Sáfrány József tehát hosszú szakmai és vezetési gyakorlattal rendelkező hivatalvezető, aki a jelentős vállalati tapasztalatok birtokában sikeresen irányítja egy olyan megye földügyeit, amely az országos átlagot lényegesen meghaladó területtel és erősen eltérő sajátosságokkal rendelkezik.

*

Hivatalvezető Úr! Kérjük, mutassa be a megye földhivatalait!

A több folyó által szabdalt 725 000 hektár területű megyénkben 713 000 ingatlan van. A változatos táj (síkvidék, dombság és hegyvidék) 355 településének (ebből 17 város) földügyi szakigazgatási feladatait a megyei földhivatal és nyolc körzeti földhivatal közösen látja el.

Ezek az adottságok hivatalaink működése vonatkozásában is meghatározóak. Körzeti földhivatalaink jellemzői. Encs: 78 település, 25 fő; Edelény; 80 település, 44 fő; Mezőkövesd: 23 település, 23 fő; Miskolc; 42 település, 74 fő; Ózd: 28 település, 28 fő; Sátoraljaújhely: 52 település, 32 fő; Szerencs: 32 település, 29 fő; Tiszaújváros: 20 település, 18 fő. A megyei és körzeti földhivatalok teljes létszáma: 326 fő.

Az ügyintézők 20,9%-a felsőfokú végzettségű. Jelenleg 25 fő vesz részt hivatali támogatással szakirányú felsőfokú képzésben.

A földhivatalok létszáma ma már közel arányos a leterheltséggel. Az esetenkénti aránytalan terhelések feloldása a megyei földhivatal, valamint a körzeti földhivatalok egymás közötti időszakos létszám-átirányításával, illetve feladatátvállalással történik. Ennek olykor gátja a földhivatalok közötti nagy távolság.

A körzeti földhivatalok székhelyei és működési területük megalakuláskor azonosak voltak az akkori járási közigazgatási területi beosztással. Alapvető lényeges változás e vonatkozásban nem történt. Körzeti földhivatalainknak nincsenek állandó kirendeltségei. Ez nem azt jelenti, hogy nem fogalmazódik meg ilyen irányú jogos lakossági igény. Az elkövetkezőkben ezzel feltétlenül foglalkozni kell.

Az utóbbi években kedvezően alakult mind a megye, mind az egyes körzeti földhivatalok elhelyezése és ezzel a munkakörülmények is. E vonatkozásban is van még tennivaló (pl. Tiszaújváros). A technikai háttérre mennyiség és minőség vonatkozásában ugyanez vonatkozik.

2. Mi a helyzet B.A.Z. megyében a földkárpótlási és részarány-kimérési munkáknál?

A termőföld-privatizáció a megye összterületének 89,2%-át érintette. Az érdekelt gazdálkodó szervezetek száma 114, melyeknek több mint 30%-a felszámolás alatt állt vagy áll még ma is. A településenkénti gazdálkodó szervezetek száma közelít a háromhoz.

Kárpótlás előkészítéseként több mint 48 000 kérelmet kellett elbírálni. A szolgáltatott 198 000 hiteles tulajdonlap-másolaton felül közel 2000 volt a kiadott hatósági bizonyítványok száma. Adatszolgáltatásunkkal érintett településeink közel harmada korábban telekjegyzőkönyves község volt.

Ezen feladatok teljesítése jelentkezett feladatként és részben szükségletként ahhoz, hogy a B.A.Z. Megyei Kárrendezési Hivatal – amellyel szakmai és emberi vonatkozásban egyaránt rendkívül korrekt módon tudtunk együttműködni – az árveréseket az ütemezésnek megfelelően tudja meghirdetni, és a meghirdetett 1984 árverést meg is tudja tartani úgy, hogy egyetlen egy se maradjon el a földhivatali adatszolgáltatás miatt. A megyében 15 árverést kell még tartani, amely – különböző felsőszintű döntésekre vára – 270 ha-t és 2200 aranykoronát (Ak) érint. Az elárverezett területek kitűzése és a tulajdonjog bejegyzése közel befejezettnek tekinthető (99%, illetve 95%). Ez 30 045 új földrészlet kialakítását jelenti összesen 129 685 ha területtel; köztük számtalan olyan erdő, művelési ágú földrészlettel, ahol a tulajdonosok száma egy-egy földrészletnél több száz. Az új földrészletek 91%-át földhivatalaink tűzték ki.

Kicsit másabb a helyzet a részarányföldtulajdon-rendezésnél. Ez egyaránt vonatkozik az adottságokra, a törvényi háttérre, a végrehajtás szervezeti, szerkezeti formájára.

A feladat mintegy 126 000 érintett tulajdonos, 259 000 hektár és 3 151 000 Ak földterület rendezése.

A földkiadó bizottságok minden igyekezetük ellenére (földhivatali támogatottság mellett) sem tudták feladataikat kellő hatékonysággal elvégezni. Különösen vonatkozik ez a felszámolás alatt álló gazdaságok területére. Van olyan felszámolás alatt álló gazdaság, amely több mint 20 településen érdekelt.

Ez idáig 41 000 földkiadó bizottsági, illetve földművelésügyi hivatali határozat érkezett hivatalainkhoz. Ezek túlnyomó többségben földkiadó bizottsági határozatok. A határozatoknak mintegy 10%-a lett elutasítva, annak ellenére, hogy körzeti földhivatalaink minden esetben előzetesen egyeztettek az érdekeltekkel. Az ingatlan-nyilvántartási átvezetésre alkalmas határozatok közül 36 000 átvezetésre került, mely ezidáig 49 000 tulajdonos tulajdonjog-bejegyzését jelentette. A hiányzó minimális rész a folyamatosság fáziseltolódása.

A részarány-földkiadás megyei sajátosságaként kell megemlíteni, hogy aránylag kevés a megosztással kialakított önálló földrészlet, sokkal inkább jellemző az egész táblákat lefedő, soktulajdonú osztatlan közös tulajdonként kialakult tulajdon, illetve birtokszerkezet. Ezekkel kapcsolatos jogügyletek már most jelzik, hogy a jövőben jelentős többletráfordítás jelentkezik; mind munkafeladat, mind költség vonatkozásában. Nem beszélve az erre vonatkozó törvény eltérő értelmezési lehetőségeiről.

Már ma is látható, hogy a teljes részarány-földkiadást az év végére csak más munkák terhére lehetne megoldani; ez is csak akkor lenne lehetséges, ha már minden határozat – átvezethető formában – rendelkezésre állna. Ettől bizony még egy kicsit távol vagyunk.

3. Hogyan áll a földhivatal a korszerű számítógépes nyilvántartás felkészülésében?

A tulajdonlapok számítógépes feldolgozása tervezett határidőre (1996. év vége) befejeződött, annak ellenére, hogy a megyénkben a számítógépek telepítése, a hálózatok kiépítése az utolsó (harmadik) ütemben történt. Ez például azt jelentette, hogy 1996-ban közel 500 000 tulajdonlap számítógépes rögzítését kellett elvégezni.

4. Miskolcról hogy érzékelhető az NKP?

Ha egy mondattal kellene válaszolnom, azt mondhatnám, hogy az időben elhúzódó előkészűletek után végre elkezdődhet az érdemi munka!

Egy kicsit féltettük a programot. Túl hosszú volt a bizonytalanságokkal teli időszak. (A pénzügyi feltételek körüli bizonytalanság, a szervezeti és személyi változások elbizonytalanítottak bennünket, de nem csak bennünket, hanem az egész szakmai társadalmat is.)

E program megvalósulása biztosíthatja a szakma lépéstartását a műszaki fejlődéssel és egyben munkalehetőséget is a szakmai vállalkozói szférának.

A feladatkijelöléseknél az NKP Kht. jelenleg azokat a területeket, településeket preferálja (joggal), amelyhez önkormányzatok anyagiakkal is hozzájárulnak. Ez azonban azt is jelentheti (és az eddigi tapasztalatok alapján jelenti is), hogy a gazdaságilag kedvezőtlenebb területek hátrányos helyzetbe kerülnek. Pedig ezeknek a területeknek a felzárkóztatását a kormányzat nem sokáig odázhatja el. Az pedig nem mindegy, hogy a szakma miként tudja fogadni a beruházásokat, fejlesztéseket. Ez nem csak a szakma presztizskérdése, hanem (a korszerű, naprakész földhivatali alapadatok fokozott igénye esetén) a hitelvisszatérítés egyik kedvező lehetősége is. Ez nem csak a beruházásokra, hanem egy-egy település általános adatforgalmára is érvényes.

Nem volna szerencsés, ha a földhivatali adatbázisok azonosulnának a jelenlegi aránytalan térségi gazdasági adottságokkal, melynek sajnos több térséggel együtt megyénk is részese.

5. Mennyire vannak rendben a megye alaptérképei, beleértve a megyén belüli különbségeket is?

Már a névadó három megye is elég volna az alapadatok másságához, nem beszélve a hozzácsatolt, illetve más megyékből visszamaradt területekről. Nem javított ezen az adottságon az elmúlt negyven év többször változó földbirtokpolitikája és megyénk sajátos iparcentrikussága sem.

A privatizációs feladatok új hálózatra történő keretmérései és kitűzési munkái voltak a térképi alapok jóságának és teljességének igazi fokmérői. A sztereofotogrammetriai eljárással készült tömbös EOTR-felmérések (annak ellenére, hogy a készítők függvényében érezhető minőségi különbségek voltak) jól vizsgáztak. Ez a megye területének több mint 40%-a. A 30-as, 40-es évek különböző henger- és sztereografikus vetületű felmérései minőség vonatkozásában közismerten jók. Megyei sajátság az is, hogy a morfológiai adottságok (melyek megyénknél a felmérési munkát jelentősen megnehezítik) a keretvonalak változhatósága vonatkozásában bizonyos kötöttséget is jelentenek.

Szólni kell a megyeszékhely (Miskolc) térképi állományáról is. A centrális alaphálózatra támaszkodó és a szabatos városmérési előírásoknak megfelelően készült alaptérkép egy-két évtizeddel ezelőtt még azon kevesek közé tartozott, melyre büszkék voltunk, és ma is nagy értéket képviselnek. Nagy kár lenne, ha pár év múlva erről csak múlt időben beszélhetnénk.

Összegzésképp azt mondhatjuk, hogy a kárpótlással összefüggő feladatok nagyban emelték térképeink minőségét és naprakészségét, egyben bővítették (alapozták) jövőbeli feladatainkat.

6. Mennyi ideje marad a földhivatalnak a változások vezetésére?

A földhivatal mindhárom szakterületét (ingatlan-nyilvántartási, földminősítési, földmérési) érintő változások folyamatos és időbeni vezetése – melyek szakterületi önállóságuk mellett egységes egészként alkotják a hivatal alapadatait – elvárt, jogos szakmai és társadalmi igény.

– Az ingatlan-nyilvántartásnál, ahol a változások vezetése (a már korábban említetteken túl) az ügyiratfeldolgozásban jelentkezik a legmarkánsabban, évente 10–15%-os növekvő ügyiratérkezés mellett, az elintézetlen ügyiratok száma 1996-os évtől kezdve – kisebb-nagyobb mértékben – folyamatosan csökken. E kedvező tendencia kialakulásához a korábbi években 140– 170 000, míg 1997. évben 191 000 ügyirat feldolgozására volt szükség. Reméljük, hogy egyre növekszik azoknak a körzeti földhivatalainknak a száma, melyeknél nem lesz határidőn túli (30 nap) elintézetlen ügyirat.

– A földminősítési (agronómiai) szakterület, amely jelentős részt vállal a kárpótlási és részaránymunkák előkészítéséből, most jutott el oda, hogy az ideiglenesen halasztható és elhalasztott szakfeladatok teljesítését megkezdhesse.

7. Mik a jelentősebb jövőbeli tervek?

A hivatal sajátosságánál fogva nagyon nehéz a jövőbeli tervekről beszélni (hiszen túl nagy a külső tényezők hatása). Így aztán tervek helyett inkább csak vágyakról beszélhetünk. Ezek közül néhányat felsorolhatok.

– Szeretnénk, ha megyénk annak ellenére be tudna kapcsolódni az NKP-be, hogy az önkormányzatoknak nincs lehetőségük anyagi tehervállalásra.

– Tervezzük a földminősítési (agronómiai) térképek szakirányú részei digitális adatbázisának létrehozását (osztályhatárok).

– Szurkolunk annak, hogy a Miskolci Egyetem PHARE-pályázata (térségi térinformatikai rendszer) szabad utat kapjon, hisz alapadataink ennek a rendszernek egyik szegmensét képeznék.

– Belátható időn belül tervezzük a 30 napon túli ügyirathátralék feldolgozását, és a TAKAROS rendszer üzembeállítását.

– Végtelenül jó volna, ha az elkövetkezőkben a munkatársainkra nehezedő teher emberi léptékű lenne. Azt, hogy az elmúlt évek terhei mennyire vették igénybe munkatársainkat, már eddig is tapasztaltuk, de attól tartok, hogy ez igazándiból csak a végső elszámoláskor derül ki…!

County Borsod-Abaúj-Zemplén and Its Land Offices

dr. I. Joó– I. Joó Jr.
Summary

In the series of interview programme launched by the GEODÉZIA ÉS KARTOGRÁFIA this time again the activity of a land office is presented. After outlining the geographical features and the historical background of the county, presentation of the framework of the district land offices, the activity of the land offices is reported. The compensation bidding for land, the related setting out, the preparation of the sketches of the changes is practically completed. The measurements of the privatisation of the cooperatives, however, cause still a lot of concerns. The computer-aided processing of the property sheets was completed to schedule. Some doubts related to the National Cadastre Programme were formulated and future expentations are presented, too.

1. Bevezetés a neurális és fuzzy elméletbe

1943-ban W. S. McCulloch és W. Pitts az idegrendszer működését bináris matematikai modell segítségével írták le. Absztrakciójuk a biológiai kutatásból az idegsejtmodellt számítási eszközzé tette. Felfedezésüktől azonban sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy “igazi” feladatokra alkalmassá váljék. 1986-ban publikálta D. E. Rumelhart, G. E. Hinton és R. J. Williams az általános célú számításokra alkalmas neurális hálózatok tanítási algoritmusát, a backpropagation-t. Azóta elkezdődött a hálózatok felhasználásának széles körűvé válása.

A neurális hálózatok alapelemei a neuronok. A neuron súlyozza a bemeneteire érkező jeleket, ezeket összeadja, majd a válaszfüggvény segítségével számítja a kimenet értékét. Leggyakrabban az egyszerűen deriválható logisztikus szigmoid függvényt használják válaszfüggvényként.

A neuronokból szerveződik a hálózat oly módon, hogy az egyes számító elemek rétegeket képeznek. Valamennyi réteg összes neu-ronja az előtte és az utána álló réteg összes neuronjával kapcsolatban van, a saját rétegének neuronjaival azonban nem. Egyszerű neurális hálózat felépítését az 1. ábra mutatja. Az egyes rétegek neuronjainak paramétereit együttesen súlymátrixba és küszöbvektorba foglalhatjuk össze. Az egész neurális hálózat kimenete így alakul:

y = f(W₂ · f(W₁ · p + b₁) + b₂), (1)

ahol f a logisztikus szigmoid-függvény, W₁ és W₂ a két réteg súlymátrixa, b₁ és b₂ küszöbvektorok, p a bemeneti és y a kimeneti vektor.

A hálózat használatához a súly- és küszöbértékeket kell meghatároznunk. A meghatározást tanulásnak nevezik. A tanulás során ismert bemenet-kimenetpárok (az ún. tananyag) segítségével úgy határozzuk meg a hálózati paramétereket, hogy a hálózat hibája minimális legyen. Ennél az optimalizálási feladatnál fontos, hogy a válaszfüggvény egyszerűen deriválható legyen.

Számításaimhoz a matematikai optimalizálásból ismert Levenberg-Marquard-féle eljárást alkalmaztam. Az eljárás előnye, hogy viszonylag gyorsan lehet meghatározni a paramétereket, de elég jelentős memóriaigénye van.

1.2. Fuzzy logika

A hagyományos logikában a változók két értéket vehetnek fel: 0-t és 1-et. Ez az érték felfogható egy halmaz elemeinek hozzátartozási értékeként is. A fuzzy (e. fazzi) logika ezt a hozzátartozást általánosítja: e két szám között végtelen sok hozzátartozás vehető fel.

Az általánosításhoz azonban át kell definiálni a logikai műveleteket. A fuzzy logika megteremtője, L. A. Zadeh 1975-ben az alábbi módon határozta meg a három alapműveletet:

ÉS min (m _A, m _B)

VAGY max (m _A, m _B) (2)

NEM 1 – m _A

ahol m _A az A halmaz, m _B a B halmaz hozzátartozási értéke. A fenti műveletek igazak a hagyományos logikai értékekre is. Később további műveletdefiníciók születtek.

A fuzzy logika két legfontosabb alkalmazási területe a (folyamat)szabályozás és a döntéshozás. A digitális képfeldolgozásban a döntéshozási lehetőség fontos. A döntéshozatalnál lényeges szempont az egyes feltételek fontosságának figyelembevétele. Erre az új logika kiváló lehetősége kínál: ez az ún. hedge (e. hedzs), ami korlátozó-fokozó módosításra használható. A hedge meghatározására többféle módszer ismeretes; kiemelném ezek közül a fuzzy finomhangolást (fuzzy fine tune).

A neurális hálózatok tematikus térképezési célú alkalmazásánál hamar felmerül az a probléma, hogy a megkülönböztetni kívánt tematikák számának növelésével a neurális hálózat komplexitása rohamosan nő. A bonyolultabbá vált neurális hálózat kezelésénél nehézségként merül fel:

A fenti problémák közül az első a legtöbb alkalmazónál kulcskérdés, hiszen komplex, sok réteget és neuront tartalmazó hálózat tanítása roppant számítás- és ebből következően erőforrás-igényes. A hatékony Levenberg-Marquard algoritmus felhasználásával ugyan a paraméterek meghatározása gyorsítható, azonban a memóriaigény megnövekszik.

A “merev” szerkezetből adódó nehézség akkor érdekes, amikor a területről több szempont szerinti tematikus térképeket állítunk elő, és a térképek tematikái között van közös. A rugalmas megvalósításnál a “fiók”-eljárás lehetne használható: a szükséges tematika leírását csak elő kell húzni, és már készíthetjük a térképet.

A tematikus térképezés pontosságának és megbízhatóságának növelése érdekében sokszor minden rendelkezésre álló terepi információt célszerű felhasználni. Ilyen terepi információ lehet:

A digitális képfeldolgozásnál nemcsak a pixelenkénti feldolgozás lehet járható út, hanem jelentős javulás érhető el a kép textúrájának figyelembevételével. A további felsorolt adat kezelése már elkészített neurális hálózatnál csak a hálózat újraépítésével és -tanításával megy. Ehelyett lenne szerencsés jobb megoldást találni.

2.2. A független neurális hálózatok használata

A hálózatok használatának három sarkalatos kérdése van:

Nézzük sorban a felvetett kérdéseket! A független neurális hálózatok tananyagának összeállításakor a szokásos elvet követhetjük: az összes ground-truth (ismert földi) adat 2/3-át tanulóanyagnak, 1/3-át tesztanyagnak jelöljük ki. Innentől azonban már sajátos a továbbhaladás! Az egyes hálózatoknak speciálisan olyan tananyagot kell kapniuk, hogy az alapján a neurális hálózat képes legyen eldönteni a beadott tetszőleges intenzitásértékek alapján, hogy a kérdéses pixel az adott osztályba tartozik-e vagy sem. Ehhez a vizsgált tematika tanítópixeljeinek összességét és a többi tematika tanítópixeljeinek mintavételezett készletét kell összeállítani. A hálózatok válaszul az osztályba tartozás “neurális valószínűségértékét” adják, amely számérték 0 és 1 közé eső fuzzy mennyiség. Az 1 érték jelenti a teljes biztonsággal kijelentett odatartozást. A hálózatok rétegszerkezetének és neuronszámának megválasztásánál a neurális hálózatok szokásos tanítási szempontjait kell követni.

A független módon kialakított és tanított neurális hálózatok mindegyike ugyanazt a bemeneti intenzitásvektort kapja meg. A feldolgozáskor ezekből állítják elő a “neurális valószínűségeket”. A szimultán számításhoz el tudjuk helyezni ezeket a hálózatokat egymás alá, mintha egyetlen nagy hálózat részei lennének. Az egyesítéskor az ábrán szaggatott vonallal jelölt fiktív kapcsolatokat kell definiálni. Mivel a tematikahálózatokat függetlenül hoztuk létre, függetlenül tanítottuk, a transzformáció során nem óhajtjuk a jól meghatározott hálózati paramétereket (súlyok és küszöbök) megváltoztatni. Ezért ezek a fiktív kapcsolatok nulla súllyal szerepelnek.

A transzformáció folyamán a már meghatározott súlymátrixokból kell az új súlymátrixot számítani. Célszerű elrendezéssel, általános esetben a transzformált súlymátrix az eredetiből képzett hiperdiagonális mátrix. Eltérés csupán az első rétegen van: mivel az új réteg minden neuronja ugyanazokat a bemeneti adatokat kapja, így a hiperdiagonális mátrix hagyományos mátrixszá fajul.

A küszöbvektorok transzformációja során a kiindulási küszöbvektorokat egyetlen küszöbvektorrá kell egyesíteni. Ezt a műveletet minden rétegre meg kell ismételni. A transzformált – immár egyetlen – neurális hálózat újratanítására nincs szükség, a szimulációja pedig lényegesen gyorsabb, mint a külön-külön hálózatoké.

2.4. A neurális eredmények fuzzy feldolgozása

A transzformált neurális hálózat kimenetét tekintve azonos a független hálózatok kimenetével: az egyes tematikus osztályok “neurális valószínűségei” kerülnek meghatározásra. Pontosan annyi valószínűséget kell feldolgozni, ahány tematikus osztály van. A feladat tehát a valószínűségek alapján a helyes osztály kiválasztása, más szóval osztályozási döntés. Ebben a műveletben a fuzzy logika siethet segítségünkre. Használata révén nincs szükség a szó igazi értelmében vett szakértői rendszerekre, hiszen a döntési szabályok kiválóan leírhatók fuzzy jelölésekkel és fuzzy szabályokkal. A fuzzy döntéshozási mechanizmus által pedig nagy megbízhatóságú és pontosságú döntés születik.

A módszer használatának két rendkívüli előnye a pontosságnövekedés és a sebesség.
A döntéshozatal a fuzzy logikában használatos műveleteken alapszik, ezek pedig gyorsan számíthatók. A digitális képek pixelenkénti feldolgozásánál ez hihetetlen előny!

A fuzzy logikán alapuló döntés további erőssége abban áll, hogy a 2.1. pontban említett különböző típusú adat kezelésére nyújt jó megoldást. A szabályrendszer a fuzzy logika nyelvezetén átalakítható táblázatokká, amelyben szereplő elemek kódolják a szabályokat. A táblázatok módosítása nem jelent akkora programozói munkát, mint az “igazi” szakértői rendszereknél, így az egyre újabb és újabb terepadatok kezelhetők.

A “neurális valószínűségek” értelmezhetők fuzzy hozzátartozási értékeknek is, csak a további, járulékos adatok fuzzikálását kell megoldani. A szakemberekkel történő konzultációval ilyen típusú szabályokat fogalmazhatunk meg és írhatjuk le fuzzy módon:

“A fenyők általában 800 és 1500 m magas északi lejtőkön élnek.”

A fuzzy döntéshozás pontosságának javítása érdekében a tanítópixelek alapján finomhangolást lehet végezni, így az egészen pontos fontossági értékeket állíthatjuk be.

3. Megvalósítás GIS-környezetben

A vektor-raszter konverzió révén a vonalas térképek információi átalakíthatók, s a fuzzy döntésnél felhasználhatjuk őket. Rendkívül kedvező, hogy a multispektrális digitális képek szintén raszterformátumúak, továbbá az osztályozás eredménytérképe is az. A felszínborítottsági (tematikus) térkép ezért a térinformatikai környezetben azonnal több alkalmazásnak válhat kiinduló anyagává.

Nézzük meg, hogyan valósítható meg a bemutatott elmélet! A neurális hálózat szimulációja és a fuzzy döntéshozást az MGGA nyelvén kellett megírni. A fejlesztéshez kényelmes programozói környezet állt rendelkezésre. A létrehozott program az MGGA Windows NT-s verziója alatt készült, ám Intergraph platformokon a gyártó szerint a kód kompatibilis, így a nagy teljesítményű ImageStation munkaállomásra telepített MGGA is képes futtatni; ez utóbbi ki tudja használni a raszteres gyorsítókártya nyújtotta teljesítményt.

A neurális hálózatok leírt elméleti kifejlesztését általános célú matematikai szoftver (MATLAB) segítségével hajtottam végre. A fejlesztéshez használt képrészlet alapján határoztam meg a neurális hálózatok és a fuzzy döntésmodul paramétereit, amelyeket az MGGA-alkalmazás számára felhasználható formátumra alakítottam, majd az egész Budapestet ábrázoló kép feldolgozását végeztem el. Az eredmény a 4. ábrán látható.

Az eredménykép pontosságát a tesztpixelek segítségével ellenőriztem. Az 1000 ´  1000 pixeles kép egészére vetítve 91,8%-os teljes pontosságot kaptam. Összehasonlításul elvégeztem a kép feldolgozását a hagyományos legközelebbi szomszéd (minimum distance) és legnagyobb valószínűség (maximum likelihood) eljárásokkal is; a pontossági mérőszámok 67,0 és 82,4%. Az új módszer szükséges futásideje megközelítően 20 perc, ez töredéke a hagyományos eljárásokénak.

4. Összefoglalás

A mesterséges intelligencia két igen fontos vívmánya a neurális hálózatok és a fuzzy logika. A két módszer szerencsése ötvözhető, és együttesük kiváló eredményt szolgáltathat a multispektrális képek feldolgozásánál, különös tekintettel a felszínborítottság térképezésénél.

A neurális hálózatok tematikus osztályozóként történő felhasználásának problémáit a független neurális hálózatok kialakítása részben megoldja. Ezek a hálózatok matematikai transzformációval egyetlen ekvivalens hálózattá alakíthatók, így a szinkron szimuláció és az egyszerű kezelés is megvalósul. A neurális hálózatok pixelenként a tematikus osztályok valószínűségét, sajátos szóhasználattal “neurális valószínűségét” adják meg. E valószínűségek és a szakértők által megfogalmazott fuzzy szabályok segítségével nagy pontosságú tematikus osztályozás érhető el. A fuzzy döntési mechanizmus kiterjeszthető a terepről rendelkezésre álló valamennyi típusú adatra is.

Az Intergraph MGGA raszteres elemző környezetben megvalósított implementáció igazolja, hogy a módszer pontosabb a hagyományos eljárásoknál.

Land Cover Mapping by Neuro-Fuzzy Technique in GIS Environment

Á. Barsi
Summary

Ez a rendszer – úgy tűnik – kiállta az idők próbáját, működőképessége, megbízhatósága egész Európában vonzóvá teszi, amelynek bizonyítéka, hogy az új kodifikációk számára is meghatározó forrássá és – bizonyos mértékig – mintává vált (lásd az új holland nyilvántartási rendszert). A jogi tradíciók minket is ehhez a rendszerhez kötnek.

Az angolszász (anglo-amerikai) és francia publikációs rendszerek közös vonása, hogy a dologi jogváltozás már a szerződéskötéssel – telekkönyvön kívül – bekövetkezik (nem érvényesül tehát a bejegyzési alapelv), ezért a publikáció tárgyát nem a dologi jogok, hanem a szerződéses okiratok (ún. jogcímokiratok, illetőleg okiratkivonatok) képezik, amelyekből az elődök jogosultsága (jogszerzések és jogcímek láncolatai) visszamenőlegesen igazolható.

A legtöbb európai államban az ingatlanokról kétféle nyilvántartást vezetnek, az ún. kataszteri nyilvántartás, amely az ingatlanok műszaki adatait (területnagyság, fekvés, funkció, stb.) és az ún. telekkönyvi nyilvántartást, amely az ingatlanra vonatkozó jogok és jogi jelentőségű tények nyilvántartására szolgál. E kétféle nyilvántartás szervezetileg is elkülönül, a kataszter a közigazgatási apparátus részeként funkcionál, a telekkönyv vezetése pedig általában a bírósági szervezetrendszer keretében történik. Magyarországon, mint a közismert, ingatlan-nyilvántartás elnevezéssel a két korábbi nyilvántartás szervezeti, hatásköri, jogintézményi összevonására, átfogó, egységes újra szabályozására került sor a 70-es évek elején. A két nyilvántartás egységesítésével sikerült kiküszöbölni az elkülönült nyilvántartásokból szükségszerűen adódó párhuzamosságokat, és kihagyhatóvá váltak a nyilvántartások közötti adatkapcsolatokat szervező intézmények.

A telekkönyvi szabályozás – természetének megfelelően – anyagi jogi és eljárásjogi rendelkezésekből áll. A dologi jogváltozások nyilvántartásba vételét előíró és a telekkönyv intézményével kapcsolatos alapvető anyagi jogi szabályokat általában a magánjogi kódexek tartalmazzák, a nyilvántartásba vétel és a nyilvántartás vezetésének eljárási kérdései pedig önálló – az esetek többségében törvényi szintű – szabályozás tárgyát képezik. Ez a helyzet pl. Ausztriában, de Németországban is. Ez utóbbiban a telekkönyv és a telekkönyvezésre szoruló anyagi jogi szabályok a szövetségi törvényhozás tárgyaként a német polgári törvénykönyvben (BGB) kerültek elhelyezésre, míg az eljárási részletkérdések – telekkönyvi rendtartás formájában – tartományi szinten szabályozottak. A magyar Ptk. az ingatlan-nyilvántartásra vonatkozóan csak egyetlen – elsősorban annak közhitelességét kimondó – rendelkezést tartalmaz (Ptk. 116. §), a nyilvántartás alapelveinek, a bejegyezhető jogok és tények körének, valamint a nyilvántartás elvének meghatározását azonban, az – eljárási kérdésekkel együtt – külön jogszabályra utalja. Ez a megoldás nálunk részben terjedelmi, részben kodifikációs okokkal (a Ptk. szerkezeti arányaival és "kiutaló" technikájával), részben pedig a nálunk tradicionálisan önálló telekkönyvi szabályzással magyarázható.

Az ingatlan-nyilvántartásra vonatkozó anyagi és alapvető eljárási szabályokat jelenleg az 1972. évi 31. tvr. tartalmazza, de 1997. december 2-án az Országgyűlés már elfogadta az ingatlan-nyilvántartásról szóló (1997. évi LXCI.) törvényt, mint új jogforrást.

Az osztrák-magyar telekkönyvi rendszer – a perszonálfólium elvével szemben – reálfólium elvét követi, ami azt jelenti, hogy a nyilvántartás alapja nem az ingatlantulajdonos személye, hanem maga az ingatlan mint önálló nyilvántartási egység. Németországban a tele-könyvi iratok ún. előlapján – a kataszteri adatok mellett – az egy tulajdonos tulajdonában álló ingatlanok felsorolása (jegyzéke) is megtalálható, amely bizonyos mértékig a perszonálfólium elvét idézi. Látszatra ez a megoldás azzal az előnnyel rendelkezik, hogy egy adott tulajdonos összes ingatlanára vonatkozó adatok egy helyen megtalálhatók. Valójában ez az előny csak korlátozott, hiszen a szóban forgó dokumentum a tulajdonosnak az érintett nyilvántartás “illetékességi területén” lévő ingatlanait tartalmazza. Ez a megoldás ugyanakkor több ingatlan esetében rontja a nyilvántartás áttekinthetőségét és – a folytonos hivatkozások folytán megnövekedett hibalehetőség miatt – az adatbiztonságot is. Másfelől egy számítástechnikai támogatású nyilvántartás egyéb-ként is lehetővé teszi az ilyen jellegű, megbízható adatgyűjtést, ha azt adatvédelmi jogszabály nem tiltja.

Az ingatlan-nyilvántartás legfontosabb – még a telekkönyvi rendszerből átöröklött – alapelvei (bejegyzési elv, közhitelesség elve, nyilvánosság elve, az okirati elv és a rangsor elve) aligha igényelnek felülvizsgálatot, különösen nem az ezen elvek következetes érvényesítését önmaga számára célul kitűző új törvény elfogadását követően.

Ezek közül az elvek közül a meglévő, vagy látszólag meglévő eltérések miatt vizsgáljuk meg a bejegyzési elvet, ill. a bejegyzési kényszert.

Bejegyzési kényszerről anyagi és eljárásjogi értelemben egyaránt beszélhetünk. Anyagi jogi értelemben a bejegyzési kényszer tulajdonképpen azonos a bejegyzési elvvel. Ha ugyanis a kötelmi jogosult a dolgot meg is kívánja szerezni, mintegy "rákényszerül" jogának bejegyeztetésére. Ebben az értelemben a német-osztrák rendszer is a bejegyzési kényszer alapján áll. A francia publikációs rendszerben – akárcsak az anglo-amerikaiban – természetesen még ilyen értelemben sincs bejegyzési kényszer, bár Franciaországban – közvetett módon – egyfajta bejegyzési szükséghelyzet mégis érvényesül (az ingatlanra vonatkozó dologi jogszerzés harmadik személyekkel szembeni hatályosságához, valamint az ingatlan elidegenítéséhez és megterheléséhez szükségessé válhat ugyanis a jogszerző, illetőleg az ingatlannal rendelkező személy előzetes bejegyeztetése). Eljárásjogi értelemben akkor beszélhetünk bejegyzési kényszerről, ha a bejegyzést (bejegyzési kérelem benyújtását) – meghatározott határidőn belül – maga az eljárási jogszabály teszi kötelezővé, a kötelezett mulasztását pedig szankcionálja. Ebben az értelemben a bejegyzési kényszer mind a német, mind pedig az osztrák jogban – ellentétben a magyarral – ismeretlen. Tudnunk kell azonban, hogy a német telekkönyvi jog ugyan nem teszi kötelezővé a bejegyzési kérelem benyújtását, a közjegyzőkre vonatkozó jogszabályok azonban előírják, hogy a közjegyző a telekkönyvi bejegyzés céljából általa előállított okiratot köteles a telekkönyvhöz eljuttatni. Ha ehhez hozzátesszük, hogy az ingatlanra vonatkozó legalapvetőbb dologi jogok jogügylettel történő megszerzéséhez az ügylet közjegyzői okiratba foglalása szükséges, a kör máris bezárult.

A bejegyzés alapjául szolgáló okiratok között mindenekelőtt aszerint kell különbséget tennünk, hogy azok az ingatlan tulajdonjogát érintik vagy az ingatlannal kapcsolatos más dologi joggal kapcsolatosak. A kontinentális joggyakorlatban a tulajdonjogot érintő, a tulajdonjogi jogváltozásra irányuló okiratok alapjául ugyanis két – anyagi jogi tartalmát tekintve egymástól megkülönböztetendő – ügylet szolgál: az első maga a kötelmi jogügylet, amely a felek szerződéses kötelezettségeit és jogait, a jogváltozás kötelmi jogcímét (pl. adásvétel) tartalmazza (ezért az erről szóló okiratot ún. jogcímokiratnak nevezik), a második pedig a tulajdonátruházásra irányuló kötelmet teljesítő, a tulajdonjog átszállása felől rendelkező ügylet, amely a dologi szerződést, vagyis a szoros értelemben vett dologi jogügyletet (bejegyzési vagy bekebelezési engedély megadását és elfogadását) foglalja magában (ezért az erről szóló okiratot ún. engedélyokiratnak hívjuk). A két ügylet természetesen egyetlen okiratban is megjelenhet, sőt az esetek többségében ez a szokásos. A korabeli magyar telekkönyvi jog is megkülönböztette a szóban forgó két ügyletet, a jelenleg hatályos ingatlan-nyilvántartási szabályok azonban ezt már nem tartalmazzák. Ez a hiányosság az eljárást csak látszólag egyszerűsítette, hiszen a földhivatalok részéről indokolatlan szerződés-értelmező tevékenységet igényelt. Az új törvény ebben is változást hoz, hiszen jogok bejegyzésének és tények feljegyzésének csak olyan okirat alapján van helye, amely a bejegyzés tárgyát képező jog, vagy tény keletkezését, módosulását vagy megszűnését igazolja, továbbá tartalmazza a bejegyzési engedélyt. A bejegyzési engedélyt a jogosult külön, a bejegyzés alapjául szolgáló okirattal azonos alakisággal rendelkező okiratban is megadhatja.

Az okiratok alakszerűségi követelményei – Európa országait tekintve – igen változatosak. Ezek a követelmények részben attól is függnek, hogy az előbb említett okirattípusok közül melyikről van szó. Részben ezzel a ténnyel magyarázható az is, hogy egyes országokban a fokozott alakszerűség nem csupán bejegyzési okirati kellék, hanem a jogügylet anyagi jogi érvényességének is feltétele. Ez utóbbiról van szó pl. a német-svájci jogban, amely az ingatlanjogi ügyletek esetében érvényességi kellékként a közjegyzői okirati formát, illetve egyes dologi jogi jognyilatkozatok esetében azok közjegyzői tanúsítását követeli meg. A jogcímokiratok általában nem igényelnek közjegyzői okirati formát Franciaországban, Belgiumban, Luxemburgban, Spanyolországban és Olaszországban, de az engedélyokiratok minden esetben közjegyzői hitelesítésre szorulnak. Ausztriában sincs közokirati kényszer a jogcímokiratok esetében, de az engedélyokiratok itt is közjegyzői közreműködést igényelnek, nevezetesen a szerződő felek aláírását közjegyzőnek kell hitelesítenie.

A közelmúltban (1994. évi V. tv.) történt jogszabály-módosítás eredményeként már a magyar jog is fokozottabb követelményt támaszt az ingatlan tulajdonjogának keletkezésére, módosulására vagy megszűnésére vonatkozó okiratokkal szemben, a bejegyzés alapjául ugyanis csak közokirat vagy olyan magánokirat szolgálhat, amelyet ügyvéd ellenjegyzéssel látott el, vagy amelyen a névaláírások valódiságát közjegyző tanúsítja.

Az új törvény ezeket a követelményeket kiterjeszti a jelzálogjog és a vételi jog bejegyzése alapjául szolgáló okiratokra is. Kivételt csak az az eset képez, amikor a jelzálogjog-bejegyzés alapjául hitelintézet által készített okirat szolgál.

Eljárási rend

A hatályos szabályok szerint az ingatlan-nyilvántartási eljárásra a külön nem szabályzott kérdésekben az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. rendelkezései az irányadók. A közigazgatási eljárás általános szabályai azonban nemigazán alkalmasak arra, hogy kellőképp kielégítsék egy nyilvános és közhiteles, továbbá tulajdonjogot és más jelentős dologi jogokat konstituáló nyilvántartás garanciális követelményeit. Az ingatlan-nyilvántartási ügyek ugyanis nem tekinthetők pusztán egy közigazgatási szerv és az ügyfél “belügyének”. Ezért az ingatlan-nyilvántartási eljárásra a most elfogadott törvény önálló közigazgatási eljárási szabályrendszert határozott meg, amelynek háttérjogát egyrészt az államigazgatási eljárás általános szabályai, másrészt – a jogorvoslat tekintetében – a polgári perrendtartás jelenti.

Land Registration Systems in Europe and Their Counterpart in Hungary

Ms.dr. E.Juhász
Summary