Szombathely 1579-től nem csak megyeszékhely, hanem egyházmegyei központ is. E helyen a római korban eleven város volt (Savaria). Aki odavetődik, ma is megszemlélheti az Ízisz-szentélyt, vagy a székesegyház kertjében a római-kori borostyán-út nagy, lapos köveit.

Szombathely után Vasvárral kell folytatni a sort, amelynek latin neve "Castrum Ferreum" volt, és ahol ma is láthatók a római sánc, és középkori vár maradványai. Vasvár 1279-től szabad királyi város, 1579-ig pedig megye-, és káptalan székhely volt.

Említést érdemel Kőszeg a XIII. században épült várral. (Itt állította meg Jurisics a Bécs ellen vonuló I. Szulejmánt 1532-ben. A város történetéhez tartozik, hogy 1439-ben II. Frigyes zálogba kapta, és csak 1647-ben (III. Ferdinánd idején) került vissza.

Ugyancsak szólni kell Sárvárról, ahol a XIII. század végén épült vár ma is áll és ahol – különösen a végvári harcok idején – oly nagy szolgálatot tettek a Nádasdyak; nem csak a védekezésben, de a kultúra terjesztésében is. (Nádasdy Ferenc 1537-ben nyomdát létesített, ahol aztán az első magyar nyelvű könyv készült.)

Csupán felsoroljuk az Árpádház-korabeli templomokat: Ják, Csempeszkopács, Velemér, Egyházasszecsőd. Így aztán már nem is beszélünk a Trianonnal Ausztriához került burgenlandi emlékekről (Németújvár, Rohonczi-vár stb.).

A megye történetéhez tartozik még a szentgotthárdi csata (1664) és az azt követő szégyenteljes vasvári-béke (1664. augusztus 10.; I. Lipót és Köprülü Ahmed nagyvezír között), amely aztán a Wesselényi-féle összeesküvéshez vezetett (1664-71).

A megye számos kiemelkedő egyéniségei közül csak röviden említjük a következőket:

Erdődy Péter (főkamarás, horvát-szlavón bán, mohácsi-csata).

Batthyány Ferenc (tárnok-, és főpohárnokmester, horvát bán, a reformáció támogatója.

Egerváry László (XV. sz.); horvát-szlavón-dalmát bán, Mátyás király szolgálatában tárnokmester, 1490-ben Szilézia kormányzója.

Széchy Tamás (XVI. sz.); főlovászmester, kiváló szónok, részt vett a Dózsa-féle parasztlázadás leverésében (?!) Mohácsnál halt meg.

Nádasdy Ferenc (1625-71); főkamarás, országbíró (1655), részt vett a Wesselényi-féle összeesküvésben (vérpad; 1671).

Bezerédy Imre Rákóczi vakmerő vezére. (Áruló lett, 1708-ban kivégezték):

A Batthyányiak közül itt csak Batthyány Lajost említjük (1809-1849); az első magyar felelős kormány miniszterelnöke; 1849. október 6-án végezték ki.

Ugyancsak meg kell említeni Berzsenyi Dánielt (szül. 1776, Egyházashetye) nagy ódaköltőt; Szép János esztétát, (ő írt először magyar nyelvű esztétikát), Hevenesi Gábort (1656-1715) kiemelkedő történetírót és Márkus Emíliát, aki kivételesen nagy képességű drámai színésznő volt.

Ennyi Vas megyei áttekintés után visszatérünk a Vas Megyei Földhivatalra. A hivatal vezetője Farkas István (szül. 1948), Sopronban érettségizett, mérnöki oklevelet az ÉKME-n (BME) szerezte (1971). Az egyetem után – mint ÁFTH ösztöndíjas – került a Szombathelyi Földmérési Szakközépiskolába, ahol tanárként szinte a fél Dunántúl hivatali, vállalati szakembereit oktatta. Tanítványai számos országos tanulmányi versenyen első helyezést értek el. 1981-82-ben a BME-n mérnök-tanári szakot végzett.

Németül, angolul jól beszél. 1991-93. között a Vasvárott létrehozott Regionális Innovációs Iroda vezetője volt. Közben részt vett egy kéthetes nyugat-európai tanulmányúton, majd másfél éves osztrák képzésben vett részt; marketing, programirányítás, konfliktusmegoldás stb. témakörökben.

1993-ban került a Vas Megyei Földhivatalhoz. Itt 1994 elejétől a földmérési osztály, 1995. január 1-jétől pedig a megyei hivatal vezetője.

S

Mi mondható el – vázlatosan – a megyéről és földhivatalairól?

Vas megye a kisebb megyék közé sorolható; 333 650 hektár, 270 000 lakos, 218 település. Szombathelyen él a megye lakóinak majdnem harmada. Érdekes módon a rövid történelmi közelmúlt úgy hozta, hogy a megye négy földhivatali körzetének területi megoszlása a megyeszékhelyre, mint az egyik körzeti hivatalra nagyon hátrányos szerepet osztott. Vas megye területének harmada tartozik a szombathelyi körzethez – 84 településével, köztük a megyeszékhelyen kívül még három várossal. Ugyanakkor olyan történelmi kisvárosok, mint Koszeg vagy Vasvár még kirendeltséggel sem rendelkezik.

A Körmendi Körzeti Hivatal 63 közigazgatási egység fölött rendelkezik két várossal. (Itt Szentgotthárd érzi magát mellőzöttnek földhivatal hiányában.) A sárvári körzethez 43, a celldömölkihez pedig 28 település tartozik.

Valamennyi körzetünk területén áthalad megyénk meghatározó folyója, a Rába, mely a dombos, szabdalt, erdőkkel borított Őrség és Hegyhát keskenyebb völgyéből Körmend, majd Sárvár magasságában (árterekkel egyre szélesedve és a Vasi Dombságot elhagyva) belesimul a megye észak-keleti vidékén kezdődő Kisalföld lapos síkjába.

Vas megye földhivatalaiban 162 fő dolgozik. Mint a többi megyében kollégáink, mi is úgy érezzük, hogy a ránk háruló feladatokhoz képest kevesebb a létszámhely, kevesebb az évi költségvetési pénzhányad, mint amennyit "megérdemelnénk". Bár az FM főosztályának egyfajta (többször átdolgozott), egységes paraméterekkel kimutatható és megokolható létszámleosztása már megtörtént, még mindig maradtak bizonyos feszültségek. Ismerve az FM-vezetés törekvéseit, mondhatom, az egyelőre még eléggé kiszámíthatatlan és egyúttal pénzhiánnyal küszködő országos finanszírozási környezet közepette nem könnyű a további finomítások megtétele.

Óriási gond az inflációból fakadó évi megnövekedett működési költségigények előteremtése is. Mi is áttekintettük az egyes körzetek leterhelését, feladatait, illetve a létszámhelyeket. Számunkra az egyes körzetek bevételei (ehhez számítva a kötelezően díjmentesen biztosított adatszolgáltatást is), valamint a feldolgozandó ügyiratszám együttesen mutatkozott a legreálisabb értékmérőnek. (Ebben még nincs benne az NKP keretében jelentkező digitális térképkészítés, amely nem egyformán terheli körzeteinket). Emellett a korábbi években félbemaradt EOTR-térképek állami átvétele is súlyosbítja a leterhelést.

A Szombathelyi Körzeti Hivatalban 63, a körmendiben 29, a sárváriban 25, a celldömölkiben 16, míg a megyei hivatalban 29 álláshelyünk van. Mivel szolgáltató hivatal vagyunk, az elmúlt években egyik legfontosabb célkitűzésünk az ügyfélfogadás korszerűsítése volt. Legszebben a Körmendi Körzeti Földhivatalt sikerült ilyen meggondolásból felújítani. Egyúttal a dolgozók számára is európai szintű munkahelyi körülményeket tudunk biztosítani. Szombathelyen és Celldömölkön kisebb átépítésre került sor. Így az ügyfeleket egy helyiségben tudjuk fogadni. Ebben az évben a sárvári hivatal épületének korszerűsítését tervezzük. A megyei hivatal épületét még elődöm – Lezsák Dezső – újíttatta fel, ahol minden munkatársam jobb elhelyezést kapott, sőt az épület tetőterének beépítésével nagyobb létszámú rendezvények lebonyolítására szolgáló termet is nyertünk. Ugyanekkor – pénzhiány miatt – hivatalaink többségében évek óta várat magára az elavult bútorzat lecserélése.

Melyek a kurrens földügyi programok a megyében?

Jelenleg teljes erőfeszítéssel dolgozunk a részaránykiadás munkálatain; jó együttműködésben a megyei Földművelésügyi Hivatallal (mindennapos konzultáció). Enélkül képtelenség lenne a már többszörösen elnyújtott és rosszul kezelt feladatot végigvinni. Most már a célegyenesben vagyunk, hiszen a megye termőföldjének harmadát kitevő részaránykiadás által érintett terület, illetve az ehhez rendelt tulajdonosok több, mint 80%-ának tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásban már bejegyzésre került.

A kárpótlás földterülete a megye termőföldjének szintén harmadát képezi. A korábbi évek "lidércnyomásos" mindennapjai után mindössze a kárpótoltak 10%-a nem nyert még tulajdonjogi bejegyzést. Megjegyzem, hogy sokszor az állampolgárok (néha még közéleti emberek) sem voltak tisztában azzal – vagy nem értékelték kellően –, hogy a politikai-gazdasági rendszerváltás munkálatainak dandárját a magántulajdon visszaállításában (kiosztások és bejegyzések) a földhivatalok végezték el, különösen akkor, ha a lakás és egyéb épületvagyon privatizációját is ide értjük a fent említett földprivatizációs formákkal együtt. A média többször szólt rólunk hálátlanul, illetve olyan "bűnöket" is nekünk tulajdonítanak, amelyekért nem mi felelhettünk.

Földügyi programnak tekintem – a kárpótlási munkákkal párhuzamosan megindult – a szakmában soha nem látott műszaki-, számítógépesítési, informatikai fejlesztéseket. Ez napjainkban az igazi kurrens program; átgondolt és jól menedzselt ütemezéssel. Minden fellengzősség nélkül mondhatjuk, a jövő évezred földhivatali tevékenységét alapozzuk ezzel (TAKAROS, TAKARNET, a számítógépes ingatlan-nyilvántartás, digitális térképkészítés).

Ide kapcsolható, hogy Vas megyében várjuk a TAKAROS telepítését, és közreműködünk a megyében elindult Nemzeti Kataszteri Program digitális térképeinek készítésében. Tehát úttörő feladat folyik a szombathelyi belterületi digitális térkép DAT-osításában, sőt már megkezdtük Szentgotthárd és Kőszeg város DFT-ének előkészítését is. Ezeket is figyelembe véve tényleg "bőven jut feladat"a megyére. Végső soron ez az informatikai fejlesztés teszi majd lehetővé azt is, hogy a korábban említett – földhivatal nélküli – történelmi városaink a meglévő körzeti hivatalokból helyben számítógépes adatszolgáltatási lehetőséget kapjanak, pl. az önkormányzat épületében.

Mi a helyzet az ingatlan-nyilvántartási átvezetések területén?

Megyénk fekvése (nyugati határszél) az átlagosnál jobban gerjeszti a föld-, illetve ingatlantulajdon-piacot. Ez azt eredményezi, hogy a legnagyobb erőfeszítéseink ellenére sem győzzük az ingatlan-nyilvántartás hátralékát feldolgozni, azaz a harmincnapos határidő alá szorítani.

Visszatérnék még a kárpótlás során szerzett tulajdonjogok bejegyzésénél meglévő 10%-os hátralékra (1998 elején). Ezt megint a túlzott terheléssel tudjuk indokolni.

Az állami átvétel földmérési munkái mellett a gondot az ingatlan-nyilvántartás dolgozóinak állandósult erős leterhelése okozza. Évek óta görgetik maguk előtt az elintézésre váró ügyiratokat, mindig újra és újra szembesülnek az új térképek átvételének gondjával. Ez huzamosabb ideig több embert is kivon a hátralékfeldolgozásból, ugyanakkor az ügyiratforgalom számát alig növeli. Különösen sújtott bennünket ez a probléma a szombathelyi belterületi digitális térkép esetében, amelynek állami átvétele még mindig folyamatban van, sőt mára a DAT-osítás is megkezdődött. De ha megemlítjük az NKP-n belül a kőszegi digitális térkép adatszolgáltatásait és egyéb nyilvántartási előkészítési munkáit (belterületbe csatolás stb.) is, amelyek szintén ebben az évben jelentkeznek, akkor világosan látszik, hogy a Szombathelyi Körzeti Hivatal irgalmatlanul le van, illetve le lesz terhelve.

Ugyanakkor nagy segítség volt számunkra, hogy a Vas megyei Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal leépített létszámából 5 főt kaptunk. De maga az FM FTF külön is adott az előírt teljesítményen felüli pénzügyi támogatást az ügyiratfeldolgozáshoz. Így a hátralékunk a tavaly év eleji 33 982 db-ról 20 366 db-ra csökkent. Az elmondottakat érzékeltetik az előző két év adatai:

Érkezett Elintézett

ügyiratok ügyiratok

1966 63 962 51 275

1997 79 082 94 538

Megosztaná olvasóinkkal az NKP-ra vonatkozó véleményét, tapasztalatait is?

A korábbiakban már érintettem ezt a kérdéskört. Az NKP-t az új évezredhez méltó, nagyszabású programnak tartom. Ezt minden kollégának segítenie kell. Nem akarom megkerülni a kezdetben nagyon jól induló kormánybiztosi intézmény meghiúsulását sem. (Gondolom abban külső értetlenségi, vagy tájékozatlansági okok játszottak közre.) A presztízsveszteségen kívül különösen az időbeni késlekedés ártott elsősorban a szakmának és a vállalkozó szférának. Úgy vélem, hogy nem szabad totális, az egész ország területét lefedő digitális térképkészítésben – egyfajta "ötéves terv"-ekben –gondolkodni, hanem a valós, pénzzel alátámasztott piacgazdasági igényekkel kell számolni. Ismeretes, hogy már jó néhány város is benevezett a programba saját részfinanszírozást vállalva. Ezt Vas megyében is meghirdettük. Hazánkban egyre több önkormányzat ismeri fel, hogy a térinformatika alapját a digitális térképek biztosítják. Sőt az önkormányzati szakemberek azt is tudják, hogy a változásokat is vezetni kell, ezért egyre több önkormányzat fog áldozni az NKP-ra. Nálunk – mint említettem már – Szombathely belterülete digitális térképének már az állami átvétele és DAT-osítása folyik. Ezt erőnkön felül is támogatjuk, hisz a helyi önkormányzat már előbbre jár a saját térinformatikai fejlesztésével, és türelmetlenül várja, hogy közvetlenül a földhivatalra csatlakozhasson, másrészt nekünk sem érdekünk a kettős változásvezetés. A problémát bonyolítja még, hogy a TAKAROS telepítése előtt lehetetlennek látom az önkormányzati rákötést a mi hálózatunkra. Remélem, hogy az év végére utolérjük magunkat, de addig is a földhivatalokra alkalmazott szólásra kell hagyatkoznunk "Addig nyújtózkodj, míg a TAKAROS-od ér!" (Bocsánat a tréfáért!)

Szó volt már arról is, hogy megyénket még két további NKP-s projekt is érinti. Folyamatban van Szentgotthárd és Kőszeg digitális térképének pályázati kiírása. Előreláthatóan ősszel már megindulhatnak a pályázat győztesei a munkákkal.

Tapasztalatunk az, hogy a főosztály és a bonyolító Kht. megfelelő alapossággal és jogi biztonsággal kezeli ezt a nagy jelentőségű programot. Itt kiemelt szerepe lesz a menedzselésnek, az ütemezésekbe épített ellenőrzéseknek és a jó együttműködésnek. Tisztában kell lenni azzal is, hogy elfogadható partnerként elsősorban földhivatali szakapparátus szerepelhet. Időleges gondot látok abban, hogy a DAT-osításnak és a TAKAROS-programban részt vevő fejlesztőknek kell kiállnia a gyakorlat próbáját, illetve a két rendszert teljes összhangba kell hozni; beleértve az esetleges finomításokat, sőt változtatásokat is! Hiszen a számítógépben tárolt digitális térképet és az ingatlan-nyilvántartási adatokat együtt kell kezelni a TAKARNET-en.

Szeretnék még szólni az oktatásról, pontosabban az NKP-val kapcsolatos tanfolyamokról. Jószándékú bírálatként elmondanám, hogy óvatosan kerülni kellene az elmélet túlsúlyát, inkább a gyakorlati tapasztalatokra, az alkalmazásra, esetleg DEMO-jellegű változat elsajátítására van nagyobb szükség. Törekedni kell olyan – nem túl jelentős – ellentmondások feloldására már lehetőleg a képzés során is, amelyek az NKP végrehajtásának többoldalú szerepvállalásából fakadnak (fakadhatnak). Minden egyes fő- és részletkérdést ugyanúgy kell látnia gyakorlati szempontból a főosztálynak, a FÖMI-nek, illetve a földhivataloknak és a vállalkozóknak is! Mindannyiunknak figyelembe kell vennie azokat a szükséges változtatási igényeket, amelyek a kivitelezés első egy-két évében jelentkeznek a gyakorlati tapasztalatok során, úgy, hogy 2000-től már kiforrott – az EU-csatlakozás elvárásait teljesítő – programként értékelhetjük a Nemzeti Kataszteri Programot.

Hogyan állnak a geodéziai alappontok helyszínelésével (karbantartásával)? Elegendőnek tartja a mostani szabályozás szerinti gyakoriságot?

Rövidre fogva: a szükséges minimális szinten megtörtént a karbantartás, többre sem erőnkből (időnkből) sem pénzünkből nem futja. Hogy jobban megvilágítsam a sommás választ, csak egy szemléletes példát mondok. Évek óta olyan megnövekedett postaköltséggel dolgozunk, hogy a pótlólagosan kapott pénzekből tudjuk csak teljesíteni a kiértesítéseket, sőt a kivédhetetlen infláció miatt az egyéb működési költségekkel is állandóan spórolnunk kell; a benzinnel is! Így talán érthető, ha a költségigényes alappontkarbantartást csak az említett minimális szinten tudjuk elvégezni. Ha az új tulajdonosoknak átadjuk majd jegyzőkönyvvel a pontokat, akkor feltételezésem szerint a helyszínelés jelenlegi előírt gyakorisága elegendő lesz, hisz az új birtokosok várhatóan nagyobb felelősséggel viseltetnek az alappontokkal szemben, mint pl. egykoron a "nagyvonalú" traktorosok.

Mivel megyei vezetőként már a hatodik "földhivatali évét" tapossa, úgy véljük, jogos a kérdésfeltevés: megtalálta-e helyét a földügyi apparátusban? Hol módosítana a földügy irányítási rendszerén?

Az első kérdésre azt felelném, hogy objektívebb választ azok adhatnak, akikkel együtt dolgozom. Részemről azt fűzném hozzá, hogy olyan szakmában és munkahelyen, ahol van értelme a tevékenységnek, ahol azonosulni tud az ember (akár a mindennapok esetleges gyötrelmei mellett is) egy elérhető, nagyszerű szakmai jövőképpel (és ezt környezete is így látja), akkor jó helyen vagyok. Egy – kissé magasztosnak tűnő – hasonlattal élve megérdemli ez a földhivatali szervezet, hogy remélhetőleg a jövőben már "nem csak szürke köveket faragunk, hanem bazilikát is építünk" végre.

Ami a kérdés második részét illeti, olyan bonyolult korban élünk, hogy nehéz a földügy irányítási rendszere számára egyértelmű jó receptet adni. Hiszen a legjobb elképzelések is elbukhatnak a mai Magyarország ellentmondásos jogi és pénzügyi szövevényében. Azt mindenképpen kijelenthetjük, hogy több egyértelmű alapelvnek kell(ene) teljesülnie. Megpróbálok néhányat felsorolni.

Ismert dolog, hogy személy szerint is foglalkozik a birtokrendezés kérdéseivel. Kifejtené nézetét a hazai birtokrendezésről előfeltételek, ütem stb. tekintetében?

A válasz előtt pontosítani kell, hogy a "személy szerinti foglalkozásom" inkább egy bajorországi tanulmányúton való részvételemet és az ott szerzett tapasztalatokat jelenti. Számadó Jóska bácsi vezetésével "hites magyar mezőgazdász és földmérő" kollégákkal együtt jártunk Münchenben és más bajor városokban, községekben. Nem frázis, hogy a híres német precizitás ezen a szakterületen is nagyszerű példák, illetve eljárási módok megismerésére adott lehetőséget. Ebből most csak néhány, véleményem szerint rendkívül fontos elemet emelnék ki, amelyet érdemes lenne nálunk is követni.

A birtok-, illetve területrendezést motiváló igények a következők:

Az előzőekből is kiérezhetően lényeges a birtokrendezés szelleme! Ott nem akarják törvénnyel az állampolgárokra kényszeríteni a
területrendezést, hanem az adott község, az ingatlantulajdonosok birtokrendezési törekvéseinek adhat a törvény jól szabályozott jogi keretet. Már első fokon a választott bizottságnak automatikusan tagja kell legyen egy jól képzett szakember, aki a területfejlesztési igazgatóságtól jőve mint projektmenedzser ügyel a szakszerűségre.

Figyelmet érdemelnek még a német (bajor) gyakorlat alább felsorolt elemei is:

Még hadd említsem meg, az is bizonyítja azt, hogy mennyire segítőkészek voltak a vendéglátók, hogy már visszajövetelünk után érkezett egy levél a minisztériumba a Regensburgi Területfejlesztési Igazgatóság vezetőjétől, melyben további szakmai és tájékoztatási szempontokra hívták fel a figyelmünket.

Természetesen nálunk – Magyarországon – csak akkor lehet elkezdeni a birtokrendezést, ha a termőföld-privatizációs feladatok befejeződtek. (Ezt községenként értem.) Ez egyúttal meghatározza az ütemezést is. Emellett nagyon fontosnak tartom az alulról induló igények figyelembevételét.

És még két rövid gondolat. A birtokrendezést előbb vagy utóbb össze kell kapcsolni a vidék-, illetve falufejlesztéssel (tájápolással), ami Németországban is tendencia.

Mint ismeretes, jelenleg folyik a birtokrendezési törvény előkészítése. Én – sok magyar állampolgárral együtt – remélem, hogy ebben ahhoz hasonló szellem érvényesül, ahogy azt az előzőekben próbáltam érzékeltetni, illetve amit más hasonló tapasztalatok segítenek, mint pl. a TAMA-projekt, vagy a baden-württembergi szakmai út.

Milyen a Vas Megyei Földhivatal (és vezetőjének) kapcsolata a Szombathelyi Földmérési Szakközépiskolával?

Korrekt, megfelelő a viszony. Sem előnyét, sem hátrányát nem szabad, hogy érezze az iskola vagy a hivatal annak, hogy én ott húsz kerek évet tanítottam. Jelenleg két kolléganőm továbbra is segíti a szakközépiskola munkáját egy-egy tantárgy oktatásával.

A szakmai nyári gyakorlatok bonyolításában túlnyomórészt földhivatalaink állnak a tanulók, illetve az iskola rendelkezésére, több turnus szervezésével is. Biztosítjuk hivatalainkban a szakmai látogatásokat, vagy lehetőségeink szerint adunk át régebbi műszereket.

Interview with the Head of the Vas County Land Office

dr. Joó, I.-Joó I. Jr.
Summary

Míg a birtokrendezés Európában már jól bevezetett eljárás, más országokban sokan a földreform békés változatának tekintik [4]. Az eljárást, amelyet korábban csaknem kizárólag mezőgazdasági területen alkalmaztak [3], egyre gyakrabban használják városi területeken is. A birtokszervezés kifejezés más szakszó, amelyet szintén gyakran használnak, bár eltérő értelmezései lehetnek.

A múltban a birtokrendezés elsődleges célja olyan, gazdaságosan művelhető földrészlet létrehozása, amely egy családot szolgál ki, és amelyik fő bevételi forrásként szolgál. Olyan célja az is, hogy nagyobb mezőgazdasági termést eredményezzen lehetővé téve azt, hogy az eljárást alkalmazó országok önellátóvá váljanak. Ez utóbbi tekintetben az eljárás feltehetőleg túlzottan sikeresnek is bizonyult, innen ered a többlettermelés, amelyről oly sokat hallunk az Európai Unióban, és amely miatt a raktározási és szétosztási költségek miatt több adót fizetünk, miközben a gazdálkodókat arra ösztönözzük, hogy több élelmiszert termeljenek.

A mai világban a tevékenység különbözősége, a fontossági sorrendben beállott változás következtében a birtokrendezés megfogalmazott igénye a fenti okok miatt bizonyos mértékben visszaesett.

2. A birtokrendezés a világban

Európában a birtokrendezés hagyományos eljárását európai jelenségnek tekintjük. Miközben állíthatjuk, hogy mi indítottuk útjára az eljárást, a világnak számos olyan része van, ahol a módszert alkalmazzák, és az változatlanul helyet kap a földreform folyamatában. A fejlődés stádiuma a birtokrendezés időzítésétől függ majd. A föld rendszeres és folyamatos megfigyelése lehetővé teszi majd ezen stádium meghatározását [2].

Ezen sorok írója vizsgálatokat végzett a fejlődő országokban, ahol a helyzet emlékeztet a Kelet-Európában tapasztaltra. Néhány, Afrika déli részén és a Dél-Afrikai Köztársaságban szerezhető tapasztalat kiváltképpen érdekes, nem azért, mert konkrét azonosságok lelhetők fel, hanem a gyorsan lejátszódó változások miatt [5, 10, 11].

Azok a kérdések [10], amelyek a dél-afrikai helyzetre vonatkoznak, feltehetők világviszonylatban is:

Míg De Soto [13] és mások is úgy látják, hogy a gazdasági értéknek, a föld rendezett jogviszonyok között piacgazdaságba vitelének és a magántulajdonnak nagy jelentősége van, hajlamosak azon körülmények szem elől tévesztésére, amelyeket le kell küzdeni a bevezetés előtt. Ők olyan tényezőket is figyelmen kívül hagynak, mint például a környezet, amely tisztán gazdasági fogalmakkal könnyen nem fogalmazható meg.

Törökországban a Dél-kelet-Anatóliai Projekt Guneydogu Anadolu Project = GAP) célja az ország mezőgazdasági termelésének a megduplázása, és a földrendezés az egyik olyan tevékenység, amelyet a fenti cél elérése érdekében alkalmaznak [6]. A GAP célkitűzései olyanok, amelyre más birtokrendezési programok is irányulnak:

A fenti célok elérése érdekében a török kormány csökkentette és részben megszüntette a föld-, az örökösödési, a bank-, az ingatlan- és helyi adókat, hogy befektetőket csalogasson a területre, és hogy a már ott levőket segítse új vállalkozásaik elindításában.

A kiemelt fejlesztési övezetek ötlete (amely Európában igen elterjedt), és az Európai Unió támogatása az elmaradott területek részére pozitív elmozdulás a folyamatban. Más országoknak már kedvezőek voltak a tapasztalataik ezzel és a birtokrendezési és földreform-programok részére nyújtott pénzügyi és morális támogatással kapcsolatban.

A birtokrendezési program bevezetésénél a meglévő fontossági sorrendet jól meg kell gondolni. A környezetvédelmi problémákat, ha azok nem szerepelnek már a vezetés kiemelt fontosságú célkitűzései között, a tennivalók felsorolásában az első helyre kell tenni [4].

A német kormány tapasztalatait és a birtokrendezés számára nyújtott támogatást számos megjelentett tudósítás tükrözi. 1992-ben tartotta 78. konferenciáját, amelyen számos európai ország, köztük az Egyesült Királyság tapasztalatait tekintették át [8].

3. A birtokrendezés jövőbeli irányai

Az információs technika és a térinformatikai rendszerek (GIS) fejlődésének eredményeként az eljárást minden bizonnyal jelentősen tökéletesedik majd a jövőben. Viszont az indulástól a program befejezéséig terjedő időtartam tíz és 15 év között lenne ideális, és ezt tartani kellene a reagáláshoz és módosításhoz szükséges idő miatt. Minthogy a tulajdonosokról és a törvényről van szó, az ügylettel járó konfliktusok összes lehetőségével az idő az a tényező, amely a viták és nézeteltérések rendezését lehetővé teszi.

3.1. Kiegészítő adatszintek

A hagyományos birtokrendezési gyakorlatban számos adatforrás állott rendelkezésre. Napjainkban a térinformatika révén sokkal több adatszint kezelhető, mindig a rendelkezésre álló adatoktól függően. A térinformatika legköltségesebb alkotóelemei az adatforrások, de nem mindegy, hogy önálló vagy pedig korlátozott vagy nem kielégítő adatokra támaszkodó típusról van szó.

Jelen sorok írója munkatársaival javaslatot dolgozott ki egy földinformációs rendszert alkalmazó programra a spanyolországi [7] Galíciában. Itt a cél az volt, hogy többek között légifényképezés által biztosított adatszinteket alkalmazzanak a földelaprózódás és a föld parlagon hagyásának megfigyelésére.

3.2. A megvalósítás indoklása

Határozott egyetértés szükséges azon cél tekintetében, amiért egy folytonos kormánytámogatású programot beindítunk úgy szintén azon közösség szándéki vonatkozásában, amelyben azt megvalósítjuk.

Míg a múltban az elsődleges cél az élelmiszer-termelés fokozása volt, más, bár össze nem hasonlítható tényezők is fontossá váltak,

különösen alultáplált lakosságú országban. Ismeretes, hogy a volt KGST-országokban a felére esett vissza az élelmiszer-termelés, ezért annak javítása ezekben az országokban nyilvánvalóan kiemelt fontosságú [17].

3.3. A rugalmasság lehetősége

A programba olyan lehetőségeket kell beépíteni, amely változások bizonyos stádiumban való foganatosítását teszi lehetővé. Ahol a program tíz- vagy többéves, a változások éves ciklusban vehetők figyelembe. A megfigyelésnek megfelelőnek kell lennie, és ez a térinformatikával érhető el.

3.4. Egy alternatív megoldás

Az információs technika előnyeit kihasználva kézenfekvő, hogy az érintetteknek alternatív megoldásokat kell ajánlani. A javasolt tervek mellé több megvalósítási változatot kell előterjeszteni.

Míg az alternatív tervek csak egy a megoldások közül, a módszerek és célkitűzések megfontolhatók és megfontolandók az alternatívák között. Fontos, hogy a programok fenntartható fejlődést eredményeznek akár mezőgazdasági, akár városi területet érint a birtokrendezés [12].

A birtokszervezés gyakorlata az egykori kelet-európai országokban azon földbirtokosok természetes kívánságának eredménye, akik a múltban erőszakkal elvett földjüket kellett, hogy visszakapják. Míg ezt a kívánságot meg lehetett érteni, a tisztán elméleti logikai megközelítés hiányzott. Az 1940-es években sok földbirtok kicsi vagy gazdaságtalan volt, de az akkori mezőgazdasági módszerrel összeegyeztethető volt, addig az új helyzetben ez már nem volt megfelelő. A korábbi helyzethez való visszatérés, a jelenlegi nyugat-európai helyzetet alapul véve, visszalépés volt.

Jelen sorok írójának [9] és mások tapasztalatai révén betekintést nyertünk a megoldandó problémák körébe, mégis nem mindig sikerült ezekre kielégítő megoldást találnunk. Ami viszont biztos az az, hogy az azon országban élők, ahol a program megvalósul, és különösen a helyszínen élők fogják a problémákat megérteni. Meghallgatják ugyan a kívülállók elgondolásait, de végül is nekik kell a végső elhatározásban a saját döntéseiket meghozni úgy, hogy azok az országuk valós igényeinek megfeleljenek.

A változás egyik jellemzője, hogy kiszámíthatatlan. Ez jól végigkövethető a Közép- és Kelet-Európában végbemenő változásokban. A politikai inga hátra, majd előre lendült, különösen hogy azok, akik most szavazati joggal rendelkeznek, a korábbi rendszerben a mostanitól eltérő jogokat élveztek az állásuk, nyugdíjuk, és lakhatásuk vonatkozásában. Ezek az igazi piaci megélhetési költségeket gyakran elfogadhatatlannak tartják.

A gazdasági környezet azt jelzi, hogy azok, akik átállnak a piacgazdaságra, azok számára előnyös a változás. Közülük sokan korábban is valószínűleg sikeresek voltak. Ami a jövőtől várható, az az, hogy az új földpiac kialakulásával a különbségek csak tovább szélesednek, miközben a gazdag még gazdagabb lesz.

4.2. Földet a népnek!

Azon lépések, amelyeket a politikai változás után tettek a polgárok kiengesztelésére, akik a föld újraelosztását szabadságuk részének tekintették, szükségesnek látszottak. A földreform követelése az ellenzéki pártok népszerű jelszava volt szerte a világban. Ez a jelszó a földreformnak szerencsétlen politikai mellékzöngét kölcsönzött, amely nehézséget okozott az e területen dolgozó szakembereknek annak megértésében, hogy nem politikai indíttatásból cselekszenek.

Minden földreformnak egyik fontos kérdése, hogy akik miatt csinálják, azok részesednek-e az általa biztosított előnyökben, és ha rövid távra is kapták a juttatást, hosszú távon is az övék marad-e az eredménye?

4.3. Pártatlan földosztás

Minthogy a föld és még inkább annak tulajdona indulatgerjesztő téma, szükséges biztosítani azt, hogy minden eljárás, kiváltképpen a birtokszervezés nyílt legyen, és mindenki szeme előtt történjen. Ez azt jelenti, hogy mindenki ellenőrizheti az iratokat annak biztosítására, hogy jogaik nem sérülnek.

Ha időkorlátozás köti a földdel kapcsolatos tárgyalásokat, lehetőség van nem hivatalos vagy nem jogszerű egyeztetésekre. Az időbeli határ kikötésének okai megalapozottak, először is, mert a szüneteltetés a tulajdonosok részére lehetővé teszi az új körülményekhez való alkalmazkodást, másodszor lesz idő az ingatlanpiac kialakulására, és harmadszor a szakembereknek, mint pl. az értékbecslőknek lesz idejük a kiképzésre és felkészülésre.

5. Birtokrendezés Magyarországon

Mint Kelet-Európa más országaiban, a földosztást itt is az 1940-es évek tulajdonviszonyait alapul véve hajtották végre. Az 1940-es években fennálló állapot egy jelentősen széttöredezett mezőgazdasági terület képét mutatta, amely már akkor is rászorult volna a földrendezésre.

Szükség lesz annak biztosítására, hogy digitális kataszteri nyilvántartás készüljön az ország teljes területéről a végrehajtandó birtokrendezési program előfeltételeként [1].

Míg a birtokrendezés bevezetését az Európai Unió a PHARE (Lengyel-Magyar Segélyprogram a Gazdaság Átszervezésére) és a TACIS (Műszaki Támogatás a Szovjetunió volt Tagországai Részére) programok révén támogatja, szükség van egy országon belüli hatékony ellenőrzésre a kívülállóknál jóval több helyi ismerettel rendelkező szakemberek bevonásával.

5.1. Újraelosztás

A birtokszervezés és privatizáció egyik végterméke az, hogy egyének kárpótlási jegyet kaptak, amellyel földet vásároltak [18]. A kárpótlási jegyeket, amelyek három évig kamatoznak, korábbi állami ingatlanok, lakások és mezőgazdasági ingatlanok vásárlására, nem pedig egyéb célra – kivéve az életjáradékot – tervezték. A földet vásárlók közül sokan nem értenek a gazdálkodáshoz, és következésképpen vagy bérbe adták, vagy parlagon hagyták földjeiket. Valószínűleg addig az időpontig megtartják földjeiket, amíg azok felszabadulnak az értékesítési tilalom alól, vagy pedig ráveszik őket a fekete piacon való eladásra.

A földárverezés vagy községenként vagy táblánként történt. A sok kárpótlási jeggyel rendelkezők gyakran sok különálló parcellához jutottak. A helyzetet tovább bonyolította az a körülmény, hogy a kárpótlás és a jegyek kibocsátása azon a kárpótlási törvényen alapult, amely szerint az eredeti föld a korábbi tsz-ek birtokában volt, és a juttatást alkalmazotti jogon adták. Az elaprózott, szétszórt parcellák megnehezítik a művelést, és ehhez még hozzátevődik a korlátozott hozzáértés körülménye.

A földosztás két millió új földparcella létrejöttét, két és fél millió új tulajdonos keletkezését eredményezte, és a program 5 700 000 hektár földet érintett. Nem korlátozták a keletkező földrészletek méretét, így egy 3,3 ha/új tulajdonos átlag keletkezett [19].

5.2. Földügyi igazgatás

A földügyi igazgatás kereteinek fejlesztéséhez Magyarországon szükséges egy, az erős piacgazdaság által támogatott egészséges magántulajdoni réteg kialakulása [16]. A mai napig nincsenek a földügyi igazgatás területére bevezetett átfogó törvények.

A föld értéke a föld aranykorona-értékén, ez pedig a föld tiszta hozamán alapul. A piacgazdaságban olyan összetettebb értékelési formát kell létrehozni, amely a mezőgazdasági hozamon és a nettó értéken túl egyéb tényezőket is figyelembe vesz.

Az Európai Unió környezetvédelmi előírásai bevezetésének szükségessége Magyarország jövőbeli EU-csatlakozásához kapcsolódik.

A földügyi igazgatási szakember számára ez problémát jelent, mert a szocializmusban a környezetvédelmet nagy mértékben figyelmen kívül hagyták mind a törvényalkotás, mind pedig a gyakorlati élet szintjén [16].

A földpiac támogatásához szükséges lenne, hogy ahhoz a pénzügyi kereteket megteremtsük helyi ingatlanadó bevezetésével. Számos országban a föld megadóztatása mind az országos, mind pedig a helyi önkormányzatok előszeretettel bevezetett pénzügyi forrása. Szükséges a helyi, gyakran több mint két évig is elhúzódó ingatlanperek lezárásnak felgyorsítása [15]. A törvényalkotáshoz nemzetközi, különösen a földjog területén járatos jogi szakemberek igénybevétele ajánlatos lenne [14].

5.3. A birtokrendezés jövőbeli követelményei

A kárpótlási törvény kiegészítése és teljes alkalmazása, amely az új tulajdonosok nyilvántartásba vezetését teszi lehetővé, szükséges lesz, mielőtt a földrendezési tevékenységet elkezdik.

Megfelelő birtokrendezési törvényt kell létrehozni, Bajorországban és Ausztriában jelenleg használt rendszerek szolgálhatnak modellül egy Magyarország számára alkalmas rendszer kialakításánál.

A haszonbérleti rendszer a 20-50 ha-os magángazdaság harminc százalékán, az 50 ha és annál nagyobb gazdaságok ötven százalékán működik. A haszonbérleti megállapodásokat még a birtokrendezés beindulása előtt formalizálni kell.

A jelenlegi birtokelhatárolás pontossági követelményeivel kapcsolatos problémákat meg kell oldani annak érdekében, hogy a tulajdonosok részére megfelelő pontossággal garantálhatók legyenek a birtokhatárok.

Mielőtt a program beindulna, a megfelelő törvény elfogadását követően oktatási programot kell szervezni a földtulajdonosok és azon szavazók részére, akik várhatólag fedezik a birtokrendezési program költségeinek egy részét.

Ahol az lehetséges, a birtokrendezési programok önfinanszírozottak legyenek egy előre meghatározott időtartamra vonatkozóan, azaz el kell várni a tulajdonosoktól, hogy fizessék a rendezett birtokaik értékében bekövetkezett nyereségnövekedést.

6. Végkövetkeztetések

A birtokrendezés mint folyamat hosszú, és néhány országban soha sem fejeződik be az örökösödési jog miatt.

Más országok birtokrendezés terén szerzett tapasztalatai felhasználhatók, de a végleges törvényalkotás és a gyakorlati megvalósítása megbízható magyar tapasztalatokon kell, hogy nyugodjon.

A piacgazdasághoz vezető túlzott tempójú igyekezet problémákat is okozhat, különösen, ha az egy elitista, gazdag kisebbséget hoz létre, kirekesztve a kevésbé gazdag többséget.

A békés földreform, birtokrendezés célja elsősorban a többség javának szolgálata. A törvényhozásnak kell biztosítani azok számára, akik földhöz jutottak, hogy ne veszítsék el juttatásaikat, és hogy ne kerüljenek a föld nélküliek sorsára. Előfordulhat, hogy a jövőbeni programoknak negatív környezeti hatásaik lesznek nemcsak az országon belül, de túl az országhatáron is.

A kormánynak kiemelt fejlesztésű mezőgazdasági területeket kellene kijelölnie a programok megvalósítása érdekében, ahol a munkanélküliséget csökkenteni lehet, az életképes mezőgazdasági földek nem rendeltetésszerű használatát pedig el lehet kerülni.

Míg a GIS és LIS jelentős segítség lehet, az adatgyűjtés költség- és időszükséglete nem elhanyagolható. A döntést végül is az emberek és nem a gépek hozzák. Gyakran a gépeket okolják a hozott döntésekért, ez nem megengedhető.

Teljes körű indokolás szükséges a program megvalósításához. Bár az élelmiszer-termelés növelése kiemelt cél, ez a sok közül csak egy ok a program megvalósítására.

Rugalmasság és a más változatok melletti döntés lehetősége is figyelembe veendő a törvénytervezet előkészítésénél. Míg nyomást gyakorolnak a program gyors befejezésére, a teljes program akár tíz évet is igénybe vehet.

A birtokszervezést és nyilvántartásba vételét normális körülmények között be kell fejezni a program beindulása előtt. A bérbeadott földek kérdését, minthogy az a nagyobb birtokok jelentős területét érinti, rendezni kell.

A földadónak tükröznie kell a föld értékét. Ahol a földek teljes művelése a cél, ott adót kellene kivetni a parlagon hagyott földekre.

Az egész országra kiterjedő oktatási programot kell szervezni.

Összefoglaló

A birtokrendezési eljárás általánosan elfogadott módszer széttagolt földrészletek gazdaságosan művelhető parcellákká történő átalakítására, ezzel párhuzamosan rendszerint egyéb további fejlesztésre is mód nyílik.

Az Európai Unió tagállamaiban a hagyományos birtokrendezést lassan felváltja a birtokszervezés, amely elsősorban a természetvédelmi területek kialakításának célját tartja szem előtt. A világ más részén a birtokrendezésnek számos, egymástól eltérő formája létezik. Ezekben a fejlődő országokban a földrészletek elaprózódása nem elfogadhatatlan jelenség, főleg azért nem, mert kevésbé bonyolult mezőgazdasági módszerek alkalmazása mellett a területegységre vetített hozam gyakran növekszik a parcellaméret csökkenése következtében.

Ezen tanulmány áttekintést ad a birtokrendezés EU-országokban kialakult jelenlegi gyakorlatáról, majd néhány példát mutat be a fejlődő világ különböző részeiről. Ezt követően megvizsgálja a földtulajdonnak az 1980-as évek végén, az 1990-es évek elején a korábbi, kelet-európai országokban előállott helyzetét, és véleményezi azokat a magánosítási programokat, amelyeket a politikai változások idején vezettek be. Majd más országok tapasztalatainak felhasználásával javaslatot tesz arra vonatkozólag, hogyan lehetne bevezetni Magyarországon egy birtokrendezési programot. Azt fel kell ismerni, hogy mivel az 1990-es években az emberek földet kaptak, nem akarják az újra elveszíteni. A földtulajdon új rendszerének számításba kell vennie az emberek igényeit, de ugyanakkor el kell ismerni a mezőgazdaság fontosságát a magyar gazdaságban. Az elaprózott parcelláknak valószínűleg el kell tűnniük a mezőgazdasági termelés tökéletesedése folyamatában. Magyarországnak a kibővített EU-hoz történő csatlakozása esetén a birtokrendezési javaslatok kidolgozásakor körültekintően kell eljárni.

Future Directions for Land Consolidation with Specific Application to Hungary

R. K. Bullard
Summary

Az elmúlt év közepén a folyóirat olvasói részletes tájékoztatást kaptak nem csupán a Katonai Térképész Szolgálat fejlesztési terveiről, hanem a Magyar Topográfiai Programról is (MTP), amely a polgári topográfiát is magában foglalja (Geod. és Kart. 1997/6).

Mivel az MTP a szakterület egésze szempontjából is kiemelt jelentőségű, másrészt néhány probléma merült fel a polgári topográfiai térképezéssel kapcsolatban, megkerestük egyrészt Cseri József ezredest, a MH Térképész Szolgálat főnökét, továbbá Apagyi Gézát, az FM Földmérési és Térképészeti Főosztály vezetőjét, hogy tájékoztassák olvasóinkat a jelenlegi helyzetről, illetve problémákról.

A Magyar Topográfiai Program célja olyan komplex topográfiai térképrendszer létrehozása, amely közigazgatási, nemzetgazdasági és védelmi célokra egyaránt alkalmas, piacképes térképészeti termékeket állít elő és szolgáltat digitális és analóg formában, és amely rendszer megfelel az európai integráció, a NATO-csatlakozás követelményeinek.

E program horderejénél fogva nem tekinthető a térképész szakma, még kevésbé a Katonai Térképész Szolgálat belügyének. A Magyar Topográfiai Program mind az igények, mind a létrehozás módja következtében kapcsolódik már folyó, vagy tervezett egyéb országos programokhoz. A létrehozás módját és az egységesítésre irányuló szakmapolitikai megfontolásokat illetően legszorosabb a kapcsolata a Nemzeti Kataszteri Programmal. A Magyar Topográfiai Program és a Nemzeti Kataszteri Program egymást kiegészítik, de természetesen termékeik egymással nem válthatók ki.

Az MTP csak az érintett állami és tudományos szervek egyetértésével, a kormány pozitív döntésével valósulhat meg. Ennek előmozdítása érdekében a Miniszterelnöki Hivatal javaslatainkat is mérlegelve az Informatikai és Távközlési Kormánybizottság elé terjesztette a térképalapú információrendszerek fejlesztésének céljaival és közigazgatási hasznosulásával kapcsolatos helyzetelemzést. Ennek alapján a Kormánybizottság 13/1997. (X.15.) számú határozatának e) pontjában "halaszthatatlannak tartja, hogy egy kormányprogram keretében kerüljön sor a környezetvédelmi, természetvédelmi, területfejlesztési, közlekedési, településrendezési, építésügyi, vízügyi, mezőgazdasági igazgatásban, a honvédelemben és számos más területen használt állami topográfiai térképek korszerűsítésének végrehajtására".

Az MTP integrációs vonatkozásaira való tekintettel a program szükségességére és megvalósítására vonatkozó előterjesztést az Európai Integrációs Tárcaközi Bizottság 1997. október 30-án megvitatta. Az ülés kapcsán 15 minisztérium és országos főhatóság véleményezte a programtervezetet. A véleményezők a program elgondolásaival alapvetően egyetértettek, annak megvalósítását szükségesnek és fontosnak tartották.

A Magyar Köztársaság topográfiai térképrendszerének átalakítására vonatkozó tanulmány alapján a Magyar Tudományos Akadémia Geodéziai Tudományos Bizottsága is állást foglalt a program megvalósításának szükségessége mellett.

Az MTP megvalósulása szempontjából meghatározó a program finanszírozásának kérdése. Az erre vonatkozó javaslatunkat a Pénzügyminisztérium egyetértésével dolgoztuk ki. A topográfiai térképek előállítása, felújítása a törvényi előírásnak megfelelően állami feladat, így következésképpen a finanszírozása alapvetően állami (költségvetési) forrásokból kell, hogy történjen. Emellett célszerűnek látszik a Phare-program keretében nyújtott külföldi segély igénybevétele.

Mindezek alapján indokoltnak tekintjük a Magyar Topográfiai Programot kiemelt kormányzati célprogramként beindítani, amelynek költségvetését egész tartamára és évenként az Országgyűlés állapítja meg.

Az előzőekben vázolt szempontokat figyelembe véve javaslataink alapján a honvédelmi miniszter és a földművelésügyi miniszter közös előterjesztésben kérik a Kormány felhatalmazását a Magyar Topográfiai Program részletes műszaki tervének elkészítéséhez, a program megvalósításának finanszírozására, felügyeletére, koordinációjára és szervezeti hátterének kialakítására vonatkozó javaslatok kidolgozásához. Az erre vonatkozó határozat megvitatására várhatóan heteken belül sor kerül.

Mindezekkel párhuzamosan az MTP műszaki előkészítésének mielőbbi megkezdése érdekében 1998. január 23-án polgári térképészszakemberek közreműködésével munkabizottság alakult a Digitális Topográfiai Adatbázis objektum katalógusának kidolgozására, amelynek első változata már el is készült. Ez az objektum katalógus alapvetően a DITAB-bal szemben támasztott térképészeti, topográfiai alapkövetelményeket tükrözi, így a további munka olyan alapjának tekinthető, amelyet a térinformatikai követelmények és a kartográfiai adatbázisok tartalmának figyelembevételével kell a továbbiakban elvégezni.

Szeretnénk kiemelni, hogy a polgári topográfia gondjai egyben a katonai topográfia gondjai is, így azok megoldása is csak egységes fellépéssel képzelhető el. Ezt követelik meg a földmérési és térképészeti tevékenységről szóló 1996. évi LXXXVI. törvény előírásai is.

A mai gondok gyökerét alapvetően két dologban látjuk. Az első tisztán szakmai természetű. A korszerű igények kielégítésére az analóg topográfiai térképek már nem mindig felelnek meg, szükségessé vált a digitális topográfiai adatbázis- és térképrendszerek létrehozása.

A gondok másik forrását az anyagi, finanszírozási problémák jelentik. A topográfiai térképkészítésben évtizedekig alkalmazott finanszírozási automatizmusok megszűntek, a források beszűkültek, a pénzügyi tervezés és így a munkák megrendelésének ütemezése gyakran nehézségekbe ütközik. A probléma jellege miatt a térképészet vezetőinek – mind polgári, mind katonai vonalon – mozgástere igen korlátozott, így annak megoldása csak magasabb szinten képzelhető el.

A lap olvasói előtt – akik javarészt a földmérő,
illetve térképész szakmában dolgoznak – az adatok ismertek. Az EOTR topográfiai térképsorozat 1:10 000, 1:25 000, 1:100 000 és 1:200 000 méretarányú térképeket tartalmaz. A huszonötezres kivételével (ennek készültségi foka 30 %-os) a sorozat teljesnek mondható, jóllehet, az 1:10 000 méretarányban a közelmúltban elkészült szelvények sokszorosítása még hátra van. Itt jegyezzük meg, hogy az MTP jóváhagyásának függvényében kívánjuk eldönteni, hogy e szelvények hagyományos nyomdai sokszorosítását végrehajtjuk-e vagy a digitalizált technológia "output"-jaként jelenítjük meg e térképek tartalmát.

Akik munkájuk során használták e térképeket, azok tudják, hogy mind tartalmukban, mind kivitelükben színvonalas műszaki alkotások, legalábbis kiadásukkor azok voltak. Mai gondjaink oka kettős. Térképeink egyfelől tartalmukban – az időközi változások miatt – folyamatosan avulnak, másfelől a technikai fejlődés által generált igényeket – analóg megjelenési formájuk miatt – csak korlátozottan elégítik ki. Ez azt jelenti, hogy a közigazgatás és a gazdasági szféra számára tartalmában megújított, megjelenítését illetően számítógépen (is) kezelhető térképműveket kell készítenünk, ráadásul a nagyon is belátható közeljövőben. Teljesen természetes jelenségnek tartjuk azt, hogy a térinformatikai rendszerekben rejlő műszaki és gazdasági előnyöket minden szervezet és intézmény – legyen az állami hivatal, önkormányzat vagy tervező cég – szeretné mielőbb kihasználni. Ez azonban csak megbízható és "digitális" térképi alapok birtokában lehetséges.

A rendszerváltás nagy lehetőségeket kínál az egész ország számára, ugyanakkor nagy lemaradásokat

kell – rövid idő alatt – bepótolnunk. Itt elsősorban nem a hiányzó digitális térképművek konkrét létrehozására gondolunk, hanem annak a szerves fejlődésnek a hiányára, ami a nyugat-európai országokban mind technikai, mind gazdasági, mind pedig jogi vonatkozásban elvezetett a mai, általunk is elérni kívánt színvonalukhoz. Sok olyan feladattal kell megbirkóznunk, melyekre – hazai sajátosságaink miatt – nincs kész, átvehető recept, megoldás, az idő viszont sürget. Ezzel indokolható az a szakterületünket érintő viszonylag sok új, és valljuk be, igen költségigényes stratégia és program, amelyekről az előzőekben már szó esett.

Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy az EU-csatlakozás jegyében nem kell feladnunk korábbi eredményeinket, hagyományainkat. Sokakban él az a téves elképzelés, hogy az EU tagországokban már most is minden szakterületen egységes a szabályozás, egységesek a szabványok és termékek. Ez nem így van. Hogy csak egyetlen, szakterületekről hozott – szélsőséges – példával éljek, az Olaszország különböző tartományaiban készült topográfiai térképek még az országon belül sem egységesek.

Mindez nem jelenti azt, hogy most, amikor a két szaktárca a kormány elé terjeszti a Magyar Topográfiai Programmal kapcsolatos határozati javaslatait, nem céloznánk meg azokat az EU normákat, amelyek a mai technikai szinthez igazodva az átjárhatóságot biztosítják, és nem járnak értelmetlen többletkiadással.

A Katonai Térképész Szolgálat előremutató kezdeményezésével egyetértve, azt közvetlenül támogatva a polgári térképészet is nagy fontosságot tulajdonít a Magyar Topográfiai Programnak. A program megvalósítását rendkívül időszerűnek ítélik, de számolniuk kell azzal is, hogy az csak akkor valósulhat meg, ha a kormány is fel-, illetve elismeri annak szükségességét, és ennek megfelelően biztosítja hozzá az anyagi fedezetet. A program döntéselőkészítő anyagának színvonalas, tényfeltáró előterjesztése a katonai térképészettel közös feladatunk és felelősségünk.

Ezzel egyidejűleg kell kidolgozni a közbeszerzésekre vonatkozó törvény figyelembevételével egy olyan pályáztatási és szerződéskötési rendszert, mely folyamatos és gazdaságos munkavégzéssel biztosítja az átmenetet a jelenlegi munkák és a meginduló program között.

Az olvasók nevében is drukkolunk az MTP-nek, és reméljük, hogy a katonai és polgári térképezés együttműködése keretében a polgári topográfiai térképek is továbbfejlődnek, illetve az FM FTF módot talál a jelenleg fennálló nehézségek rendezésére.