<div dir="ltr"><div>Aki az elmúlt napokban sporthíreket olvasott vagy hallgatott,biztos találkozott a fenti hírrel.</div><div><a href="http://www.ma.hu/sport/340972/Georgiai_csucs_megmaszasara_keszul_a_magyar_hegymaszovalogatott">http://www.ma.hu/sport/340972/Georgiai_csucs_megmaszasara_keszul_a_magyar_hegymaszovalogatott</a></div><div><br></div><div>Aki valamennyire ismeri Skerletz Iván tájfutó főtitkár tevékenységét, az biztos tudja, hogy tíz éven át az MTFSz mellett a Magyar hegymászó szakbizottság vezetője is volt.</div><div><br></div><div>Aki hallotta, vagy olvasta a tájfutó Gálán elhangzott méltatásomat Ivánról, az most meglepődhet, mert egy mondatban nem tudtam maradéktalanul összefoglalni Iván ez irányú ténykedését. <br></div><div><br></div><div><b><font size="4">Akit nem érdekel a hegymászás, vagy Skerletz Iván rendkívül színes, de zaklatott élete, az most lépjen ki és törölje a levelet.</font></b></div><div><br></div><div><br></div><div><br></div><div>Skerletz Ivánt 13 éves korában osztálytársa vitte le a Pesti Lokomotív természetjáró szakosztályába, ahol 1952-ben, a kor szokása szerint tájékozódási versenyeken is elindultak. Az első ilyen jelentősebb esemény a bánkúti Vasutas kupa volt. Aztán mit tesz Isten, a csapat, mert akkor leginkább csapatok (3-5-akár még több fős csapatok) versenyeztek, szóval a csapat ezüstérmet szerzett. (a képen Iván a bal szélen áll).</div><div>Könnyen lehet, hogy ekkor vált a tájékozódás rabjává!</div><div><br></div><div>Emellett azonban nagyon szívesen végzett sziklamászó  gyakorlatokat. (lásd a következő fényképet). Technikáját otthon, a Maros utcai háromemeletes házban fejlesztette, ahol a nyitott lépcsőházban gyakorolt, dülferezett, pruszlikolt, traverzált. Meg sokkolta a lakókat. Legfőként a szüleit.</div><div><br></div><div>Aztán 1957-ben, amikor ifiként megnyerte a felnőtt egyéni OB-t, és különösen, hogy Schönviszky Gyuri, alias Rezes folyamatosan párviadalokra hívta és rivalizálásra ingerelte, figyelme mind inkább a tájékozódásra fókuszált. Itt egyre szebb sikereket  ért el, tekintélyt, sőt főtitkári stallumot szerzett, mindenféle VB sikerekkel tetézve. <br></div><div><br></div><div>Minden szép szárnyalásnak azonban egyszer vége lesz. Az ember abban tud leginkább csalódni, akit, vagy amit a leginkább szeretett. Ilyenkor, könnyű újra megtalálni a régi, elhagyott kedvest.</div><div><br></div><div>Esetünkben ez fordítva történt. A hegymászók keresték meg Ivánt, hogy ők is szeretnének önálló szövetséget, ahogy ez nekünk tájfutóknak olyan jól sikerült.  Ehhez akkor a hegymászásnak sporttá kellett (volna) válnia. Iván bevállalta. Kezdte az önálló hírlevéllel, aztán jött a sziklamászó verseny (máig megtartják az aggteleki falon), majd a sportminősítés következett, ez alapján a hegymászó válogatott felállítása, jutalomfalatként az első Spitzbergák expedíció. A végcél a nemzetközi Hegymászó szövetségi tagság volt.</div><div><br></div><div>A terv csodálatos, eredménye sok és kemény munkával csikorogva megharcolt csigatempójú haladás, de ott jött a DE!</div><div>A hegymászók szívesen lettek volna függetlenek a természetbarát mozgalomtól, de számukra még idegenebb volt a "verseny", mint az átlagos turisták számára. Hamar szakadások keletkeztek, a mikroszkopikus közösségben, különösen, hogy megszaporodtak a hegymászó balesetek. Sőt jött két haláleset is. (ezért kellett a minősítési pont?, stb.) <br></div><div>A válogatottat sem lehetett így nevezni, ezért "élcsapat" lett a neve és el is kezdtek mozgolódni. Az expedíció megvalósult, de a nemzetközi szövetségbe való belépés nem akart összejönni. Talán mert az éppen itt Budapesten alakult meg, még az átkos Horthy-korszakban?</div><div>Szóval Iván tíz év küszködés után lemondott a hegymászók vezetéséről. Ekkor kezdett földvárakat kutatni és határköveket gyűjteni.</div><div><br></div><div>Azóta nagyot fordult a világ a hegymászóknál (újra) megalakult a válogatott, de most nem Spitzbergákra, hanem Georgiába mennek:</div><div><br></div><div>"
Az expedíció három hétre utazik Georgiába, mert az időjárástól is függ, 
mikor vághatnak neki a déli, mintegy két kilométeres falnak, a mínusz 
20-30 Celsius-fok körül várható hidegben és a nagy hóban. Előzetes 
számításaik szerint a feladatot mintegy 10-12 nap alatt tudják 
teljesíteni. <br>A válogatott idei céljai között még egy patagóniai expedíció szerepel decemberben."</div><div><br></div><div>Szép mászást és balesetmentes hazatérést kívánok nekik.</div><div>Boxi<br>

</div><div><br></div><div><br></div></div>