelmi magatartás, amely a már létrejött veszélyforrások felszámolására, illetve a károsítás mérséklésére törekszik. Ehelyett az újabb beruházások legelején, a tervezés fázisában kell a területfejlesztés és környezetvédelem igényeit érvényesíttetni. Tehát az egyes szakmai- és térségfejlesztéseket együtt, összehangolva kell végezni.

Fontos, hogy a térségfejlesztés mindhárom szinten érvényesüljön; nevezetesen a szövet-
ség, az egyes tagállamok, és a települések szintjén.

A legfelső szinten inkább elvekről, és orientálásról lehet szó. A tagállamok szintjén már nem csak az elvek, hanem konkrét feladatirányok fogalmazhatók meg.

A térségfejlesztés legfontosabb szintje a régióknál van, amelynél a fejlesztés fő területei:

– a településszerkezet,

– a nem beépített (szabad) területek megóvása, fejlesztése és

– az infrastruktúra fejlesztése.

Fontosnak tartják a városfejlesztési terveket és azok rendszeres karbantartását.

Modellkísérleteket végeznek a volt dél-NDK területén a településközi kapcsolatokról és együttműködésről.

A kutatóintézet tevékenysége során a két nagy feladatcsoport:

– a felszámolandó objektumok (például a volt katonai objektumok), és

– a fejlesztésre kerülő térségek.

Az előadó bemutatott még – segédletként szolgáló – térségszerkezeti térképet, és a hozzátartozó jelkulcsot.

Végül ismertette az általuk alkalmazott munkamódszert és a tervezés főbb fázisait.

Ezek a következők:

– problémafelállítás,

– irányelvek, követelmények,

– állapotfelvétel az előtervezéshez,

– az előírások összegyűjtése,

– egyeztetések és a terv kidolgozása,

– belső egyeztetések, egyrészt az intézeten belül, másrészt a politikai vezetéssel,

– a teherviselők konkretizálása, feltárása,

– a tervvel kapcsolatos észrevételek összegyűjtése és megvitatása,

– a terv átdolgozása,

– újabb belső egyeztetés,

– ismertetés kifelé,

– a regionális terv átdolgozása és további egyeztetések.

Falch Friedrich építészmérnök (Ausztria), mint gyakorló területfejlesztéssel foglalkozó mérnök és nemzetközileg elismert szakember, egyúttal a Falch Tervezőiroda tulajdonosa, tartalmas előadást tartott. Előadásához nagy számú ábrát, grafikonokat, színes tervezési térképek egész sorát mutatta be, amelyek mindegyike a Falch Iroda egy-egy munkájából származott. Kár, hogy a kiemelkedően tartalmas anyagot az előadó sokkal szerényebb előadói gyakorlata kissé rontotta.

Az előadás legelején a “Falch Irodáról” kaptunk egy nagyvonalú tájékoztatást; kiegészítve egy fóliáról vetített képpel, amely az iroda felépítését mutatta.

Ezt követően (megint csak ábrán) bemutatta nyolc osztrák településsel kapcsolatos munkálatok fontosabb adatait (név, összterület, hasznosított területek, és további jellemzők), majd ábrák, munkarészek egész sora került bemutatásra. Ebből néhányat magunk is megemlítünk.

a) Ábra a területi tervezés folyamatáról.

b) St. Anton település madártávlati bemutatása. Ugyanerről a területről ortofotofelvételek és ugyanott a digitális technika alkalmazásának bemutatása.

c) Karres település 1:1000 ma. digitális térképe (csak síkrajzi).

d) Landeck település 1:5000 ma. térképe. Ugyanerről a településről színes, a művelési ágakat bemutató térkép, továbbá színes tájfejlesztési térkép.

e) Röggen település területfejlesztési koncepciójának bemutatása, térképek, ábrák, továbbá grafikonok a foglalkoztatottságról.

f) Faggen nevű település bevételeinek és kiadásainak időbeni alakulása a terület-, és településfejlesztés eredményeképpen.

Figyelmet érdemel a szállítástervezés saját (ötpólusú) kapcsolatrendszerének frappáns bemutatása (7. ábra).

Végül Falch Friedrich előadásából megérdemli még a figyelmet a tervezés főbb követelményeinek (sajnos nem teljes) felsorolása is:

– dokumentáció,

– információk,

– a rendezés jelentősége,

– a fejlesztés segítése,

– a problémák, igények azonosítása,

– az önvezérlés,

– az érintett régió és a települések készségének megszervezése,

– problémaorientált hozzáállás,

– és végül értékelés, elemzés.

Összefoglalva, a következők állapíthatók meg.

A Mérnökök Napja elnevezésű rendezvény egyszerre volt alkalmas a mérnöki, és tervezési tevékenység társadalmi jelentőségének kiemelésére, továbbá egyes részterületek eredményeinek (törekvéseinek) megismerésére.

Különösen igaz ez a műszaki felsőoktatás, a területfejlesztés, az NKP és Nemzeti Térinformatikai Stratégia vonatkozásában. Bár az utóbbi előadással – a közvetlen publikálásra tekintettel – nem foglalkoztunk.

Conference of the Hungarian Chamber of Engineers and the Hungarian Chamber of Architects

F. Kassai
Summary

Three papers delivered on the occasion of the Engineer’s and Architects’ Day are summarized. Academician Detrekői outlined the international trends of the technical high level education, the experiences and future development concepts of the Technical University, Budapest. Dr. Müller Bernhardt presented some regional development guidelines applied in Germany, the experiences gained primarily in Saxony. Falch Friedrich, proprietor of an Austrian Planning Office made more projects in Austria known presenting a number of illustrations.

A Mérnökök és Építészek Napján, 1998. szeptember 18-án elhangzott közös előadás szövege

Tisztelt Konferencia!

A Mérnökök Napjául Széchenyi István gróf születésnapját választottuk, mert alkalmasnak tartottuk arra, hogy kifejezze a magyar mérnöktársadalom elkötelezettségét a Nemzet fejlődését eredményező törekvések szolgálata iránt.

Széchenyi István életművével méltán rászolgált erre, mivel közkinccsé tett gondolataival és cselekedeteivel utat mutatott számunkra is, hogyan kell felelősségteljes hozzáállással feltárni, elemezni a helyzetet, megfogalmazni a tennivalókat (felvázolni a stratégiát) és megvalósítani a célkitűzéseket, azaz alkotni.

Kossuth Lajos írta róla:

“…Ujjait a kor ütőerére tevé és megértette lüktetéseit; ezért, egyenesen ezért tartom én őt a legnagyobb magyarnak…”

A “kor ütőerén” tartani a kezünket Magyarországon nekünk, mérnököknek is felelősségünk. Különösen igaz ez a reformkorhoz oly nagyon hasonlító jelenlegi időszakra, hiszen legfontosabb feladatunk ma is a politikai, társadalmi, gazdasági rendszer hibáinak kijavítása, a polgári átalakulást, a piacgazdaság fejlődését gátló korlátok felszámolása. (Természetesen ma már nem a feudális rend léte a kiindulási helyzet.)

Feladataink között tehát meghatározó szerep jut helyzetelemző tanulmányok készíté-
sének, – szintézisekre épülve – tennivalók, stratégiák kidolgozásának, illetve megfelelően ütemezett programtervek megfogalmazásának. Fontos, hogy az említett stratégiák nemzeti jellegét tudatosan erősítsük és vállaljuk, mivel az így születő eredmények az euro-atlanti csatlakozási folyamatban a nemzeti érdekek érvényesítését támogatják.

Ezek a lépések ma – az információs társadalom küszöbén – nem kerülhetők ki az informatikai és az informatikával közvetlen kapcsolatban álló szakterületek vonatkozásában sem.

Előadásunkban a szoros informatikai kapcsolódásokkal rendelkező földmérési és térképészeti szakág aktuális és a tárgyhoz kötődő gondolkodásmódját, valamint legfontosabb feladatait szeretnénk megismertetni Önökkel. Nem tekintjük feladatunknak viszont a felmerülő fogalmak pontos definiálását, azok a kapcsolódó irodalomban megtalálhatók.

Ismeretes, hogy hazánkban az informatikával összefüggő feladatokat az Informatikai és Távközlési Kormánybizottság koordinálja. A bizottság által 1997-ben elfogadott Nemzeti Informatikai Stratégia, továbbá az információs társadalomra vonatkozó Kormányzati Stratégia az elkövetkező évekre prioritásokat fogalmazott meg, melyek már jól tükrözik a megirányzott hazai erőfeszítések irányát. Az említett dokumentumok biztató jelét adják annak, hogy az irányítás hangsúlyt kíván fektetni a fejlesztési folyamatok összehangolására. A nemzetgazdasági szintű, átfogó jellegű prioritások röviden a következők:

1. Fenntartható és versenyképes gazdasági növekedés hátterében a (gazdaságélénkítő) szabályozás.

2. Fejlett (európai szintű) polgári társadalom (kulcsszavak, fogalmak: szolgáltató állam, elektronikus ügyintézés, demokrácia).

3. Javuló társadalmi integráció az idevonatkozó kérdéskör (informatika elérhetősége, kultúra, szórakozás).

4. Tudásorientált társadalom tartozik e prioritás érdekkörébe (oktatás, kutatás, elektronikus írástudás fejlesztése).

5. Regionális infrastrukturális szolgáltató csomópont (fejlett telekommunikációs infrastruktúra) jelentheti a feltételrendszert.

6. Globális világban aktív részvétel; ez reprezentálja a háttérfeltételeket (EU-normalizált, fejlett informatika).

Ha most az újkeletű, közkedvelt kifejezéssel élve “ablakolunk” az említett prioritások alapján megindult folyamatokra, örömmel számolhatunk be arról, hogy nyolc jelentős és országos kitekintéssel bíró projekt megvalósítása van napirenden. Ezek a következők:

1. Nemzeti Térinformatikai Stratégia kidolgozása,

2. Országos Térinformatikai Adatház,

3. Nemzeti Kataszteri Program,

4. Települések, közlekedés és más ágazatok alaptérképei,

5. Földrészlet-mélységű információs rendszer,

6. Magyar Topográfiai Program,

7. Egységes Földrajzi Címregiszter,

8. Magyarország légi felmérése.

A felsorolt címekből érzékelhető, hogy valamennyi téma vagy kimondottan földmérési, térképészeti vonatkozású vagy ilyen elemekkel rendelkezik. Ez a tény önmagában jól tükrözi a földmérés, térképészet multiszektorális jellegét, de utal arra is, hogy miért tekintjük az állami alaptérképek, illetve a földmérési és térképészeti állami alapadatok előállítását infrastrukturális feladatnak.

Ez magyarázza azt is, hogy jelen előadásunk, mely címe szerint a Nemzeti Térinformatikai Stratégia és Nemzeti Kataszteri Program kapcsolatát van hivatva bemutatni, miért kerülhetett a mai konferencia napirendjére. Meggyőződésünk ugyanis, hogy a mérnöktársadalom tisztelt tagjai zömében olyan szakterületen tevékenykednek, ahol az állami alaptérkép valamelyik vállfaja megjelenik, minimum a koordináta, mint alapadat szerepet kap, és ahol a különböző tematikus elemeket – értéknövelő tényezőként – ezen infrastrukturális alapra építik rá.

Egy kis kitérővel itt érdemes megvilágítani azt az örök dilemmát okozó kérdéskört, miszerint hogyan határolható el egymástól az állami alapadat (kötelező tartalmi eleme az állami alaptérképeknek) és a tematikus adat (opcionális eleme vagy nem is tartozéka az állami térképeknek)? Azt kell mondjam, hogy szinte csak ökonómiai megfontolások dominálnak a határ meghúzásában. Mire van, illetve mire nincs pénze az állami alaptérkép előállításáért felelős földművelésügyi és vidékfejlesztési tárcának, illetve a Honvédelmi Minisztériumnak? Természetesen a szakmai szempontokat törvény és miniszteri rendeletek rögzítik, de ezek mögött az az elv motivál, hogy lehetőleg olyan térképi adattartalom és pontosság kerüljön meghatározásra, mely szinte valamennyi további felhasználó (állami és nem állami) számára közös érdek. Ezek eloállítását azután
jelentős részben a központi költségvetés megfinanszírozza. Az ezeken felüli, esetenként sajátos igények kielégítésére az állami földmérés és térképészet nem rendelkezik anyagi erőkkel.

Az ideális természetesen az lenne, ha valamennyi felmerülő adat gyűjtése, rögzítése, koordinálása, egységesen szervezett adatbázisban történhetne, de ezt csak nagyon távoli célként lehet ma még megfogalmazni. Lényegét tekintve ez is stratégiai kérdés!

Visszatérve az informatikai stratégia prioritásai alapján indított, előzőekben felsorolt projektekhez, láthattuk, hogy első helyen a Nemzeti Térinformatikai Stratégia kidolgozása szerepel. Beszámolhatok arról, hogy a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium támogatásával e tárgyban idén döntés-előkészítő stratégiai tanulmány készült a Miniszterelnöki Hivatal, majd az Informatikai és Távközlési Kormánybizottság részére.

A szakmai munkában az irányító bizottság egyik tagjaként részt vettem ugyan, de arra nincs felhatalmazásom, hogy a tanulmányt részleteiben ismertessem. Ezért az előadásban a földmérési és térképészeti szakterületnek a stratégiai tanulmány készítése során képviselt álláspontját szeretném ismertetni.

Ismeretes, hogy a térinformatika az informatikának azon részterülete, amely a nagyértékű geometria adatállomány mellett – integrált módon – nem grafikus (nem geometriai), tehát leíró, más néven “attribútum”-adatokat is kezel. A geometriai adatok gyűjtése, kezelése sajátos eszköztárat igényel (geodéziai alapponthálózatok, földmérés, műholdas helyzetmeghatározás, távérzékelés). A geometriai, a leíró adatok előállítása, rendszerezése több szakág harmonikus együttműködését feltételezi. Ez az összetettség és együttműködés indokolja elsősorban a térinformatika különleges státuszát az informatikán belül, és teszi elkerülhetetlenné a térinformatikai stratégia megfogalmazását, majd következetes végrehajtását.

Szakterületünk, a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter ágazati irányításával, a muködő földmérést, térképészetet, távérzékelést, földügyi szakigazgatást (ideértve a földhivatalokat, a FÖMI-t) képviseli. Tevékenysége kiterjed az ingatlan-nyilvántartásra, a földvédelemre, a földértékelésre, a földmérési szakfelügyeletre, a regionális, valamint a központi térképtári feladatokra, a légifényképezés koordinációjára, a távérzékelési központ működtetésére, az államhatár földmérési feladataira, a szakági kutatásra és fejlesztésre stb., hogy csak a legfontosabbakat említsem.

A hazai és nemzetközi tudományfejlődés trendjeit követve 1993-tól szakágunkat érintően modernizációs programot hajtunk végre, amely magába foglalja

– a szabályozás reformját (jogszabályok, szabványok, szakmai szabályzatok);

– a munkafeltételek radikális javítását, korszerűsítését (elhelyezés, korszerű mérőeszközök és -rendszerek);

– a számítógéppel támogatott ügyintézés és szolgáltatás kialakítását;

– a digitális térkép-előállítás és -kezelés technikai, technológiai feltételeinek megvalósítását, működtetését;

– a telekommunikációs csatornákon történő elektronikus ügyintézés és szolgáltatás megvalósítását;

– az euro-atlanti követelményekkel harmonizáló szakmai alrendszerek kialakítását, és összehangolt működtetését;

– a szakemberek és az utánpótlás oktatásának, továbbképzésének témakörét.

A felsorolt címszavak igen kiterjedt fejlesztési területet fednek le, amelyek anyagi forrását PHARE-támogatás, bilaterális segélyprogramok, célorientált központi és önkormányzati költségvetési előirányzatok, OMFB-projektek, űrkutatási intézményfinanszírozás, kormánygaranciával támogatott hitel biztosítják.

A stratégiai tanulmány készítésekor alapvető fontosságúnak tekintettük, hogy a megkezdett modernizációs program szerves része lehessen a Nemzeti Térinformatikai Stratégiának. Így a stratégiának a tanulmányban javasolt specifikus céljai szoros kapcsolatban állnak a szakterületi modernizációs programmal, a fejlesztési folyamattal. Ezek a következő célkitűzéseknél különösen tetten érhető (az első mondat a célkitűzés címét ismerteti):

a) Az állampolgároknak nyújtott szolgáltatás fejlesztése

A földhivatalok és a FÖMI által nyújtott közigazgatási szolgáltatások fejlesztésével számítógépes adathordozón új típusú termékek megjelentetése.

b) Az EU rendszerébe való beilleszkedés elősegítése

Példaként említhető az agrártámogatások ellenőrzési rendszerének EU-konform kialakítása, mely nem nélkülözi – az ország lefedését több kategóriában is biztosító – digitális térképműveket.

A kategóriák között időlegesen az egyszerűsített, ún. váztérképek is szerepet kaphatnak a komplex változatnak magas anyagi és időráfordítási igényeire való tekintettel.

c) A térinformatikát kiszolgáló és kapcsolódó folyamatok áttekinthetőségének növelése

A minőségügy nemzetközi normákkal összhangban történő kialakítása mind az intézményhálózatot, mind pedig az adatgyűjtést végző vállalkozói szférát érintően fontos kérdés.

Ide tartozó összefüggés az is, hogy a közigazgatási folyamatokba való beillesztés igénye a térinformatikai termékekkel szemben egy fontos követelményt, nevezetesen a hasznosság követelményét fogalmazza meg. Ez visszautal arra az egyik alapkérdésre, melyet az előzőekben már említettem, nevezetesen, hogy hol húzzuk meg a határt az állami alaptérképek kötelező és opcionális adattartalma között.

d) Vállalkozók bevonása a térinformatikai szolgáltatások teljesítésébe

A földügyi szakigazgatás terén változatlanul azt képviseljük, hogy az adatbiztonság (ideértjük az ingatlan-nyilvántartás tartalmával összefüggő tulajdonosi biztonság garanciáit is), megköveteli a stratégiai feladatok állami kézben tartását. Emellett az adatgyűjtési folyamatokban (pl. földmérés) változatlanul helyet kapnak a vállalkozók is.

e) A befektetések és a bevételek egyensúlyának biztosítása

Az infrastrukturális állami beruházások (a térinformatika is ez) megtérülése hosszú távú, anyagiakban nem is mindig kimutatható tényező. A földügyi szakigazgatásban keletkező szolgáltatási bevételek tekintetében következetesen folytatható az eddigi gyakorlat, mely szerint az alapadat-szolgáltatás bevétele újabb alapadat előállítási célokat szolgál. Ennek mértéke a szolgáltatási kör bővítésével növelhető, így a földhivatalok az önfinanszírozás közelébe kerülhetnek.

f) A közigazgatásban dolgozók munkájának segítése

A földügyi szakigazgatás számítógépesítése terén jelentős eredményekről adhatunk számot. Az ingatlan-nyilvántartás szöveges részei tekintetében az elektronikus ügyintézés országosan teljeskörű. A fővárosban a később megkezdett fejlesztés miatt némi csúszás mutatkozik.

A közeljövőben megteremtődnek a feltételei a teljes tartalom (térképi is) elektronikus kezelésének. Hasonlóan beüzemelés alatt áll a földhivatalokat összekötő intranethálózat is, mely az ügyintézői munkában és a szolgáltatások tekintetében is forradalmi változásokat hoz. Az üzemszerű működésnek ma már csak anyagi korlátai vannak. Számítunk arra, hogy az új tárcavezetés pozitív hozzáállása révén ez az akadály rövidesen elhárul.

g) Végül a folyamatosság biztosítása a menedzsmentben

A földügyi szakigazgatás területén a fejlesztésben a neutrális szakmapolitika folyamatosan érvényesülhetett. Ennek 1989 óta jelentősen megnövekedtek az esélyei, ugyanis akkor a szakmai irányítás mellé a minisztériumba került a földhivatalok költségvetési irányítása is (ez korábban a megyei tanácsok hatáskörébe tartozott).

A továbbiakat tekintve az egyik nagy kihívás az, hogy a számítógépes rendszerek üzembiztos működtetésének feltételrendszerét meg kell teremteni (gépek elavulása, tartalék berendezések, folyamatos karbantartás, további fejlesztések). A szakemberképzés folyamatossága is meghatározó szempont, ennek máig kialakult – egyébként igen jó – megoldásai bővítésre szorulnak.

A Nemzeti Térinformatikai Stratégia (NTS) javasolt célkitűzései – látható módon – hordozzák szakterületünk fejlődésének eredményeit, továbbépítve, továbbgondolva azokat. De nem ettől lesz fontos dokumentum az NTS, hiszen ezt egy szakági stratégiában is elegendő lenne megfogalmazni (van is ilyen). Az NTS akkor tölti be funkcióját, ha integráns módon kezeli a kapcsolódó szakágak térinformatikában érintkező felületeit, koordinálja, összehangolja azokat. A mi szakterületünk a térinformatikai rendszer geometriai rendjét teremti meg azáltal, hogy geodéziai alaphálózatokat hoz létre és tart fenn, permanens GPS-referenciapontot üzemeltet, állami alaptérképeket készíttet és gondoz, szolgáltatásaival igyekszik széles körű igényeket kielégíteni. A térképek tematikus tartalma (területrendezés, közműnyilvántartás, birtokfejlesztés) ezekre az alapokra épülhet, és ez már multiszektorális feladat, ami természetesen kölcsönhatásban van a földmérési és térképészeti szakterület létével, fejlődésével is. Itt jegyzem meg, hogy az állami topográfiai térképek irányítási feladatait – a vonatkozó törvény értelmében – megosztva látja el a honvédelmi és az agrártárca. Ez az együttműködés szerves részét képezi a leendő NTS-nek.

A következőkben a Nemzeti Informatikai Stratégia másik folyamatban lévő projektjének a Nemzeti Kataszteri Programnak az előzményeiről és célkitűzéseiről, továbbá stratégiai összefüggésekről esik szó. Ennek bemutatására dr. Niklasz László munkatársam vállalkozott.

A birtokfejlesztés és a kataszter a fenntartható fejlődés infrastrukturális eszközei

A témakör bevezetéseként szeretném megismertetni Önöket azokkal a nemzetközi trendekkel, illetve hazai helyzetképpel, ami megkönnyíti a föld- és egyéb ingatlanok nyilvántartása és a kataszteri térképezés szerepének megértését a fenntartható gazdasági fejlődés biztosításában, illetve rávilágít a Nemzeti Kataszteri Program szükségességére.

Kihívások a vidéki területeken

Az Európai Unió területének több mint 80%-a (Magyarországon ez az arány 85%), lakosságának pedig több mint egynegyede jut a vidéki térségekre. Ugyanakkor a vidéki térség fokozódó nyomásnak van kitéve, amely egyébként is érzékeny egyensúlyát veszélyezteti. Emiatt az EU-ról szóló szerződés 130 a) cikkelye értelmében az uniónak törekednie kell “a különböző régiók fejlettségi szintje közötti különbségek, valamint a leginkább hátrányos helyzetű térségek – közöttük a vidéki térség – elmaradottságának csökkentésére”.

A gazdasági szerkezet gyengülése – mindenek előtt a mezőgazdasági jövedelemszerző tevékenység visszaszorulása következtében –, a demográfiai egyensúly hiányából következő elnéptelenedés veszélye, a fiatal generáció elvándorlása, továbbá a lakosság elöregedése azon szolgáltatások leépüléséhez vagy megszunéséhez vezet, amelyek nélkülözhetetlenek a megfelelő életminőség szempontjából. A felsoroltak tartoznak azon fő problémák közé Európában és hazánkban, amelyekkel a vidéki térségeknek szembe kell nézniük.

A Cork-i nyilatkozat

Az EU Bizottsága 1996 őszén “Európai vidékfejlesztési konferenciát” rendezett, hogy elemezzék Európa vidéki térségei fejlesztésének jelenlegi és jövőbeni feladatait. A konferencia számos elvárást, illetve ajánlást fogalmazott meg. Ebből, a teljesség igénye nélkül a következőket emelem ki:

• vidéki térség folyamatos fejlesztése legyen elsődleges szempont az unió számára,

• alkalmazzanak olyan integrált, több ágazatra kiterjedő koncepciót az unió összes vidéki térségére, amely megtartja a koncentráció alapelvét, ugyanakkor eltérő mértékű kofinanszírozást arányokat irányoz elő,

• törekedni kell a folyamatos fejlődés fenntartására annak érdekében, hogy Európa vidéki térségeinek minősége és vonzereje fennmaradjon,

• javítani kell a regionális és helyi hatóságok irányítási képességét, kapacitásainak hatékonyságát megfelelő továbbképzéssel, muszaki segítséggel, partnerkapcsolattal, tapasztalatcserével, stb.

A felsorolt javaslatok beépítésre kerültek az EU struktúrapolitikájába.

Az Európai Unió struktúrapolitikájának célrendszere

A célrendszert hét témakörbe csoportosították, ebből a térinformatikai infrastruktúra-fejlesztés szempontjából érdekes, két célt emelek ki:

– a strukturálisan elmaradott régiók fejlesztése, gazdasági felzárkóztatása (1. sorszámú cél),

– a vidéki (falusi) területek fejlesztése (5.b. sorszámú cél).

Az előzőekben megfogalmazott 5.b. cél megvalósítása az EU strukturális alapokból történő társfinanszírozással lehetővé teszi a vidéki térségek fejlesztésének és struktúra kiigazításának jelentős mértékű támogatását. A támogatás feltétele az adott térség 5.b. támogatási célterületként való elfogadottsága. Ennek bizonyításához föld- és térinformációkra is szükség van.

Az említett célkitűzés keretében az intézkedések főleg a vidéki térségek alternatív tevékenységeire irányulnak, melyek közül kettőt emelek ki, ezek:

– infrastruktúra kiépítése,

– falufelújítás és tájépítészet.

Az EU Bizottsága agrárkérdésekért felelős DG VI. és DG XVI. főigazgatóságainak tevékenységével összhangban megállapítható, hogy a vidékfejlesztési program a regionális fejlesztéspolitika, valamint az agrárpolitika alapvetéseit kell egyesítse.

Az előzőekből kitűnik, hogy a fenntartható fejlődés érdekében kiemelt szerepet kap a vidékfejlesztés. Ez nemzetközi tendenciaként is megállapítható.

1. A földprivatizáció befejezése, illetve a még nem tisztázott tulajdonosi viszonyok – pl. részarány-földkiadás – gyors lezárása.

2. Az agrárstatisztika és ezen belül a földügyi statisztika meg kell feleljen az EU-belépéshez szükséges adatok gyűjtési és értékelési rendszerének.

3. A földpiac megteremtéséhez szükséges jogi és szakmai feltételek megteremtése, ami többek között magába foglalja a földdel kapcsolatos jogszabályok összehangolását, továbbá a földértékelés korszerűsítését, birtokrendezés bevezetését, működő földhitel és jelzálog intézményrendszert, mint a mezőgazdaságba bevonandó beruházói tőke biztosítékait.

4. Szabványosított tervezési eljárási rendszer bevezetése a regionális fejlesztési tervek, mint a vidékfejlesztés alapterveinek kidolgozásához. Különösen fontos a mezőgazdaságban meggyökereztetni azokat a környezeti standardokat, amelyek lehetővé teszik a fenntartható ökológiai egyensúly megteremtését.

A földügyi igazgatás szerepe a fenntartható fejlődésben

Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (UN/ECE) felismerve a földügyi igazgatás fontos szerepét a vidékfejlesztés megvalósításában – különös tekintettel a társadalmi és gazdasági átalakulás alatt lévő országokra – létrehozta a földügyi igazgatás európai intézményei vezetőinek fórumát (MOLA). A fórum által kiadott irányelvek a földügyi igazgatás szerepét a következőkben határozták meg:

az a folyamat, ami az ingatlantulajdonláshoz, földértékeléshez és -használathoz fűződő információkat rögzíti, terjeszti és erőforrásként kezeli. A földügyi igazgatás magába foglalja a föld és egyéb ingatlanok nyilvántartását, a birtokrendezést, a földértékelés és -használat irányítását, továbbá egy földinformációs rendszer vezetését a fenntartható fejlődés érdekében.

Ez a meghatározás teljesen lefedi a hazai földügyi igazgatás intézményrendszerét. Tehát elmondhatjuk, hogy ez a szervezeti struktúra megfelel az európai elvárásoknak.

Szakmai oldalról közelítve az említett szakterületeket kiszolgáló földinformációs rendszer, ami magába foglalja természetesen az ingatlanok térképi adatait – az ún. kataszteri térképezés eredményét – is, kitűnő lehetőséggel szolgál arra, hogy a döntéshozók azonosíthassák azokat a kérdéseket és problémákat, amelyek a földügyi politika kialakításához és megvalósításához kapcsolódnak. Az említett földinformációs rendszer hazánkban a földügyi igazgatás szakhatósági intézményrendszerének – a földhivatali hálózatnak – keretében működik, és többek között a következő folyamatok megfigyeléséhez, ellenőrzéséhez, illetve megvalósításához nyújt segítséget:

• földrészletek területnagyságának nyomon követéséhez, pl. a túlzott feldarabolódás megakadályozására,

• földrészletek alakjának és lejtésének vizsgálatához, hogy megelőzzük gazdaságtalanul művelhető parcellák, vagy nem megfelelő út- és vízelvezető rendszerek kialakítását,

• földtulajdoni jogok újbóli átruházásához – földrészletmegosztás, birtokrendezés, földújraosztás útján –, hogy ezáltal is támogassák a szociális és gazdasági jellegű politikai döntéseket,

• földhasználat folyamatos nyomon követéséhez és ellenőrzéséhez,

• olyan ellenőrzések és intézkedések meghozatalához, amelyek szociális program keretében pl. kezdő mezőgazdasági vállalkozók földhöz való jutását célozzák,

• földminősítési és -értékelési adatok folyamatos karbantartásához, földpiac kialakulásának, illetve földhitel és jelzálog intézményrendszer működésének támogatására,

• állami földalap létrehozásához, közérdekű és -hasznú célok megvalósítására, pl. gyengébb termőképességű, vagy belvizes területek cseréje,

• térképi alapok biztosításához, infrastrukturális beruházások, területfejlesztés és -rendezés stb. céljára.

Összefoglalva a földügyi igazgatás intézményrendszere egyik oldalról a föld- és egyéb ingatlanokhoz fűződő jogok, tények és egyéb szakadatok regisztrálásával és szolgáltatásával a piacgazdaság működéséhez szükséges alapadatokról gondoskodik, másik oldalról pedig az alaptérképek – mint földrajzi infrastruktúra – révén olyan egységes geometriai rendet biztosít az országban, ami lehetővé teszi az információknak földrajzi helyhez kötését, a gazdasági döntések, folyamatok és azok hatásának térbeli nyomon követését, elemzését, és ezzel a fenntartható fejlődés alapeszközrendszere részének tekinthető.

NKP szerepe, feladatai a társadalmi és gazdasági átalakulásban

Gazdasági átalakulás és annak következményei

Az 1980-as évek végétől kezdődően jelentős társadalmi és gazdasági változások következtek be hazánkban, amelyek következtében alapvetoen megváltoztak a tulajdonviszonyok, és ez természetesen kihatott az ezt regisztráló földhivatali nyilvántartások működtetésére, a velük szemben támasztott követelményekre is.

A gazdasági átalakulást kísérő földprivatizáció Magyarország területének több mint felét 5 700 000 hektárt érinti. Megvalósítása során 1 500 000 új tulajdonosnak a nyilvántartásba való bejegyzésére került sor, továbbá ki kellett mérni és térképezni több mint 2 300 000 új földrészletet. A földprivatizáció során keletkezett új földrészletek az ország területén teljesen szétszórtan helyezkednek el, és lehetetlenné teszik a korábbi földmérési (kataszteri) alaptérképek aktuális állapotban tartását. Ez azt jelenti, hogy nagymértékű térképfelújításra van szükség.

Megállapítható továbbá, hogy a gazdasági átalakulással a korábbi – manuálisan nyilvántartott – földhivatali információhalmaz jelentősen bovül, amire tekintettel kell lenni a későbbiekben. Növeli továbbá az ingatlan-nyilvántartási bejegyzések számát a fellendülő hitelélet, amelyben egyre inkább az ingatlan a zálog tárgya.

Az előzőek következtében a földhivatalok ügyiratforgalma mintegy 50%-kal (jelenleg évente 2 200 000), a szolgáltatási feladataik pedig 60%-kal nőttek. Ebből is megállapítható, hogy a földügyi igazgatás intézményrendszere működésével szemben támasztott igények jelentősen növekedtek.

Tulajdonviszonyok, föld- és ingatlanpiac alakulása

A korábbi társadalmi rendszerben gyakorlatilag nem létezett föld- és ingatlanpiac, ugyanis az ingatlanok mintegy 14%-a volt csak magántulajdonban, és az ingatlanforgalom lényegében az ingatlanok e csekély hányadára vonatkozott.

Manapság, amikor az átalakulás során magánszemélyek milliói (az ingatlanok mintegy 50%-a van magántulajdonban) rendelkeznek átruházható föld- és egyéb önálló ingatlannal, a földhivatalok szerepe megváltozik. A regisztráció jellegű hivatali tevékenységet a hatékony szolgáltatói tevékenység kell felváltsa, ami számos olyan tranzakcióval van összefüggésben, amelytől a piacgazdaság hatékony működése függ.

Az előzőekből következik, hogy a földhivatalok a megnövekedett és megváltozott feladataiknak a jövőben csak úgy tudnak megfelelni, ha egy, a működésük korszerűsítését célzó program mellett, a legkritikusabban jelentkező szakmai feladatok megoldását is napirendre tűzik.

Mi tehát a szerepe és feladatai a kataszteri programnak?

A kataszteri program szerepe az, hogy a földügy és térképészet területén az elmúlt több mint negyven évben felhalmozódott problémákat összefogja, ezeket megkísérelje egymással összhangban kezelni, és a szükséges pénzforrások rendelkezésre állásának függvényében a legérzékenyebb területeken a megoldásban jelentős elorelépést érjen el.

1. A földmérési alaptérképek – hagyományos nevükön kataszteri térképek – felújítására és digitális átalakítására, a földprivatizáció következtében megváltozott tulajdonviszonyok hiteles rögzítése, és ezzel együtt a nemzetgazdaság számára szükséges térinformatikai infrastruktúra biztosítása érdekében. A feladathoz kapcsolódóan az EU-csatlakozás várható időpontjáig (2002) az egész országra vonatkozóan létre kell hozni az ún. földrészlet-mélységű információs rendszer térképi alapjait. Ez a rendszer az EU integrált mezőgazdasági igazgatási és ellenőrzési rendszere (IACS) – ami a támogatási rendszer része – számára szükséges földügyi és földrajzi információkat kell szállítsa. Létrehozása nagy kihívás a szakterület számára!

2. Az ingatlan-nyilvántartás számítógépes rendszerének továbbfejlesztésére. Mint az előadás első részéből már ismeretes, az ingatlan-nyilvántartás tulajdonilap-adatokat kezelő részének számítógépesítése befejeződött, az informatikai rendszerben eddig mintegy 9 000 000 ingatlan adatait rögzítették és kezelik. Folyamatban van a tulajdoni adatokat a térképi adatokkal együtt, integráltan kezelő rendszer változat (TAKAROS) bevezetése, továbbá a földhivatalokat összekötő telekommunikációs hálózat (TAKARNET) éles üzemre való átállítása. A földügyi információk kezelését biztosító alapinformatikai infrastruktúra tehát rendelkezésre áll. A továbbfejlesztés azt célozza, hogy az ügyfelek – állampolgárok és egyéb felhasználók – a tulajdoni és a térképi adatokhoz a hálózaton keresztül nem csak a földhivatalokban férhessenek hozzá, ami kulturáltabb és gyorsabb ügyintézést és szolgáltatást eredményez.

3. A földminősítés és -értékelés rendszerének felülvizsgálatára, a földpiac, továbbá a földhitel- és jelzálog-intézményrendszer zavartalan és piacgazdasági körülmények között való működésének biztosítása céljából.

4. A birtokrendezés támogatására, a gazdaságosan művelhető léptékű földrészletek, illetve családi gazdaságok kialakításának támogatására, a vidékfejlesztés részeként.

5. A topográfiai alaptérképek megújításának és digitális átalakításának előkészítésére, ugyanis az operatív munkavégzést egy külön projekt keretében (Magyar Topográfiai Program) tervezik megvalósítani. A projekt célja, hogy a területfejlesztés és -rendezés, és a vele szoros kapcsolatban lévő vidékfejlesztés céljára korszerű és aktuális térképi alapokat biztosítson.

6. Emberi erőforrás-fejlesztés támogatása a szakterület számára.

Az NKP és az NTS kapcsolata

Ha tehát a Nemzeti Kataszteri Program célkitűzéseit összevetjük a Nemzeti Térinformatikai Stratégia tervezetében is megjelenő olyan célokkal, amelyek a formálódó Nemzeti Informatikai Stratégiában megjelenőkkel relevánsak, akkor megállapíthatjuk, hogy akár a fenntartható gazdasági növekedés feltételeinek biztosítása, akár a szolgáltató állam ideájának megvalósítása, akár az élet minőségének javítása – a vidékfejlesztés támogatásán keresztül –, továbbá a tudásorientált társadalom polgárainak képzése, vagy a globlális folyamatokban való részvétel tekintetében, a földügyi-térképészeti szakterület a vele szemben támasztott követelményeknek meg kíván felelni. Ahhoz, hogy ez megvalósítható legyen, naprakész ismeretekkel rendelkező és elkötelezett mérnökök alkotó tevékenységére van szükség, amelyben a mérnöktársadalom legkülönbözőbb területein dolgozó mérnökök, a földmérőtől kezdve, az építő- és építészmérnökön keresztül az agrármérnökig – a felsorolás természetesen nem teljes – aktív együttműködése szükséges.

Úgy gondolom, hogy a Mérnökök és Építészek Napja is ezt szimbolizálja a nagy előd, Széchenyi örökségét szem előtt tartva, amelynek értelmében a nemzet felemelkedése nem nélkülözheti a mérnökök közös gondolkodását és tenni akarását.

The National Cadastral Programme As Reflected in the National Spatial Data Strategy

G. Apagyi – dr. L. Niklasz
Summary

A Magyar Földmérő és Térképész Vállalkozások Egyesülete (MFTVE), az 1997. évi salgótarjáni sikeres rendezvény után – az MFTTT-vel közösen – idén is megszervezte a földmérő vállalkozások fórumát. A rendezvény Balatonalmádiban, a Hotel Aurórában, 1998. október 8–10. között került lebonyolításra.

Az első, 1997. évi fórum aktualitását a Nemzeti Kataszteri Program akkor várható beindítása, az előminősítési és bírálati rendszer kialakítása, valamint a DAT-szabályzat gyakorlati bevezetése adták.

Az elmúlt egy év alatt, az NKP keretében több település állami földmérési alaptérképének készítése kezdődött meg. A pályáztatásoknak, az előminősítéseknek, a pályázatok
elbírálásának, valamint a DAT szerinti munkavégzésnek első gyakorlati tapasztalatai már megfogalmazhatók, értékelhetők, megvitathatók. Az idei rendezvény elsősorban ezen tapasztalatok megvitatásának adott fórumot.

A rendezvény első napján az MFTVE megtartotta közgyűlését, melyen a vezetőség beszámolt az elmúlt év munkájáról és gazdálkodásáról. A közgyűlés néhány észrevétel és módosító javaslat után elfogadta a beszámolókat, illetve az MFTVE következő évi munkatervét, valamint gazdálkodási tervét. Ezt követően az MFTVE tagsága megvitatta az egyesület tevékenységének eredményeit, és közös állásfoglalást fogadott el az NKP eddigi tapasztalatairól. A tagság egyetértett abban, hogy a következő napi fórumon a közgyűlésen elfogadott állásfoglalás ismertetése kerüljön, megadva ezzel a fórum irányát és alaphangulatát.

Az október 9-i fórumot Bartos Ferenc, az MFTTT főtitkára és dr. Gross Miklós, az MFTVE elnöke nyitották meg. Az első előadó Koppánné dr. Kertész Margit, országgyűlési képviselő volt, aki “A földkiadások lezárásával, illetve a birtokrendezéssel kapcsolatos gondolatok, különös tekintettel a Nemzeti Földalap várható szerepére” címmel tartott előadást. Ismertetőjében kitért arra, hogy a politika és a nemzetgazdaság milyen aktuális feladatok elé állítja a szakmát, milyen elképzelések mentén kívánják megvalósítani a birtokrendezést és a vidékfejlesztést, milyen feladatok várhatók a tervezett EU-csatlakozás kapcsán. Az előadásnak különleges aktualitást adott a néhány nappal korábban, az ingatlan-nyilvántartás és a kataszter szétválasztásának újbóli felvetése. A többség nagy megnyugvással és egyetértéssel fogadta az előadó határozott kiállását az integrált rendszer fenntartása mellett.

A fórum második előadójaként dr. Niklasz László, az NKP miniszteri biztosa “A Nemzeti Kataszteri Program tapasztalati és jövője” című előadásában rövid tájékoztatást adott az NKP keretében futó három kiemelt feladatról:

– a földmérési alaptérképek felújítása,

– az ingatlan-nyilvántartás továbbfejlesztése,

– a programhoz kapcsolódó oktatás-továbbképzés

helyzetéről. Az alaptérképek felújítása vonatkozásában megállapította, hogy a pályázati eljárás, a térképkészítés végrehajtása teljes körűen szabályozásra került, a résztvevők együttmuködését és feladatait rögzítő új FVM-utasítás kiadásával. A feladat további megvalósításának csak a rendelkezésre álló pénzforrás szabhat határt.

Az ingatlan-nyilvántartás továbbfejlesztése vonatkozásában utalt arra, hogy továbbfejlesztésre és nem eszközfelújításra, vagy pótlásra kell használni a pénzforrást, ezért mindent el kell követni, hogy a döntéshozók a fejlesztéshez szükséges pénzforrásokat biztosítsák. Az előtte szóló képviselő asszonnyal együttmuködve mindent el fognak követni annak érdekében, hogy ezt a döntéshozókban tudatosítsák. Az oktatás-továbbképzés támogatásával kapcsolatosan kihangsúlyozta az előadó, hogy az erre fordított pénzeszközök rövid időn belül megtérülnek, ezért érdemes erre fordítani.

Azt az általános tapasztalatot fogalmazta meg továbbá, hogy az NKP beindításával keltett kihívásnak való megfelelés jót tesz a földmérő szakmának, különös tekintettel az EU-csatlakozást követő piacnyitásra és versenyre.

A miniszteri biztos kitért arra is, hogy az új kormány programja is számol az NKP-val. A programmal szemben támasztott elvárások ugyanakkor túlmutatnak az említett három feladaton, és a program eredeti célkitűzéseinek felelnek meg. Ezek megvalósításához azonban pótlólagos pénzforrásra van szükség, aminek a megszerzése a tárca részéről, vidékfejlesztési feladatkörrel bővülve reálisnak tűnik. Az eloadó örömmel nyugtázta, hogy a Képviselő Asszony felvállalta a földügyi szakterület szakmai érdekeinek képviseletét a politikai döntéshozók szintjén. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy csak összefogással, az MFTTT, az MFTVE és a kamara földmérő-térképész tagozata együttműködésével lehet az alapot megteremteni ahhoz, hogy a szakterületet politikai szinten képviselni lehessen. A földügyi igazgatási szakterületet pedig menedzselni szükséges, ugyanis ne gondoljuk azt, hogy helyettünk mások megoldják problémáinkat.

A két előadást követő hozzászólások megerősítették, hogy a szakmának szüksége van megfelelő politikai képviseletre, a szakágazatot menedzselni képes vezetésre és szakmailag jól felkészült vállalkozókra. Nem kevésbé fontos ezen szereplők összehangolt, szervezett együttműködése, egy jó értelemben vett szakmai lobbi működtetése.

A következő előadó Cseri József ezredes, az MH Térképészeti Hivatal főigazgatója volt, aki “A katonai térképészet aktuális feladatai a NATO-csatlakozással kapcsolatban” című eloadásában átfogó ismertetést adott aktuális és várható feladataikról. Külön kitért a Magyar Topográfiai Program előkészítésének helyzetére, várható fejleményeire, illetve a vállalkozások tervezett szerepére.

Cseri ezredes úr előadását követően Ponicsán Gábor, az NKP Kht. igazgatója adott részletes tájékoztatást a Nemzeti Kataszteri Program megkezdett munkáiról, a pályáztatások tapasztalatairól. Az előadás címe “A Nemzeti Kataszteri Program pályáztatási elvei és gyakorlata” volt. Ponicsán úr felhívta a vállalkozók figyelmét néhány tipikus hibára és hiányosságra, illetve arra, hogy a jövőben szigorítani fogják a pályáztatás tartalmi és formai előírásainak megítélését. Jövő évtől kezdődően nem lesz lehetőség hiánypótlások beadására a pályázatokhoz. A hallgatóság tájékoztatást kapott arról, hogy milyen települések pályáztatásának előkészítése van folyamatban. Az eloadásból megtudtuk, hogy a jövőben a Kht. digitális formában, interneten elérhető és ellenőrizhető módon, naprakészen követeli meg a digitális törzskönyvek vezetését. Ponicsán úr tájékoztatta a vállalkozókat, hogy a törvény értelmében a pályázó kérheti, hogy saját pályázatára vonatkozóan írásban is megkapja a bizottság véleményezését.

Dr. Mihály Szabolcs, a FÖMI igazgatója “A DAT alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatok és a várható fejlemények” címmel tartott eloadást. Ebben ismertette, hogy a FÖMI milyen fejlesztéseket hajtott végre, elmondta, hogy az NKP keretében elkészülő DAT-adatállományok konzisztenciavizsgálatát a FÖMI fogja végezni, az általa kifejlesztett szoftverrel. Ugyanakkor arról is tájékoztatta a hallgatóságot, hogy több cég is fejleszt olyan programot, melyek segítségével a vállalkozók is ellenőrizni tudják saját adatállományaikat.

A következő előadó Lacz Gábor volt, aki “A közműnyilvántartások szabályozásának helyzete” címmel tartott ismertetőt. Tájékoztatta a hallgatóságot, hogy a minisztériumok átszervezése révén ez a szakterület az FVM hatáskörébe került. A szabályozás kérdésében lényeges előrelépés évek óta nem történt. A Geodézia Rt. egy megbízás keretében javaslatot dolgoz ki a szabályozásra.

A fórum második napján Apagyi Géza foosztályvezető tartott előadást “A földmérés és térképészet szerepe és helyzete az új Földmuvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban” címmel. Az előadásban részletes tájékoztató hangzott el a szakágazat aktuális feladatairól, a földhivatali fejlesztési programokról és arról, hogy a földbirtok-politika és a vidékfejlesztés várhatóan milyen feladatok elé fogja állítani a szakágazatot. A főosztályvezető ismertette a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter 1/1998. (FVM É. 19.) FVM utasítását a Nemzeti Kataszteri Program végrehajtásában résztvevő szervezetek együttműködéséről.

A fórum következő előadója, Omaszta Sándor, “A földhivatalok szerepe az NKP-ban, a DAT-adatállományok fogadókészségének megteremtése” című előadásában tájékoztatást adott a földhivatalok NKP-ban végrehajtandó feladatairól és a feladatok ütemezéséről. Az előadó beszámolt a TAKAROS-program eredményeiről és a DAT-TAKAROS-kapcsolat megvalósításának tervéről, valamint arról, hogy a földhivatalok hogyan fogják kezelni a DAT-állományokat. Omaszta úr tájékoztatta a hallgatóságot, hogy ennek a problémának a megoldását a FÖMI kiemelt fontosságú feladatnak tartja.

Az utolsó előadás keretében Bartos Ferenc, mint az NKP Kht. műszaki igazgatóhelyettese, összefoglalta az NKP eddigi tapasztalataival kapcsolatos véleményeket, mint az MFTTT főtitkára tájékoztatta a fórum résztvevőit az MFTTT alapszabály módosítási terveiről és a decemberi küldöttgyűlés előkészítéséről.

Az MFTVE, a vállalkozói fórum alkalmával, közzétette értékelését a Nemzeti Kataszteri Program eddigi tapasztalatairól:

1. Az előminősítések rendszerét és alkalmazásának gyakorlatát alapvetően jónak és hasznosnak tartjuk, megfelelően védi a hazai földmérő-vállalkozások általános érdekeit. Ezen rendszer megváltoztatását jelenleg nem tartjuk indokoltnak.

2. A pályázatok elbírálásának gyakorlata ellen alapvető kifogás nem merült fel. Általános kérés volt a vállalkozók részéről, hogy az NKP Kht. adjon tájékoztatást a beérkezett pályázatok tipikus hibáiról annak érdekében, hogy a pályázók a jövőben jobban eleget tudjanak tenni a kiírók elvárásainak. (A vállalkozók ezen kérdésekre a fórumon választ kaptak.)

3. A kialakult árak vonatkozásában az egyesület megállapította, hogy az általános árszint idei árakon elfogadható, a nyertes árak vonatkozásában nem tapasztalható olyan mértékű eltérés, ami indokolná az eddigi árképzés alapvető megváltoztatását, illetve az árak mesterséges szabályozását.

4. Az MFTVE rendkívül fontosnak tartja, hogy az önkormányzatok a jövőben is támogassák és igényeljék az NKP folytatását. Ennek érdekében javasoljuk megvizsgálni annak lehetőségét, hogyan lehetne az önkormányzatok érdekeltségét határozottabbá tenni. Felvetődött, hogy az önkormányzati hozzájárulás mértékét lehetne rugalmasabban kezelni, illetve, hogy az önkormányzat a tényleges hozzájárulás mértékétől függően részesüljön a szakágazat szolgáltatásaiból.

5. A vállalkozók kérik, hogy kapacitásuk és piaci aktivitásuk jobb tervezhetősége érdekében kapjanak tájékoztatást arról, hogy milyen újabb települések pályázatainak kiírása várható. (Ezt a tájékoztatást a fórumon a vállalkozók megkapták.)

6. A vállalkozók fontosnak tartják, hogy a földhivatalok fel legyenek készítve az NKP keretében előállított és átadott DAT-adatállományok fogadására, az állami átvételi vizsgálat lefolytatására, az adatállomány változásvezetésére, illetve az ebből történő, DAT szerinti adatszolgáltatásra.

7. Az MFTVE fontosnak tartja, hogy a közmufelmérések és -nyilvántartások szabályozása mielőbb megtörténjen. Kérjük, hogy ez ügyben a szakágazat állami vezetése is aktívan vállaljon szerepet.

Az 1998. évi vállalkozói fórumot Bartos Ferenc úr zárta be.

A rendezvényen közel ötven résztvevő volt, mintegy harminc cég képviseletében. A fórum kellemes környezetben, a résztvevők aktív közreműködésével, jó színvonalon zajlott le. A szervezők szándéka és a résztvevők igénye alapján az MFTTT és az MFTVE 1999-ben is tervezi a fórum megrendezését.

Report on the Entrepreneurs’ Forum

dr. M. Gross
Summary

The Society of the Hungarian Surveying and Mapping Enterprises held its second forum October, 8-10, 1998. In the past year production of surveying basic map of more communities started in the frame of the National Cadastral Programme. The results, experiences gained up to now are evaluated, discussed.

Németh József, a Veszprém Megyei Földhivatal főtanácsosa

n = az objektumféleség töréspontjainak száma.

Az NKP oktatási program keretében feladatként kaptuk a területellenőrzés véleményezését, dokumentálással és elemzéssel összekapcsolva. A feladat végzése közben tett megállapítások az alábbiakban foglalhatók össze:

– Az ellenőrzés az ellenőrzésre szolgáló képlet bonyolultsága miatt hatékonyan csak programmal végezhető el.

– Az összefüggésben szerepel az egyes pontok rendűségének megfelelő variancia érték, ugyanakkor lábjegyzetként ott a kikötés (lásd DAT1 szabályzat 49. oldalát), hogy az össze-

– A középhiba számítására ajánlott képletben a húrok négyzetei szerepelnek. Ez a földrészletek határvonalán lévő töréspontok számától és elhelyezkedésétől függően (még valószínűsíthető elhelyezkedés esetén is) a kapott eredményt jelentősen befolyásolja – azonos alakú és nagyságú földrészleteknél is – (lásd a 6, 16 számokkal azonosított területek megengedett eltéréseit). Az utóbbi közel kétszerese az előbbinek.

Az (5.) bekezdés szerint, ha az objektumféleség felmért területe nem tesz eleget a korábban említett egyenlőtlenségnek, akkor ellenőrző mérést kell végezni az objektumféleség területére vonatkozóan. Tekintettel arra, hogy ez a gyakorlatilag 5 ezreléknek tekinthető megengedett eltérés a tapasztalatokat figyelembe véve rendkívül kicsinek tűnt, megvizsgáltam, hogy a közelmúltban digitálisan újfelmért területeknél hogyan alakult a nyilvántartott és a felmért területek különbsége %-ban kifejezve. A vizsgálatnál, a korábban is numerikusan felmért, majd digitálisan újfelmért Balatonfüzfő belterületének, valamint a korábban sztereófotós eljárással felmért Balatonalmádi zártkertjének a nyilvántartott, és a digitális újfelmérésből meghatározott területeit hasonlítottam össze. A vizsgálat eredményét az I. táblázat és a 2. ábra szemlélteti. A kimutatott értékek tájékoztató jellegűek, mert a beolvasztott földrészletek (számuk elenyésző) figyelmen kívül lettek hagyva, ugyanakkor a beolvasztó földrészleteknél ezek területnövelő hatása a 10%-os eltérést meghaladó földrészletek között ki van mutatva.

Mint a táblázatból megállapítható Balatonfüzfő esetében a földrészletek 67%-ánál, Balatonalmádiban pedig a földrészletek 87%-ánál kellene ellenőrző mérést végezni a földrészletek területére vonatkozóan. Úgy gondolom ez nem járható út. A szigorítással egyetértek, de a felmérés teljes mélységében. A területek megbízhatóságát elsősorban az elhatárolás lehetőleg tömbökre, vagy tömbcsoportokra vonatkozó, és a részletmérés elkezdését megelőző következetes számonkérésével, továbbá a részletmérés időszakos helyszíni ellenőrzésével lehet elérni.

– A (6.) bekezdés szerint, ha az ellenőrző méréskor mért terület és a felmért terület közötti eltérés abszolút értéke nem haladja meg a felmért terület középhibájának a háromszorosát, akkor a digitális térképi területet kell elfogadni. Előáll tehát az a furcsa helyzet, hogy szabatos elhatárolás esetén ugyanazoknak a töréspontoknak a kétszeri beméréséből származó koordináták felhasználásával számított területeknek nagyobb a megengedett eltérése, mint a nyilvántartott és az újfelmért területé. Figyelembe véve azt, hogy a nyilvántartott terület akár 100 évvel korábbi és azt követően szakaszosan elvégzett elhatárolásnak, pontatlanabb bemérésnek, grafikus területszámításnak az eredményét tükrözi, még változatlan határvonalak esetén sem indokolná a területek vonatkozásában a vizsgálatnál ezt a szigorúságot. Az egymásnak megfeleltetett földrészletek eredetben és jelenleg bemért határvonalainak azonosságáról a megengedett eltérések ezrelékben történő kifejezésével – úgy gondolom – nem beszélhetünk.

Változtatás nélkül a leírtak azt jelentenék, hogy a területeltérések vizsgálatakor a számított területek minimum 75%-ánál mutatkozna az objektumféleségek területére vonatkozó ellenőrző mérési igény, ami alatt természetesen terepi ellenőrzést kell érteni a tulajdonosok háborgatásával.

A fentebb leírtak miatt a Szabályzat területellenőrzési részének átgondolását javaslom, tekintettel a már folyamatban lévő felmérésekre. Úgy gondolom, hogy az F.7. Szabályzat 10.1. pontjának (15). bekezdésében a vizsgálat nélkül elfogadható területeltérés mértékére meghatározott 5% továbbra is alkalmazható lenne. Szigorítása esetén mindenképpen különbséget kellene tenni az újfelmérésre került terület eredeti térképeinek megbízhatósága szerint. Ezt az elvet alkalmazva a megengedett eltérés meghatározási módja is egyszerű különbség-képzésre redukálódhatna.

Regulation and Its Test or Disregarding the Principle “Facts Are Obstinate Matters” Could Cost a Lot Both Financially and Morally

J. Németh
Summary