<div dir="ltr"><div dir="ltr">Sziasztok!<div><br></div><div>Bővebben a témáról: <a href="https://plandurance.hu/cikkek/a-futasaink-csendes-ellensege-a-magas-paratartalom/">https://plandurance.hu/cikkek/a-futasaink-csendes-ellensege-a-magas-paratartalom/</a></div><div><br></div><div>Szerintem a fő probléma az volt, hogy pont ilyen viszonyokra nem volt megfelelő tapasztalat korábbról, sem rendezői, sem versenyzői, sem edzői oldalról.</div><div>Jaroslav Kacmarcik (aki most a pályakitűző volt) ugyan számos kínai PWT-futamban működött közre az elmúlt években, de azok mind ősszel vagy télen voltak.</div><div>A kínai hazai versenyeken meg szerintem nem futnak olyan erős tempóban, mint most az európai élmezőny, de amúgy sem igazán akart az IOF a helyiekre támaszkodni, amióta a 2019-es kínai világversenyeket elcsalták.</div><div>Japánban ugyan volt VB pont 20 éve, de ott sokkal kevésbé volt durva a páratartalom hatása, északabbra van, és nagy arányban zárt erdőkben mentek a pályák.</div><div>Még a most érmet nyerő országokra sem mondható el, hogy fel tudták készíteni a teljes csapatukat, legfeljebb azokra, akik tudatosan távol tartják magukat a világjátékoktól. :-)</div><div>Egyénfüggő volt a tűrőképesség, és ezáltal az eredmény.</div><div>Holnap sok szempontból más lesz, pl. egy 15 percre tervezett pályában is lesz frissítő, meg a várható tájékozódási feladatok miatt sem érdemes maximális tempóban futni.</div><div><br></div><div>Üdv,</div><div>Skuló Marci</div><div><br></div></div><div class="gmail_quote gmail_quote_container"><div dir="ltr" class="gmail_attr">Szieberth Péter <<a href="mailto:szieberthpeter63@gmail.com">szieberthpeter63@gmail.com</a>> ezt írta (időpont: 2025. aug. 9., Szo, 12:36):<br></div><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0px 0px 0px 0.8ex;border-left:1px solid rgb(204,204,204);padding-left:1ex">
<div bgcolor="#FFFFFF">
1984 ben mint katona voltunk Kubában. Lantos, Nagy Robi és még talán
Tóth Karcsi is.<br>
Mondhatni, hogy a felnőtt válogatott fele ott volt.<br>
Odaérkeztünk kor országúton rögtön elmentünk átmozgatni. Párás meleg
volt, nem a megszokott körülmények fogadtak. Az országút egy része
nedves volt, ott előttünk eshetett az eső. Belépve és haladva ebben
a szakaszba, olyan volt, mintha mellünkre ültek volna, nehezebb volt
a légzés is.<br>
Kiérve ebből ami talán 500 m volt, megint könnyebben, de nem könnyen
tudtunk futni.<br>
A terepbemutatón ahol sétálgattunk is és valahogy könnyebb terep
volt még úgy ahogy haladtunk. De a verseny ...!!!, az borzalom volt.
A megszokott technikai tudás az nem számított. Nem lehetett átvágni,
szintezni. Sűrű volt és szinte áthatolhatatlan több részen.<br>
A versenyen fizikailag teljesen kimerültünk már félpályánál.
Belefeküdtem egy vízfolyásba amiben 30 fokos víz csordogált,
gondolván, hogy lehűtöm magamat. Ja, mindez ősszel volt......<br>
Aztán 2/3 pálya után csak kerültem, hogy kevesebbet kelljen emelnem
a lábamat és csökkentsem az erőlködést és persze vánszorogtam.<br>
Ne gondoljátok, hogy a többiek jobban haladtak. Az eredmény amire
nem is emlékszem nem érdekelt. Amikor beértem volt egy nálunk is
megszokott 100-120 literes műanyag hordó tele hideg vízzel amiben
jégdarabok úszkáltak benne üdítő. Először csak illendőségből az
arcomat és a kezemet locsoltam vele, majd aztán amennyire engedte a
lehetőség fejjel előre belemerültem (szerintem mellig). Ki, aztán
párszor még vissza. Voltak követőim ezt a megoldást látva.<br>
Biztos vannak szakavatottabbak a szakmában, de a két legvékonyabb
testalkatú kattant ki közülünk a legjobban. Ez sem lehet talán
véletlen.<br>
Ebben az esetben is igaz, hogy az alapos és mélyreható felkészülés
meghatározó. Ők mindent megtettek amit meg lehet tenni. Büszkék is
vagyunk Rájuk, de amihez nem lehetünk hozzászokva ( s hetek sem
voltak a megszokáshoz) az kifogott rajtuk. <br>
Bízok abban, hogy még sok évig drukkolhatunk minden
válogatottunknak. A most is megszerzett tapasztalat erősíti Őket és
eredményességükben.<br>
Sz. Péter</div>
</blockquote></div></div>