<div dir="ltr"><blockquote style="margin:0px 0px 0px 0.8ex;border-left:1px solid rgb(204,204,204);padding-left:1ex" class="gmail_quote"><font face="arial, sans-serif">Isti, jobban tetted volna ha ezt a véleményedet megtartod magadnak. Rengeteg részletet nem ismersz és egy halott, nagy sportolóba és edzőbe rúgtál bele. Nekem edzőm volt, akit tiszteltem és szerettem.</font></blockquote><div><br></div><div>Na jó, hát túlzásokba azért ne essünk, csupán a szituáció abszurditását emeltem ki.</div><div>Természetesen nem volt célom a tiszteletlenség senkivel szemben sem, a saját, témával több éve szorosan foglalkozó tapasztalataim és élményeim után azt is óriási teljesítménynek tartom aki egyáltalán testileg és lelkileg túlélte azt a 3-5 hetet (földrajzi elhelyezkedésének függvényében) a pincékben és az esetleges öngyilkos vállalkozást ki az utcára élelemért és vízért, a higiénés állapotok és a közellátás teljes hiányának borzalmait. Nyilván sok tényezőt nem ismerek, gyors frontátvonulás után vagy Buda nyugatibb és északibb részein a túlélésre jóval nagyobb volt az esély és ott ilyen az "mókák" talán valóban nem jelentettek közvetlen életveszélyt. De attól még meredeken hangzik hogy 44 karácsonya és 45 februárja között valaki a puszta túlélésen kívül másra is tudott gondolni. Én persze nem voltam ott, de aki mutat nekem olyat aki szerint ez micsoda kaland volt, azzal szívesen leülnék egy sörrel.<div dir="auto">De ezzel már nem akartam a hálót traktálni. <br><div dir="auto">Ha van valahol ilyen visszaemlékezés azt szívesen elolvasnám. </div><div dir="auto"><br></div></div></div></div><br><div class="gmail_quote"><div dir="ltr" class="gmail_attr">Erdélyi Tibor <<a href="mailto:etibor1@gmail.com">etibor1@gmail.com</a>> ezt írta (időpont: 2020. márc. 13., P, 15:39):<br></div><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0px 0px 0px 0.8ex;border-left:1px solid rgb(204,204,204);padding-left:1ex"><div dir="ltr"><div class="gmail_default" style="font-family:verdana,sans-serif">Sanyi bácsi sokaknak sokat mesélt erről, a nekrológba is beleírták. Biztos volt alapja. Az hogy a lépcsőház mennyire volt romokban, és szétlőve a ház, nem tudom, a serdülőkori emlékhez a lebombázott Berlin képe kapcsolódott nálam, talán nem volt ennyire durva a helyzet. Az viszont tény (bár nem kerestem meg az eredményeket), hogy a háború után amikor újra elindult az élet és a sportversenyek, kiváló erőnlétben volt, amit az eredményei is igazolnak. </div></div><br><div class="gmail_quote"><div dir="ltr" class="gmail_attr">István Zsebeházy <<a href="mailto:zsebeisti@gmail.com" target="_blank">zsebeisti@gmail.com</a>> ezt írta (időpont: 2020. márc. 13., P, 15:30):<br></div><blockquote class="gmail_quote" style="margin:0px 0px 0px 0.8ex;border-left:1px solid rgb(204,204,204);padding-left:1ex"><div dir="ltr"><blockquote style="margin:0px 0px 0px 0.8ex;border-left:1px solid rgb(204,204,204);padding-left:1ex" class="gmail_quote"><font face="arial, sans-serif">nagy hatással volt rám serdülő koromban, amikor arról mesélt, hogy 1944-ben, az </font><font face="arial, sans-serif">ostrom alatt a pincéből fellopódzott a szétlőtt ház lépcsőházába, hogy ott<br></font><font face="arial, sans-serif">eddzen, ha már az utcára nem mehetett ki</font></blockquote><pre style="white-space:pre-wrap;color:rgb(0,0,0)"><font face="arial, sans-serif">Ez azért nem túl életszerű annak ismeretében, hogy milyen intenzív és pusztító bombázások és belövések érték a várost és ismerve a civil emberveszteség nem éppen törpe arányát, de csajozni biztos jól lehetett ezzel a dumával akkoriban. :) Nekem is van egy kollégám aki szerint minden héten megver egy rendőrt...</font></pre></div>
_______________________________________________<br>
Tajfutas mailing list<br>
<a href="mailto:Tajfutas@lazarus.elte.hu" target="_blank">Tajfutas@lazarus.elte.hu</a><br>
<a href="http://lazarus.elte.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/tajfutas" rel="noreferrer" target="_blank">http://lazarus.elte.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/tajfutas</a><br>
</blockquote></div>
</blockquote></div>