<div dir="ltr"><div>Sziasztok</div><div>Boxi nagyon szépen írt, mindennel egyetértek, a Józsa Samról írt gondolatokkal is.</div><div>Ezt a képet viszont Homoki Géza (1947-2014) készítette és adta át nekem, amikor az</div><div>50 év futás, Monspart Saroltának írtuk című könyvhöz gyűjtöttem az anyagot.</div><div>Mint Saci talán legjobb futóképét, ezt választottam a címlapra és az alkotót a 4. oldalon feltüntettem.</div><div>Tudtommal ez volt a kép első megjelenése, azóta feltűnt itt-ott, a fotós neve nélkül.</div><div>Én átadtam Sacinak a könyv megjelenése után, valószínűleg neki is tetszett, mert továbbadta több helyre.</div><div>Később ez a kép illusztrálta honlapunkon a halálhírét is.<br></div><div>Vélhetően a könyvet használta mintául a plakett alkotója, a balassagyarmati Kovács Gábor is.</div><div>(A levél megírása előtt egyeztettem Józsa Sanyival.)</div><div>
A történethez tartozik még, hogy az MTFSz gyűjteményébe került az eseményről a versenytérkép és mellette a zárójelentés(?), amiket mellékelek. <br></div><div>A térképről látszik, hogy a baleset a pálya vége felé, a 10-es pont után történt és a kategória női, tehát nem ő volt egyedül a szebbik nem képviselője a versenyen.</div><div>A négy nyelvű irományból én szinte csak a fasort értem, de a dátumok április 18 és 20. (Fordítási-értelmezési segítséget köszönettel vennék.)<br></div><div>A váltóbajnokság május 20-án volt Salgótarjánban.</div><div>Mindezek semmit nem vonnak le sem Boxi, sem MoSa érdemeiből.</div><div>Alig 50 éve történt...</div><div>Ábel<br></div></div><br><div class="gmail_quote"><div dir="ltr" class="gmail_attr">Bozán György <<a href="mailto:bozan.gyorgy@gmail.com">bozan.gyorgy@gmail.com</a>> ezt írta (időpont: 2022. nov. 18., P, 11:41):<br></div><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0px 0px 0px 0.8ex;border-left:1px solid rgb(204,204,204);padding-left:1ex">
<div>
<p class="MsoNormal" style="margin-left:21.3pt"><span style="font-size:13pt">Most, a kabbalisztikus 78.
születésnapon tartott
kettős díjkiosztó ünnepély háttér paravánján kinagyítva volt
látható a díj méretes
plakettjének képe, amin a világbajnoknő begipszelt karral fut a
célba. Az
éremművész Mosa életművének olyan emblematikus pillanatát
örökített meg, amely
túlmutat a sportolói sikereken, és a minden akadályt leküzdő
elhivatottságának
állít emléket.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-left:21.3pt"><span style="font-size:13pt">A gipsz Dániában került Mosa karjára,
ahol akárcsak ’72
őszén a Csepeli maratonin „versenyen kívül” indult el egy
éjszakai versenyen.
Akkoriban nők még nem indulhattak, ahogy nem volt még női
kalapácsvetés, meg
ökölvívás sem. A dánok trendinek érezték, hogy a szőkeség éjjel
akar futni,
aztán törött karral szirénázó mentőautó vitte kórházba, még az
éjjel
megműtötték. <span> </span>Az alkar
mindkét csontja
eltörött, amelyeket a könyöknél betolt egy-egy platina pálcával
rögzítettek. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-left:21.3pt"><span style="font-size:13pt">Még nem múlt el az esés fájdalma Mosa
már futott.
Ügyetlenségéért akarta büntetni magát, és bizonyítani, hogy
mindent kibír. A
hétvégén volt a váltóbajnokság, természetesen futott és a
dobogóra hozta fel gyengén rajtoló csapatát. Két hét után már
kezdte leszedegetni a gipszet, amivel hat hét
múlva kellett volna kórházban jelentkeznie. Gyűlölte, ha
kérdezgetik karja
felől, pedig volt, hogy beütötte, vagy esett vele.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-left:21.3pt"><span style="font-size:13pt"> Aztán futószalagon jöttek a nyári
versenyek, ahol a
sorozatos győzelmek ópiumként hatottak. Egy éven belül kellett
volna kivenni a
pálcákat, de egyszerűen nem volt rá idő. Amikor végre kórházba
ment, derült ki,
hogy nem forrt össze a csont. A törés helyén kialakuló ízületet
egy fogorvosi
fúróhoz hasonló eszközzel távolították el.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-left:21.3pt"><span style="font-size:13pt">Elkényelmesedett világunkban, ahol
minden fizikai
erőfeszítéstől gépekkel kívánjuk kímélni magunkat és közérzetünk
legkisebb
jelzéseit mesterséges szerekkel fojtjuk el, nehéz elképzelni az
50 évvel
ezelőtti élsportolói mentalitást. A sportsiker a letiport,
szürke hétköznapiságból
való kitörést jelentette, sőt azon is túl, a spiritualitást,
ahogy Balczó
András fogalmazott a Küldetés című filmjében.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-left:21.3pt"><span style="font-size:13pt"> Monspart Sarolta több volt, mint egy
tehetséges
tájfutó, hanem saját fizikai és lelki korlátait fáradhatatlanul
ostromló és
céljaiért megszállottan küzdő példakép volt már világbajnoki
győzelme előtt és
az is maradt haláláig. Életében több személyiség váltáson ment
át, de kegyetlen
betegsége sem tántorította el, országszerte ismert példaképpé
tudott válni.
Számtalan sportszakmai elismerésen túl ezért kapott már korábban
Köztársasági Elnöki
Érdemérmet. Halála után ezért alapított volt kollégája Novák
Katalin Monspart
Sarolta díjat, amit szintén november 17-én adnak át.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-left:21.3pt"><span style="font-size:13pt"> Visszatérve a tegnapi díjkiosztásra
érdemes
megemlíteni, hogy díj plaketten is szereplő emblematikus
Monspart kép
megjelenítése Józsa Sándor 1973. májusi fényképe alapján
történt. Sam, még a
mechanikus gépek korában, olyan érzékkel tudta megnyomni a
gombot, hogy ne csak
körvonalakat, foltokat örökítsen meg, hanem a látványon
túlmutató drámaiságot,
a máig ható varázst.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="margin-left:21.3pt"><span style="font-size:13pt">Köszönet érte.</span></p>
</div>
_______________________________________________<br>
Tajfutas mailing list<br>
<a href="mailto:Tajfutas@lazarus.elte.hu" target="_blank">Tajfutas@lazarus.elte.hu</a><br>
<a href="http://lazarus.elte.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/tajfutas" rel="noreferrer" target="_blank">http://lazarus.elte.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/tajfutas</a><br>
</blockquote></div>