<div dir="ltr">Semmi sértődés, különben is nagy tisztelőd vagyok! Íme egy újabb momentum, hogy ehhez is értesz.<div>Amit írtál, ezt azért én is tudom, nyilván a Sanyi bácsi is azokra az időszakokra értette, amikor ezt még meg lehetett tenni. Különben jellemző rá! Többször mesélte pl., hogy nála a futás úgy kezdődött, hogy valami szívbetegséget állapítottak meg és minden fizikai megterheléstől eltiltották.</div><div><br></div><div>Üdv Mindenkinek</div><div>M. Gyurka</div><div><br></div><div><br></div><div><br></div></div><br><div class="gmail_quote"><div dir="ltr" class="gmail_attr">István Zsebeházy <<a href="mailto:zsebeisti@gmail.com">zsebeisti@gmail.com</a>> ezt írta (időpont: 2020. márc. 13., P, 22:25):<br></div><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0px 0px 0px 0.8ex;border-left:1px solid rgb(204,204,204);padding-left:1ex"><div dir="ltr"><blockquote style="margin:0px 0px 0px 0.8ex;border-left:1px solid rgb(204,204,204);padding-left:1ex" class="gmail_quote"><font face="arial, sans-serif">Ez valahogy úgy volt, hogy amikor jöttek a gépek, a rádió bemondta a<br></font><font face="arial, sans-serif">városokat, a szirénák megszólaltak, mindenki lerohant a pincébe. Amikor meg<br></font><font face="arial, sans-serif">elmentek, a sziréna lefújta, és ha megmaradt a lépcsőház, fel lehetett<br></font><font face="arial, sans-serif">jönni.</font></blockquote><br><div>Szia Gyuri (bácsi)! Elnézést, csak nem tudom hogy illik. :)</div><div><br></div><div>Be szép is lett volna, ha Budapest ostroma csupán ennyiből állt volna és nem a polgári lakosság feje felett vagy közvetlen közöttük folyik a közelharc, azt hiszem sokkal kevésbé lenne traumatikus fejezete a magyar történelemnek. Amit mondasz természetesen igaz! De ez különböző intenzitással a háború utolsó három évére igaz. A város közvetlen ostroma alatt azaz 1944 december 25 és 1945 február 10-e között (függően, hogy a városon belül hol élte át az ostromot) egy olyan a vállalkozás, hogy valaki a pincéből felmerészkedik a házba, vagy az utcára könnyen az életébe kerülhetett és nekem ebből a szempontból egyszerűen életszerűtlen, hogy valaki egy nem létfontosságú aktusért, mint egy kis edzés az életét kockáztassa. </div><div><br></div><div>Tudom, nem voltam ott, számomra az olvasottak alapján ez elképzelhetetlen, hogy a fenti 5 hétben valaki józan megfontolásból ilyet tegyen, de ezért is mondtam Serdülőnek, ha van egy visszaemlékezés leírva azt nagyon szívesen veszem illetve ha megmondja, hogy ezek az "edzések" mely napon/napokon voltak és melyik utcában pár perc alatt kikeresem neki, hogy mikor haladt ott át a front és mennyire érték súlyos harcok azt az utcát akár orosz, akár német részről.</div><div>Tényleg érdekel.</div><div><br></div><div>Természetesen senkit sem kívántam se megbántani, sem hülyének nézni, csupán egy különös furcsaságon akadt meg a szemem. </div><div><br></div><div>Vita szándéka nélkül, és barátsággal:</div><div><br></div><div>Zsebe Isti</div></div>
</blockquote></div>