<div dir="ltr"><div class="gmail_default" style=""><p class="MsoNormal" style="margin:0cm 0cm 8pt;line-height:107%;font-size:11pt"><font face="verdana, sans-serif">László reggel úgy ébredt, mint máskor szokott, az utóbbi pár
évben, mióta nyugdíjban van. Kicsit lustálkodott még, átgondolta mit kéne
csinálni. Szép időnek ígérkezik, ma megteszem gondolta. Már régóta készült
erre, kicsit tartott tőle, mi lesz ha csalódás éri. Régebben sokat járt
kirándulni, kezdetben a szüleivel, szerette az erdőt, természetet, egy időben,
még a gimnáziumban tájékozódási futott is. Jó volt, együtt a barátokkal,
lányokkal, szép helyek, utazás, kalandok. Aztán munka, család, ház, autó,
gyerekek, nem jutott idő erre, de belül sokáig érezte, ott a helye. Az idő
eltelt, most nyugdíjas, ideje lenne, csak a pénznek mindig van helye, és félt
tőle, hogy fogadják majd a régi barátok, ha felbukkan 50 év után, vajon érti-e
még a térképet, lehet, hogy vissza se találna. Pedig képben volt, a neten
nézegette a tájfutó versenyeken készült képeket, rácsodálkozott a régi
barátokra, és vágyakozott. Néha arra gondolt, csak meg kéne próbálni. Ekkor
bukkant rá egy érdekes dologra, nem kell elmenni egy versenyre, vagy edzésre,
egyszerűen egy okostelefon segítségével kimegy egy parkba, vagy az erdőbe, és
ott mint régen, csak most egyedül, újra tájfuthat, nem kell nevezési díjat
fizetni, az utazás meg már ingyen van. <br>
Egy probléma volt csak, nem volt okostelefonja, csak a jó öreg Nokia, már vagy
20 éves, pár aksit már kellett cserélni, de SMS-re, meg beszélgetni tökéletes.
Hetekig böngészte a hirdetéseket, mit tudna venni. Végül talált az egyik
szolgáltató kínálatában egy leszállított áru telefont, de ez nem gond, hiszen
nem telefonálni akar rajta. Karácsonyra megvette, el is dugta az asszony elől.
Majd olyat tett, mint előtte soha, a netes információk alapján letöltött egy
un. appot. Izgatottan méregette a kis zöld ikonját, majd az útmutató alapján akadozva,
de rátöltött egy eseményt. Néha magában, titokban elindította, nézegette a
térképet, pályát, merre menne.<br>
És ma itt az alkalom! Bemegyek pestre az unokához mondta, és nemsokára ott állt
a Moszkva téren (most mintha más neve lenne, gondolta). Elindította a kis zöld
appot, látszott a térkép, pálya és egy kis kék pont, nem messze a térkép
szélétől. És ahogy ő elindult a kis kék pont is megmozdult. Izgatottan
közeledett az utcán a Városmajorhoz, szemét a kék ponton tartva. És máris ott volt,
közel a piros háromszöggel jelölt rajthoz. Pár lépés, összerezzent, a telefon
hangosan csippant, és rezgett egy kicsit a kezében, az óra elindult, a kék
pontocska eltűnt. Szép lassan kezdett, majd egyre gyorsabban, magabiztosabban haladt,
a körrel jelölt pont felé. És ekkor újra csippanás, rezgés, és érezte valami
megváltozott az életében… </font></p></div></div>